<div dir="ltr">Köszi szépen, Tünde. Ezek szerint legalább egy gyereke van.<br></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt=" width=" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Thu, Aug 11, 2022 at 8:52 PM Tünde Magyar <<a href="mailto:matu.magyar@gmail.com">matu.magyar@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="auto">A fia,Béla is latinos.</div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2022. aug. 11., Csü 20:27):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr">helyesbítés: Nem biztos, hogy családos, de biztos, hogy nős. <br></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Thu, Aug 11, 2022 at 8:26 PM Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com" rel="noreferrer" target="_blank">greschem@gmail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr">
<div><table cellpadding="0"><tbody><tr><td colspan="3"><table cellpadding="0"><tbody><tr><td><div id="gmail-m_3280693002527300532m_-1404722868229941359gmail-m_5499115271990433276gmail-:15m" aria-haspopup="true" role="button" aria-label="Show details"><img src="https://mail.google.com/mail/u/1/images/cleardot.gif" alt=""></div></td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table></div><div id="gmail-m_3280693002527300532m_-1404722868229941359gmail-m_5499115271990433276gmail-:mk"><div></div><div></div><div></div><div></div></div><div><div></div><div id="gmail-m_3280693002527300532m_-1404722868229941359gmail-m_5499115271990433276gmail-:15n"></div><div id="gmail-m_3280693002527300532m_-1404722868229941359gmail-m_5499115271990433276gmail-:14e"><div id="gmail-m_3280693002527300532m_-1404722868229941359gmail-m_5499115271990433276gmail-:xi"><div dir="ltr"><div>
</div><h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal" rel="noreferrer" target="_blank">Tanyáról indult, a klasszika-filológia professzora lett – interjú Adamik Tamással</a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2022. augusztus 6. 18:29</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal" rel="noreferrer" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20220806_tanyarol_indult_a_klasszika_filologia_professzora_lett_interju_adamik_tamassal</a></div>
<div> </div>
<div>
<div>
</div>
<div></div>
</div>
<div id="gmail-m_3280693002527300532m_-1404722868229941359gmail-m_5499115271990433276gmail-m_-5995536027621432535gmail-articlecontent"><div>
Augusztus 6-án ünnepli 85. születésnapját dr. Adamik Tamás, a
köztiszteletben álló klasszika-filológus, professor emeritus, az MTA
doktora, a Szent István Akadémia tagja, műfordító és költő. Ebből az
alkalomból kérdezte Deák-Sárosi László életútjáról, szakmai
pályafutásáról a tudóst.</div>
<div></div>
<div>
<p><strong>Deák-Sárosi László
(D.-S. L): Professzor úr, ön egy falusi, sőt tanyasi, többgyermekes
családban látta meg a napvilágot. Honnan kapta az indíttatást a
biztatást, hogy teológiát és nyelveket tanuljon, majd később tudományos
pályára lépjen? Volt becsülete a tudásnak, a tanulásnak a Kecskemét
közeli tanyán?</strong></p>
<p>Adamik Tamás (A. T.): Tizenegyen voltunk testvérek, hat lány és öt
fiú. A lányok között Kati húgom volt a legfiatalabb, a fiúk között pedig
én. Amikor Kati 1941-ben megszületett, abban az évben halt meg
édesapám, Adamik Gábor tüdőgyulladásban, és édesanyám, Virág Julianna, egyedül maradt tizenegy gyermekével.</p>
<p>Családom földműves gazdálkodó volt: ötven hold földet béreltünk a
Kecskemét környéki tanyavilágban. Ekkora földterület megműveléséhez sok
munkáskéz kellett és sok állat: lovak tehenek, disznók, birkák, pulykák,
csirkék, kacsák. Az idősebb testvéreim dolgoztak a földeken, a
fiatalabbak pedig pásztorkodtak. Én mint a legkisebb fiú szerencsés
helyzetben voltam: hat éves koromtól kezdve mindig pásztor voltam:
először kanász, majd gulyás, végül pedig juhász. Ez azt jelenti, hogy
volt lehetőségem olvasni és elmélkedni.</p>
<p><strong>D.-S. L: Visszatekintve több évtized távlatából, hogy érzi,
melyek a legfontosabbak, amelyeket a szüleitől, családjától,
környezetétől tanult? Milyen alapélményekkel gazdagította a falusi és a
tanyasi környezet?</strong></p>
<p>A. T.: Apámról csak halvány emlékeim vannak, hiszen alig múltam
hároméves, amikor elhunyt. Anyám intézte a család ügyeit, vezette a
gazdaságot és a háztartást, és gyermekeinek életkori sajátosságaiknak
megfelelő munkát adott: tökéletesen ellátta a családfő szerepét. Például
én hatéves koromban a szegedi betonút árkában legeltetem a
disznófalkát, és gondosan ügyelnem kellett arra, nehogy valamelyik állat
felmenjen az útra, és elüsse egy autó. De felelősségre nevelt az
osztatlan tanyasi iskola is, amelyben egyszerre a tanító négy osztályt
oktatott. Ezt csak úgy tudta megvalósítani, hogy egy időben csak egy
osztállyal foglalkozott, a többinek pedig feladatott adott, amelyet
csendben kellett elvégezniük. Anyám szigorúan nevelt bennünket, például
olykor este petróleumlámpa fényénél felolvasott nekünk, és lefekvéskor
az esti imát hangosan kellett mondanunk, s ha valamelyikünk ima közben
elszunnyadt, felébresztette.</p>
<p><strong>D.-S. L.: Hol éltek pontosan, és hol járt ön elemi és középiskolába?</strong></p>
<p>A. T.: 1942-től Városföldön éltünk a szarvasos tanyán Kecskeméttől
délre egy kilométer távolságra. 1944. szeptember 1-én kezdtem az első
osztályt. Két bátyámmal Pistával és Jóskával együtt érkeztünk az
iskolába, Pista a második, Jóska a harmadik osztály kezdte. De alighogy
elkezdődött az óra, berohant a tanító bácsi, Sebők Lajos felesége, s
elkiáltotta magát, Lajos, engedd haza a gyerekeket, légiriadó van.
1944-ben ez volt az első és az utolsó nap az iskolában, mert a háború
elérte Kecskemétet, de előtte nekünk ki kellett költöznünk házunkból,
mert éppen a mi földünkön volt a csata Kecskemétért.</p>
<p>1945-ben Kecskeméten végeztem az első osztályt, mert a háborúban
házunkat is találat érte. 1945 végén elkészült a házunk, és
visszaköltöztünk, ezért a második osztályt már Városföldi általános
iskolába végeztem egészen a hetedik osztályig bezárólag. Mivel ekkor
Városföldön elkezdődött a téesz szervezése, és mi nem akartunk belépni,
elköltöztünk Kerekegyházi alsópusztára: ott béreltünk ötven hold földet.
A nyolcadik osztályt a kerekegyházi alsópusztai általános iskolában
fejeztem be, ahol tanítóm Deli József volt. Deli József tehetségesnek
tartott, ezért többször meglátogatta családunkat, és mondogatta
anyámnak, hogy nekem tovább kellene tanulnom. Mivel anyámnak titkos
vágya az volt, hogy legkisebb fiából pap legyen, és sokat bejárt a
kecskeméti piacra, amely közvetlenül a Kecskeméti Piarista Gimnázium
mellett van, beíratott ebbe a gimnáziumba, ahol 1957-ben érettségiztem.</p>
<p style="text-align:center"></p><div></div><p></p><p><strong>D.-S. L.: Milyen elgondolások, minták, pozitív példák alapján választotta a piarista gimnáziumot és utána a teológiát?</strong></p>
<p>A. T.: Anyám választotta a piarista gimnáziumot, és én egyetértettem
vele. Az első év nehéz volt, mert igen nagy volt a különbség az
osztatlan tanyasi iskola és a gimnázium tananyaga között. Kétszeres
évvesztes voltam, idegen nyelvet tizenhat éves koromig nem tanultam, és
humán osztályba kerülve két idegen nyelv volt kötelező, az orosz és a
latin. Nagyon tetszett nekem mindkét nyelv, és szorgalmasan tanultam
mindkettőt, sőt másodikos koromban külön németre jártam Sulhan
tanárúrhoz, aki eredetileg némettanár volt.</p>
<div>Az első két évben biciklivel jártam be a gimnáziumba, délután pedig juhászkodtam.</div>
<p>A következő évben Gábor bátyám Dunántúlra hajtotta a birkákat, ezért
egy évig bentlakó lettem a piarista rendházban. Ez az egy év maga volt a
paradicsom: Hardi tanárúrtól angolt és franciát tanultam, Révay József
tanár úrnál pedig folytattam a németet. Közben közelebbről
megismerhettem piarista tanáraimat, életvitelüket, ami nagyon tetszett
nekem. Nem véletlen tehát, hogy érettségi után jelentkeztem és felvételt
nyertem a piarista rendbe, ahol az első három év életem egyik boldog
korszaka volt. A noviciátus egy éve alatt elméletben és gyakorlatban
elsajátítottam a lelki élet alapelveit, az utána következő három évben
elvégeztem a rend teológiai főiskoláját.</p>
<p><strong>D.-S. L.: Miért orientálódott a nyelvek felé a teológia után?</strong></p>
<p>A. T.: A nyelvek felé való orientációm valójában már a gimnáziumban
kezdődött, majd a piarista teológiai főiskolán folytatódott, ahol a
morális teológiát és a dogmatikát latin nyelven tanultuk és latinul
kellett felelnünk a vizsgán. Sőt az élő idegen nyelvek tanulása is
tovább folytatódott, például itt tanultam meg olaszul, aminek később is
igen nagy hasznát vettem. A piaristák paptanárok; a teológián kívül
adottságaiknak és a szükségleteknek megfelelően valamilyen tanári szakot
is el kellett végezniük az egyetemen. Én természetesen módon
választottam az orosz-latin szakot, hiszen az orosz akkor kötelező volt,
és az egyik legszebb szláv nyelv csodálatos irodalommal, a latin pedig
az európai irodalom és kultúra bölcsője.</p>
<div>A görög-latin stúdiumok, a klasszika-filológia egyetemes és nemzetközi tudomány.</div>
<p>Aki művelnie akarja, annak a nagy európai nyelveket ismernie kell.</p>
<p><strong>D.-S. L.: Már az egyetemi évei alatt vállalt munkát. Hogyan
fogadták a teológia előzményei miatt tehetséges nyelvtanár- és
nyelvészjelöltet az ateista pártkáderekből lett intézményvezetők?</strong></p>
<p>A. T.: Még piarista növendékként kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat
1961-ben. 1962-ben döbbentem rá először, hogy nyomaszt a kolostori
bezártság, s hiányzik a természet közelsége. Először azt hittem, hogy ez
csak múló hangulat, de később kiderült, hogy a helyzet komolyabb: nincs
papi hivatásom. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettem, kiléptem a
rendből, és világi hallgatóként folytattam tovább tanulmányaimat. Most
vettem igazán hasznát idegen nyelvi ismereteimnek: gyenge tanulókat
sikeresen instruáltam különböző idegen nyelvekből, ezért e tanulók
szülei másoknak is ajánlottak. Az egyik gimnáziumban pedig három éven
keresztül tanítottam helyettes tanárként oroszt, latint és olaszt. Így
minden szülői segítség nélkül el tudtam magamat tartani.</p>
<p><strong>D.-S. L: Nem volt nehéz állást találnia az egyetem latin és orosz szakjának elvégzése után?</strong></p>
<p>A. T.: Voltak bizonyos jelek, amelyekből arra következtettem, hogy az
egyetem befejezése után nem lesz könnyű állást találnom. Éppen az előbb
említett gimnáziumban az igazgatóm többször meglátogatta óráimat, és
tetszett neki az, hogy az orosz órát oroszul vezetem, az olaszt pedig
olaszul. Egyszer egy ilyen látogatás után behívott az irodába, és
közölte velem, hogy nekem, aki ennyi idegen nyelvet ilyen jól tanítok,
valamilyen felsőfokú intézményben kellene oktatnom. Neki jó
összeköttetései vannak a katonai akadémián, oda beajánl engem. Én
megköszöntem, és elbúcsúztam. Már el is feledkeztem a dologról, amikor
hetek múlva hívat az igazgató, és dühösen tudatja velem, hogy
kellemetlen helyzetben hoztam azzal, hogy elhallgattam egyházi múltamat.
A katonai akadémián ugyanis utána néztek múltamnak, és fel voltak háborodva, hogy az igazgató ilyen klerikális személyt ajánl nekik.</p>
<p>De hasonló eset történt egyik magántanítványom szüleivel is. Már
ötödéves koromban az egyik óra után megkérdezték, hogy van-e már
állásunk. Ekkor ugyanis már nős voltam, feleségem magyar-orosz szakos
volt. Mondtam, hogy még nincs. Erre azt válaszolták, hogy a könnyűipari
minisztériumban jó kapcsolataik vannak, és lenne álláslehetőségünk egy
könnyűipari szakközépiskolában. Jelentkeztünk is ebben az iskolában, és
nagyon kedvesek voltak velünk. Egy idő múlva azonban tanítványom apja
igen zord képpel fogadott, és felpanaszolta, hogy kellemetlen helyzetbe
hoztam azzal, hogy elhallgattam egyházi múltamat. E két kellemetlen eset
után elhatároztam, hogy ezután, ha állásügybe megyek valahová, rögtön
elmondom, hogy a piaristáknál érettségiztem.</p>
<p>Nem sokkal ezután a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztőségében
hirdettek meg egy szerkesztői állást. Az említett rossz tapasztalatok
miatt nem is akartam rá jelentkezni, de feleségem annyira biztatott,
hogy végül elmentem. Mihelyt a főszerkesztő elé kerültem, rögtön ezt
mondtam neki: „Én a kecskeméti piarista gimnáziumba érettségiztem.” „No
és!” – válaszolta. „Én meg a pécsi jezsuitáknál. Nem az számít, hol
érettségizett, hanem az, mit tud.” Ezután felnyúlt a háta mögött levő
polcra, amelyen ott sorakoztak a gimnáziumok számára kiadott idegen
nyelvi tankönyvek. Levett egyet, kinyitotta valahol, és ezt mondta:
„Olvassa és fordítsa!” Azután levett egyet egy másik nyelvből, majd egy
harmadik nyelvből. Ugyanezt kellett csinálnom: olvastam és fordítottam azt, amit mutatott.</p>
<p>Ezután így szólt. „Tamás, maga tetszik nekem. Majd jelentkezem.
Viszont látásra!” Azt hittem, viccel. Pedig komolyan gondolta. Megkaptam
az állást, és hét évig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi szerkesztősgében
dolgoztam felelős szerkesztőként. 1973-ban meghívtak az ELTE BTK Latin
Nyelvi és Irodalmi Tanszékére, azóta e tanszék dolgozója vagyok,
jelenleg professor emeritusként.</p><p><strong>D.-S. L.: Évekig a Tankönyvkiadó idegen nyelvi
szerkesztőségében dolgozott felelős szerkesztőként. Mikor kezdett el
komolyabban a latinnal és a klasszika-filológiával?</strong></p>
<p>A. T.: Már egyetemista koromban kezdtem a kutatást. Catullus
költészete nagyon tetszett, és az Országos Diákköri Konferencián egy
Catullusszal kapcsolatos dolgozatommal harmadik díjat nyertem. A felelős
szerkesztői munkának is volt kapcsolata a tudománnyal: orosz, latin és
olasz nyelvi tankönyveket szerkesztettem, s ezeknek idegen nyelvi
olvasmányait korrigálni, elemezni, értelmezni kellett, és a nyelvtani
anyagukat pedig világosan és érthetően meg kellett magyarázni. Továbbá
mivel én voltam a legfiatalabb orosz nyelvi szerkesztő, sokat kellett a
kiadóban tolmácsolnom, mert abban az időben gyakran jöttek szovjet
kutatók és delegációk, és nekem kellett kísérnem őket a különböző
szerkesztőségekbe, és a megbeszéléseken a tolmács szerepét betöltenem.</p>
<p><strong>D.-S. L.: Milyen alapon választotta mag a kutatási témáit? Az
archaikus kor irodalmától egészen a késő, érett középkor latin nyelvű
irodalmáig az összes korszakot és számos ismert vagy kevésbé ismert
szerző műveit feldolgozta, egyeseket lefordított vagy újra fordított.</strong></p>
<p>A. T.: Kezdetben csak Catullusszal foglalkoztam. A diákköri
dolgozatomat továbbfejlesztettem és kiadtam; egy másik dolgozatban
ugyanennek a témának görög hátterét világítottam meg. Ezen négy-öt év alatt alaposan bedolgoztam magam a Catullus-filológiába.</p>
<p>Ezekben az években a Tankönyvkiadó Egyetemi szerkesztősége
tankönyvsorozatot indított az egyetemi latin oktatás számára Auctores
Latini címen. Mivel a kiadóban tudták, hogy Catullusszal foglalkozom,
felmerült a lehetőség, hogy én készíthessem el Catullus összes verseinek
első magyar nyelvű kommentáros kiadását. Főszerkesztőm azonban kikérte
volt professzorom, Trencsényi-Waldapfel Imre véleményét is. Mivel
professzorom is pozitív véleményt adott rólam, megbízást kaptam a kötet
elkészítésére. Az elkészült kéziratnak a bírálatára a kiadó a szigoráról
ismert Szilágyi János György professzort kérte fel, aki valóban
szigorúan megbírálta a kéziratomat, és megadott szempontok alapján
átdolgoztatta velem. A kötet az Auctores Latini XV. köteteként Catullus
Versei, Catulli Veronensis liber címen jelent meg 1971-ben.</p>
<p><strong>D.-S. L.: Mi volt a szakmán belül önnek a legfontosabb, a filológus kutatás, az oktatás vagy a műfordítói és alkotói munka?</strong></p>
<p>A. T.: Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, előre kell bocsátanom,
hogy 1973 márciusában meghívtak az ELTE BTK Latin Nyelvi és Irodalmi
Tanszékére oktatónak, egyetemi adjunktusi státusban. Szomorúan, de
mégiscsak elfogadtam a felkínált állást, mert hát nagyon szerettem
munkahelyemet, tudós szerkesztőtársaimat, de akiktől ez ügyben tanácsot
kértem, azt mondták, hogy az igazi perspektíva az egyetemen van. Ekkor
már Horváth János professzor úr volt a tanszékvezető. Ő halk szavú
előadó volt, nem szerette a nagy előadásokat, ezért a következő tanévben
rám ruházta a római irodalom előadását. Római irodalomra a tanterv
szerint négy félév jutott. Én római irodalmat Trencsényi-Waldapfel
professzortól hallgattam, aki az adott korszakból kiragadott egy
alkotót, s olykor az egész félévben róla beszélt, némi kitérőkkel. A
római irodalom egészéről azonban nem kaptunk átfogó képet. Én a római
irodalomnak mind a négy korszakát a neki megfelelő irodalommal töltöttem
ki: archaikus kor: római irodalom az archaikus korban; aranykor: római
irodalom az aranykorban; ezüstkor: római irodalom az ezüstkorban; késő
császárkor: római irodalom a késő császárkorban.</p>
<p>Az első két év nagyon nehéz volt: sokat kellett olvasnom. Egyrészt
olvasnom kellett a római irodalmat, másrészt olvasni kellett a vele
kapcsolatos szakirodalmat, mégpedig kijegyzetelve. De ahogy múltak az
évek, egyre könnyebb lett, jegyzeteim egyre bővültek, kezdtem
fejlődésében, változásában látni a római irodalmat. És húsz évi tanítás
után a négy félévnek megfelelően megírtam a római irodalom történetét.</p>
<p>Római irodalom az archaikus korban (1993), Római irodalom az
aranykorban (1994), Római irodalom az ezüstkorban (1994) és Római
irodalom a késő császárkorban (1994). És most kell válaszolnom a feltett
kérdésre: mi a fontosabb, a filológus kutatás vagy az oktatás?
Mindkettő egyformán fontos; e kettőt össze kell kapcsolni, együtt kell
látni és végezni.</p>
<p><strong>D.-S. L.: A szakmai életpályán a tervek és a saját
elképzelései szerint haladt, vagy akadtak nehézségek? Gondolok itt a
kandidátusi fokozatára és az akadémiai doktori fokozatára.</strong></p>
<p>A. T.: Egyetemi doktori értekezésemet 1967-ben védtem meg Dualis a
szláv nyelvekben címen. Kandidátusi értekezésemet 1976-ban védtem meg
Martialis és költészete címen. Akadémiai doktori értekezésemet 1989-ben
védtem meg Antik stíluselméletek címen.</p>
<p><strong>D.-S. L.: A klasszika-filológia természetéből adódóan
nemzetközi. Milyen fontosabb külföldi tanulmány- és kutatóutakra nyílt
lehetősége az évtizedek során?</strong></p>
<p>A. T.: Rómában egy hónapot, itt a kandidátusi értekezésemhez
gyűjtöttem anyagot. A Fondation Hardtban kétszer egy hónapot, itt az
akadémiai értekezésemhez gyűjtöttem anyagot. Bécsben és Heidelbergben
többször töltöttem heteket kutatással. Rendszeresen jártam a nemzetközi
latin nyelvészeti és vulgáris latin konferenciákra, ahol minden
alkalommal előadást tartottam.</p>
<p><strong>D.-S. L.: A tanulmányutak mellett külföldön is tanított.</strong></p>
<p>A. T.: Egy évet tanítottam Amerikában, a Millersville University-n;
görög, latin és orosz nyelvet oktattam, továbbá görög és római
irodalmat. Előadásaimat mindig angolul leírtam, megtanultam és szabadon
előadtam.</p>
<p><strong>D.-S. L.: Milyen kutatói, alkotói munkával dolgozott a közelmúltban, és jelenleg?</strong></p>
<p>A. T.: Írom a középkori latin irodalom történetét. Ebből már
megjelent a következő három kötet: Latin irodalom a kora középkorban
(6–8. század), Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század), Latin
irodalom az átmeneti korban (9–11.) század). Az utolsó kötet e hónap
végén fog megjelenni: Latin irodalom az érett középkorban (12–13.
század) címen.</p>
<p> </p>
<p style="text-align:right"><em>Nyitókép: YouTube-videó</em></p></div></div></div></div></div></div>
</div>
</blockquote></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" rel="noreferrer" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tr><td style="width:55px;padding-top:13px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://s-install.avcdn.net/ipm/preview/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt=" width=" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td><td style="width:470px;padding-top:12px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Vírusmentes.<a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a></td></tr></table><a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>