[Grem] Ferenc pápa virágvasárnapi: Jézus egyetlen kivánsága, hogy megbocsáthasson nekünk. Nem büntetéssel fenyeget, hanem imádkozik a gonosztevőkért!

[Emoke Greschik]

 Jézus nem büntetéssel fenyeget, hanem imádkozik a gonosztevőkért – Ferenc
pápa Virágvasárnap
*https://katolikus.ma/jezus-nem-buntetessel-fenyeget-hanem-imadkozik-a-gonosztevokert-ferenc-papa-viragvasarnap/
<https://katolikus.ma/jezus-nem-buntetessel-fenyeget-hanem-imadkozik-a-gonosztevokert-ferenc-papa-viragvasarnap/>Krisztust
ma is a keresztre szögezik a háború őrültségében a gyermekeik halálát
sirató édesanyákban, a bombák elől menekülőkben, a magukra hagyatott
idősekben, a jövőjüktől megfosztott fiatalokban, a testvéreik
meggyilkolására elküldött katonákban – emelte fel szavát Ferenc pápa
virágvasárnapi homíliájában a háború, az erőszak, az abszurd kegyetlenségek
ellen.*

Jézus ellenségeiért, gyilkosaiért imádkozik a kereszten, kéri számukra az
Atya bocsánatát. Ha a keresztre feszített Jézusra tekintünk, megértjük,
hogy sebeiből fakad a megbocsátás. Isten mindig minden bűnt megbocsát,
bocsánatával mindig újra kezdhetjük életünket. Mi is azt a küldetést kaptuk
tőle, hogy mindenütt hirdessük a bűnök bocsánatát. Bátran haladjunk Húsvét
felé annak tudatában, hogy Krisztus szüntelenül közbenjár értünk az Atyánál
– hangzott Ferenc pápa virágvasárnapi tanítása.
[image: Pálmaágakkal díszítették a bazilika előtti lépcsősort]Pálmaágakkal
díszítették a bazilika előtti lépcsősort

Jézus Jeruzsálembe való királyi bevonulására emlékezve tartotta meg Ferenc
pápa a virágvasárnapi körmenetet és mutatott be szentmisét a zsúfolásig
telt Szent Péter-téren. Ez a nap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak
utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete. Jelentése a latin *dominica
palmarum*, azaz a pálmaágak vasárnapja kifejezésből származik, ami az
ünnepi körmenetet és a dicsőséges bevonulást vételezi elő. Az ünnepi
szokások a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából
erednek, ahogy azt már a IV. századtól lejegyezték, és a szentföldi
zarándoklatok megsokasodásával terjedtek el világszerte. A katolikus
egyházban a hagyományos virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi
bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt
hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papságot
és az asszisztenciát.
Idén a virágvasárnapi olajágakat Lazio tartomány olívaolaj termelői
társulata (Città dell’Olio), és a tarantói Caputo család ajánlotta föl. A
pálmaágakat a Neokatekumenális Út biztosította, míg a pálmafonatok Sanremo
városából érkeztek. A bazilika lépcsőihez közeli Szent Péter és Pál szobrok
közelébe a római Flora Olanda virágkertészet jóvoltából nagy olajfákat
helyeztek el az alkalomra.

A virágvasárnapi szentmisén 35 bíboros, 30 püspök és 280 pap koncelebrált a
pápával. A Rómában működő Pápai Kollégiumokból 54-en áldoztatták a híveket,
míg a körmeneten 220-an vettek részt. A szentmisén a Pápai Orbán Kollégium
tagjai ministráltak, a Sixtus-kápolna kórusát Marcos Pavan vezényelte.

A szertartás elején *Lukács evangéliumából *olvastak föl:

*„Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé. Amikor közel ért
Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül
kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor
beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember:
oldjátok el, és vezessétek ide.  Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért
oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.”  Ekkor a küldöttek
elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.  Miközben
eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a
szamárcsikót” Ők így feleltek: „Mert az Úrnak van szüksége rá.”  Azután
elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és
felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették
felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez,
a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent
mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott, a
király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a
magasságban!” A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester,
utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha
ezek elhallgatnak, a kövek fognak*

*„Mentsd meg magad” – ez a mentalitás feszítette keresztre Jézust*

A Kálvárián két szemléletmód ütközik egymással. Az evangéliumi szakaszban a
keresztre feszített Jézus szavai szemben állnak a keresztre feszítők
szavaival – kezdte homíliáját Ferenc pápa. A keresztre feszítők szüntelenül
ismétlik: „Ments meg magad!”. Ezt mondják a főtanács tagjai: „*mentse meg
magát*, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” (*Lk* 23,35). Megerősítik ezt a
katonák: „Ha te vagy a zsidók királya, *mentsd meg magadat*!”. És végül, az
egyik gonosztevő is megismétli ezt a fogalmat: „Te vagy a Messiás, nem? *Mentsd
meg magadat*!” Mentsd meg magad, vigyázz magadra, gondolj magadra; nem
másokra, hanem csak a saját egészségedre, saját sikeredre, saját
érdekeidre; a birtoklásra, a hatalomra, a látszatra. *Mentsd meg magad:* az
emberiségnek ez a refrénje feszítette keresztre az Urat. Gondolkozzunk el
erről – buzdított rá a pápa.

Rámutatott, hogy az énközpontú mentalitással szemben áll Istené; *a mentsd
meg magad* ütközik az Üdvözítővel, aki önmagát kínálja fel. A
virágvasárnapi evangéliumi szakaszban a Kálvárián Jézus háromszor szólal
meg, mint ellenfelei (vö. 34.43.46 sorok). De egyik esetben sem követel
magának semmit, sőt, nem is védi vagy igazolja önmagát. Imádkozik az
Atyához és irgalmat kínál fel a jobb latornak. Egyik kifejezése különösen
hangsúlyozza a különbséget a „*mentsd meg magad*”-hoz viszonyítva: „Atyám,
bocsáss meg nekik” (34).
[image: Ünnepi díszbe öltözött a vatikáni tér]Ünnepi díszbe öltözött a
vatikáni tér *Jézus nem büntetéssel fenyeget, hanem imádkozik a
gonosztevőkért*

Időzzünk el ezeknél a szavaknál – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Mikor
ejti ki az Úr őket? Egy különleges pillanatban: keresztre feszítésekor,
amikor érzi, hogy a szögek átszúrják csuklóját és lábát. Próbáljuk meg
elképzelni, hogy ez milyen kínzó fájdalmat okozhatott. Ott, a kínszenvedés
legélesebb fizikai fájdalmában Krisztus bocsánatot kér azokért, akik
szögekkel átszúrják testét. Azokban a pillanatokban csak üvöltenénk
haragunkat és szenvedésünket, ehelyett Jézus ezt mondja: *„Atyám, bocsáss
meg nekik”*. A pápa a Makkabeusok második könyvére utalva (vö. *2Mak* 7,18-19
„ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen
tusakodj”) megállapította, hogy Jézus, a Biblia elbeszélése szerint más
vértanúktól eltérően nem tesz szemrehányást a hóhéroknak és nem fenyegeti
őket büntetésekkel Isten nevében, hanem imádkozik a gonoszokért. A
megaláztatás akasztófájára szögezve még jobban növekedik az ajándék (dono)
intenzitása, ami megbocsátássá (per-dono) válik.
*Isten egyetlen kívánsága, hogy megbocsáthasson nekünk*

Kedves Testvérek, gondoljunk arra, hogy Isten velünk is így tesz: amikor
fájdalmat okozunk neki cselekedeteinkkel, Ő szenved és egyetlen kívánsága,
hogy megbocsáthasson nekünk – szögezte le Ferenc pápa, majd arra mutatott
rá, hogy ezt úgy érthetjük meg, ha tekintetünket a keresztre feszített
Jézusra emeljük. A megbocsátás ugyanis sebeiből, a fájdalomnak azokból a
nyílásaiból, amelyeket a mi szögeink okoztak, onnan fakad. Tekintsünk a
kereszten lévő Jézusra és gondoljunk arra, hogy soha nem kaptunk ezeknél
jobb szavakat: *Atyám, bocsáss meg*. Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és
látjuk, hogy soha nem volt részünk gyöngédebb és együttérzőbb pillantásban.
Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és megértjük, hogy soha nem volt
részünk szeretetteljesebb ölelésben. Tekintsünk a keresztre feszített
Jézusra és mondjuk ezt: „Köszönöm Jézus: szeretsz engem és mindig
megbocsátasz nekem, akkor is, amikor nehezemre esik, hogy szeressem magam
és megbocsássak magamnak”.
[image: Ragyogó kék ég alatt]Ragyogó kék ég alatt

Ott, miközben keresztre feszítik, a legnehezebb pillanatban, Jézus megéli
legnehezebb parancsolatát: az ellenség szeretetét – állapította meg a pápa.
Gondoljunk valakire, akik megsebzett, megsértett bennünket, aki csalódást
okozott; valakire, akik felmérgesített, aki nem értett meg minket, aki nem
jó példát mutatott. Milyen sokáig gondolunk arra, aki rosszat tett nekünk!
Ilyen az élet, a történelem, hogy nyaldossuk sebeinket, amelyeket mások
okoztak. Jézus ma azt tanítja nekünk, hogy ne maradjunk meg ezen a szinten,
hanem reagáljunk. Törjük meg a gonosz és a szánakozás ördögi körét.
Szeretettel válaszoljunk az élet szögeire, a megbocsátás simogatásával a
gyűlölet csapásaira. De mi, Jézus tanítványai, követjük neheztelő
ösztönünket? – tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta: „Ha
ellenőrizni akarjuk Krisztushoz tartozásunkat, vizsgáljuk meg, hogy hogyan
viselkedünk azokkal, akik megbántottak minket. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy
ne úgy válaszoljunk, mint ahogy mindenki teszi, hanem úgy, ahogy Ő teszi
velünk. Azt kéri tőlünk, hogy törjük meg ezt a láncolatot: „szeretlek, ha
te szeretsz engem; barátod vagyok, ha a barátom vagy; segítek, ha
segítesz”. Mi ne így tegyünk, hanem legyünk együttérzéssel és irgalommal
mindenki felé, mert Isten mindannyiunkban gyermekét látja. Nem oszt fel
bennünket jókra és rosszakra, barátokra és ellenségekre. Ezt mi tesszük és
szenvedést okozunk neki. Az Úr számára mindannyian szeretett gyermekei
vagyunk, akiket át akar ölelni és akiknek meg akar bocsátani – hangsúlyozta
virágvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.
*Küldetésünk, hogy Jézus nevében hirdessük a bűnök bocsánatát*

„*Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. *Az
evangélium hangsúlyozza, hogy Jézus ezt „mondta” (34): nem egyszer és
mindenkorra mondta a keresztre feszítés pillanatában, hanem ajkán és
szívében ezekkel a szavakkal töltötte az órákat a kereszten. Isten nem
fárad bele, hogy megbocsásson, nem tűr egy bizonyos ideig, hogy azután
meggondolja magát, mint ahogy mi érzünk erre kísértést. Lukács
evangéliumának tanítása szerint Jézus azért jött el a világba, hogy elhozza
bűneink megbocsátását (vö. *Lk* 1,77) és végül adott nekünk egy pontos
küldetést: hirdessük az ő nevében mindenkinek a bűnök megbocsátását (vö.
*Lk* 24,47). Ne fáradjuk bele Isten megbocsátásába: mi, papok, ne fáradjunk
bele, hogy kiszolgáltassuk, minden keresztény ne fáradjon bele, hogy
befogadja és tanúságot tegyen róla.

„*Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. *Ferenc pápa
arra irányította a hívek figyelmét, hogy Jézus nem pusztán megbocsátásért
könyörög, hanem az okot is megmondja: bocsáss meg nekik, *mert nem tudják,
mit cselekszenek*. Hogyan lehetséges ez? Jézus keresztre feszítői előre
kitervelték meggyilkolását, megszervezték elfogatását, a peres eljárásokat
és most a Kálvárián vannak, hogy tanúi legyenek halálának. Krisztus mégis
felmenti ezeket az erőszakos személyeket, *mert nem tudják, mit
cselekszenek. *Így viselkedik velünk Jézus: *szószólónk *lesz. Nem ellenünk
van, hanem értünk van bűnünk ellen. És érdekes az érv, amit használ: *mert
nem tudják*. Akik erőszakot alkalmaznak, már nem tudnak semmit Istenről,
aki az Atya, és a többiekről sem, akik testvérek. Elfelejtik, miért vagyunk
a világban és odáig mennek el, hogy abszurd kegyetlenségeket hajtanak
végre. Látjuk ezt a háború őrültségében, ahol ismét keresztre feszítik
Krisztust. Igen, Krisztust újból a keresztre szögezik az édesanyákban, akik
férjük és gyermekeik igazságtalan halálát siratják. Keresztre feszítik a
menekültekben, akik karjukon gyermekekkel menekülnek a bombáktól. Keresztre
feszítik az idősekben, akik magukra hagyatva halnak meg, a jövőjüktől
megfosztott fiatalokban, a testvéreik meggyilkolására elküldött katonákban.
[image: Körmenet a pálmafonatokkal]Körmenet a pálmafonatokkal *A jobb lator
a történelem első szentje*

„*Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. *Sokan
hallgatják ezt az idáig még nem hallott kifejezést, de csak egy személy
fogadja be, egy bűnöző, akit Jézus mellett feszítettek keresztre. Azt
gondolhatjuk, hogy Krisztus irgalmassága felébresztette benne a végső
reményt és arra késztette, hogy kiejtse ezeket a szavakat: „Jézus, emlékezz
meg rólam” (*Lk *23,42). Mintha azt mondaná: „Mindenki elfeledkezett rólam,
de te még arra is gondolsz, aki keresztre feszít téged. Veled akkor van
hely számomra is”. A jobb lator befogadja Istent, miközben élete hamarosan
véget ér és így élete újból elkezdődik; a világ poklában a paradicsomot
látja megnyílni: „Mavelem leszel a paradicsomban”. Íme, Isten bocsánatának
csodája, amely egy halálra ítélt utolsó kérését a történelem első szentté
avatásává alakítja át.

Ferenc pápa végül a következő tanácsokkal buzdította a híveket
virágvasárnapi homíliájában: „Kedves Testvérek, ezen a héten fogadjuk be
azt a bizonyosságot, hogy Isten meg tud bocsátani minden bűnt, minden
távolságot, minden sírást tánccá tud változtatni – utalt a zsoltár
szövegére (vö., *Zsolt* 30,12, „Panaszomat öröménekre változtattad”).
Fogadjuk be annak a bizonyosságát, hogy Jézussal mindig mindannyiunk
számára van hely; hogy Jézussal soha nincs vége, soha nem túl késő.
Istennel mindig visszatérhetünk az életbe. Bátran haladjuk Húsvét felé az
Úr megbocsátásával. Mert Krisztus szüntelenül közbenjár értünk az Atyánál
(vö. *Zsid* 7,25) és erőszakos és sebzett világunkat látva fáradhatatlanul
ismétli, és mi is most ezt tesszük szívünkkel és csöndben ismételjük
Jézussal: “*Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” *–
zárta virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.
[image: A Szent Péter-tér madártávlatból]A Szent Péter-tér madártávlatból *A
nemzetek vezetői keressék a békét és az egyetértést*

Az egyetemes könyörgéseknél először *szlovénul* így imádkoztak: „Végtelenül
jóságos és irgalmas Atya, támogasd egyházadat a szenvedésben, adj neki erőt
a megpróbáltatásban, lendületet az evangéliumi tanúságtételben, alázatot,
hogy elfogadja akaratodat!”.

*Portugálul* így szólt a fohász: „Minden tudás Atyja, segítsd kegyelmeddel
a nemzetek vezetőit, tedd, hogy őszintén és érdek nélkül keressék a közjót,
bátran segítsék elő az egyetértést és a békét, éberen őrködjenek a
teremtett világ fölött!”.

Az indiai *malajalam* nyelven így imádkoztak: „Az Atya, a szegények
menedéke változtassa meg életünket, nyissa meg kezünket a
szeretetszolgálatnak, hogy a kicsinyek védelemre leljenek, a száműzöttek
befogadó otthonra találjanak, azok pedig, akik a háború és az éhezés elől
menekülnek megérezzék az érzékeny és nagylelkű szív melegét!”

*Franciául* így könyörögtek: „Az Atya, a megtörtek vigasza tegyen minket
Fia, Jézus valódi tanítványaivá a megbocsátás és a szeretet útján, adjon
erőt, hogy imádkozzunk azokért, akik gyűlölnek minket, és adja meg azt a
lefegyverző képességet, hogy jóval válaszoljunk a rosszra!”.

Végül pedig *kínaiul* szólt a fohász: „Az Atya, a benne bízók menedéke és
ereje hasson életünkre, hogy azt mindig az ő igéje vezesse és az örök élet
kenyere alakítsa! Minden döntésünkhöz Krisztus szenvedéséből merítsünk
ihletet és erőt, aki engedelmes volt egészen a kereszthalálig!”

*Forrás és fotó: Vatican News / Gedő Ágnes*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220410/e2fec4bb/attachment.html>