<div dir="ltr">

<h1 class="gmail-mvp-post-title gmail-left entry-title">Jézus nem büntetéssel fenyeget, hanem imádkozik a gonosztevőkért – Ferenc pápa Virágvasárnap</h1><strong><a href="https://katolikus.ma/jezus-nem-buntetessel-fenyeget-hanem-imadkozik-a-gonosztevokert-ferenc-papa-viragvasarnap/">https://katolikus.ma/jezus-nem-buntetessel-fenyeget-hanem-imadkozik-a-gonosztevokert-ferenc-papa-viragvasarnap/</a><br>Krisztust ma is a keresztre szögezik a háború őrültségében a 

gyermekeik halálát sirató édesanyákban, a bombák elől menekülőkben, a 

magukra hagyatott idősekben, a jövőjüktől megfosztott fiatalokban, a 

testvéreik meggyilkolására elküldött katonákban – emelte fel szavát 

Ferenc pápa virágvasárnapi homíliájában a háború, az erőszak, az abszurd

 kegyetlenségek ellen.</strong>

<div id="gmail-mvp-content-wrap" class="gmail-left gmail-relative" style="transform: none;"><div class="gmail-mvp-post-soc-out gmail-right gmail-relative" style="transform: none;"><div class="gmail-mvp-post-soc-in"><div id="gmail-mvp-content-body" class="gmail-left gmail-relative"><div id="gmail-mvp-content-body-top" class="gmail-left gmail-relative"><div id="gmail-mvp-content-main" class="gmail-left gmail-relative"><p>Jézus ellenségeiért, gyilkosaiért imádkozik a kereszten, kéri 

számukra az Atya bocsánatát. Ha a keresztre feszített Jézusra tekintünk,

 megértjük, hogy sebeiből fakad a megbocsátás. Isten mindig minden bűnt 

megbocsát, bocsánatával mindig újra kezdhetjük életünket. Mi is azt a 

küldetést kaptuk tőle, hogy mindenütt hirdessük a bűnök bocsánatát. 

Bátran haladjunk Húsvét felé annak tudatában, hogy Krisztus szüntelenül 

közbenjár értünk az Atyánál – hangzott Ferenc pápa virágvasárnapi 

tanítása.

</p><img src="https://www.vaticannews.va/content/dam/vaticannews/agenzie/images/srv/2022/04/10/2022-04-10-domenica-delle-palme/1649581704615.JPG/_jcr_content/renditions/cq5dam.thumbnail.cropped.750.422.jpeg" alt="Pálmaágakkal díszítették a bazilika előtti lépcsősort" width="740" height="416">Pálmaágakkal díszítették a bazilika előtti lépcsősort

<p>Jézus Jeruzsálembe való királyi bevonulására emlékezve tartotta meg 

Ferenc pápa a virágvasárnapi körmenetet és mutatott be szentmisét a 

zsúfolásig telt Szent Péter-téren. Ez a nap a bűnbánatot jelentő 

nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete. 

Jelentése a latin <em>dominica palmarum</em>, azaz a pálmaágak 

vasárnapja kifejezésből származik, ami az ünnepi körmenetet és a 

dicsőséges bevonulást vételezi elő. Az ünnepi szokások a bibliai elemek 

mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek, ahogy azt már a IV. 

századtól lejegyezték, és a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával 

terjedtek el világszerte. A katolikus egyházban a hagyományos 

virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető 

körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy

 barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papságot és az 

asszisztenciát. 

</p>Idén a virágvasárnapi olajágakat Lazio tartomány olívaolaj termelői 

társulata (Città dell’Olio), és a tarantói Caputo család ajánlotta föl. A

 pálmaágakat a Neokatekumenális Út biztosította, míg a pálmafonatok 

Sanremo városából érkeztek. A bazilika lépcsőihez közeli Szent Péter és 

Pál szobrok közelébe a római Flora Olanda virágkertészet jóvoltából nagy

 olajfákat helyeztek el az alkalomra.

<p>A virágvasárnapi szentmisén 35 bíboros, 30 püspök és 280 pap 

koncelebrált a pápával. A Rómában működő Pápai Kollégiumokból 54-en 

áldoztatták a híveket, míg a körmeneten 220-an vettek részt. A 

szentmisén a Pápai Orbán Kollégium tagjai ministráltak, a Sixtus-kápolna

 kórusát Marcos Pavan vezényelte.

</p><p>A szertartás elején <strong>Lukács evangéliumából </strong>olvastak föl:

</p><p><em>„Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé. 

Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött

 tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemben 

fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, 

amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.  Ha pedig 

valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak 

van szüksége rá.”  Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, 

ahogyan megmondta nekik.  Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt

 kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót” Ők így feleltek: 

„Mert az Úrnak van szüksége rá.”  Azután elvezették azt Jézushoz, 

felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá 

Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.

 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a 

tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent 

mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott, a

 király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a 

magasságban!” A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, 

utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha 

ezek elhallgatnak, a kövek fognak</em><br>

</p><br><h3><strong>„Mentsd meg magad” – ez a mentalitás feszítette keresztre Jézust</strong></h3>

<p>A Kálvárián két szemléletmód ütközik egymással. Az evangéliumi 

szakaszban a keresztre feszített Jézus szavai szemben állnak a keresztre

 feszítők szavaival – kezdte homíliáját Ferenc pápa. A keresztre 

feszítők szüntelenül ismétlik: „Ments meg magad!”. Ezt mondják a 

főtanács tagjai: „<em>mentse meg magát</em>, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” (<em>Lk</em> 23,35). Megerősítik ezt a katonák: „Ha te vagy a zsidók királya, <em>mentsd meg magadat</em>!”. És végül, az egyik gonosztevő is megismétli ezt a fogalmat: „Te vagy a Messiás, nem? <em>Mentsd meg magadat</em>!”

 Mentsd meg magad, vigyázz magadra, gondolj magadra; nem másokra, hanem 

csak a saját egészségedre, saját sikeredre, saját érdekeidre; a 

birtoklásra, a hatalomra, a látszatra. Mentsd meg magad: az emberiségnek ez a refrénje feszítette keresztre az Urat. Gondolkozzunk el erről – buzdított rá a pápa.

</p><p>Rámutatott, hogy az énközpontú mentalitással szemben áll Istené; <em>a mentsd meg magad</em> ütközik

 az Üdvözítővel, aki önmagát kínálja fel. A virágvasárnapi evangéliumi 

szakaszban a Kálvárián Jézus háromszor szólal meg, mint ellenfelei (vö. 

34.43.46 sorok). De egyik esetben sem követel magának semmit, sőt, nem 

is védi vagy igazolja önmagát. Imádkozik az Atyához és irgalmat kínál 

fel a jobb latornak. Egyik kifejezése különösen hangsúlyozza a 

különbséget a „mentsd meg magad”-hoz viszonyítva: „Atyám, bocsáss meg nekik” (34).

</p><img src="https://www.vaticannews.va/content/dam/vaticannews/agenzie/images/srv/2022/04/10/2022-04-10-domenica-delle-palme/1649582608902.JPG/_jcr_content/renditions/cq5dam.thumbnail.cropped.750.422.jpeg" alt="Ünnepi díszbe öltözött a vatikáni tér">Ünnepi díszbe öltözött a vatikáni tér

<h3><strong>Jézus nem büntetéssel fenyeget, hanem imádkozik a gonosztevőkért</strong></h3>

<p>Időzzünk el ezeknél a szavaknál – folytatta homíliáját Ferenc pápa. 

Mikor ejti ki az Úr őket? Egy különleges pillanatban: keresztre 

feszítésekor, amikor érzi, hogy a szögek átszúrják csuklóját és lábát. 

Próbáljuk meg elképzelni, hogy ez milyen kínzó fájdalmat okozhatott. 

Ott, a kínszenvedés legélesebb fizikai fájdalmában Krisztus bocsánatot 

kér azokért, akik szögekkel átszúrják testét. Azokban a pillanatokban 

csak üvöltenénk haragunkat és szenvedésünket, ehelyett Jézus ezt 

mondja: <em>„Atyám, bocsáss meg nekik”</em>. A pápa a Makkabeusok második könyvére utalva (vö. <em>2Mak</em> 7,18-19

 „ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten 

ellen tusakodj”) megállapította, hogy Jézus, a Biblia elbeszélése 

szerint más vértanúktól eltérően nem tesz szemrehányást a hóhéroknak és 

nem fenyegeti őket büntetésekkel Isten nevében, hanem imádkozik a 

gonoszokért. A megaláztatás akasztófájára szögezve még jobban növekedik 

az ajándék (dono) intenzitása, ami megbocsátássá (per-dono) válik.

</p>

<h3><strong>Isten egyetlen kívánsága, hogy megbocsáthasson nekünk</strong></h3>

<p>Kedves Testvérek, gondoljunk arra, hogy Isten velünk is így tesz: 

amikor fájdalmat okozunk neki cselekedeteinkkel, Ő szenved és egyetlen 

kívánsága, hogy megbocsáthasson nekünk – szögezte le Ferenc pápa, majd 

arra mutatott rá, hogy ezt úgy érthetjük meg, ha tekintetünket a 

keresztre feszített Jézusra emeljük. A megbocsátás ugyanis sebeiből, a 

fájdalomnak azokból a nyílásaiból, amelyeket a mi szögeink okoztak, 

onnan fakad. Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és gondoljunk arra, 

hogy soha nem kaptunk ezeknél jobb szavakat: Atyám, bocsáss meg.

 Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és látjuk, hogy soha nem volt 

részünk gyöngédebb és együttérzőbb pillantásban. Tekintsünk a kereszten 

lévő Jézusra és megértjük, hogy soha nem volt részünk szeretetteljesebb 

ölelésben. Tekintsünk a keresztre feszített Jézusra és mondjuk ezt: 

„Köszönöm Jézus: szeretsz engem és mindig megbocsátasz nekem, akkor is, 

amikor nehezemre esik, hogy szeressem magam és megbocsássak magamnak”.

</p><img src="https://www.vaticannews.va/content/dam/vaticannews/agenzie/images/srv/2022/04/10/2022-04-10-domenica-delle-palme/1649582001185.JPG/_jcr_content/renditions/cq5dam.thumbnail.cropped.750.422.jpeg" alt="Ragyogó kék ég alatt">Ragyogó kék ég alatt

<p>Ott, miközben keresztre feszítik, a legnehezebb pillanatban, Jézus 

megéli legnehezebb parancsolatát: az ellenség szeretetét – állapította 

meg a pápa. Gondoljunk valakire, akik megsebzett, megsértett bennünket, 

aki csalódást okozott; valakire, akik felmérgesített, aki nem értett meg

 minket, aki nem jó példát mutatott. Milyen sokáig gondolunk arra, aki 

rosszat tett nekünk! Ilyen az élet, a történelem, hogy nyaldossuk 

sebeinket, amelyeket mások okoztak. Jézus ma azt tanítja nekünk, hogy ne

 maradjunk meg ezen a szinten, hanem reagáljunk. Törjük meg a gonosz és a

 szánakozás ördögi körét. Szeretettel válaszoljunk az élet szögeire, a 

megbocsátás simogatásával a gyűlölet csapásaira. De mi, Jézus 

tanítványai, követjük neheztelő ösztönünket? – tette fel a kérdést a 

pápa, majd így folytatta: „Ha ellenőrizni akarjuk Krisztushoz 

tartozásunkat, vizsgáljuk meg, hogy hogyan viselkedünk azokkal, akik 

megbántottak minket. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy ne úgy válaszoljunk, 

mint ahogy mindenki teszi, hanem úgy, ahogy Ő teszi velünk. Azt kéri 

tőlünk, hogy törjük meg ezt a láncolatot: „szeretlek, ha te szeretsz 

engem; barátod vagyok, ha a barátom vagy; segítek, ha segítesz”. Mi ne 

így tegyünk, hanem legyünk együttérzéssel és irgalommal mindenki felé, 

mert Isten mindannyiunkban gyermekét látja. Nem oszt fel bennünket jókra

 és rosszakra, barátokra és ellenségekre. Ezt mi tesszük és szenvedést 

okozunk neki. Az Úr számára mindannyian szeretett gyermekei vagyunk, 

akiket át akar ölelni és akiknek meg akar bocsátani – hangsúlyozta 

virágvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.

</p>

<h3><strong>Küldetésünk, hogy Jézus nevében hirdessük a bűnök bocsánatát</strong></h3>

<p>„<em>Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. </em>Az

 evangélium hangsúlyozza, hogy Jézus ezt „mondta” (34): nem egyszer és 

mindenkorra mondta a keresztre feszítés pillanatában, hanem ajkán és 

szívében ezekkel a szavakkal töltötte az órákat a kereszten. Isten nem 

fárad bele, hogy megbocsásson, nem tűr egy bizonyos ideig, hogy azután 

meggondolja magát, mint ahogy mi érzünk erre kísértést. Lukács 

evangéliumának tanítása szerint Jézus azért jött el a világba, hogy 

elhozza bűneink megbocsátását (vö. Lk 1,77) és végül adott nekünk egy pontos küldetést: hirdessük az ő nevében mindenkinek a bűnök megbocsátását (vö. Lk 24,47).

 Ne fáradjuk bele Isten megbocsátásába: mi, papok, ne fáradjunk bele, 

hogy kiszolgáltassuk, minden keresztény ne fáradjon bele, hogy befogadja

 és tanúságot tegyen róla.

</p><p>„<em>Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. </em>Ferenc

 pápa arra irányította a hívek figyelmét, hogy Jézus nem pusztán 

megbocsátásért könyörög, hanem az okot is megmondja: bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

 Hogyan lehetséges ez? Jézus keresztre feszítői előre kitervelték 

meggyilkolását, megszervezték elfogatását, a peres eljárásokat és most a

 Kálvárián vannak, hogy tanúi legyenek halálának. Krisztus mégis 

felmenti ezeket az erőszakos személyeket, mert nem tudják, mit cselekszenek. Így viselkedik velünk Jézus: szószólónk lesz. Nem ellenünk van, hanem értünk van bűnünk ellen. És érdekes az érv, amit használ: mert nem tudják.

 Akik erőszakot alkalmaznak, már nem tudnak semmit Istenről, aki az 

Atya, és a többiekről sem, akik testvérek. Elfelejtik, miért vagyunk a 

világban és odáig mennek el, hogy abszurd kegyetlenségeket hajtanak 

végre. Látjuk ezt a háború őrültségében, ahol ismét keresztre feszítik 

Krisztust. Igen, Krisztust újból a keresztre szögezik az édesanyákban, 

akik férjük és gyermekeik igazságtalan halálát siratják. Keresztre 

feszítik a menekültekben, akik karjukon gyermekekkel menekülnek a 

bombáktól. Keresztre feszítik az idősekben, akik magukra hagyatva halnak

 meg, a jövőjüktől megfosztott fiatalokban, a testvéreik meggyilkolására

 elküldött katonákban.

</p><img src="https://www.vaticannews.va/content/dam/vaticannews/agenzie/images/srv/2022/04/10/2022-04-10-domenica-delle-palme/1649579913815.JPG/_jcr_content/renditions/cq5dam.thumbnail.cropped.750.422.jpeg" alt="Körmenet a pálmafonatokkal">Körmenet a pálmafonatokkal

<h3><strong>A jobb lator a történelem első szentje</strong></h3>

<p>„<em>Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. </em>Sokan

 hallgatják ezt az idáig még nem hallott kifejezést, de csak egy személy

 fogadja be, egy bűnöző, akit Jézus mellett feszítettek keresztre. Azt 

gondolhatjuk, hogy Krisztus irgalmassága felébresztette benne a végső 

reményt és arra késztette, hogy kiejtse ezeket a szavakat: „Jézus, 

emlékezz meg rólam” (<em>Lk </em>23,42). Mintha azt mondaná: „Mindenki 

elfeledkezett rólam, de te még arra is gondolsz, aki keresztre feszít 

téged. Veled akkor van hely számomra is”. A jobb lator befogadja Istent,

 miközben élete hamarosan véget ér és így élete újból elkezdődik; a 

világ poklában a paradicsomot látja megnyílni: „Mavelem leszel a 

paradicsomban”. Íme, Isten bocsánatának csodája, amely egy halálra ítélt

 utolsó kérését a történelem első szentté avatásává alakítja át.

</p><p>Ferenc pápa végül a következő tanácsokkal buzdította a híveket 

virágvasárnapi homíliájában: „Kedves Testvérek, ezen a héten fogadjuk be

 azt a bizonyosságot, hogy Isten meg tud bocsátani minden bűnt, minden 

távolságot, minden sírást tánccá tud változtatni – utalt a zsoltár 

szövegére (vö., <em>Zsolt</em> 30,12, „Panaszomat öröménekre 

változtattad”). Fogadjuk be annak a bizonyosságát, hogy Jézussal mindig 

mindannyiunk számára van hely; hogy Jézussal soha nincs vége, soha nem 

túl késő. Istennel mindig visszatérhetünk az életbe. Bátran haladjuk 

Húsvét felé az Úr megbocsátásával. Mert Krisztus szüntelenül közbenjár 

értünk az Atyánál (vö. <em>Zsid</em> 7,25) és erőszakos és sebzett 

világunkat látva fáradhatatlanul ismétli, és mi is most ezt tesszük 

szívünkkel és csöndben ismételjük Jézussal: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” – zárta virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.

</p><img src="https://www.vaticannews.va/content/dam/vaticannews/agenzie/images/srv/2022/04/10/2022-04-10-domenica-delle-palme/1649578712885.JPG/_jcr_content/renditions/cq5dam.thumbnail.cropped.750.422.jpeg" alt="A Szent Péter-tér madártávlatból">A Szent Péter-tér madártávlatból

<h3><strong>A nemzetek vezetői keressék a békét és az egyetértést</strong></h3>

<p>Az egyetemes könyörgéseknél először <strong>szlovénul</strong> így 

imádkoztak: „Végtelenül jóságos és irgalmas Atya, támogasd egyházadat a 

szenvedésben, adj neki erőt a megpróbáltatásban, lendületet az 

evangéliumi tanúságtételben, alázatot, hogy elfogadja akaratodat!”.

</p><p><strong>Portugálul</strong> így szólt a fohász: „Minden tudás 

Atyja, segítsd kegyelmeddel a nemzetek vezetőit, tedd, hogy őszintén és 

érdek nélkül keressék a közjót, bátran segítsék elő az egyetértést és a 

békét, éberen őrködjenek a teremtett világ fölött!”.

</p><p>Az indiai <strong>malajalam</strong> nyelven így imádkoztak: „Az 

Atya, a szegények menedéke változtassa meg életünket, nyissa meg 

kezünket a szeretetszolgálatnak, hogy a kicsinyek védelemre leljenek, a 

száműzöttek befogadó otthonra találjanak, azok pedig, akik a háború és 

az éhezés elől menekülnek megérezzék az érzékeny és nagylelkű szív 

melegét!”</p><div class="gmail-mvp-post-ad-wrap"><span class="gmail-mvp-ad-label"></span></div>

<p><strong>Franciául</strong> így könyörögtek: „Az Atya, a megtörtek 

vigasza tegyen minket Fia, Jézus valódi tanítványaivá a megbocsátás és a

 szeretet útján, adjon erőt, hogy imádkozzunk azokért, akik gyűlölnek 

minket, és adja meg azt a lefegyverző képességet, hogy jóval 

válaszoljunk a rosszra!”.

</p><p>Végül pedig <strong>kínaiul</strong> szólt a fohász: „Az Atya, a 

benne bízók menedéke és ereje hasson életünkre, hogy azt mindig az ő 

igéje vezesse és az örök élet kenyere alakítsa! Minden döntésünkhöz 

Krisztus szenvedéséből merítsünk ihletet és erőt, aki engedelmes volt 

egészen a kereszthalálig!”

</p><p><em>Forrás és fotó: Vatican News / Gedő Ágnes</em>

</p><div id="gmail-wpdevar_comment_5" style="width:100%;background-color:rgb(255,255,255);text-align:left" class="gmail-animated">

                <span style="padding:10px;font-size:16px;font-family:Arial,Helvetica Neue,Helvetica,sans-serif;color:rgb(0,0,0)"><br></span></div></div></div></div></div></div></div>

</div>