[Grem] A "keresztény kurzus" dilemmájához .... / Németh K., k. Lttag

[Emoke Greschik]

*NÉMETH KÁROLY / KARCSI, K. Lttag levele továbbítva egy másik listáról: *

Szabad-e "keresztény Magyarországról" beszélni.

Könyörgöm, a kereszténység nem úgy lett államvallás Nagy Konstantin
idejében, hogy az emberek erről népszavazáson döntöttek volna. Meg Nagy
Károly sem kérdezte meg a népét, sőt kőkeményen leverte a Witukind vezette
szászokat, akik nem akarták felvenni a kereszténységet. Ugyanezt tette Szt
István, meg a többi keresztény államalapító király.

Sőt, az iszlám sem népszavazás alapján alakult ki, hanem Mohamed kezdetben
egy csomó vesztes csatát könyvelhetett el, de aztán nyerő szériára váltott,
miután megtértek hozzá olyan tehetséges arab hadvezérek, akik korábban
ellene csatáztak, de belátták, hogy a népüknek sikere lesz az iszlámtól, ha
nagyon nem is hittek benne (ilyen ember volt pl Khalid ibn al-Walid
https://en.wikipedia.org/wiki/Khalid_ibn_al-Walid).

Sőt a zsidóság sem népszavazás alapján alakult ki, igencsak sokáig imádtak
volna politeista isteneket is Jahwe mellett.

Az sosem úgy ment a történelemben, hogy amit a nép hinni akart, azt
hihette. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az istenadta népnek többnyire
nincs ideje filozofálni, meg az élet bonyolult összefüggésein töprengeni.
az életét a taposómalomban tölti. Azt mindig egy nép elitje döntötte el,
hogy a népnek mit kell hinni, és ha másképp nem ment, véresen leszámoltak
egymással, oszt utána a győztes hitére tért a megmaradottak többsége. A
szellei/hatalmi elitnek volt csak ideje ilyen jellegű stratégiai
kérdésekkel foglalkozni és ez mindmáig így van.

Ha az elitek jó döntést hoztak, akkor jó irányba fejlődött egy kultúra. Ha
meg rosszat, akkor lehanyatlott, elbukott, eltűnt a történelem
süllyesztőjében. Az evolúció végül a hiteket is megrostálta/rostálja.

A kereszténység már a kezdeteikor sem volt tökéletes, csak bele kell
olvasni az Apostolok Cselekedeteibe, vagy Pál Apostol leveleibe az első
egyházaban dúló visszásságokról. Na de ki olvas ezekbe bele? Nyilván
elenyésző töredéke a keresztényeknek is, kötük a püspök kérdezője sem az
adott műsorban. A vasárnapi olvasmányok alatt többnyire máshol jár az az
emberek esze, vagy ritkán kerül elő olyan olvasmány, ami a kezdeti egyházak
visszáságait ecseteli, mondjuk Pál leveleiből.

A keresztény világ sosem volt olyan tökéletesen Krisztus követő, mint
amilyet nagy álszentűl olyanok elvárnának tőle, akik meg még kevésbé
keresztények, már ha egyáltalán. Ez nyilvánvaló bárki elött, aki Szentírást
olvas. Se az Ó-, se az Újszövetségben. Akkor miért pont most lenne
tökéletesebb?

Az ilyen felvetések igazából nem a kereszténységről szólnak, hanem arról,
hogy még iránymutatásként sem akarja már a modern társadalmunk megtűrni sem
a keresztény etikát, sem a kereszténységhez való történelmi kötődést, az
örökségéhez való ragaszkodást.

Amikor keresztény "kurzusról" beszélunk, az nem azt jelenti, hogy
szentekből áll a társadalom, vagy épp a vezetősége. Hanem azt, hogy
egyfajta keresztényi hagyományt elfogad, annak a keretein belül értelmezi a
világot és határozza meg azt, mi a rossz és mi a jó. Más kultúráknak mások
a célkitűzései. Minden kultúrának van egy távlati célja, ami felé próbálja
nemesíteni azt a társadalmat, amelyiket úgy-ahogy igazgat, akár sok
képmutatással, bűnökkel, visszaélésekkel, stb.

Amit ma kereszténynek nevezünk az sosem volt csak keresztény, hanem az
európai kultúra óriási hordaléka, kereszténység elötti időkből vett fontos
és alapvető elemekkel is, mint pl a görök filozófia, vagy a római jog, vagy
épp bizonyos zsidó hadományok, amikre amúgy mondjuk a zoroaszrianizmus is
hatott, sőt akár abból is fejlődtek ki, mint már tárgyaltuk. A
kereszténység nem egy izraeli út porában bandukló vándorprédikátor-mártír
követése egyszerűen: a jóember görögül sem tudott, mégis mind a négy
evangéliumát görögül írták le, nem arámul, vagy héberül. Arról a rengeteg
logikai inkonzisztenciáról már ne is beszéljük, ahogy a pogányságot
megtagadó Biblia pogány elemeket azért mégiscsak megtűr, mint Jahwe
felesége Asherah, elvétve a jeruzsálemi templomban is megtűrt szobrok az
emberábrázolás tiltása ellenére, az angyalok, feltámadás koncepciója,
rituális tisztulási szertartások, stb átvétele a zoroasztrianizmusból,
Dávid király házasságtörése Betsábéval, akitől Salamon király született,
meg a többi.

A Bibliában is pont úgy zajlik az élet, mint egy minapi keresztény
kurzusban.

Mégis mit képzel ez a kérdésfeltevő, mikor volt elvágólagosan konzisztens
akár a zsidóság, vagy a kereszténység vagy bármely más kultúra?

A kerereszténység, meg minden, amit magával hozott hordalékként, a
tízparancsolattól a zoroasztrianizmuson át a görög filozófiáig egyszerűen a
kultúrtörténeti örökségünk, ilyen értelemben az indoktrinációs bölcsönk, az
otthonunk és idővel a sírunk is. Mint ahogy a kínainak a konfúcianizmus az,
az indiainak a hinduizmus, stb.

Egy keresztény kurzus célja és értelme sosem az, hogy deklarálhassuk, hogy
megvalósult Isten országa, hanem az, hogy valamelyest megpróbáljuk afelé
menni. Lsd például a vasárnapi népszavazási kérdések.

Másfajta kurzusnak is megvannak a maga célkitűzései, az meg másfelé akarja
vinni a társadalmat. A humanisták próbálnák átvenni a kereszténység helyét
a nyugaton. De mi is az a humanizmus? Van neki kánonja? Ha igen, ki
határozza meg? Van bírája/pápája? Mi szentesíti a mögötte levő etikai
rendszert, ha Istent elvetik? Alkalomszerű közmegegyezés? Meddig tart az és
nem fog-e káoszhoz vezetni, pont az ellenkezőjéhez, mint amit hírdetni
próbál? Szinte lehetetlen etikai rendszert stabilizálni Istenhit nélkül.

Minden etikai rendszer egy hiten alapul, hogy annak a
társadalomnak/kultúrának, amelyik követi, történelmi távlatokban jobb lesz
a sora, ha kitartóan, évszázadokon át követi. Szerintem a kereszténység
elég jól bevált és kétlem, hogy a humanizmus átveheti a helyét. Az
emberben, a humánumban megvan a potenciál az angyallá, vagy ördöggé
válásra, vagy bármire a kettő között. A hit célkitűzést jelent, hogy melyik
irányba vegye valaki az utat, vagy épp egész társadalmak. A humanizmus
pontosan azt jelenti, hogy nem választunk a jó és a rossz között, mert
mindkettő emberi. Ebből szerintem csak káosz lehet, sőt borzalmas gonoszság
is akár, mert az is emberi.

Milyen alapon fogadjuk el azt azt az alapvető elvet, hogy ne tedd másnak,
amit magadnak sem kívánsz? Az ellenkezője is éppen annyira emberi jelenség,
pl a rabszolgatartás. Jelenleg nem látok jobbat mindannál, amit egy
gyakorlatias keresztény kurzus jelent, a humanista kurzus szerintem
elsősorban az ember sötét oldala felé való megbocsátást erőlteti, kb úgy
mint mondjuk a kígyó a paradicsomban.

Karcsi
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220407/d5943392/attachment.html>