[Grem] Akik tehetik, járuljanak hozzá a Patronába befogadott háborús menekültek megsegítéséhez / Rubovszky Rita igazgató levele továbbítva ...

[Emoke Greschik]

*Kérés:  Akik megengedhetik maguknak, járuljanak hozzá a háborús menekültek
megsegítéséhez. Más listáról továbbítom** Rubovszky Rita, a Patrona
Hungariae iskola igazgatójának levelét:*

A T72 felhívása, miszerint az egyházi iskolák befogadnak menekülteket, nagy
port kavart a médiában.Úgy alakult az elmúlt hónapban, hogy a befogadás
tényleges szervezése a Piaristáknál és a Patronánál van.
 A Piaristák- de főleg Horváth Bálint igazgató úr-  eszméletlenül heroikus
munkával megszervezett egy tanodát ukrán gyermekeknek, akik családjai nem
biztosak benne, hogy itt maradnak, ezért áthidaló megoldásként kell nekik
valamilyen oktatás. El tudjátok képzelni azt a mérhetetlen háttérmelót, ami
ennek a hátterében van. A gyerekek naponta változnak, meg kellett szervezni
a tolmácsolást, felügyeletet egy nagyon vegyes korosztálynak, nagyon vegyes
kulturális körülmények közül jött gyerekeknek. A szülők adományaiból tudják
fizetni az önkéntesek költségeit, Bálint önmaga jár a Teve utcába, az
idegenrendészetre....
Szóval nagy tisztelet és kalap előtte!!!

Ami a Patronát illeti, mindazokat, akik menekültstátuszt vagy letelepedési
engedélyt kértek, illetve kettős állampolgárokként itt szeretnének maradni,
a Piarista Gimnázium hozzánk küldi.
Az elmúlt 25 napban 22 menekültet fogadtunk be, akik jelenleg hozzánk
járnak. Ez nagyon komoly szám, sajnos nem egy iskoláról tudok, akik
elutasították ezeket a gyerekeket, hiszen az iskola nem gyereket iskoláz
be, hanem életeket vállal fel-ezt több helyen a sajtóban is elmondtam.
Van 6-tól 17 éves korig kárpátaljai magyar gyerekünk, van teljesen ukrán
kisfiú, az édesanya  három gyerekkel  9 napon keresztül utazott busszal egy
donyecki zsákfaluból. Van harkivi 14 éves kislányunk a kollégiumban, a
házát szétbombázták, a szülők Beregsurányban maradtak, van négy olyan
kárpátaljai 14 éves kislányunk a kollégiumban, akiket a szülők feltettek
egy vonatra, mi levettük őket, azóta nálunk laknak. Az egyik család
konkrétan nem tudta, melyik országban és városban van, amikor leszállt a
Keletiben, mert felszállt az első vonatra valahol Belső-Ukrajnában . ami
éppen jött.
Van olyan beregszászi család- az apát felvettük tanárnak, az édesanyát
óvónőnek- akik tényleg egy azért jöttek át, mert már halálosan fenyegették
őket maguk az ukránok.
Horrortörténeteket hallgatunk az orosz megszállásról és a Kelet-ukránokról
is, akik megszállták Kárpátalját, ahol gyakorlatilag két hét alatt egy
népességcsere történt.

Mindeközben a gyerekek és a családok iszonyúan traumatizáltak, sokkosak,
borzalmasan szegények, egy szál bőrönddel jött át mindegyik.
A beregszászi családnak egy patronás szülő odaadta a kiadásra szánt 160
négyzetméteres lakását de ez nyilván nem végleges megoldás, van három
gyerekes családunk, akiknek egy emeletes ágynyi helyük van valami
barakkszerű menekültszálláson a nyolcadik kerületben és így tovább.
Mivel az állam nem ad fejkvótát a kettős állampolgárságúaknak, csak a
menekültstátúszúaknak, ezért a 22 gyerekből márciusra 143000 Ft bruttó!!!
állami segítséget tudtam lehívni.
A kettős állampolgárságúknak elvben minden jár, gyakorlatilag azonban a
kárpátaljai gyerekekre nem jár semmi.
Így aztán 22 gyereket etetünk ingyen és 4 kollégistát egész nap plusz a
hétvégék minden normatíva nélkül. Én sem tudom, mit csinálnánk a szülői
adományok nélkül, és anélkül a megrendítő közösségi összefogás nélkül, amit
a szülői körben tapasztalunk.
És akkor nem  beszéltem arról, amit jelent ez a pedagógusoknak, az
osztálytársaknak, a szülőknek.....
Tudjátok, van egy csomó segélyszervezet és nyilván sok profi erőforrás, de
a gyakorlatban ennek a koordinálása, az adománykérés, a szülőkkel való
kapcsolat, az utánkövetés, a pedagógiai munka megszervezése, az órák alatti
tolmácsolás megszervezése , segítség a Taj kártya, az idegenrendészet, a
Kormányhivatal stb-ügyintézésben ránk hárul és egyszerűen már segítséget
sem tudunk kérni, mert nincs mikor.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a levelet és ha megengeditek, a magam
részéről pontosítanám, mely pontokon tudnátok nagyon segíteni.
- mivel ezek az emberek ténylegesen nincstelenek, minden pénzadomány
kenyérre megy és mi sem tudjuk nagyon már miből fizetni az ellátásukat. Ha
bárkinek ezt a felhívást el tudjátok juttatni:
A Mi Patronánk Iskolai Alapítvány1092 Budapest, Knézich u. 3-13.

 Számlaszám: 10702404-68105222-51100005

Megjegyzés: menekültek

- Több családnak keresünk szállást, ha valakinek volna olyan lehetősége,
ahol 3 gyermekkel hosszabb ideig  önállóan lehet lakni, az nagy segítség.
Nem segítség az átmeneti szállás, olyanunk van.

- ha valaki tud olyan oroszul beszélő önkéntest, aki bejönne napi 4 órában
koordinátornak... Valamit összedobnának neki a szülők, nem kéne teljesen
ingyen dolgozni. Kapcsolattartás a piaristákkal,a hatóságokkal, a szülői
felajánlásokkal, a tanárokkal, a segélyszervezetekkel, a kárpátaljai
szervezetekkel. Hétvégi programok koordinálása. Ezek az emberek azt sem
tudják,  a  metro, nem mernek kimenni az utcára, felszállni egy buszra...


És még egy: én minden tv-felvételt visszautasítottam az elmúlt hetekben,
csak rádióinterjút adok. Nem lehet katasztrófaturizmust csinálni a
menekültekből, nem lehet sem a menekülteket sem a befogadó osztálytársakat
ebbe a helyzetbe hozni, ha valamelyikőtökhöz eljut berzenkedés, hogy miért
zárkózom el, hát ezért.

Köszönöm, hogy leírhattam mindezt

Mély, szeretetteljes húsvéti ölelés Mindenkinek és Áldott Ünnepeket kívánok
nektek

Rita
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220407/4bbe6a3b/attachment.html>