[Grem] szept.eleji Böjte Csaba interjú a Mandinernek / Vágvölgyi Gergely

[Emoke Greschik]

 Tartsuk saját kezünkben a sorsunkat! – Böjte Csaba a Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek>
III. évfolyam 35. szám <https://mandiner.hu/hetilap/iii_evfolyam_35_szam> |
Közélet
2021. szeptember 2.
https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek
Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező – figyelmeztet a ferences
szerzetes. Interjú az evangélium radikalitásáról, a progresszív
kereszténységről és Ferenc pápáról.

*Vágvölgyi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.*

*Keményen megtámadták a napokban egy interjúja miatt. Hogy viseli?*
Az evangéliumért olyan dolgokat is ki kell mondani, amiktől nem lesz
közkedvelt az ember. Jézus azt mondta, aki utána akar menni, vegye vállára
a keresztjét, és úgy kövesse, nem ígérte, hogy fanfárokat fújnak majd a
piros szőnyeg mellett. A konfliktusokat fel kell vállalni. A gyerekeknek is
azt mondom: sokkal izgalmasabb játszani, a pályán lenni, mint a kispadon
ücsörögni egész életünkben, még akkor is, ha így nagyobb a hiba lehetősége.
De nem igazán értettem ezt a támadást, nem ítélkeztem, mégis nekem
rontottak.

*Azért is kapott, mert bokszolni is tanulnak a növendékei, horribile dictu,
egy pap járatja őket verekedni!*
Széchenyitől kezdve számos nagy magyar foglalkozott küzdősportokkal, ezek
jellemfejlesztők. Nem szabad a gyerekeknek buborékban felnőni, mert
elkényelmesednek. Meg kell tapasztalniuk, hogy küzdeni kell, hogy kapunk
olykor pofonokat, hogy elesünk, de felállunk, megrázzuk magunkat, és
küzdünk tovább. Egy nagylányunk két évvel az érettségi után odajött, s azt
mondta: pofon fog verni. Meglepődtem, miért mondja ezt. *„Hát miért nem
mondta előre, hogy ennyi rossz ember van?!”* – szegezte nekem a kérdést.
Nem tudok új világot teremteni, a meglévőre kell felkészítenem a
gyerekeket. Egyébként keresztény sport az ökölvívás: sokkal jobb adni, mint
kapni! (Nevet)

*Küszöbön a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, Budapestre
érkezik Ferenc pápa, aki még a katolikus hívek körében is meglehetősen
vegyes megítélésben részesül. Ön hogyan látja a tevékenységét?*
Nem lesz népszerű, amit mondok, de én nemcsak azért állok Ferenc pápa
oldalán, mert egy szerzetes engedelmességgel tartozik, hanem azért is, mert
meg­győződésem, hogy nincs más út, mint a szentatya útja, aki az
evangélium, Jézus keskeny útját járja. Nem egy régi világot kell őriznünk,
hanem Isten országát építenünk. Nem tragikus hősökre van szükség, hanem az
örömhír követeire. Krisztus eljövendő országa még nem épült fel, kitartó,
verejtékes munkával kell megvalósítani – ez konfliktusokkal, áldozatokkal
is jár. Sokan persze nem ezt várják el tőle, hanem egyfajta békés
üldögélést. Hiszem, hogy a Szentlélek vezeti a pápát, hogy jó úton jár,
bízzunk hát benne! Jézus azt ígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az
ő egyházán.
[image: Fotó: Földházi Árpád]
Fotó: Földházi Árpád

*Sokan felvetik, hogy a pápa nem érti Európát, különösen a mi térségünket:
a sorscsapásainkat, a történelmi kataklizmáinkat, a tapasztalatainkból
fakadó félelmeinket, ebből kifolyólag a mi üzenetünk rossz akusztikával bír
a Szent Márta-házban, az övéi pedig a Kárpát-medencében. Egyetért?*
Jártam Argentínában még jóval azelőtt, hogy Jorge Mario Bergoglióból Ferenc
pápa lett. Sokakkal beszélgettünk, és ott is volt, aki haragudott rá. De
Argentína teljesen más világ. Voltam egy favelában Buenos Airesben, ahol
senki nem tudta megmondani, hányan nyomorognak ott, negyven-ötvenezerre
becsülték az ott lakók számát. Megkérdeztem, hány ilyen nyomornegyed van a
városban, azt mondták, körülbelül kétszáz. Elképzelhetetlen, ami ott volt,
s hogy onnét pár méterre a gazdagok palotái álltak. De a középosztály
városrészeiben is néhány ház után mindig következett egy őrhely, ahol
fegyveres biztonsági ember vigyázott az épületekre. Azért haragudtak
Bergoglióra a helyiek, mert akkor még bíborosként a rendszerrel ellentétben
arról beszélt: Jézus nem egyik vagy másik városrészbe való, ő mindenkié.
Templom építését is csak úgy engedélyezte, ha a kapuk mindenki előtt nyitva
álltak. Amikor megválasztották, tudtam, hogy radikális lesz, de a
kereszténységnek ez a lényege: ne vigyük magunkkal Jézust egy exkluzív
életformába. Európa sem sajátíthatja ki!

*Az evangélium radikalitása járható út marad a 21. században is?*
Amikor az első utcagyerekeket befogadtam, paptársaim is megkérdőjelezték az
épelméjűségemet. De amikor valaki nyúvadozik a vízben, be kell szökni
mellé, és ki kell húzni a partra. Hogy van-e erre engedélyünk, mindent
rendben adminisztráltunk-e, azt utána megbeszéljük. Ha nem fordulok a
templom előtt kolduló gyerekek felé, s nem segítek rajtuk, hiteltelen, amit
mondok, még magam előtt is elveszítem a saját becsületemet. Kezdetben volt
olyan paptestvérem, aki papi találkozókon elszabadult hajóágyúnak írt le
engem, olyasvalakinek, akit meg kell állítani. Ez persze visszajutott
hozzám. Felkerestem őt, letérdeltem előtte, és elvégeztem a
szentgyónásomat. Elmondtam a félelmeimet, tanácsokat kértem tőle mindenféle
taktikázás nélkül. Paptestvérem később nagyon sokat segített nekünk,
rengeteg adományt gyűjtött. Tehát igen, az evangélium radikalitása és
tisztasága az egyetlen megoldás ma is. Hiszek a szeretet végső győzelmében
a rosszal szemben.

*A progresszió megjelent a kereszténységben is, azt hirdeti: a szeretet
nevében mindenkit és mindent el kell fogadni, akár azt is, ha azonos neműek
akarnak szentségi házasságot kötni. Manapság a tanításhoz hű vonalat
vádolják szeretetlenséggel. Mi a véleménye erről?*
Nagyon tetszett Kassai Lajos meglátása, amelyben rámutatott, hogy ez nem
jogi, hanem morális kérdés. Mesélek egy megtörtént esetet: a kommunizmus
utolsó éveiben egy kilencvenéves bácsi meglátogatott minket, és hozott
ajándékba két pléhből készült Krisztus-­szobrot. Elmondta, hogy az ötvenes
években elhitte a barátainak, hogy jót tesznek az emberiséggel, ha az
útszéli kereszteket összetörik, ráadásul prémiu­mot is kapott érte a
munkahelyén. Ám a lelke mélyén érezte, hogy nem lesz ez jó, s azóta
furdalja a lelkiismeret. Ezért idős korában hivatásává vált, hogy bádogot
vett a nyugdíjából, amelyből saját kezűleg készített Krisztus-szobrokat
minden egyes összetört keresztért cserébe. Több mint százat készített.
Egyet felállítottunk a dévai kolostor előtt, hogy a gyerekek lássák: nem az
számít, amit az uralkodó közvélekedés sugall, vagy amit a média szajkóz. A
bűnt nem lehet átkeretezni, bűn marad. Van a lelkünk mélyén egy csengő, ha
pedig elkövetünk valamit, ami Isten akarata ellen való, megszólal. Ezt kell
követni.
A bűnt nem lehet átkeretezni, bűn marad”

*Ugyanez a helyzet az abortusszal kapcsolatban is?*
Sok haldoklóval találkoztam, aki gyónni akart. Tapasztalatból tudom, hogy
olyankor nem azzal foglalkoznak, ettek-e húst pénteken, hanem a legmélyebb
emberi drámák törnek a felszínre. Sokan fogták meg a kezemet, és
mondták: *„Atya,
három gyermekemet öltem meg az anyaméhben!” *Ez is morális kérdés, amivel
kapcsolatban pontosan tudjuk, mi helyes és mi nem. A jót nem szabad
rossznak hazudni, ahogy a rosszat sem szabad jónak.

*A progresszív irány, amely a német szinódusi utat jellemzi, és ami nálunk
is megjelent, csak vadhajtás, vagy tartósan velünk marad?*
Az ember természeténél fogva keresi a megoldásokat, mert érzi, hogy még nem
ért célba. Mindig lesznek, akik új utakat keresnek, ez önmagában jó dolog.
De fontos, hogy mérlegeljünk: *„gyümölcseiről ismerszik meg a fa”.* Amikor
Los Angelesben jártam, megkérdeztem, milyen eredményei vannak a progresszív
irányzatok előretörésének, milyen problémákat oldottak meg.
A válaszok alapján nem lett egyszerűbb és szebb az emberek élete, még több
a válás, a törvényszéki tárgyalás – rossz a gyümölcs. De fogunk még
tisztábban látni ebben a kérdésben.
A jót nem szabad rossznak hazudni, ahogy a rosszat sem szabad jónak”

*Egyre többet beszélünk az apák hiányáról, amely már társadalmi szintű
probléma. Árvák nevelőiként hogy vélekedik erről?*
Nem kell félreverni a harangokat, mert az Isten nagyon jól teremtette meg
az embert. Hatezer gyereket fogadtunk eddig be, s voltak köztük igazán
borzasztó történettel érkezők is. Mégis mindegyikükből ki lehet szeretni a
jót. Ha valakit nagyon szépnek látsz, az megszépül. Nem hiszem, hogy Isten
akár az egyént, akár a társadalmat engedné zsákutca felé indulni. Tennünk
kell a feladatunkat, tenni kell a jót, a többit pedig rá bízni – persze nem
árt kis önkritika sem. Semmit nem szabad görcsösen csinálnunk, a
gyereknevelést sem. Nagyapám mondta, amikor kaszálni mentünk: mintha
táncolnál a kaszával, könnyedén csináld! Igaza volt; ha merevek vagyunk,
görcsösek, abból jó nem sül ki.
[image: Fotó: Földházi Árpád]
Fotó: Földházi Árpád

*A magyar lelkialkat viszont nem az optimizmusról híres, ha tetszik, olykor
görcsösen merev és pesszimista.*
Biztos, hogy e téren sem tett jót nekünk Mohács, Trianon, két világháború
és két forradalom veresége. Az utóbbi száz évben is annyi közös
vállalkozásunk sült el rosszul, hogy a kudarc nemcsak egyénileg, hanem
közösségileg is bénítóan hatott ránk. De látjuk, micsoda eufóriát jelent,
amikor jól szerepel a fociválogatott, vagy sikereket halmoznak az
olimpikonjaink. Tudunk mi az ég felé nézni!

*Az elmúlt évtizedben sok területen születtek szép sikereink, az ország
közvéleménye mégis megosztott – a politika mindent felülír?*
Nézzük az afganisztáni példát: odamentek a külföldiek, még bombázókkal is
beleszóltak a belpolitikába – most pedig kivonulnak, káosz marad utánuk.
Rossz, ha kívülről szólnak bele egy ország ügyeibe, nekünk sem szabad
engednünk, hogy külső erők szóljanak bele a belpolitikába. Legyünk
felnőttek, tartsuk a kezünkben a saját sorsunkat, ne külső erők döntsenek
helyettünk!

*Meg kell szólalnia az egyháznak, ha ezt tapasztalja? Egyáltalán: meg kell
szólalnia választások előtt?*
Lelkiismeretükre hallgatva papok és püspökök is rendszeresen elmondják a
véleményüket – és ez szükséges is. Az egyház tanítja a szubszidiaritás
elvét, ami azt jelenti, hogy kívülről a kisebb közösségnek csak akkor kell
beleszólni a dolgaiba, ha az kifejezetten kéri, vagy egyértelműen
szükségessé válik. Erre pedig emlékeztetnünk kell.

*Az unió alapító atyái még úgy gondolták, az európai közösségnek is
alapelve lesz a szubszidiaritás. A gyakorlatban ez kisiklani látszik…*
Hasonlattal élek: nem azért tiltom, hogy a házainkban megüssünk egyetlen
gyereket is, mert mit fognak majd írni rólunk az újságok, hanem azért, mert
nem látom az értelmét. Erőszak nem hoz eredményt, ugyanígy az erőszakos
politika sem. Érvelni kell – ezt mondanám a magyarországi pártoknak is
mindkét oldalon. Logikus, világos, nyugodt és higgadt érvelésre van
szükség, és ha már az önkritika is szóba került, ezt sokszor a jobboldal
részéről is hiányolom.

*Erdélyben is megosztott a politika, de Budapestről úgy tűnik, kisebbségben
luxus a magyar–magyar küzdelem. Testközelből hogyan látszódik mindez?*
Értéknek tekintem, hogy az erdélyi magyar maximalista, de ennek
következménye, hogy kompromisszumkészségből talán kevesebb jutott neki.
Holott fontos lenne egymást meghallgatni, örvendeni annak, amink van, és
mindig a következő, előttünk álló lépésre koncentrálni. Nem fogom Erdélyben
a mennyek országát kihirdetni, de ennyire emberhez méltón az utóbbi ezer
évben ritkán éltünk, akár a képzési, akár az egészségügyi lehetőségeinket
nézzük. De akkora vérveszteség sem ért még minket, mint az utóbbi harminc
évben. Felhívtam már rá erdélyi politikusok figyelmét is, és újra mondom:
félrevert harangok zaja mellett nem lehet családot alapítani, gyereket
vállalni, vállalkozást indítani – csak csomagolni és elmenni. Meg kell
nyugtatni a kedélyeket, az erdélyi magyarságnak van jövője, szeret minket
az Isten!
Meg kell nyugtatni a kedélyeket, az erdélyi magyarságnak van jövője, szeret
minket az Isten!”

*Ez az optimizmus átragadhat a Bukaresttel ápolt viszonyra is?*
Fogjuk fel ezt a kapcsolatot izgalmas meccsként, ahol érték mellett
elkötelezve politizálhatunk. Az erdélyi magyarság – képviselői által – sok
értéket, igazi profizmust visz Bukarestbe, és sok román politikus elismeri
azt a tudást, tapasztalatot, amellyel ők gazdagítják a kormányzati munkát
mindannyiunk javára. A magyarok tudják, hogy a körmük alá is benéznek,
kétszer akkora erőbedobással kell dolgozniuk, ez pedig tiszteletet vált ki.
[image: Fotó: Földházi Árpád]
Fotó: Földházi Árpád

*Térjünk vissza az anyaországba: mi dönthet a jövő évi választáson?*
Pozitív üzenetekre, pozitív gondolatokra van szükség. Hirdessük meg az
építkezés programját, tegyük tündérkertté a Kárpát-medencét! Építkezzünk
minden tekintetben, teremtsünk olyan jólétet, amely vonzó. Szükség van a
zöld infrastruktúra minden eddiginél intenzívebb fejlesztésére – a
tündérkert szó szerinti értelmére gondolok –, az itt élés örömének
erősítésére. Tegyük széppé az egész országot!

*Bízik abban, hogy a program megvalósul?*
Optimista vagyok. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megfogalmaztam a Szent
István­-tervet, alapgondolata, hogy azzal foglalkozol szívesen, amit
szeretsz, ez pedig belülről fakadó érzés, kívülről nem diktálhatja senki.
Hiába nagyon egészséges úszni, hajtogathatják ezt nekem, ha nem tudok,
nincs értelme a Balatonra menni. Ha viszont megtanulok úszni, megszeretem,
és ki se lehet majd könyörögni a vízből. A metafora mentén arra gondoltam,
tanítsuk meg az embereket dolgozni, szerettessünk meg velük szép szakmákat,
mutassuk meg, hogyan kell és miért jó strukturálni az életet. Hende Csaba
fantáziát látott a tervben, majd megszületett belőle a közmunkaprogram.

*Ez önnek köszönhető?*
Kaptam is érte hideget, meleget! Volt, aki úgy érvelt, kitaláltam, hogyan
kell három forintból egyet csinálni. Nemrég áttekintettük a program
eredményeit, s azt láttuk, a bevont emberek hetven százaléka ma adófizető
állampolgár – mégiscsak megérte! Ugyanígy biztos vagyok abban, hogy a
nehezebb sorsú vidéki területeken megtartóerő lehet, ha szebbé, élhetőbbé
tesszük a környezetet, ezzel is munkalehetőséget, perspektívát teremtünk.
Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező”

*Zajlik a vita az Európai Unió jövőjéről, ellentétes világlátások próbálnak
dűlőre jutni, közben gondolkodnunk kell a saját jövőnkön is. Ön milyennek
látja a magyarság jövőjét?*
Hiszem, hogy mi, magyarok nem a múltban voltunk igazán nagyok, hanem a
jövőben leszünk azok. Bátorság kell hozzá, igenlő hozzáállás, de
megvalósulhat. Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező, merésznek
kell lennünk, és nem szabad elveszítenünk a derűnket. Annyi lehetőségünk
van, annyi remek fiatalunk, csak ne vonuljunk vissza a négy fal közé, hanem
találjunk egymásra, fogjunk össze! Ne féljünk a hibáktól! A legrosszabb, ha
attól tartunk, valamit majd elszúrunk, s ezért inkább bele sem vágunk nagy
dolgokba. Legyünk bátrak, és tegyük a jót!
*Böjte Csaba*
Kolozsváron született 1959-ben. Ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent
Ferenc Alapítvány alapítója. Kisgyermek volt, amikor apja közösség elleni
izgatás vádja miatt három évre börtönbe került, majd szabadulása után egy
évvel belehalt börtönben szerzett sérüléseibe. Rövid civil élet után –
autóvillamossági szerelőnek tanult, majd bányász lett – szemináriumba
jelentkezett. Teológiát Gyulafehérváron és Esztergomban tanult, 1989-ben
szentelték pappá. 1992-ben Dévára helyezték, egy évvel később elindult
különös szolgálata, amely huszonöt éve tart.

*****
*Személyesen*

*Dinamikus vagy visszafogott vezetői stílus az autóban?*
A 130 dinamikus is és biztonságos is. Ritkán kések el.

*Sör vagy bor?*
A közelmúltban volt egy kerékpáros zarándoklatunk Torockótól Csíksomlyóig,
amelyet a Csíki Sör szponzorált. Hűségesek vagyunk a szponzorainkhoz: sör!
(Nevet)

*Melyik ismert emberrel menne el szívesen vacsorázni?*
A gyermekeimmel – mindenki ismeri őket! Meg is hívtam őket egy különleges
lakomára Budapestre a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus alkalmával,
azokat is, akik már kirepültek tőlünk. Remélem, sokukkal találkozom majd.

*Szokott főzni?*
Ó, hogyne! Sokan mondják, hogy az ember csak salátát egyen, de én azért
örvendek, hogy van jó töltelékes káposzta és madártej!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210908/56e6313f/attachment.html>