[Grem] szept.eleji Böjte Csaba interjú a Mandinernek / Vágvölgyi Gergely

2021. Sze. 8., Sze, 22:47:01 CEST

"a*gonosz léleknek nincs keze*, nem tud minket megütni. Nincs nyelve 
sem, azt szeretné, hogy mi adjuk neki oda a kezünket, hogy egymást 
püföljük. Az emberi butaság az én ellenségem. A sötétséget nem lehet 
kilapátolni az ablakon, egyszerűen fényt kell gyújtani, nem?"

A fenti idézet is Böjte Csabától származik,ezt szokta mondani a 
gyerekeknek saját bevallása szerint arról miért vagyunk rosszak időnként .

Most  az Eucharisztikus Kongresszus idején át kéne gondolni azt ha fenti 
idézetet komolyan vennénk és a nem hívőknek ebben példát mutatnánk  már 
meg is tudnánk  változtatni a világot .

2021.09.08. 16:20 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>
>
>   Tartsuk saját kezünkben a sorsunkat! – Böjte Csaba a Mandinernek
>   <https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek>
>
> III. évfolyam 35. szám 
> <https://mandiner.hu/hetilap/iii_evfolyam_35_szam> | Közélet
> 2021. szeptember 2.
> https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek 
> <https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek>
> Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező – figyelmeztet a 
> ferences szerzetes. Interjú az evangélium radikalitásáról, a 
> progresszív kereszténységről és Ferenc pápáról.
>
> /Vágvölgyi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban./
>
> *Keményen megtámadták a napokban egy interjúja miatt. Hogy viseli?*
> Az evangéliumért olyan dolgokat is ki kell mondani, amiktől nem lesz 
> közkedvelt az ember. Jézus azt mondta, aki utána akar menni, vegye 
> vállára a keresztjét, és úgy kövesse, nem ígérte, hogy fanfárokat 
> fújnak majd a piros szőnyeg mellett. A konfliktusokat fel kell 
> vállalni. A gyerekeknek is azt mondom: sokkal izgalmasabb játszani, a 
> pályán lenni, mint a kispadon ücsörögni egész életünkben, még akkor 
> is, ha így nagyobb a hiba lehetősége. De nem igazán értettem ezt a 
> támadást, nem ítélkeztem, mégis nekem rontottak.
>
> *Azért is kapott, mert bokszolni is tanulnak a növendékei, horribile 
> dictu, egy pap járatja őket verekedni!*
> Széchenyitől kezdve számos nagy magyar foglalkozott küzdősportokkal, 
> ezek jellemfejlesztők. Nem szabad a gyerekeknek buborékban felnőni, 
> mert elkényelmesednek. Meg kell tapasztalniuk, hogy küzdeni kell, hogy 
> kapunk olykor pofonokat, hogy elesünk, de felállunk, megrázzuk 
> magunkat, és küzdünk tovább. Egy nagylányunk két évvel az érettségi 
> után odajött, s azt mondta: pofon fog verni. Meglepődtem, miért mondja 
> ezt. /„Hát miért nem mondta előre, hogy ennyi rossz ember van?!”/ – 
> szegezte nekem a kérdést. Nem tudok új világot teremteni, a meglévőre 
> kell felkészítenem a gyerekeket. Egyébként keresztény sport az 
> ökölvívás: sokkal jobb adni, mint kapni! (Nevet)
>
> *Küszöbön a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, Budapestre 
> érkezik Ferenc pápa, aki még a katolikus hívek körében is meglehetősen 
> vegyes megítélésben részesül. Ön hogyan látja a tevékenységét?*
> Nem lesz népszerű, amit mondok, de én nemcsak azért állok Ferenc pápa 
> oldalán, mert egy szerzetes engedelmességgel tartozik, hanem azért is, 
> mert meggyőződésem, hogy nincs más út, mint a szentatya útja, aki az 
> evangélium, Jézus keskeny útját járja. Nem egy régi világot kell 
> őriznünk, hanem Isten országát építenünk. Nem tragikus hősökre van 
> szükség, hanem az örömhír követeire. Krisztus eljövendő országa még 
> nem épült fel, kitartó, verejtékes munkával kell megvalósítani – ez 
> konfliktusokkal, áldozatokkal is jár. Sokan persze nem ezt várják el 
> tőle, hanem egyfajta békés üldögélést. Hiszem, hogy a Szentlélek 
> vezeti a pápát, hogy jó úton jár, bízzunk hát benne! Jézus azt ígérte, 
> hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az ő egyházán.
>
> Fotó: Földházi Árpád
> Fotó: Földházi Árpád
>
> *Sokan felvetik, hogy a pápa nem érti Európát, különösen a mi 
> térségünket: a sorscsapásainkat, a történelmi kataklizmáinkat, a 
> tapasztalatainkból fakadó félelmeinket, ebből kifolyólag a mi 
> üzenetünk rossz akusztikával bír a Szent Márta-házban, az övéi pedig a 
> Kárpát-medencében. Egyetért?*
> Jártam Argentínában még jóval azelőtt, hogy Jorge Mario Bergoglióból 
> Ferenc pápa lett. Sokakkal beszélgettünk, és ott is volt, aki 
> haragudott rá. De Argentína teljesen más világ. Voltam egy favelában 
> Buenos Airesben, ahol senki nem tudta megmondani, hányan nyomorognak 
> ott, negyven-ötvenezerre becsülték az ott lakók számát. Megkérdeztem, 
> hány ilyen nyomornegyed van a városban, azt mondták, körülbelül 
> kétszáz. Elképzelhetetlen, ami ott volt, s hogy onnét pár méterre a 
> gazdagok palotái álltak. De a középosztály városrészeiben is néhány 
> ház után mindig következett egy őrhely, ahol fegyveres biztonsági 
> ember vigyázott az épületekre. Azért haragudtak Bergoglióra a helyiek, 
> mert akkor még bíborosként a rendszerrel ellentétben arról beszélt: 
> Jézus nem egyik vagy másik városrészbe való, ő mindenkié. Templom 
> építését is csak úgy engedélyezte, ha a kapuk mindenki előtt nyitva 
> álltak. Amikor megválasztották, tudtam, hogy radikális lesz, de a 
> kereszténységnek ez a lényege: ne vigyük magunkkal Jézust egy exkluzív 
> életformába. Európa sem sajátíthatja ki!
>
> *Az evangélium radikalitása járható út marad a 21. században is?*
> Amikor az első utcagyerekeket befogadtam, paptársaim is 
> megkérdőjelezték az épelméjűségemet. De amikor valaki nyúvadozik a 
> vízben, be kell szökni mellé, és ki kell húzni a partra. Hogy van-e 
> erre engedélyünk, mindent rendben adminisztráltunk-e, azt utána 
> megbeszéljük. Ha nem fordulok a templom előtt kolduló gyerekek felé, s 
> nem segítek rajtuk, hiteltelen, amit mondok, még magam előtt is 
> elveszítem a saját becsületemet. Kezdetben volt olyan paptestvérem, 
> aki papi találkozókon elszabadult hajóágyúnak írt le engem, 
> olyasvalakinek, akit meg kell állítani. Ez persze visszajutott hozzám. 
> Felkerestem őt, letérdeltem előtte, és elvégeztem a szentgyónásomat. 
> Elmondtam a félelmeimet, tanácsokat kértem tőle mindenféle taktikázás 
> nélkül. Paptestvérem később nagyon sokat segített nekünk, rengeteg 
> adományt gyűjtött. Tehát igen, az evangélium radikalitása és 
> tisztasága az egyetlen megoldás ma is. Hiszek a szeretet végső 
> győzelmében a rosszal szemben.
>
> *A progresszió megjelent a kereszténységben is, azt hirdeti: a 
> szeretet nevében mindenkit és mindent el kell fogadni, akár azt is, ha 
> azonos neműek akarnak szentségi házasságot kötni. Manapság a 
> tanításhoz hű vonalat vádolják szeretetlenséggel. Mi a véleménye erről?*
> Nagyon tetszett Kassai Lajos meglátása, amelyben rámutatott, hogy ez 
> nem jogi, hanem morális kérdés. Mesélek egy megtörtént esetet: a 
> kommunizmus utolsó éveiben egy kilencvenéves bácsi meglátogatott 
> minket, és hozott ajándékba két pléhből készült Krisztus-szobrot. 
> Elmondta, hogy az ötvenes években elhitte a barátainak, hogy jót 
> tesznek az emberiséggel, ha az útszéli kereszteket összetörik, 
> ráadásul prémiumot is kapott érte a munkahelyén. Ám a lelke mélyén 
> érezte, hogy nem lesz ez jó, s azóta furdalja a lelkiismeret. Ezért 
> idős korában hivatásává vált, hogy bádogot vett a nyugdíjából, 
> amelyből saját kezűleg készített Krisztus-szobrokat minden egyes 
> összetört keresztért cserébe. Több mint százat készített. Egyet 
> felállítottunk a dévai kolostor előtt, hogy a gyerekek lássák: nem az 
> számít, amit az uralkodó közvélekedés sugall, vagy amit a média 
> szajkóz. A bűnt nem lehet átkeretezni, bűn marad. Van a lelkünk mélyén 
> egy csengő, ha pedig elkövetünk valamit, ami Isten akarata ellen való, 
> megszólal. Ezt kell követni.
>
> A bűnt nem lehet átkeretezni, bűn marad”
>
> *Ugyanez a helyzet az abortusszal kapcsolatban is?*
> Sok haldoklóval találkoztam, aki gyónni akart. Tapasztalatból tudom, 
> hogy olyankor nem azzal foglalkoznak, ettek-e húst pénteken, hanem a 
> legmélyebb emberi drámák törnek a felszínre. Sokan fogták meg a 
> kezemet, és mondták: /„Atya, három gyermekemet öltem meg az 
> anyaméhben!” /Ez is morális kérdés, amivel kapcsolatban pontosan 
> tudjuk, mi helyes és mi nem. A jót nem szabad rossznak hazudni, ahogy 
> a rosszat sem szabad jónak.
>
> *A progresszív irány, amely a német szinódusi utat jellemzi, és ami 
> nálunk is megjelent, csak vadhajtás, vagy tartósan velünk marad?*
> Az ember természeténél fogva keresi a megoldásokat, mert érzi, hogy 
> még nem ért célba. Mindig lesznek, akik új utakat keresnek, ez 
> önmagában jó dolog. De fontos, hogy mérlegeljünk: /„gyümölcseiről 
> ismerszik meg a fa”./ Amikor Los Angelesben jártam, megkérdeztem, 
> milyen eredményei vannak a progresszív irányzatok előretörésének, 
> milyen problémákat oldottak meg.
> A válaszok alapján nem lett egyszerűbb és szebb az emberek élete, még 
> több a válás, a törvényszéki tárgyalás – rossz a gyümölcs. De fogunk 
> még tisztábban látni ebben a kérdésben.
>
> A jót nem szabad rossznak hazudni, ahogy a rosszat sem szabad jónak”
>
> *Egyre többet beszélünk az apák hiányáról, amely már társadalmi szintű 
> probléma. Árvák nevelőiként hogy vélekedik erről?*
> Nem kell félreverni a harangokat, mert az Isten nagyon jól teremtette 
> meg az embert. Hatezer gyereket fogadtunk eddig be, s voltak köztük 
> igazán borzasztó történettel érkezők is. Mégis mindegyikükből ki lehet 
> szeretni a jót. Ha valakit nagyon szépnek látsz, az megszépül. Nem 
> hiszem, hogy Isten akár az egyént, akár a társadalmat engedné zsákutca 
> felé indulni. Tennünk kell a feladatunkat, tenni kell a jót, a többit 
> pedig rá bízni – persze nem árt kis önkritika sem. Semmit nem szabad 
> görcsösen csinálnunk, a gyereknevelést sem. Nagyapám mondta, amikor 
> kaszálni mentünk: mintha táncolnál a kaszával, könnyedén csináld! 
> Igaza volt; ha merevek vagyunk, görcsösek, abból jó nem sül ki.
>
> Fotó: Földházi Árpád
> Fotó: Földházi Árpád
>
> *A magyar lelkialkat viszont nem az optimizmusról híres, ha tetszik, 
> olykor görcsösen merev és pesszimista.*
> Biztos, hogy e téren sem tett jót nekünk Mohács, Trianon, két 
> világháború és két forradalom veresége. Az utóbbi száz évben is annyi 
> közös vállalkozásunk sült el rosszul, hogy a kudarc nemcsak egyénileg, 
> hanem közösségileg is bénítóan hatott ránk. De látjuk, micsoda 
> eufóriát jelent, amikor jól szerepel a fociválogatott, vagy sikereket 
> halmoznak az olimpikonjaink. Tudunk mi az ég felé nézni!
>
> *Az elmúlt évtizedben sok területen születtek szép sikereink, az 
> ország közvéleménye mégis megosztott – a politika mindent felülír?*
> Nézzük az afganisztáni példát: odamentek a külföldiek, még bombázókkal 
> is beleszóltak a belpolitikába – most pedig kivonulnak, káosz marad 
> utánuk. Rossz, ha kívülről szólnak bele egy ország ügyeibe, nekünk sem 
> szabad engednünk, hogy külső erők szóljanak bele a belpolitikába. 
> Legyünk felnőttek, tartsuk a kezünkben a saját sorsunkat, ne külső 
> erők döntsenek helyettünk!
>
> *Meg kell szólalnia az egyháznak, ha ezt tapasztalja? Egyáltalán: meg 
> kell szólalnia választások előtt?*
> Lelkiismeretükre hallgatva papok és püspökök is rendszeresen elmondják 
> a véleményüket – és ez szükséges is. Az egyház tanítja a 
> szubszidiaritás elvét, ami azt jelenti, hogy kívülről a kisebb 
> közösségnek csak akkor kell beleszólni a dolgaiba, ha az kifejezetten 
> kéri, vagy egyértelműen szükségessé válik. Erre pedig emlékeztetnünk kell.
>
> *Az unió alapító atyái még úgy gondolták, az európai közösségnek is 
> alapelve lesz a szubszidiaritás. A gyakorlatban ez kisiklani látszik…*
> Hasonlattal élek: nem azért tiltom, hogy a házainkban megüssünk 
> egyetlen gyereket is, mert mit fognak majd írni rólunk az újságok, 
> hanem azért, mert nem látom az értelmét. Erőszak nem hoz eredményt, 
> ugyanígy az erőszakos politika sem. Érvelni kell – ezt mondanám a 
> magyarországi pártoknak is mindkét oldalon. Logikus, világos, nyugodt 
> és higgadt érvelésre van szükség, és ha már az önkritika is szóba 
> került, ezt sokszor a jobboldal részéről is hiányolom.
>
> *Erdélyben is megosztott a politika, de Budapestről úgy tűnik, 
> kisebbségben luxus a magyar–magyar küzdelem. Testközelből hogyan 
> látszódik mindez?*
> Értéknek tekintem, hogy az erdélyi magyar maximalista, de ennek 
> következménye, hogy kompromisszumkészségből talán kevesebb jutott 
> neki. Holott fontos lenne egymást meghallgatni, örvendeni annak, amink 
> van, és mindig a következő, előttünk álló lépésre koncentrálni. Nem 
> fogom Erdélyben a mennyek országát kihirdetni, de ennyire emberhez 
> méltón az utóbbi ezer évben ritkán éltünk, akár a képzési, akár az 
> egészségügyi lehetőségeinket nézzük. De akkora vérveszteség sem ért 
> még minket, mint az utóbbi harminc évben. Felhívtam már rá erdélyi 
> politikusok figyelmét is, és újra mondom: félrevert harangok zaja 
> mellett nem lehet családot alapítani, gyereket vállalni, vállalkozást 
> indítani – csak csomagolni és elmenni. Meg kell nyugtatni a 
> kedélyeket, az erdélyi magyarságnak van jövője, szeret minket az Isten!
>
> Meg kell nyugtatni a kedélyeket, az erdélyi magyarságnak van jövője, 
> szeret minket az Isten!”
>
> *Ez az optimizmus átragadhat a Bukaresttel ápolt viszonyra is?*
> Fogjuk fel ezt a kapcsolatot izgalmas meccsként, ahol érték mellett 
> elkötelezve politizálhatunk. Az erdélyi magyarság – képviselői által – 
> sok értéket, igazi profizmust visz Bukarestbe, és sok román politikus 
> elismeri azt a tudást, tapasztalatot, amellyel ők gazdagítják a 
> kormányzati munkát mindannyiunk javára. A magyarok tudják, hogy a 
> körmük alá is benéznek, kétszer akkora erőbedobással kell dolgozniuk, 
> ez pedig tiszteletet vált ki.
>
> Fotó: Földházi Árpád
> Fotó: Földházi Árpád
>
> *Térjünk vissza az anyaországba: mi dönthet a jövő évi választáson?*
> Pozitív üzenetekre, pozitív gondolatokra van szükség. Hirdessük meg az 
> építkezés programját, tegyük tündérkertté a Kárpát-medencét! 
> Építkezzünk minden tekintetben, teremtsünk olyan jólétet, amely vonzó. 
> Szükség van a zöld infrastruktúra minden eddiginél intenzívebb 
> fejlesztésére – a tündérkert szó szerinti értelmére gondolok –, az itt 
> élés örömének erősítésére. Tegyük széppé az egész országot!
>
> *Bízik abban, hogy a program megvalósul?*
> Optimista vagyok. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megfogalmaztam a Szent 
> István-tervet, alapgondolata, hogy azzal foglalkozol szívesen, amit 
> szeretsz, ez pedig belülről fakadó érzés, kívülről nem diktálhatja 
> senki. Hiába nagyon egészséges úszni, hajtogathatják ezt nekem, ha nem 
> tudok, nincs értelme a Balatonra menni. Ha viszont megtanulok úszni, 
> megszeretem, és ki se lehet majd könyörögni a vízből. A metafora 
> mentén arra gondoltam, tanítsuk meg az embereket dolgozni, 
> szerettessünk meg velük szép szakmákat, mutassuk meg, hogyan kell és 
> miért jó strukturálni az életet. Hende Csaba fantáziát látott a 
> tervben, majd megszületett belőle a közmunkaprogram.
>
> *Ez önnek köszönhető?*
> Kaptam is érte hideget, meleget! Volt, aki úgy érvelt, kitaláltam, 
> hogyan kell három forintból egyet csinálni. Nemrég áttekintettük a 
> program eredményeit, s azt láttuk, a bevont emberek hetven százaléka 
> ma adófizető állampolgár – mégiscsak megérte! Ugyanígy biztos vagyok 
> abban, hogy a nehezebb sorsú vidéki területeken megtartóerő lehet, ha 
> szebbé, élhetőbbé tesszük a környezetet, ezzel is munkalehetőséget, 
> perspektívát teremtünk.
>
> Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező”
>
> *Zajlik a vita az Európai Unió jövőjéről, ellentétes világlátások 
> próbálnak dűlőre jutni, közben gondolkodnunk kell a saját jövőnkön is. 
> Ön milyennek látja a magyarság jövőjét?*
> Hiszem, hogy mi, magyarok nem a múltban voltunk igazán nagyok, hanem a 
> jövőben leszünk azok. Bátorság kell hozzá, igenlő hozzáállás, de 
> megvalósulhat. Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező, 
> merésznek kell lennünk, és nem szabad elveszítenünk a derűnket. Annyi 
> lehetőségünk van, annyi remek fiatalunk, csak ne vonuljunk vissza a 
> négy fal közé, hanem találjunk egymásra, fogjunk össze! Ne féljünk a 
> hibáktól! A legrosszabb, ha attól tartunk, valamit majd elszúrunk, s 
> ezért inkább bele sem vágunk nagy dolgokba. Legyünk bátrak, és tegyük 
> a jót!
>
> *Böjte Csaba*
> Kolozsváron született 1959-ben. Ferences rendi szerzetes, a Dévai 
> Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Kisgyermek volt, amikor apja 
> közösség elleni izgatás vádja miatt három évre börtönbe került, majd 
> szabadulása után egy évvel belehalt börtönben szerzett sérüléseibe. 
> Rövid civil élet után – autóvillamossági szerelőnek tanult, majd 
> bányász lett – szemináriumba jelentkezett. Teológiát Gyulafehérváron 
> és Esztergomban tanult, 1989-ben szentelték pappá. 1992-ben Dévára 
> helyezték, egy évvel később elindult különös szolgálata, amely 
> huszonöt éve tart.
>
> *****
>
>
>     *Személyesen*
>
> *Dinamikus vagy visszafogott vezetői stílus az autóban?*
> A 130 dinamikus is és biztonságos is. Ritkán kések el.
>
> *Sör vagy bor?*
> A közelmúltban volt egy kerékpáros zarándoklatunk Torockótól 
> Csíksomlyóig, amelyet a Csíki Sör szponzorált. Hűségesek vagyunk a 
> szponzorainkhoz: sör! (Nevet)
>
> *Melyik ismert emberrel menne el szívesen vacsorázni?*
> A gyermekeimmel – mindenki ismeri őket! Meg is hívtam őket egy 
> különleges lakomára Budapestre a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus 
> alkalmával, azokat is, akik már kirepültek tőlünk. Remélem, sokukkal 
> találkozom majd.
>
> *Szokott főzni?*
> Ó, hogyne! Sokan mondják, hogy az ember csak salátát egyen, de én 
> azért örvendek, hogy van jó töltelékes káposzta és madártej!
>
> //
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

-- 
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210908/4e3fd5cf/attachment.html>