<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek">Tartsuk saját kezünkben a sorsunkat! – Böjte Csaba a Mandinernek</a></h1>
<div class="gmail-articlevolume"><a href="https://mandiner.hu/hetilap/iii_evfolyam_35_szam">III. évfolyam 35. szám</a> | Közélet </div>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2021. szeptember 2.</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek">https://mandiner.hu/cikk/20210901_tartsuk_sajat_kezunkben_a_sorsunkat_bojte_csaba_a_mandinernek</a></div>
<div> </div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező – figyelmeztet a
ferences szerzetes. Interjú az evangélium radikalitásáról, a progresszív
kereszténységről és Ferenc pápáról.</div>
<p></p>
<div class="gmail-text">
<p><em>Vágvölgyi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.</em></p>
<p><strong>Keményen megtámadták a napokban egy interjúja miatt. Hogy viseli?</strong><br>
Az evangéliumért olyan dolgokat is ki kell mondani, amiktől nem lesz
közkedvelt az ember. Jézus azt mondta, aki utána akar menni, vegye
vállára a keresztjét, és úgy kövesse, nem ígérte, hogy fanfárokat fújnak
majd a piros szőnyeg mellett. A konfliktusokat fel kell vállalni. A
gyerekeknek is azt mondom: sokkal izgalmasabb játszani, a pályán lenni,
mint a kispadon ücsörögni egész életünkben, még akkor is, ha így nagyobb
a hiba lehetősége. De nem igazán értettem ezt a támadást, nem
ítélkeztem, mégis nekem rontottak.</p>
<p><strong>Azért is kapott, mert bokszolni is tanulnak a növendékei, horribile dictu, egy pap járatja őket verekedni!</strong><br>
Széchenyitől kezdve számos nagy magyar foglalkozott küzdősportokkal,
ezek jellemfejlesztők. Nem szabad a gyerekeknek buborékban felnőni, mert
elkényelmesednek. Meg kell tapasztalniuk, hogy küzdeni kell, hogy
kapunk olykor pofonokat, hogy elesünk, de felállunk, megrázzuk magunkat,
és küzdünk tovább. Egy nagylányunk két évvel az érettségi után odajött,
s azt mondta: pofon fog verni. Meglepődtem, miért mondja ezt. <em>„Hát miért nem mondta előre, hogy ennyi rossz ember van?!”</em>
– szegezte nekem a kérdést. Nem tudok új világot teremteni, a meglévőre
kell felkészítenem a gyerekeket. Egyébként keresztény sport az
ökölvívás: sokkal jobb adni, mint kapni! (Nevet)</p>
<p><strong>Küszöbön a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, Budapestre
érkezik Ferenc pápa, aki még a katolikus hívek körében is meglehetősen
vegyes megítélésben részesül. Ön hogyan látja a tevékenységét?</strong><br>
Nem lesz népszerű, amit mondok, de én nemcsak azért állok Ferenc pápa
oldalán, mert egy szerzetes engedelmességgel tartozik, hanem azért is,
mert meggyőződésem, hogy nincs más út, mint a szentatya útja, aki az
evangélium, Jézus keskeny útját járja. Nem egy régi világot kell
őriznünk, hanem Isten országát építenünk. Nem tragikus hősökre van
szükség, hanem az örömhír követeire. Krisztus eljövendő országa még nem
épült fel, kitartó, verejtékes munkával kell megvalósítani – ez
konfliktusokkal, áldozatokkal is jár. Sokan persze nem ezt várják el
tőle, hanem egyfajta békés üldögélést. Hiszem, hogy a Szentlélek vezeti a
pápát, hogy jó úton jár, bízzunk hát benne! Jézus azt ígérte, hogy a
pokol kapui nem vesznek erőt az ő egyházán.</p>
<div class="gmail-aranykeretes"><img alt="Fotó: Földházi Árpád" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_35/20190412_FA_6088.jpg" style="margin-right: 0px;" width="481" height="321"><div class="gmail-kepalairas">Fotó: Földházi Árpád</div></div>
<p><strong>Sokan felvetik, hogy a pápa nem érti Európát, különösen a mi
térségünket: a sorscsapásainkat, a történelmi kataklizmáinkat, a
tapasztalatainkból fakadó félelmeinket, ebből kifolyólag a mi üzenetünk
rossz akusztikával bír a Szent Márta-házban, az övéi pedig a
Kárpát-medencében. Egyetért?</strong><br>
Jártam Argentínában még jóval azelőtt, hogy Jorge Mario Bergoglióból
Ferenc pápa lett. Sokakkal beszélgettünk, és ott is volt, aki haragudott
rá. De Argentína teljesen más világ. Voltam egy favelában Buenos
Airesben, ahol senki nem tudta megmondani, hányan nyomorognak ott,
negyven-ötvenezerre becsülték az ott lakók számát. Megkérdeztem, hány
ilyen nyomornegyed van a városban, azt mondták, körülbelül kétszáz.
Elképzelhetetlen, ami ott volt, s hogy onnét pár méterre a gazdagok
palotái álltak. De a középosztály városrészeiben is néhány ház után
mindig következett egy őrhely, ahol fegyveres biztonsági ember vigyázott
az épületekre. Azért haragudtak Bergoglióra a helyiek, mert akkor még
bíborosként a rendszerrel ellentétben arról beszélt: Jézus nem egyik
vagy másik városrészbe való, ő mindenkié. Templom építését is csak úgy
engedélyezte, ha a kapuk mindenki előtt nyitva álltak. Amikor
megválasztották, tudtam, hogy radikális lesz, de a kereszténységnek ez a
lényege: ne vigyük magunkkal Jézust egy exkluzív életformába. Európa
sem sajátíthatja ki!</p>
<p><strong>Az evangélium radikalitása járható út marad a 21. században is?</strong><br>
Amikor az első utcagyerekeket befogadtam, paptársaim is megkérdőjelezték
az épelméjűségemet. De amikor valaki nyúvadozik a vízben, be kell
szökni mellé, és ki kell húzni a partra. Hogy van-e erre engedélyünk,
mindent rendben adminisztráltunk-e, azt utána megbeszéljük. Ha nem
fordulok a templom előtt kolduló gyerekek felé, s nem segítek rajtuk,
hiteltelen, amit mondok, még magam előtt is elveszítem a saját
becsületemet. Kezdetben volt olyan paptestvérem, aki papi találkozókon
elszabadult hajóágyúnak írt le engem, olyasvalakinek, akit meg kell
állítani. Ez persze visszajutott hozzám. Felkerestem őt, letérdeltem
előtte, és elvégeztem a szentgyónásomat. Elmondtam a félelmeimet,
tanácsokat kértem tőle mindenféle taktikázás nélkül. Paptestvérem később
nagyon sokat segített nekünk, rengeteg adományt gyűjtött. Tehát igen,
az evangélium radikalitása és tisztasága az egyetlen megoldás ma is.
Hiszek a szeretet végső győzelmében a rosszal szemben.</p>
<p><strong>A progresszió megjelent a kereszténységben is, azt hirdeti: a
szeretet nevében mindenkit és mindent el kell fogadni, akár azt is, ha
azonos neműek akarnak szentségi házasságot kötni. Manapság a tanításhoz
hű vonalat vádolják szeretetlenséggel. Mi a véleménye erről?</strong><br>
Nagyon tetszett Kassai Lajos meglátása, amelyben rámutatott, hogy ez nem
jogi, hanem morális kérdés. Mesélek egy megtörtént esetet: a
kommunizmus utolsó éveiben egy kilencvenéves bácsi meglátogatott minket,
és hozott ajándékba két pléhből készült Krisztus-szobrot. Elmondta,
hogy az ötvenes években elhitte a barátainak, hogy jót tesznek az
emberiséggel, ha az útszéli kereszteket összetörik, ráadásul prémiumot
is kapott érte a munkahelyén. Ám a lelke mélyén érezte, hogy nem lesz ez
jó, s azóta furdalja a lelkiismeret. Ezért idős korában hivatásává
vált, hogy bádogot vett a nyugdíjából, amelyből saját kezűleg készített
Krisztus-szobrokat minden egyes összetört keresztért cserébe. Több mint
százat készített. Egyet felállítottunk a dévai kolostor előtt, hogy a
gyerekek lássák: nem az számít, amit az uralkodó közvélekedés sugall,
vagy amit a média szajkóz. A bűnt nem lehet átkeretezni, bűn marad. Van a
lelkünk mélyén egy csengő, ha pedig elkövetünk valamit, ami Isten
akarata ellen való, megszólal. Ezt kell követni.</p>
<div class="gmail-keretes">A bűnt nem lehet átkeretezni, bűn marad”</div>
<p><strong>Ugyanez a helyzet az abortusszal kapcsolatban is?</strong><br>
Sok haldoklóval találkoztam, aki gyónni akart. Tapasztalatból tudom,
hogy olyankor nem azzal foglalkoznak, ettek-e húst pénteken, hanem a
legmélyebb emberi drámák törnek a felszínre. Sokan fogták meg a kezemet,
és mondták: <em>„Atya, három gyermekemet öltem meg az anyaméhben!” </em>Ez
is morális kérdés, amivel kapcsolatban pontosan tudjuk, mi helyes és mi
nem. A jót nem szabad rossznak hazudni, ahogy a rosszat sem szabad
jónak.</p>
<p><strong>A progresszív irány, amely a német szinódusi utat jellemzi,
és ami nálunk is megjelent, csak vadhajtás, vagy tartósan velünk marad?</strong><br>
Az ember természeténél fogva keresi a megoldásokat, mert érzi, hogy még
nem ért célba. Mindig lesznek, akik új utakat keresnek, ez önmagában jó
dolog. De fontos, hogy mérlegeljünk: <em>„gyümölcseiről ismerszik meg a fa”.</em>
Amikor Los Angelesben jártam, megkérdeztem, milyen eredményei vannak a
progresszív irányzatok előretörésének, milyen problémákat oldottak meg. <br>
A válaszok alapján nem lett egyszerűbb és szebb az emberek élete, még
több a válás, a törvényszéki tárgyalás – rossz a gyümölcs. De fogunk még
tisztábban látni ebben a kérdésben.</p>
<div class="gmail-keretes">A jót nem szabad rossznak hazudni, ahogy a rosszat sem szabad jónak”</div>
<p><strong>Egyre többet beszélünk az apák hiányáról, amely már társadalmi szintű probléma. Árvák nevelőiként hogy vélekedik erről?</strong><br>
Nem kell félreverni a harangokat, mert az Isten nagyon jól teremtette
meg az embert. Hatezer gyereket fogadtunk eddig be, s voltak köztük
igazán borzasztó történettel érkezők is. Mégis mindegyikükből ki lehet
szeretni a jót. Ha valakit nagyon szépnek látsz, az megszépül. Nem
hiszem, hogy Isten akár az egyént, akár a társadalmat engedné zsákutca
felé indulni. Tennünk kell a feladatunkat, tenni kell a jót, a többit
pedig rá bízni – persze nem árt kis önkritika sem. Semmit nem szabad
görcsösen csinálnunk, a gyereknevelést sem. Nagyapám mondta, amikor
kaszálni mentünk: mintha táncolnál a kaszával, könnyedén csináld! Igaza
volt; ha merevek vagyunk, görcsösek, abból jó nem sül ki.</p>
<div class="gmail-aranykeretes2"><img alt="Fotó: Földházi Árpád" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_35/20190906_FA_9886.jpg" style="width: 450px; height: 675px;"><div class="gmail-kepalairas">Fotó: Földházi Árpád</div></div>
<p><strong>A magyar lelkialkat viszont nem az optimizmusról híres, ha tetszik, olykor görcsösen merev és pesszimista.</strong><br>
Biztos, hogy e téren sem tett jót nekünk Mohács, Trianon, két
világháború és két forradalom veresége. Az utóbbi száz évben is annyi
közös vállalkozásunk sült el rosszul, hogy a kudarc nemcsak egyénileg,
hanem közösségileg is bénítóan hatott ránk. De látjuk, micsoda eufóriát
jelent, amikor jól szerepel a fociválogatott, vagy sikereket halmoznak
az olimpikonjaink. Tudunk mi az ég felé nézni!</p>
<p><strong>Az elmúlt évtizedben sok területen születtek szép sikereink,
az ország közvéleménye mégis megosztott – a politika mindent felülír?</strong><br>
Nézzük az afganisztáni példát: odamentek a külföldiek, még bombázókkal
is beleszóltak a belpolitikába – most pedig kivonulnak, káosz marad
utánuk. Rossz, ha kívülről szólnak bele egy ország ügyeibe, nekünk sem
szabad engednünk, hogy külső erők szóljanak bele a belpolitikába.
Legyünk felnőttek, tartsuk a kezünkben a saját sorsunkat, ne külső erők
döntsenek helyettünk!</p>
<p><strong>Meg kell szólalnia az egyháznak, ha ezt tapasztalja? Egyáltalán: meg kell szólalnia választások előtt?</strong><br>
Lelkiismeretükre hallgatva papok és püspökök is rendszeresen elmondják a
véleményüket – és ez szükséges is. Az egyház tanítja a szubszidiaritás
elvét, ami azt jelenti, hogy kívülről a kisebb közösségnek csak akkor
kell beleszólni a dolgaiba, ha az kifejezetten kéri, vagy egyértelműen
szükségessé válik. Erre pedig emlékeztetnünk kell.</p>
<p><strong>Az unió alapító atyái még úgy gondolták, az európai
közösségnek is alapelve lesz a szubszidiaritás. A gyakorlatban ez
kisiklani látszik…</strong><br>
Hasonlattal élek: nem azért tiltom, hogy a házainkban megüssünk egyetlen
gyereket is, mert mit fognak majd írni rólunk az újságok, hanem azért,
mert nem látom az értelmét. Erőszak nem hoz eredményt, ugyanígy az
erőszakos politika sem. Érvelni kell – ezt mondanám a magyarországi
pártoknak is mindkét oldalon. Logikus, világos, nyugodt és higgadt
érvelésre van szükség, és ha már az önkritika is szóba került, ezt
sokszor a jobboldal részéről is hiányolom.</p>
<p><strong>Erdélyben is megosztott a politika, de Budapestről úgy tűnik,
kisebbségben luxus a magyar–magyar küzdelem. Testközelből hogyan
látszódik mindez?</strong><br>
Értéknek tekintem, hogy az erdélyi magyar maximalista, de ennek
következménye, hogy kompromisszumkészségből talán kevesebb jutott neki.
Holott fontos lenne egymást meghallgatni, örvendeni annak, amink van, és
mindig a következő, előttünk álló lépésre koncentrálni. Nem fogom
Erdélyben a mennyek országát kihirdetni, de ennyire emberhez méltón az
utóbbi ezer évben ritkán éltünk, akár a képzési, akár az egészségügyi
lehetőségeinket nézzük. De akkora vérveszteség sem ért még minket, mint
az utóbbi harminc évben. Felhívtam már rá erdélyi politikusok figyelmét
is, és újra mondom: félrevert harangok zaja mellett nem lehet családot
alapítani, gyereket vállalni, vállalkozást indítani – csak csomagolni és
elmenni. Meg kell nyugtatni a kedélyeket, az erdélyi magyarságnak van
jövője, szeret minket az Isten!</p>
<div class="gmail-keretes">Meg kell nyugtatni a kedélyeket, az erdélyi magyarságnak van jövője, szeret minket az Isten!”</div>
<p><strong>Ez az optimizmus átragadhat a Bukaresttel ápolt viszonyra is?</strong><br>
Fogjuk fel ezt a kapcsolatot izgalmas meccsként, ahol érték mellett
elkötelezve politizálhatunk. Az erdélyi magyarság – képviselői által –
sok értéket, igazi profizmust visz Bukarestbe, és sok román politikus
elismeri azt a tudást, tapasztalatot, amellyel ők gazdagítják a
kormányzati munkát mindannyiunk javára. A magyarok tudják, hogy a körmük
alá is benéznek, kétszer akkora erőbedobással kell dolgozniuk, ez pedig
tiszteletet vált ki.</p>
<div class="gmail-aranykeretes"><img alt="Fotó: Földházi Árpád" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_35/20190412_FA_5925.jpg" style="margin-right: 0px;" width="481" height="321"><div class="gmail-kepalairas">Fotó: Földházi Árpád</div></div>
<p><strong>Térjünk vissza az anyaországba: mi dönthet a jövő évi választáson?</strong><br>
Pozitív üzenetekre, pozitív gondolatokra van szükség. Hirdessük meg az
építkezés programját, tegyük tündérkertté a Kárpát-medencét! Építkezzünk
minden tekintetben, teremtsünk olyan jólétet, amely vonzó. Szükség van a
zöld infrastruktúra minden eddiginél intenzívebb fejlesztésére – a
tündérkert szó szerinti értelmére gondolok –, az itt élés örömének
erősítésére. Tegyük széppé az egész országot!</p>
<p><strong>Bízik abban, hogy a program megvalósul?</strong><br>
Optimista vagyok. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megfogalmaztam a Szent
István-tervet, alapgondolata, hogy azzal foglalkozol szívesen, amit
szeretsz, ez pedig belülről fakadó érzés, kívülről nem diktálhatja
senki. Hiába nagyon egészséges úszni, hajtogathatják ezt nekem, ha nem
tudok, nincs értelme a Balatonra menni. Ha viszont megtanulok úszni,
megszeretem, és ki se lehet majd könyörögni a vízből. A metafora mentén
arra gondoltam, tanítsuk meg az embereket dolgozni, szerettessünk meg
velük szép szakmákat, mutassuk meg, hogyan kell és miért jó strukturálni
az életet. Hende Csaba fantáziát látott a tervben, majd megszületett
belőle a közmunkaprogram.</p>
<p><strong>Ez önnek köszönhető?</strong><br>
Kaptam is érte hideget, meleget! Volt, aki úgy érvelt, kitaláltam,
hogyan kell három forintból egyet csinálni. Nemrég áttekintettük a
program eredményeit, s azt láttuk, a bevont emberek hetven százaléka ma
adófizető állampolgár – mégiscsak megérte! Ugyanígy biztos vagyok abban,
hogy a nehezebb sorsú vidéki területeken megtartóerő lehet, ha szebbé,
élhetőbbé tesszük a környezetet, ezzel is munkalehetőséget, perspektívát
teremtünk.</p>
<div class="gmail-keretes">Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező”</div>
<p><strong>Zajlik a vita az Európai Unió jövőjéről, ellentétes
világlátások próbálnak dűlőre jutni, közben gondolkodnunk kell a saját
jövőnkön is. Ön milyennek látja a magyarság jövőjét?</strong><br>
Hiszem, hogy mi, magyarok nem a múltban voltunk igazán nagyok, hanem a
jövőben leszünk azok. Bátorság kell hozzá, igenlő hozzáállás, de
megvalósulhat. Az igazi keresztény attitűd cselekvő, építkező, merésznek
kell lennünk, és nem szabad elveszítenünk a derűnket. Annyi
lehetőségünk van, annyi remek fiatalunk, csak ne vonuljunk vissza a négy
fal közé, hanem találjunk egymásra, fogjunk össze! Ne féljünk a
hibáktól! A legrosszabb, ha attól tartunk, valamit majd elszúrunk, s
ezért inkább bele sem vágunk nagy dolgokba. Legyünk bátrak, és tegyük a
jót!</p>
<div class="gmail-aranykeretes"><strong>Böjte Csaba</strong><br>
Kolozsváron született 1959-ben. Ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent
Ferenc Alapítvány alapítója. Kisgyermek volt, amikor apja közösség
elleni izgatás vádja miatt három évre börtönbe került, majd szabadulása
után egy évvel belehalt börtönben szerzett sérüléseibe. Rövid civil élet
után – autóvillamossági szerelőnek tanult, majd bányász lett –
szemináriumba jelentkezett. Teológiát Gyulafehérváron és Esztergomban
tanult, 1989-ben szentelték pappá. 1992-ben Dévára helyezték, egy évvel
később elindult különös szolgálata, amely huszonöt éve tart.</div>
<p style="text-align:center"><strong>***</strong></p>
<h2 style="font-style:italic"><strong>Személyesen</strong></h2>
<div class="gmail-aranykeretes">
<p><strong>Dinamikus vagy visszafogott vezetői stílus az autóban?</strong><br>
A 130 dinamikus is és biztonságos is. Ritkán kések el.</p>
<p><strong>Sör vagy bor?</strong><br>
A közelmúltban volt egy kerékpáros zarándoklatunk Torockótól
Csíksomlyóig, amelyet a Csíki Sör szponzorált. Hűségesek vagyunk a
szponzorainkhoz: sör! (Nevet)</p>
<p><strong>Melyik ismert emberrel menne el szívesen vacsorázni?</strong><br>
A gyermekeimmel – mindenki ismeri őket! Meg is hívtam őket egy
különleges lakomára Budapestre a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus
alkalmával, azokat is, akik már kirepültek tőlünk. Remélem, sokukkal
találkozom majd.</p>
<p><strong>Szokott főzni?</strong><br>
Ó, hogyne! Sokan mondják, hogy az ember csak salátát egyen, de én azért örvendek, hogy van jó töltelékes káposzta és madártej!</p>
</div>
<p style="text-align:right"><em></em></p></div></div>
</div>