[Grem] Boldog IV. Károly királyunkról - és Ausztriáról 1918 után

2021. Okt. 31., V, 17:10:29 CET

Köszönöm, Levente. 
Gyuszi

On Sat, 30 Oct 2021, Sziklay Levente wrote:

> Date: Sat, 30 Oct 2021 21:43:45 +0200 (CEST)
> From: Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> Subject: [Grem] Boldog IV. Károly királyunkról - és Ausztriáról 1918 után
> 
> Kedves Egon, Gyuszi, Laci, többiek!
> 
> Míg minket a világháború megcsonkított, a Monarchia másik fele -  hivatalosan  A
> BIRODALMI TANÁCSBAN KÉPVISELT ORSZÁGOK ÉS TARTOMÁNYOK szétesett (Birodalmi Tanács
> egyébként már rég nem működött). A lakosság amit ma Ausztriának hívunk, Németországhoz
> akart csatlakozni.
> A Habsburgok egy olyan birodalmon uralkodtak, amit a helyi identitás és az uralkodóház
> iránti legitimitás tartott össze. Ahogy I.Ferenc mondta egy francia követnek:
>  
> „Az én népeim idegenek egymáshoz. Nem kapják meg ugyanazt a betegséget ugyanabban az
> időben. Franciaországban, ha jön a láz, egyszerre fogja el önöket mind. Én a
> magyarokat Olaszországba, az olaszokat Magyarországba teszem. Mindegyik a maga
> szomszédjára vigyáz. Az egyik nem érti meg a másikat, és az egyik gyűlöli a másikat.
> Ellenszenvükből rend születik, s a kölcsönös gyűlöletből általános béke.”
>  
> Ausztriában 1918-at követően a hazafiság és összetartozás érzése elsősorban a növekvő
> önállósággal rendelkező osztrák tartományokban volt jelen. A Tirolban, Voralbergben,
> Karintiában, Bécsben és máshol élők mindenekelőtt tirolinak, voralberginek,
> karintiainak, bécsinek stb. vallották magukat. A tartományok az évszázadok során
> szinte nemzetként őrizték hagyományaikat, kivívott autonómiájukat, valamint
> szokásaikat, és adták tovább mindezt az ott élők generációról generációra.
>  
> Ausztriában
>  *  a tartományi hazafisággal és kötődésekkel mellett
>  *  a német nemzethez tartozás érzése a nagynémet nacionalizmus is erős volt.
>  *  és volt egyfajta, a Habsburgokhoz és  a katolikus egyházhoz kötődő - homályos, nem
>     a modern nemzettudatnak megfelelő - osztrák közösség- és küldetéstudat is.
> A tartományi hazafiság ápolását politikai okokból (hagyományos tömegbázis a „vidék”)
> kiváltképpen a keresztényszociálisok szorgalmazták, melynek következményei közé
> tartozott a tradicionális Bécs és a tartományok ellentétének további elmélyülése
> az Első Köztársaság idején.
>  
> A szocialisták vezetője, Otto Bauer, akit a háború végén osztrák külügyminiszter lett
> egy titkos csatlakozási szerződést kötött a szociáldemokrata Németországgal,  amit az
> antant megvétózott. Az osztrák—német egyesülést Otto Bauer az össznémet demokrácia
> forradalmi programjának tekintette.
>  
> A liberálisok nagynémet nacionalisták voltak.
>  
> A keresztényszociális párt, mely álláspontja a húszas években még csak „átmenetileg”
> független Ausztriáról szólt (trükkösen elkerülték így a Anschluss kérdését) -
> szövetségben a liberálisokkal - ez utóbbiak minden nagynémet szimpátia mellett nem
> akartak egy szociáldemokrata irányítású Németországhoz csatlakozni (átmenetileg).
> A keresztényszocialisták a harmincas évek elején, „a rendszerváltás pillanatában” és
> azt követően beletörődött és számolt Ausztria „hosszú távú” életképességével,
> fennmaradásával. A keresztényszocialista pártban gyakori volt az az elképzelést, mely
> szerint a Habsburg-ház egyfajta sajátos osztrák képződményt jelentett, és a Monarchia
> tradíciójának és „küldetésének” (a Duna menti népek békés egymás mellett élése)
> továbbvitelét kifejezetten a keresztényszociális pártnak kell magára vállalnia
>  
> Ignaz Seipel keresztényszocialista kancellár, az első Osztrák Köztársaság egyik
> legmeghatározóbb politikusa – aki korábban IV. Károly gyóntatója volt – az Anschlusst
> egészen haláláig nem tartotta „aktuálisnak”; ezzel egyfelől a bizonytalan jövőbe tolta
> annak megvalósulását, másfelől elfogadva a béke feltételeit, reálisnak tartotta
> Ausztria létezését, sőt bizonyos egyedi osztrák szerep meglétére utalt: „Nekünk,
> osztrák-németeknek különleges feladatunk volt Közép-Európa, a kelet, a szlávok,
> a magyarok stb. vonatkozásában. Teljesítettünk mindent, vagy sem? Ha nem, akkor
> egyszerűen »haza leszünk zavarva« a »Birodalomba«, és ott tartományként kerülünk,
> a többi tartomány mellett, porosz uralom alá, mivel az Úr nem tud velünk mit kezdeni…
> Nekünk mindig arra kell gondolnunk, hogy Ausztriának egy olyan országnak kell lennie,
> amely más államokkal szoros és baráti kapcsolatot ápol. A »vérkeveredés « bennünk
> éppen annyi, mint a szomszédainkban, mint Európa összes népében.”
> 
> Seipel nevéhez fűződik az „ein Volk in zwei Staaten” jelszava, mind kancellárként,
> mind a politika formálójaként harmonikus viszony kiépítésére törekedett a weimari
> Németországgal, de mindig kerülte a szorosabb egység lehetőségének felvetését.
> Meggyőződéséhez leginkább egy olyan nemzetek feletti királyság állt közel, amely egész
> Közép-Európában alternatívát nyújthatott a „vörös és a barna kór” ellenében egy stabil
> tekintély alatt.
> 
>  
> 
>  
> A két világháború közötti Ausztria hideg polgárháborúba süllyedt, a politika a
> szocialisták és a keresztényszocialisták közötti szembenállásáról szólt - kb. mint
> jobb- és baloldal nálunk 1990 után. A két nagy párt harca az Első Köztársaságot
> gyengévé és bénulttá, a lakosság nagy százalékát pedig fogékonnyá tette minden rendet,
> jövőt és biztonságot ígérő politika iránt.
>  
>  
> Az első olyan osztrák kormányzat, mely felvállalta Ausztria létezését, mint értelmes
> és érdemes célt, Engelbert Dollfuss kancellár ("zsebkancellár", "MilliMetternich") 
> „pártnélküli”,  „hivatásrendi” és katolikus autoriter rendszere volt, mely rövid
> fegyveres harc után diktatúrát vezetett be, betiltotta a szociáldemokrata pártot és a
> szakszervezeteket, valamint a többi pártot is.
> De a  keresztényszocialista párt beépült ebbe a „pártnélküli” struktúrába, biztosítva
> és megőrizve „benne” saját hatalmi pozícióit, valamint befolyását a döntési
> mechanizmusokra. Súlyos tehertételként nehezedett az Osztrák Keresztényszociális
> Pártra az autoriter szisztéma elfogadása és az abban való aktív közreműködés, melynek
> igazolására a legkézenfekvőbb érvként az „ostromlott vár pszichózisa”
> kínálkozott. Ausztria önállóságának fenntartása, az osztrák nemzet létezésének
> elfogadása és ennek történelmi, kulturális stb. igazolása alapvetően
> a keresztényszociális párt és tömegbázisa, valamint annak holdudvarához tartozó
> csoportok érvrendszerében jelent meg. A párt demokratikus tradícióitól elszakadt,
> asszisztált a demokratikus intézményrendszer leépítésével valamint a szociáldemokrata
> párt betiltásával.
>  
> Dolfuss és Schussnig alatt legitimista osztrák politikusok komoly befolyáshoz
> jutottak, és felmerült Ottó trónra emelése, mint a végső eszköz Ausztria megmentéséhez
> - de ehhez Mussolini jóváhagyása is kellett volna.
>  
> Üdv
> L.
>  
> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
>        
> 
> Kedves Balázs !
> 
> Nagyon jó a kérdés de én már ezzel nem is mertem foglalkozni .
> 
> Ausztriában egy szociáldemokrata kormány alakult amely egyszerűen kitiltotta  a
> Habsburg családot Ausztriából,a visszatérést lemondó jog nyilatkozott megtételéhez
> kötötte és a Habsburg magán vagyon nagy részét államosította.Ausztriában ma is be van
> tiltva az összes nemesi cím használata :Nem hivatalos arisztokrata bálon természetesen
> használják sőt itt a tényleges katona tisztek (legalábbis 1990 ben még így volt )a
> Habsburg haderő 19. század végi díszegyenruhájában mennek(mentek) bálozni .
> 
> Ha érdekel a téma a elolvashatod a Wikipédián :Habsburg -törvény címén .
> 
> A legfontosabb az osztrákok jelentős része már a kiegyezéskor sem akart Ausztriához
> tartozni .Ők a Nagy Német Birodalomba vágytak ezért az 1938 március 12. bevonuló német
> csapatokat leírhatatlan lelkesedéssel fogadták (kevés kivétellel )aztán megtanulták mi
> a nácizmus mi az új háború.
> 
> Így IV. Károly maga is tudta esélye sincs Ausztriába menni legitimisták persze voltak
> ma is vannak de ők akkor meg sem mertek szólalni .A cseheknél és a többi szláv népnél
> ekkor szintén nem volt semmi esélye .
> 
> Most folyik több per a család vagyonával kapcsolatban ha jól tudom Ferenc József
> étkészletét sok egyéb személyes tárggyal együtt visszakapták de a család meglepve
> tapasztalta hiányoznak a leveses tányérok azt hitték ellopták de nem, Ferenc Jóska nem
> szerette a levest .
> 
> Így paradox módon Rákóczi és Kossuth hazája volt számára az egyetlen esély .
> 
> Üdv. Egon
> 
> 2021.10.27. 12:17 keltezéssel, VASARHELYI Balazs írta:
>        Kedves Egon!
>
>       Elnézést, picit hosszú eszmefuttatások miatt lehet, hogy elkerülte a
>       figyelememet, de ami engem érdekelne: miért épp/csak Magyarországra akart
>       Károly visszajönni, miért nem Bécsbe? Ott volt-e legitimitsa csapat?
>       + elég sok országnak volt még egyszerre királya.... pl. Új Jugoszlávia nem
>       vonzotta? Vagy a cseheknél nem merült fel a királyság mint inézmény?
>
>       Köszönettel
>
>       VB_______________________________________________ Grem mailing list
>       Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>       http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 
>  
> [icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif]
> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
> 
>   
>     
>   
>   
>     Kedves Balázs !
>     Nagyon jó a kérdés de én már ezzel nem is mertem foglalkozni .
>     Ausztriában egy szociáldemokrata kormány alakult amely egyszerűen
>       kitiltotta  a Habsburg családot Ausztriából,a visszatérést lemondó
>       jog nyilatkozott megtételéhez kötötte és a Habsburg magán vagyon
>       nagy részét államosította.Ausztriában ma is be van tiltva az
>       összes nemesi cím használata :Nem hivatalos arisztokrata bálon
>       természetesen használják sőt itt a tényleges katona tisztek
>       (legalábbis 1990 ben még így volt )a Habsburg haderő 19. század
>       végi díszegyenruhájában mennek(mentek) bálozni .
>     
>     Ha érdekel a téma a elolvashatod a Wikipédián :Habsburg -törvény
>       címén .
>     A legfontosabb az osztrákok jelentős része már a kiegyezéskor sem
>       akart Ausztriához tartozni .Ők a Nagy Német Birodalomba vágytak
>       ezért az 1938 március 12. bevonuló német csapatokat leírhatatlan
>       lelkesedéssel fogadták (kevés kivétellel )aztán megtanulták mi a
>       nácizmus mi az új háború.
>     
>     Így IV. Károly maga is tudta esélye sincs Ausztriába menni
>       legitimisták persze voltak ma is vannak de ők akkor meg sem mertek
>       szólalni .A cseheknél és a többi szláv népnél ekkor szintén nem
>       volt semmi esélye .
>     Most folyik több per a család vagyonával kapcsolatban ha jól
>       tudom Ferenc József étkészletét sok egyéb személyes tárggyal
>       együtt visszakapták de a család meglepve tapasztalta hiányoznak a
>       leveses tányérok azt hitték ellopták de nem, Ferenc Jóska nem
>       szerette a levest .
>     
>     Így paradox módon Rákóczi és Kossuth hazája volt számára az
>       egyetlen esély .
>     Üdv. Egon
>     
>     2021.10.27. 12:17 keltezéssel,
>       VASARHELYI Balazs írta:
>     
>     
>       
>        Kedves Egon!
>       
>       Elnézést, picit hosszú eszmefuttatások miatt lehet, hogy elkerülte
>       a figyelememet, de ami engem érdekelne: miért épp/csak
>       Magyarországra akart Károly visszajönni, miért nem Bécsbe? Ott
>       volt-e legitimitsa csapat?
>       + elég sok országnak volt még egyszerre királya.... pl. Új
>       Jugoszlávia nem vonzotta? Vagy a cseheknél nem merült fel a
>       királyság mint inézmény?
>       
>       Köszönettel
>       
>       VB
>       
>       
>       _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 
>     
>    
> 
>       
> Mentes a vírusoktól. www.avast.com 
> 
> 
>  
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 
>