[Grem] Boldog IV. Károly királyunkról - és Ausztriáról 1918 után

2021. Okt. 30., Szo, 21:43:45 CEST

Kedves Egon, Gyuszi, Laci, többiek!
Míg minket a világháború megcsonkított, a Monarchia másik fele -  hivatalosan  A BIRODALMI TANÁCSBAN KÉPVISELT ORSZÁGOK ÉS TARTOMÁNYOK  szétesett (Birodalmi Tanács egyébként már rég nem működött). A lakosság amit ma Ausztriának hívunk, Németországhoz akart csatlakozni.A Habsburgok egy olyan birodalmon uralkodtak, amit a helyi identitás és az uralkodóház iránti legitimitás tartott össze. Ahogy I.Ferenc mondta egy francia követnek: „Az én népeim idegenek egymáshoz. Nem kapják meg ugyanazt a betegséget ugyanabban az időben. Franciaországban, ha jön a láz, egyszerre fogja el önöket mind. Én a magyarokat Olaszországba, az olaszokat Magyarországba teszem. Mindegyik a maga szomszédjára vigyáz. Az egyik nem érti meg a másikat, és az egyik gyűlöli a másikat. Ellenszenvükből rend születik, s a kölcsönös gyűlöletből általános béke.”  Ausztriában 1918-at követően a hazafiság és összetartozás érzése elsősorban a növekvő önállósággal rendelkező osztrák tartományokban volt jelen. A Tirolban, Voralbergben, Karintiában, Bécsben és máshol élők mindenekelőtt tirolinak, voralberginek, karintiainak, bécsinek stb. vallották magukat. A tartományok az évszázadok során szinte nemzetként őrizték hagyományaikat, kivívott autonómiájukat, valamint szokásaikat, és adták tovább mindezt az ott élők generációról generációra. Ausztriában a tartományi hazafisággal és kötődésekkel melletta német nemzethez tartozás érzése a nagynémet nacionalizmus is erős volt.és volt egyfajta, a Habsburgokhoz és  a katolikus egyházhoz kötődő - homályos, nem a modern nemzettudatnak megfelelő - osztrák közösség- és küldetéstudat is. A tartományi hazafiság ápolását politikai okokból (hagyományos tömegbázis a „vidék”) kiváltképpen a keresztényszociálisok szorgalmazták, melynek következményei közé tartozott a tradicionális Bécs és a tartományok ellentétének további elmélyülése az Első Köztársaság idején. 
 A szocialisták vezetője, Otto Bauer, akit a háború végén osztrák külügyminiszter lett egy titkos csatlakozási szerződést kötött a szociáldemokrata Németországgal,  amit az antant megvétózott. Az osztrák—német egyesülést Otto Bauer az össznémet demokrácia forradalmi programjának tekintette. A liberálisok nagynémet nacionalisták voltak. A keresztényszociális párt, mely álláspontja a húszas években még csak „átmenetileg” független Ausztriáról szólt (trükkösen elkerülték így a Anschluss kérdését) - szövetségben a liberálisokkal - ez utóbbiak minden nagynémet szimpátia mellett nem akartak egy szociáldemokrata irányítású Németországhoz csatlakozni (átmenetileg).A keresztényszocialisták a harmincas évek elején, „a rendszerváltás pillanatában” és azt követően beletörődött és számolt Ausztria „hosszú távú” életképességével, fennmaradásával. A keresztényszocialista pártban gyakori volt az az elképzelést, mely szerint a Habsburg-ház egyfajta sajátos osztrák képződményt jelentett, és a Monarchia tradíciójának és „küldetésének” (a Duna menti népek békés egymás mellett élése) továbbvitelét kifejezetten a keresztényszociális pártnak kell magára vállalnia Ignaz Seipel keresztényszocialista kancellár, az első Osztrák Köztársaság egyik legmeghatározóbb politikusa – aki korábban IV. Károly gyóntatója volt – az Anschlusst egészen haláláig nem tartotta „aktuálisnak”; ezzel egyfelől a bizonytalan jövőbe tolta annak megvalósulását, másfelől elfogadva a béke feltételeit, reálisnak tartotta Ausztria létezését, sőt bizonyos egyedi osztrák szerep meglétére utalt: „Nekünk, osztrák-németeknek különleges feladatunk volt Közép-Európa, a kelet, a szlávok, a magyarok stb. vonatkozásában. Teljesítettünk mindent, vagy sem? Ha nem, akkor egyszerűen »haza leszünk zavarva« a »Birodalomba«, és ott tartományként kerülünk, a többi tartomány mellett, porosz uralom alá, mivel az Úr nem tud velünk mit kezdeni… Nekünk mindig arra kell gondolnunk, hogy Ausztriának egy olyan országnak kell lennie, amely más államokkal szoros és baráti kapcsolatot ápol. A »vérkeveredés « bennünk éppen annyi, mint a szomszédainkban, mint Európa összes népében.”Seipel nevéhez fűződik az „ein Volk in zwei Staaten” jelszava, mind kancellárként, mind a politika formálójaként harmonikus viszony kiépítésére törekedett a weimari Németországgal, de mindig kerülte a szorosabb egység lehetőségének felvetését. Meggyőződéséhez leginkább egy olyan nemzetek feletti királyság állt közel, amely egész Közép-Európában alternatívát nyújthatott a „vörös és a barna kór” ellenében egy stabil tekintély alatt.

 A két világháború közötti Ausztria hideg polgárháborúba süllyedt, a politika a szocialisták és a keresztényszocialisták közötti szembenállásáról szólt - kb. mint jobb- és baloldal nálunk 1990 után. A két nagy párt harca az Első Köztársaságot gyengévé és bénulttá, a lakosság nagy százalékát pedig fogékonnyá tette minden rendet, jövőt és biztonságot ígérő politika iránt.   Az első olyan osztrák kormányzat, mely felvállalta Ausztria létezését, mint értelmes és érdemes célt, Engelbert Dollfuss kancellár ("zsebkancellár", "MilliMetternich")  „pártnélküli”,  „hivatásrendi” és katolikus autoriter rendszere volt, mely rövid fegyveres harc után diktatúrát vezetett be, betiltotta a szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket, valamint a többi pártot is. De a  keresztényszocialista párt beépült ebbe a „pártnélküli” struktúrába, biztosítva és megőrizve „benne” saját hatalmi pozícióit, valamint befolyását a döntési mechanizmusokra. Súlyos tehertételként nehezedett az Osztrák Keresztényszociális Pártra az autoriter szisztéma elfogadása és az abban való aktív közreműködés, melynek igazolására a legkézenfekvőbb érvként az „ostromlott vár pszichózisa” kínálkozott. Ausztria önállóságának fenntartása, az osztrák nemzet létezésének elfogadása és ennek történelmi, kulturális stb. igazolása alapvetően a keresztényszociális párt és tömegbázisa, valamint annak holdudvarához tartozó csoportok érvrendszerében jelent meg. A párt demokratikus tradícióitól elszakadt, asszisztált a demokratikus intézményrendszer leépítésével valamint a szociáldemokrata párt betiltásával. Dolfuss és Schussnig alatt legitimista osztrák politikusok komoly befolyáshoz jutottak, és felmerült Ottó trónra emelése, mint a végső eszköz Ausztria megmentéséhez - de ehhez Mussolini jóváhagyása is kellett volna. ÜdvL. Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
> 
Kedves Balázs !
Nagyon jó a kérdés de én már ezzel nem is mertem foglalkozni .
Ausztriában egy szociáldemokrata kormány alakult amely egyszerűen kitiltotta  a Habsburg családot Ausztriából,a visszatérést lemondó jog nyilatkozott megtételéhez kötötte és a Habsburg magán vagyon nagy részét államosította.Ausztriában ma is be van tiltva az összes nemesi cím használata :Nem hivatalos arisztokrata bálon természetesen használják sőt itt a tényleges katona tisztek (legalábbis 1990 ben még így volt )a Habsburg haderő 19. század végi díszegyenruhájában mennek(mentek) bálozni .
Ha érdekel a téma a elolvashatod a Wikipédián :Habsburg -törvény címén .
A legfontosabb az osztrákok jelentős része már a kiegyezéskor sem akart Ausztriához tartozni .Ők a Nagy Német Birodalomba vágytak ezért az 1938 március 12. bevonuló német csapatokat leírhatatlan lelkesedéssel fogadták (kevés kivétellel )aztán megtanulták mi a nácizmus mi az új háború.
Így IV. Károly maga is tudta esélye sincs Ausztriába menni legitimisták persze voltak ma is vannak de ők akkor meg sem mertek szólalni .A cseheknél és a többi szláv népnél ekkor szintén nem volt semmi esélye .
Most folyik több per a család vagyonával kapcsolatban ha jól tudom Ferenc József étkészletét sok egyéb személyes tárggyal együtt visszakapták de a család meglepve tapasztalta hiányoznak a leveses tányérok azt hitték ellopták de nem, Ferenc Jóska nem szerette a levest .
Így paradox módon Rákóczi és Kossuth hazája volt számára az egyetlen esély .
Üdv. Egon
2021.10.27. 12:17 keltezéssel, VASARHELYI Balazs írta:
> Kedves Egon!
>
>Elnézést, picit hosszú eszmefuttatások miatt lehet, hogy elkerülte a figyelememet, de ami engem érdekelne: miért épp/csak Magyarországra akart Károly visszajönni, miért nem Bécsbe? Ott volt-e legitimitsa csapat?
>+ elég sok országnak volt még egyszerre királya.... pl. Új Jugoszlávia nem vonzotta? Vagy a cseheknél nem merült fel a királyság mint inézmény?
>
>Köszönettel
>
>VB_______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
 Mentes a vírusoktól. www.avast.com

    Kedves Balázs !
    Nagyon jó a kérdés de én már ezzel nem is mertem foglalkozni .
    Ausztriában egy szociáldemokrata kormány alakult amely egyszerűen
      kitiltotta  a Habsburg családot Ausztriából,a visszatérést lemondó
      jog nyilatkozott megtételéhez kötötte és a Habsburg magán vagyon
      nagy részét államosította.Ausztriában ma is be van tiltva az
      összes nemesi cím használata :Nem hivatalos arisztokrata bálon
      természetesen használják sőt itt a tényleges katona tisztek
      (legalábbis 1990 ben még így volt )a Habsburg haderő 19. század
      végi díszegyenruhájában mennek(mentek) bálozni .

    Ha érdekel a téma a elolvashatod a Wikipédián :Habsburg -törvény
      címén .
    A legfontosabb az osztrákok jelentős része már a kiegyezéskor sem
      akart Ausztriához tartozni .Ők a Nagy Német Birodalomba vágytak
      ezért az 1938 március 12. bevonuló német csapatokat leírhatatlan
      lelkesedéssel fogadták (kevés kivétellel )aztán megtanulták mi a
      nácizmus mi az új háború.

    Így IV. Károly maga is tudta esélye sincs Ausztriába menni
      legitimisták persze voltak ma is vannak de ők akkor meg sem mertek
      szólalni .A cseheknél és a többi szláv népnél ekkor szintén nem
      volt semmi esélye .
    Most folyik több per a család vagyonával kapcsolatban ha jól
      tudom Ferenc József étkészletét sok egyéb személyes tárggyal
      együtt visszakapták de a család meglepve tapasztalta hiányoznak a
      leveses tányérok azt hitték ellopták de nem, Ferenc Jóska nem
      szerette a levest .

    Így paradox módon Rákóczi és Kossuth hazája volt számára az
      egyetlen esély .
    Üdv. Egon

    2021.10.27. 12:17 keltezéssel,
      VASARHELYI Balazs írta:

       Kedves Egon!

      Elnézést, picit hosszú eszmefuttatások miatt lehet, hogy elkerülte
      a figyelememet, de ami engem érdekelne: miért épp/csak
      Magyarországra akart Károly visszajönni, miért nem Bécsbe? Ott
      volt-e legitimitsa csapat?
      + elég sok országnak volt még egyszerre királya.... pl. Új
      Jugoszlávia nem vonzotta? Vagy a cseheknél nem merült fel a
      királyság mint inézmény?

      Köszönettel

      VB

      _______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

Mentes a vírusoktól. www.avast.com 

_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211030/a97e2b39/attachment.html>