[Grem] Egy szerzetes, aki a II.vh. alatt számtalan zsidó honfitársát mentette meg a haláltól ....

[Emoke Greschik]

Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet? - egy ismeretlen magyar hős
története
<https://mandiner.hu/cikk/20211010_te_pucer_krisztus_hol_hagytad_az_ingedet_egy_ismeretlen_magyar_hos_tortenete>

*Írta: Sal Endre <https://mandiner.hu/szerzo/sal_endre>*
https://mandiner.hu/cikk/20211010_te_pucer_krisztus_hol_hagytad_az_ingedet_egy_ismeretlen_magyar_hos_tortenete
Egy szerzetes, aki a II. világháború alatt számtalan zsidó honfitársát
mentette meg rendtársaival a haláltól. A Margit körúti plébánián például
2700 zsidó embert kereszteltek meg, s a halálmenetbe tereltek közül is
sokakat sikerült épségben hazahozni. Megkapta érte a „jutalmát”. Kriszten
Ferenc Rafael atyát ugyanis a kommunista érában koholt vádakkal ítélték
életfogytiglani börtönbüntetésre. A rabkórházban lelte halálát… Egy
elgondolkoztató cikk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról.

1899 novemberében született Erdélyben, Körösbányán, majd 1922-ben
szentelték pappá. A Rafael szerzetesi nevet felvett páter 1937-ben
Budapestre került. A II. világháború a Margit körúti plébánián érte, nem
mellesleg ő volt az ottani ferences kolostor házfőnöke. Rafael atya azt
látta, hogy a világégés egyre több ártatlan áldozattal jár. Nem volt kérdés
számára, hogy cselekedni fog. Az már csak a háború után derült ki, hogy
1944-ben és 1945-ben a Margit körúti plébánián 2700 zsidó származású ember
tért át a katolikus hitre, hogy menedéket találjon az üldöztetés elől.

*A felrobbantott Margit-híd budai hídfője. Fotó: Fortepan/Bujdosó Géza*

1944 novemberében aztán felgyorsultak az események. November 4-én a németek
felrobbantották a Margit-hidat. Az sem zavarta őket, hogy számtalan autó és
a villamos is éppen a hídon volt. Rafael atya valószínűleg a Margit körúti
plébánián hallotta a robbanást. Az egyik rendtársával azonnal a helyszínre
sietett, s annyi sebesültet látott el, amennyit csak tudott. Ő is
megsérült, de nem törődött vele, hiszen tudta, indulnia kell.
Egyházi menleveleket vitt magával, hogy kimentse a koncentrációs táborokba
indult halálmenetből az embereket.

Rafael atya napokkal később utolérte a szerencsétleneket és sokan neki
köszönhették az életüket.

Aztán a II. világháború véget ért. Rafael atya is fellélegzett, azonban a
nácik után hamarosan a kommunistákkal is meggyűlik a baja. 1949-ben
Újhatvanba helyezték a helyiek emlékezete szerint halk szavú, derűs és
barátságos atyát. Ekkor már a kommunisták voltak hatalmon, s a következő év
nyarától már nem csak szóban ostorozták a történelmi egyházakat, megindult
a szerzetesek elhurcolása is. A rendszer első számú célpontja lett a
„klerikális reakció”. Rafael atya és rendtársai 1950. június 19-én
hajnalban arra ébredtek, hogy az újhatvani ferences kolostornál két
teherautó fékezett le. Tatáról és Mosonmagyaróvárról begyűjtött piaristák,
szerzetesek és apácák voltak a platókon. A teherautóknak hamar híre ment, a
hívek pedig azt hitték, el akarják vinni Rafael atyáékat, ezért a templom
és a kolostor köré sereglettek. Tüntetés kezdődött, estére csaknem ezer
ember gyűlt össze.

*Kriszten Rafael (a felső sorban jobb oldalt) rendtársaival az 1920-as
években. Fotó: Magyar Hősök kötet*

A tüntetést a késő esti órákban az ÁVH különítménye verte szét, a
kolostorba is berontottak, lelőtték a házőrző kutyát, bent pedig ütlegelni
kezdték a rendház lakóit. Rafael atyát például annyira megverték, hogy az
orrán és a száján is folyt a vér. Egy teherautóba tuszkolták a
ferenceseket, ahol Veres János Géza atya későbbi visszaemlékezése szerint
az egyik letérdeltetett, szédülő embernek a következőt mondta az egyik ávós:
*„Ha elájulsz, a szádba hugyozok, majd magadhoz térsz.”*

Aztán az Andrássy út 60. szám alá, az ÁVH rettegett központjába hurcolták
őket. Rafael atyát a visszaemlékezések szerint minden kihallgatásra
meztelenre vetkőztetve vitték. Később a Markó utcai börtönben tovább
folytak a kegyetlenkedések, rendszeresen véresre verték az embereket a
kihallgatásokon.

És, hogy mi volt a bűne Kriszten atyának? Valójában semmi, ennek ellenére
azzal vádolták, hogy a tüntetést fegyveres ellenállásig akarta szítani,
majd *„országot behálózó megmozdulásokat akart”*. Mindezt az angolszász
imperialisták és a Vatikán segítségével. Mint a Tanú című filmben… Azzal
sem foglalkoztak, hogy az ÁVH egy belső feljegyzésében szerepelt a
kulcsmondat: *„Nehézséget jelent, hogy a szerzetesek és a tüntetés hangadói
között nem mutatható ki kapcsolat.”*
1951 januárjában aztán Kriszten Rafael elsőrendű vádlottat a népi
demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt életfogytig
tartó börtönre ítélték,

amit aztán a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyott. Az újhatvani tüntetés
résztvevői közül 34 embert Recskre internáltak, a családtagjaikat pedig
hortobágyi zárt táborokba hurcolták. Még az elsőfokú ítélet után történt,
hogy a börtönbe szállítás közben az egyik őr gúnyos arckifejezéssel fordult
a hideg ellenére egy szál kabátban fagyoskodó szerzetes felé: *„Te pucér
Krisztus, hol hagytad az ingedet?”* Majd a teherautó elindult a börtön felé…

A börtönre ítélt szerzetesek aztán 1956-ban az Elnöki Tanács kegyelmével
kiszabadulhattak. Rafael atya ekkor már négy éve halott volt. 1952
szeptemberében, ezen a napon aludt el örökre sok szenvedés után a váci
rabkórházban. 52 évesen… A legaljasabb, hogy már régen halott volt, ám az
aggódó édesanyja rendszeresen kérvényeket írt, hogy találkozhasson a
fiával…Válaszra sem méltatták. A Kriszten Ferenc Rafael elleni ítéletet
2000-ben semmisnek nyilvánították, s a páter egyike annak a hét ferences
vértanúnak, akiknek a boldoggá avatási eljárása folyamatban van a
Vatikánban.

A „pucér Krisztusé”, aki a náciknak és a kommunisták egyaránt útjában állt,
és akinek a nevét mindenkinek ismernie kellene!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211011/e3024fe6/attachment.html>