<div dir="ltr">
<div class="gmail-text">
                                        <p>
</p><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>
</b><div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0525/524327_foto_magyar_hosok_kotet.jpg" title="Fotó: Magyar Hősök kötet">
                            </span>
                                                                            </div>
                                        <div class="gmail-articletext">

                        <h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20211010_te_pucer_krisztus_hol_hagytad_az_ingedet_egy_ismeretlen_magyar_hos_tortenete">Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet? - egy ismeretlen magyar hős története</a></h1></div>

</div><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta:                                     <a href="https://mandiner.hu/szerzo/sal_endre">Sal Endre</a><br></b></div><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20211010_te_pucer_krisztus_hol_hagytad_az_ingedet_egy_ismeretlen_magyar_hos_tortenete">https://mandiner.hu/cikk/20211010_te_pucer_krisztus_hol_hagytad_az_ingedet_egy_ismeretlen_magyar_hos_tortenete</a><b>                                </b></div>
                            
                        

                        <div class="gmail-info">
                            <div>
                                                            </div>
                            
                        </div>


                        
                        <div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
    Egy szerzetes, aki a II. világháború alatt számtalan zsidó 
honfitársát mentette meg rendtársaival a haláltól. A Margit körúti 
plébánián például 2700 zsidó embert kereszteltek meg, s a halálmenetbe 
tereltek közül is sokakat sikerült épségben hazahozni. Megkapta érte a 
„jutalmát”. Kriszten Ferenc Rafael atyát ugyanis a kommunista érában 
koholt vádakkal ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. A rabkórházban
 lelte halálát… Egy elgondolkoztató cikk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága 
Facebook-oldaláról.  </div></div>

<p>1899 novemberében született 
Erdélyben, Körösbányán, majd 1922-ben szentelték pappá. A Rafael 
szerzetesi nevet felvett páter 1937-ben Budapestre került. A II. 
világháború a Margit körúti plébánián érte, nem mellesleg ő volt az 
ottani ferences kolostor házfőnöke. Rafael atya azt látta, hogy a 
világégés egyre több ártatlan áldozattal jár. Nem volt kérdés számára, 
hogy cselekedni fog. Az már csak a háború után derült ki, hogy 1944-ben 
és 1945-ben a Margit körúti plébánián 2700 zsidó származású ember tért 
át a katolikus hitre, hogy menedéket találjon az üldöztetés elől.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Sal%20Endre%20mappa/Csukas%20Istvan/kriszten3.jpg" style="width: 800px; height: 516px;"></p>

<p><em>A felrobbantott Margit-híd budai hídfője. Fotó: Fortepan/Bujdosó Géza</em></p>

<p>1944 novemberében aztán felgyorsultak az események. November 4-én a 
németek felrobbantották a Margit-hidat. Az sem zavarta őket, hogy 
számtalan autó és a villamos is éppen a hídon volt. Rafael atya 
valószínűleg a Margit körúti plébánián hallotta a robbanást. Az egyik 
rendtársával azonnal a helyszínre sietett, s annyi sebesültet látott el,
 amennyit csak tudott. Ő is megsérült, de nem törődött vele, hiszen 
tudta, indulnia kell.</p>

<div class="gmail-keretes">Egyházi menleveleket vitt magával, hogy kimentse a koncentrációs táborokba indult halálmenetből az embereket.</div>

<p>Rafael atya napokkal később utolérte a szerencsétleneket és sokan neki köszönhették az életüket.  </p>

<p>Aztán a II. világháború véget ért. Rafael atya is fellélegzett, 
azonban a nácik után hamarosan a kommunistákkal is meggyűlik a baja. 
1949-ben Újhatvanba helyezték a helyiek emlékezete szerint halk szavú, 
derűs és barátságos atyát. Ekkor már a kommunisták voltak hatalmon, s a 
következő év nyarától már nem csak szóban ostorozták a történelmi 
egyházakat, megindult a szerzetesek elhurcolása is. A rendszer első 
számú célpontja lett a „klerikális reakció”. Rafael atya és rendtársai 
1950. június 19-én hajnalban arra ébredtek, hogy az újhatvani ferences 
kolostornál két teherautó fékezett le. Tatáról és Mosonmagyaróvárról 
begyűjtött piaristák, szerzetesek és apácák voltak a platókon. A 
teherautóknak hamar híre ment, a hívek pedig azt hitték, el akarják 
vinni Rafael atyáékat, ezért a templom és a kolostor köré sereglettek. 
Tüntetés kezdődött, estére csaknem ezer ember gyűlt össze.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Sal%20Endre%20mappa/Csukas%20Istvan/kriszten6.jpg" style="width: 800px; height: 532px;"></p>

<p><em>Kriszten Rafael (a felső sorban jobb oldalt) rendtársaival az 1920-as években. Fotó: Magyar Hősök kötet</em><br>
<span style="font-size:12pt;line-height:107%;font-family:"Times New Roman",serif"><br>
</span>A tüntetést a késő esti órákban az ÁVH különítménye verte szét, a
 kolostorba is berontottak, lelőtték a házőrző kutyát, bent pedig 
ütlegelni kezdték a rendház lakóit. Rafael atyát például annyira 
megverték, hogy az orrán és a száján is folyt a vér. Egy teherautóba 
tuszkolták a ferenceseket, ahol Veres János Géza atya későbbi 
visszaemlékezése szerint az egyik letérdeltetett, szédülő embernek a 
következőt mondta az egyik ávós:</p>

<div class="gmail-keretes"><em>„Ha elájulsz, a szádba hugyozok, majd magadhoz térsz.”</em></div>

<p>Aztán az Andrássy út 60. szám alá, az ÁVH rettegett központjába 
hurcolták őket. Rafael atyát a visszaemlékezések szerint minden 
kihallgatásra meztelenre vetkőztetve vitték. Később a Markó utcai 
börtönben tovább folytak a kegyetlenkedések, rendszeresen véresre verték
 az embereket a kihallgatásokon.</p>

<p>És, hogy mi volt a bűne Kriszten atyának? Valójában semmi, ennek 
ellenére azzal vádolták, hogy a tüntetést fegyveres ellenállásig akarta 
szítani, majd <em>„országot behálózó megmozdulásokat akart”</em>. 
Mindezt az angolszász imperialisták és a Vatikán segítségével. Mint a 
Tanú című filmben… Azzal sem foglalkoztak, hogy az ÁVH egy belső 
feljegyzésében szerepelt a kulcsmondat: <em>„Nehézséget jelent, hogy a szerzetesek és a tüntetés hangadói között nem mutatható ki kapcsolat.”</em></p>1951 januárjában aztán Kriszten Rafael elsőrendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt életfogytig tartó börtönre ítélték,

<p>amit aztán a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyott. Az újhatvani 
tüntetés résztvevői közül 34 embert Recskre internáltak, a 
családtagjaikat pedig hortobágyi zárt táborokba hurcolták. Még az 
elsőfokú ítélet után történt, hogy a börtönbe szállítás közben az egyik 
őr gúnyos arckifejezéssel fordult a hideg ellenére egy szál kabátban 
fagyoskodó szerzetes felé: <em>„Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?”</em> Majd a teherautó elindult a börtön felé…</p>

<p>A börtönre ítélt szerzetesek aztán 1956-ban az Elnöki Tanács 
kegyelmével kiszabadulhattak. Rafael atya ekkor már négy éve halott 
volt. 1952 szeptemberében, ezen a napon aludt el örökre sok szenvedés 
után a váci rabkórházban. 52 évesen… A legaljasabb, hogy már régen 
halott volt, ám az aggódó édesanyja rendszeresen kérvényeket írt, hogy 
találkozhasson a fiával…Válaszra sem méltatták. A Kriszten Ferenc Rafael
 elleni ítéletet 2000-ben semmisnek nyilvánították, s a páter egyike 
annak a hét ferences vértanúnak, akiknek a boldoggá avatási eljárása 
folyamatban van a Vatikánban.</p>

<p>A „pucér Krisztusé”, aki a náciknak és a kommunisták egyaránt útjában állt, és akinek a nevét mindenkinek ismernie kellene!</p>

                        </div>

</div>