[Grem] Ma okt.8. Magyarok Nagyasszonya ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! *125 esztendeje annak, hogy nekünk magyaroknak külön ünnepünk
lett a mai nap: Magyarok Nagyasszonya ünnepe. *1896-ban XIII. Leó pápa
ajándékozott meg vele minket,* annak emlékezetére, hogy Szent István király
az országot fölajánlotta a Boldogságos Szűznek és megkérte, legyen
Nagyasszonya a magyarságnak, ennek az országnak, a magyar népnek.* *Amikor
Szent István király a halála előtt a Szűzanyának adta országát*, nem egy
erőtlen, a jövőt kilátástalannak látó öregember utolsó, kétségbeesett
kiáltása szállt az ég felé: „Mária segíts!” Épp ez a mai fölajánlás nagyon
jól mutatja, mit is jelent egy ilyen gesztus az ember részéről*. Mit
jelentett az, amit Szent István értünk és a nevünkben tett.* Sajnos a
híradások meglehetősen hézagosak. Arról alig-alig lehetett hallani, hogy
tegnap este a Szent Péter téren, a fatimai kegyszobor jelenlétében volt egy
szertartás, melyen elimádkozták a rózsafüzért. A Szentatya fontosnak
tartotta, hogy a püspökökkel és a jelenlévő sok tízezer hívővel tegnap este
előkészítse a mai fölajánlást, mintegy elébe imádkozzon, megtéve, amit a
Szűzanya Fatimában kért: imádkozzátok a rózsafüzért. *A merénylet* *után,
amikor II. Szent János Pál pápa már tudott mozogni és elment Fatimába, már
fölajánlotta az Egyházat meg a világot, de a Szűzanya kérése az volt, hogy
a Szentatya a püspökökkel együtt tegye meg ezt a fölajánlást, hogy így az
egész világot át tudja ölelni.* *1984-ben, amikor szentév volt, március
25-én a pápa a televízió meg a rádió segítségével hívta a püspököket maga
köré és tette meg a fölajánlást*. *Ennek a fölajánló imának a szövege* a
kezünkben van, egy-két részletet hadd olvassak föl belőle. Így kezdődik: *„Ó,
emberek és népek Anyja, aki ismered minden szenvedésünket és reményünket,
te, aki anyai szíveddel érzed a mai világban folyó összes harcot a jó és a
rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg kiáltásunkat, melyet a
Szentlélektől indítva közvetlenül a te szívedhez intézünk. Öleld át az anya
és az Úr szolgálóleánya szeretetével emberi világunkat, melyet az emberek
és népek földi és örök sorsa miatti aggódással fölajánlunk és neked
szentelünk. Különösen neked ajánljuk és neked szenteljük azokat az
embereket és nemzeteket, amelyeknek különlegesen szükségük van erre a
fölajánlásra és neked-szentelésre. Oltalmad alá futunk Istennek szent
anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.”*
*Azután ebben az imádságban a Szentatya elmondja, hogy mi nem csak azért
kérjük a segítségét, mert bajban vagyunk*. Ezt az Egyház folyamatosan teszi
minden szenvedő és bajba jutott tagjában. *Hanem azt látjuk meg a hittel és
érjük föl ésszel, hogy szükségünk van a megváltásra, és Krisztus Egyházában
mód van a megváltás gyümölcseiben való részesedésre, amelyeknek Anyja a
Boldogságos Szűz. Ebben a fölajánlásban az egyik nagy mozzanat a részesedni
akarás.* Nem rimánkodunk, hanem tudjuk, hogy valamire szükségünk van,
és *értelmes,
felnőtt emberként kifejezzük a szívünk nyitottságát, hogy várjuk a
megváltás gyümölcseit.* Ugyanakkor felnőtt, érett, érlelődő
keresztényekként – a hívők is, papok is, szerzetesek is, püspökök is, a
pápa is – *már fölfogtuk, hogy valamiből részesedést kérni akkor
becsületes, akkor felnőtten emberi, ha a magam részéről hajlandó vagyok
részt venni a magvetésben is, az érlelésben, az aratásban is.* E
fölajánlásnak a másik nagy mozzanata ez. Hogy *a pápa fölajánlotta önmaga,
a püspökök, a papok, a szerzetesek, az egész világegyház nevében az
együttműködési készséget. Részt akarunk venni az Egyházban a megváltás
művében*. *Mindegyikünk azzal, amire képes, abban az állapotban, amiben
élünk. Azokat a terheket viselve, amiket viselnünk kell, és megtéve azokat
a szolgálatokat, amiket egymásnak, az Úr Krisztus kedvéért, a Szűzanya
kedvéért megtehetünk*. Egyébként itt azonnal láthatóvá válik, hogy *ha a
Szűzanya felé közeledik az ember, tőle annyi bölcsesség meg annyi anyai
szeretet árad, hogy azonnal gyógyulni kezdenek a bajaink. *Mert ha valaki
fölfogja ezt az igazságot – én akkor vagyok becsületes, ha részesedést
követelve részt akarok venni a javak, a gyümölcsök születésében is, tehát a
munkában is –, sok megoldhatatlannak látszó probléma kulcsát kapja meg.
Például a minden országban jelentős kisebbségi kérdés megoldásának a
kulcsát. Egyébként családokban is jelen van ez, közösségekben is, személyes
kérdésekben, kapcsolatokban is: amíg az egyik úgy érzi, hogy neki joga van
– csak – követelni, a másik pedig azt érzi: te nem csinálsz érte semmit,
milyen alapon követelsz tőlem bármit is ..., addig nincs megoldás. Addig az
van, hogy aki erősebbnek érzi magát, mert úgy tűnik, a többség vele van,
egyszer csak lecsap a másikra. Amitől az a másik természetesen előre fél.
Míg ha kölcsönösen azt érzik egymásról és azt látják egymásról emberek,
közösségek, családtagok, népcsoportok, hogy ki-ki megteszi azt amire képes,
mégpedig a közjó érdekében, akkor van kedve a nagyobbnak, az erősebbnek a
közjóból esetleg még többet is adni, mint ami a szoros igazságosság alapján
a másikat megilletné. Ez a lélek rendjében is így van: *ha az ember
bűnbocsánatot kér, akkor meg kell bocsátania; ha kegyelmeket kér, akkor
jónak kell lennie; ha az üdvösségre vágyik, azért valamit tennie is kell,
és nemcsak a maga üdvösségéért, hanem a többiek üdvösségéért is.* Ezt a
képletet, hogy ha az üdvösséget akarom, részesedni akarok benne, akkor
azért tennem is kell valamit... – ezt a képletet fogadjuk be a szívünkbe.*
A Boldogságos Szüzet, Nagyaszszonyunkat pedig kérjük meg, hogy tanítson és
a kellő pillanatban szóljon. Mert neki van hozzá figyelme, van hozzá
szeretete és van hozzá hatalma. Amen.*
Dr. Diós István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211008/15ebd367/attachment.html>