[Grem] Szt. Henrik király ünnepe szentmiséje igéi

2021. Júl. 14., Sze, 23:04:52 CEST

Köszönöm, lehet, h. nem vettem észre!Szeretettel:Levente
Emoke Greschik <greschem at gmail.com> írta:
>Kedves Levente!Nem, hagytam ki.  Itt az összefoglaló, amit külön küldeményben kiküldtem. Gondolom, ezt hiányoltad, de kiküldtem.  Baják Laci még válaszolt is rá.Szeretettel,Mőci Ma Szt. Henrik király, a magyar Gizella királyné testvére ünnepe / dr. Diós István      Tue, Jul 13, 8:03 AM (1 day ago)
>Szent Henrik királyKultúra – 2021. július 13., kedd | 10:49 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik II. Henrik (973–1024), akit a német-római császárok közül egyedül avattak szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt. Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.Henrik bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és készítették a papságra. Amikor a császár visszaadta atyjának a hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben atyja, Civakodó Henrik halála után átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatló kolostori életet a bencés regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt – az érintett kolostorok és a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére – végre is hajtotta.  Császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen a birodalomban.
>„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, amikor III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa, császárt választottak. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben ugyanis egy bajor herceg, név szerint Henrik, aki fia volt ugyanazon nép Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a regensburgiak püspöke, mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével kitűnt, és híres volt emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az Úrnak félelmét (Sir 1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében katolikus volt” – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében... Henrik herceg ekkor huszonkilenc éves volt. Sikerült egymás után megnyernie a választó hercegeket, így megválasztották és megkoronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap múltán az egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt, tárgyilagos politikával tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom egysége.
>„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, nem elégedett meg földi királyságának gondjaival – írja Jacobus de Voragine. – Úgy döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek szolgálatában kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját.” A legnagyobb figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére, az Egyházat birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. A püspöki székhelyeket is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot, Meissent és Merseburgot, amelyeket a szomszédos szlávok barbár kegyetlenséggel feldúltak – helyreállította, és mind ezeknek, mind királysága más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak formájában számtalan adományt juttatott.
>A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, nem emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert uralkodói hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s példaértékű volt hite és bűnbánatra való készsége. Amellett, hogy az uralkodó, nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta; egyházi alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a világban be kell töltenie. A merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt.
>Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű volt; a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent Kilián tiszteletére. Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. Utolsó alapítólevelében, amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.”
>
>Mindezen uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi testben hajtotta végre Henrik. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága gyermektelen maradt. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”, ahogy a bambergi alapítólevélben írja.
>1024. július 13-án halt meg, a Göttingen melletti gronai császári palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet.
>III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta. Ünnepét 1631-ben vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.
>Forrás:
>Diós István: A szentek élete
>Magyar katolikus lexikon
>Kedves Levente! Nem, hagytam ki.  Itt az összefoglaló, amit külön küldeményben kiküldtem. Gondolom, ezt hiányoltad, de kiküldtem.  Baják Laci még válaszolt is rá.Szeretettel,Mőci
>Ma Szt. Henrik király, a magyar Gizella királyné testvére ünnepe / dr. Diós István      Tue, Jul 13, 8:03 AM (1 day ago)
>
>
>
>
>Szent Henrik királyKultúra – 2021. július 13., kedd | 10:49 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrikII.
> Henrik (973–1024), akit a német-római császárok közül egyedül avattak 
>szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt. 
>Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.Henrik
> bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és 
>készítették a papságra. Amikor a császár visszaadta atyjának a 
>hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent 
>Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben atyja, Civakodó 
>Henrik halála után átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb 
>feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatló kolostori életet a bencés 
>regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt – az érintett kolostorok és
> a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére – végre is hajtotta. 
>Császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. 
>Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan 
>és oly nagy területen a birodalomban.
>
>„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, 
>amikor III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa, 
>császárt választottak. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit 
>akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben 
>ugyanis egy bajor herceg, név szerint Henrik, aki fia volt ugyanazon nép
> Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a 
>regensburgiak püspöke, mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével 
>kitűnt, és híres volt emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az 
>Úrnak félelmét (Sir 1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal 
>teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében 
>katolikus volt” – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea 
>című művében... Henrik herceg ekkor huszonkilenc éves volt. Sikerült 
>egymás után megnyernie a választó hercegeket, így megválasztották és 
>megkoronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő 
>oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap múltán az
> egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt, tárgyilagos politikával
> tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom egysége.
>„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, nem 
>elégedett meg földi királyságának gondjaival – írja Jacobus de Voragine.
> – Úgy döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek 
>szolgálatában kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját.” A 
>legnagyobb figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére, 
>az Egyházat birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. A 
>püspöki székhelyeket is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot, 
>Meissent és Merseburgot, amelyeket a szomszédos szlávok barbár 
>kegyetlenséggel feldúltak – helyreállította, és mind ezeknek, mind 
>királysága más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak formájában 
>számtalan adományt juttatott.
>
>A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen 
>áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását 
>tekintve, nem emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert uralkodói 
>hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s 
>példaértékű volt hite és bűnbánatra való készsége. Amellett, hogy az 
>uralkodó, nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan
> szem előtt tartotta; egyházi alapításai mélységes hitében és 
>egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében 
>gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a világban be kell töltenie. A
> merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat
> a szlávok misszionálása előtt.
>Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű
> volt; a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos 
>Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György 
>és Szent Kilián tiszteletére. Bambergben két kolostor is Henriknek 
>köszönheti létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor,
> 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek 
>pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt 
>Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. Utolsó alapítólevelében, 
>amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy 
>az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére 
>fordítsuk.”
>
>Mindezen uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi 
>testben hajtotta végre Henrik. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága 
>gyermektelen maradt. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten 
>akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra 
>hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”, ahogy a bambergi 
>alapítólevélben írja.
>1024. július 13-án halt meg, a Göttingen melletti gronai császári 
>palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a 
>dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott 
>nyugvóhelyet.
>III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta. Ünnepét 1631-ben 
>vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i 
>dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.
>Forrás:Diós István: A szentek életeMagyar katolikus lexikon
>
>
>_______________________________________________
>Grem mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210714/888e8adb/attachment.html>