<div><div>Köszönöm, lehet, h. nem vettem észre!</div><div>Szeretettel:</div><div>Levente</div><div><br />Emoke Greschik <greschem@gmail.com> írta:<blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Kedves Levente!</div><div>Nem, hagytam ki.  Itt az összefoglaló, amit külön küldeményben kiküldtem. Gondolom, ezt hiányoltad, de kiküldtem.  Baják Laci még válaszolt is rá.</div><div>Szeretettel,</div><div>Mőci</div><div> </div><div><div>Ma Szt. Henrik király, a magyar Gizella királyné testvére ünnepe / dr. Diós István     </div><table role="presentation" class="gmail-cf gmail-gJ" cellpadding="0"><tbody><tr><td class="gmail-gF gmail-gK"> </td><td class="gmail-gH gmail-bAk"><span id="gmail-:1yk" title="Jul 13, 2021, 8:03 AM" alt="Jul 13, 2021, 8:03 AM" role="gridcell" tabindex="-1" class="gmail-g3">Tue, Jul 13, 8:03 AM (1 day ago)</span></td></tr></tbody></table></div></div><div>Szent Henrik király</div><div><a target="_blank" href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. július 13., kedd | 10:49<div> <a target="_blank" href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik</a></div></div><div> </div><div><span style="background-color:#fff2cc">II. Henrik (973–1024), akit <span style="background-color:#d9ead3">a német-római császárok</span> közül egyedül avattak szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt. </span>Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.</div><div><p><span style="background-color:#fff2cc"><b>Henrik bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és készítették a papságra</b></span>. Amikor a császár visszaadta atyjának a hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. <span style="background-color:#d9ead3"><b>995-ben atyja, </b><b>Civakodó Henrik halála után </b><b>átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatló<span style="background-color:#fff2cc"> kolostori életet a bencés regula szigorú szellemében megújítsa</span>, és ezt – az érintett kolostorok és a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére – <span style="background-color:#fff2cc">végre is hajtotta. </span></b></span><span style="background-color:#fff2cc"> </span>Császársága idején is <span style="background-color:#fff2cc"><b>nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen a birodalomban.</b></span></p><p>„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, amikor III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa, császárt választottak. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben ugyanis egy bajor herceg, név szerint Henrik, aki fia volt ugyanazon nép Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a regensburgiak püspöke, mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével kitűnt, és <span style="background-color:#fff2cc"><b>híres volt emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az Úrnak félelmét (Sir 1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében katolikus volt</b></span>” – olvasható Jacobus de Voragine <i>Legenda Aurea</i> című művében... Henrik herceg ekkor huszonkilenc éves volt. Sikerült egymás után megnyernie a választó hercegeket, így megválasztották és megkoronázták. <span style="background-color:#d9ead3"><b>Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap múltán az egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt, tárgyilagos politikával tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom egysége.</b></span></p><p>„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, <span style="background-color:#fff2cc"><b>nem </b></span><span style="background-color:#d9ead3"><b>elégedett meg földi királyságának gondjaiva</b></span>l – írja Jacobus de Voragine. –<span style="background-color:#fff2cc"><b> Úgy döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek szolgálatában kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját.</b></span>” <span style="background-color:#fff2cc"><b>A legnagyobb figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére, az Egyházat birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. </b></span>A püspöki székhelyeket is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot, Meissent és Merseburgot, amelyeket a szomszédos szlávok barbár kegyetlenséggel feldúltak – helyreállította, és mind ezeknek, mind királysága más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak formájában számtalan adományt juttatott.</p><p>A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, nem emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert <span style="background-color:#fff2cc"><b>uralkodói hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s példaértékű volt hite és <span style="background-color:#ead1dc">bűn</span>bánatra való készsége</b></span>.<span style="background-color:#d9ead3"><b> Amellett, hogy az uralkodó, nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta; <span style="background-color:#fff2cc">egyházi alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak</span> a világban <span style="background-color:#fff2cc">be kell töltenie</span>.</b></span> A merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása <span style="background-color:#fff2cc"><b>megnyitotta az utat <span style="background-color:#d9ead3">a szlávok</span> misszionálása előtt.</b></span></p><p><span style="background-color:#fff2cc"><b>Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű volt; </b></span>a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent Kilián tiszteletére. Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik uralkodásának egyik csúcspontja.<span style="background-color:#fff2cc"><b> Utolsó alapítólevelében, amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.”</b></span></p><p><a title="" rel="lightbox['g1832']"><img alt="" style="display:block;margin:auto" border="0" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=1832&v=0&p=1&img=c_henrik4.jpg" /></a></p></div><p><span style="background-color:#fff2cc"><b>Mindezen uralkodói tevékenységét </b></span><span style="background-color:#d9ead3"><b>gyenge egészségű, törékeny emberi testben </b></span><span style="background-color:#fff2cc"><b>hajtotta végre Henrik. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága gyermektelen maradt. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”,</b></span> ahogy a bambergi alapítólevélben írja.</p><p><span style="background-color:#fff2cc"><b>1024. július 13-án halt meg,</b></span> a Göttingen melletti gronai császári palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban temették el. <span style="background-color:#fff2cc"><b>Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet.</b></span></p><p><span style="background-color:#fff2cc"><b>III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta.</b></span> Ünnepét 1631-ben vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.</p><p><b>Forrás:</b><br /><b>Diós István: <i>A szentek élete</i></b><br /><i><b>Magyar katolikus lexikon</b></i></p></div>Kedves Levente! Nem, hagytam ki.  Itt az összefoglaló, amit külön küldeményben kiküldtem. Gondolom, ezt hiányoltad, de kiküldtem.  Baják Laci még válaszolt is rá.Szeretettel,Mőci<br />Ma Szt. Henrik király, a magyar Gizella királyné testvére ünnepe / dr. Diós István      Tue, Jul 13, 8:03 AM (1 day ago)<br /><br /><br /><br /><br />Szent Henrik királyKultúra – 2021. július 13., kedd | 10:49 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrikII.<br /> Henrik (973–1024), akit a német-római császárok közül egyedül avattak <br />szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt. <br />Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.Henrik<br /> bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és <br />készítették a papságra. Amikor a császár visszaadta atyjának a <br />hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent <br />Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben atyja, Civakodó <br />Henrik halála után átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb <br />feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatló kolostori életet a bencés <br />regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt – az érintett kolostorok és<br /> a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére – végre is hajtotta. <br />Császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. <br />Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan <br />és oly nagy területen a birodalomban.<br /><br />„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, <br />amikor III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa, <br />császárt választottak. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit <br />akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben <br />ugyanis egy bajor herceg, név szerint Henrik, aki fia volt ugyanazon nép<br /> Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a <br />regensburgiak püspöke, mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével <br />kitűnt, és híres volt emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az <br />Úrnak félelmét (Sir 1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal <br />teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében <br />katolikus volt” – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea <br />című művében... Henrik herceg ekkor huszonkilenc éves volt. Sikerült <br />egymás után megnyernie a választó hercegeket, így megválasztották és <br />megkoronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő <br />oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap múltán az<br /> egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt, tárgyilagos politikával<br /> tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom egysége.<br />„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, nem <br />elégedett meg földi királyságának gondjaival – írja Jacobus de Voragine.<br /> – Úgy döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek <br />szolgálatában kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját.” A <br />legnagyobb figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére, <br />az Egyházat birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. A <br />püspöki székhelyeket is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot, <br />Meissent és Merseburgot, amelyeket a szomszédos szlávok barbár <br />kegyetlenséggel feldúltak – helyreállította, és mind ezeknek, mind <br />királysága más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak formájában <br />számtalan adományt juttatott.<br /><br />A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen <br />áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását <br />tekintve, nem emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert uralkodói <br />hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s <br />példaértékű volt hite és bűnbánatra való készsége. Amellett, hogy az <br />uralkodó, nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan<br /> szem előtt tartotta; egyházi alapításai mélységes hitében és <br />egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében <br />gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a világban be kell töltenie. A<br /> merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat<br /> a szlávok misszionálása előtt.<br />Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű<br /> volt; a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos <br />Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György <br />és Szent Kilián tiszteletére. Bambergben két kolostor is Henriknek <br />köszönheti létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor,<br /> 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek <br />pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt <br />Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. Utolsó alapítólevelében, <br />amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy <br />az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére <br />fordítsuk.”<br /><br />Mindezen uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi <br />testben hajtotta végre Henrik. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága <br />gyermektelen maradt. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten <br />akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra <br />hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”, ahogy a bambergi <br />alapítólevélben írja.<br />1024. július 13-án halt meg, a Göttingen melletti gronai császári <br />palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a <br />dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott <br />nyugvóhelyet.<br />III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta. Ünnepét 1631-ben <br />vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i <br />dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.<br />Forrás:Diós István: A szentek életeMagyar katolikus lexikon<br /><br /><br />_______________________________________________<br />Grem mailing list<br />Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</blockquote></div></div>