[Grem] Szt. Henrik király ünnepe szentmiséje igéi

[Emoke Greschik]

Kedves Levente!
Nem, hagytam ki.  Itt az összefoglaló, amit külön küldeményben kiküldtem.
Gondolom, ezt hiányoltad, de kiküldtem.  Baják Laci még válaszolt is rá.
Szeretettel,
Mőci

Ma Szt. Henrik király, a magyar Gizella királyné testvére ünnepe / dr. Diós
István

Tue, Jul 13, 8:03 AM (1 day ago)
Szent Henrik király
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. július 13., kedd |
10:49
 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik
II. Henrik (973–1024), akit a német-római császárok közül egyedül avattak
szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt. Halálának
emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.

*Henrik bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és
készítették a papságra*. Amikor a császár visszaadta atyjának a
hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang
püspök irányítása alatt fejezte be. *995-ben atyja, **Civakodó Henrik
halála után **átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb feladatának azt
tekintette, hogy a lehanyatló kolostori életet a bencés regula szigorú
szellemében megújítsa, és ezt – az érintett kolostorok és a bajor püspökök
gyakori tiltakozása ellenére – végre is hajtotta. * Császársága idején is *nagy
gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi
reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen a
birodalomban.*

„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében, amikor
III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa, császárt
választottak. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit akkoriban a
birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben ugyanis egy
bajor herceg, név szerint Henrik, aki fia volt ugyanazon nép Henrik nevű
hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a regensburgiak püspöke,
mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével kitűnt, és *híres volt
emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az Úrnak félelmét (Sir 1,16)
tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal teljes volt, és tiszta
hitével és cselekedeteivel egész lényében katolikus volt*” – olvasható
Jacobus de Voragine *Legenda Aurea* című művében... Henrik herceg ekkor
huszonkilenc éves volt. Sikerült egymás után megnyernie a választó
hercegeket, így megválasztották és megkoronázták. *Ellenfelei nem hajtottak
előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után,
hogy néhány hónap múltán az egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt,
tárgyilagos politikával tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom
egysége.*

„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, *nem **elégedett
meg földi királyságának gondjaiva*l – írja Jacobus de Voragine. –* Úgy
döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek szolgálatában
kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját.*” *A legnagyobb
figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére, az Egyházat
birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. *A püspöki székhelyeket
is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot, Meissent és Merseburgot,
amelyeket a szomszédos szlávok barbár kegyetlenséggel feldúltak –
helyreállította, és mind ezeknek, mind királysága más püspökségeinek
birtokok és kegytárgyak formájában számtalan adományt juttatott.

A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen áldásos volt
is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, nem
emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert *uralkodói hatalmával
teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s példaértékű volt hite és
bűnbánatra való készsége*.* Amellett, hogy az uralkodó, nagyon reális
politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta;
egyházi alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a
feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a
világban be kell töltenie.* A merseburgi püspökség 1004-ben történt
újjáalapítása *megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt.*

*Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű
volt; *a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz
Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent
Kilián tiszteletére. Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti
létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a
császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a
húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik
uralkodásának egyik csúcspontja.* Utolsó alapítólevelében, amellyel a
fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy az Istentől
kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.”*

*Mindezen uralkodói tevékenységét **gyenge egészségű, törékeny emberi
testben **hajtotta végre Henrik. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága
gyermektelen maradt. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata
előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta,
mert „Krisztust választotta örökösének”,* ahogy a bambergi alapítólevélben
írja.

*1024. július 13-án halt meg,* a Göttingen melletti gronai császári
palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban
temették el. *Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet.*

*III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta.* Ünnepét 1631-ben
vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i
dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.

*Forrás:*
*Diós István: A szentek élete*
*Magyar katolikus lexikon*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210714/3d8c9272/attachment.html>