[Grem] ma az orsolyita rend alapítója ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 *Imádkozzon Angéla az orsolyitákért, meg értünk is, hogy amikor magunk
körül bajt látunk, akkor – amennyire az Úr tőlünk elvárja – legyen bennünk
bátorság fölismerni a baj okát, és segíteni; illetve legyen bennünk
bátorság és alázat csatlakozni ahhoz, akinek megvannak a képességei, hogy
ne csak lássa a bajt, hanem segíteni, sőt esetleg szervezni is tudjon.
Amen.*
Testvéreim*! Merici Szent Angéla 1540-ben, közel 70 évesen halt meg. Ez azt
jelenti, amikor ő olyan 15–18–20 éves*, *akkor fedezik föl Amerikát. Meg
akkor fedezik föl a könyvnyomtatást. **Ezektől a világ egy kicsit meg is
szédült. Indul a reneszánsz a maga humanizmusával, s meghirdetik: Na most!
Most végre jön a földön a Paradicsom*! – *Azután jöttek a háborúk, meg
jöttek a nyomorúságok, meg egész más jött, *mint amiket az emberek vártak.
*Angéla Észak-Itáliában él, s egyszer csak észreveszi,* *hogy rengeteg baj
forrása az, hogy a családokban a feleségek és az édesanyák műveletlenek**.
A világi dolgokban még csak-csak eligazodnak, hiszen nagyanyáról unokára,
anyósról menyre, anyáról lányra átszáll a háztartásnak a tudománya meg a
gyereknevelés legalapvetőbb ábécéje; de az édesanyák zöme nem tud írni meg
olvasni. Talán eljárnak templomba, ámbár ez sem biztos.* De hogy a hitnek a
dolgaiban a gyerekeiket tanítani tudják, arra az édesanyák képtelenek. S
mert a legalapvetőbb műveltséget sem kapják meg, a férjeik számára sem
tudnak igazában társ lenni.
*Angéla az a szent, aki ezt fölismerte, és a megoldást is megtalálta*.
Rendelkezett annyi szervezőképességgel, amellyel – amikor kiderült, hogy
ezt bizony mások is látják, csak vagy a segítés módját nem találják, vagy a
módot ugyan tudnák, de a keretet, amiben a dolog igazán megoldható lenne,
nem képesek megvalósítani – *Angéla tudott cselekedni*! Nem úgy, hogy nagy
mozgalmat indított nagy tervekkel. Hanem kristályosodási pont lett: *maga
köré tudta gyűjteni azt a 12–15–20, azután már több száz hasonló
gondolkodású leányt, özvegyasszonyt, akikkel megalapította az első
leánynevelő társaságot.*
*Ilyet az Egyház* * addig nem ismert. **Azt ismerték, hogy kolostorok
befogadnak kislányokat, kolostori iskolákban egy darabig nevelik őket*. Ezt
igen. De *hogy klauzúra nélkül élő szerzetesnők kifejezetten
iskola-fönntartásra vállalkozzanak – ez teljesen újdonság volt.*
És Angéla, amikor az egészet indítja, még nem is tudja, hogy ez lesz majd a
reformációnak az egyik ellenszere: *idejében összegyűjteni a gyerekeket, a
leányokat is, és megtanítani őket az élet és a hit legalapvetőbb elemeire.
Olyan műveltséggel látni el őket, hogy különbséget tudjanak tenni –
felnőttként, feleségként és édesanyaként – az igaz és a hazug, a jó és a
rossz között; ami a kulcsa annak, hogy a családot, a rájuk bízottakat a
jóra tudják irányítani*. És mennyire szüksége van erre az Egyháznak ma is!
*Kérjük meg Szent Angélát, oltalmazza az orsolyita apácákat, akikről az
ember – amikor épp hall róluk vagy találkozik velük, például bemutatkozik
egy nővér: én orsolyita vagyok *– először *Szent Orsolyá*ra asszociál, s
úgy gondolja, nyilván Orsolya alapította őket. Nem! Orsolya v*értanú lett
valamikor a 3. században. De Angéla, amikor látta, hogy társaságot, rendet
kell alapítania, akkor ezt a közösséget az ő oltalmára bízta.*
Mert amikor alapít, akkor írják az 1534–35-ös éveket, s Angéla érzi, hogy*
amit ők csinálni akarnak, az életveszéllyel jár. Őket ugyanis nem fogja
óvni egy kolostor a maga falaival és klauzúrájával. Ők a világban fognak
élni. Kitéve mindenfajta veszedelemnek.*
*És az orsolyiták megmaradtak. Nálunk is. Hány száz, de hány száz – még ma
is élő nagymama, édesanya nevelődött náluk, Sopronban is, itt Budapesten
is, Kassán is!*
I*mádkozzon Angéla az orsolyitákért, meg értünk is, hogy amikor magunk
körül bajt látunk, akkor – amennyire az Úr tőlünk elvárja – legyen bennünk
bátorság fölismerni a baj okát, és segíteni; illetve legyen bennünk
bátorság és alázat csatlakozni ahhoz, akinek megvannak a képességei, hogy
ne csak lássa a bajt, hanem segíteni, sőt esetleg szervezni is tudjon.
Amen.*

Dr. Diós István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210127/29e06604/attachment.html>