<div dir="ltr">
<div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">
<div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><i><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Imádkozzon Angéla az
orsolyitákért, meg értünk is, hogy amikor magunk körül bajt látunk,
akkor – amennyire az Úr tőlünk elvárja – legyen bennünk bátorság
fölismerni a baj okát, és segíteni; illetve legyen bennünk bátorság és
alázat csatlakozni ahhoz, akinek megvannak a képességei, hogy ne csak
lássa a bajt, hanem segíteni, sőt esetleg szervezni is tudjon. Amen.</b></span></i></div></div>
</div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Testvéreim<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>!
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Merici Szent Angéla 1540-ben, közel 70 évesen halt meg. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ez azt jelenti,
amikor </span>ő olyan 15–18–20 éves</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">, </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>akkor fedezik föl Amerikát. Meg akkor
fedezik föl a könyvnyomtatást. </b><b>Ezektől a világ egy kicsit meg is
szédült. Indul a reneszánsz a maga humanizmusával, s meghirdetik: Na
most! Most végre jön a földön a Paradicsom</b></span>! – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azután jöttek a háborúk,
meg jöttek a nyomorúságok, meg egész más jött, </b></span>mint amiket az emberek
vártak.<br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Angéla Észak-Itáliában él, s egyszer csak észreveszi,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy
rengeteg baj forrása az, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a családokban a feleségek és az édesanyák
</span>műveletlenek</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. A világi dolgokban még csak-csak eligazodnak, hiszen
nagyanyáról unokára, anyósról menyre, anyáról lányra átszáll a
háztartásnak a tudománya meg a gyereknevelés legalapvetőbb ábécéje; de
az édesanyák zöme nem tud írni meg olvasni. Talán eljárnak templomba,
ámbár ez sem biztos.</b></span> De hogy a hitnek a dolgaiban a gyerekeiket tanítani
tudják, arra az édesanyák képtelenek. S mert a legalapvetőbb
műveltséget sem kapják meg, a férjeik számára sem tudnak igazában társ
lenni.<br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Angéla az a szent, aki ezt fölismerte, és a megoldást is
megtalálta</b></span>. Rendelkezett annyi szervezőképességgel, amellyel – amikor
kiderült, hogy ezt bizony mások is látják, csak vagy a segítés módját
nem találják, vagy a módot ugyan tudnák, de a keretet, amiben a dolog
igazán megoldható lenne, nem képesek megvalósítani – <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Angéla tudott
cselekedni</b></span>! Nem úgy, hogy nagy mozgalmat indított nagy tervekkel. Hanem
kristályosodási pont lett: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>maga köré tudta gyűjteni azt a 12–15–20,
azután már több száz hasonló gondolkodású leányt, özvegyasszonyt,
akikkel megalapította az első leánynevelő társaságot.</b></span><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ilyet az Egyház</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> addig nem ismert. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Azt ismerték, hogy kolostorok befogadnak kislányokat,
kolostori iskolákban egy darabig nevelik őket</b></span>. Ezt igen. De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy
klauzúra nélkül élő szerzetesnők kifejezetten iskola-fönntartásra
vállalkozzanak – ez teljesen újdonság volt.</b></span><br>És Angéla, amikor az
egészet indítja, még nem is tudja, hogy ez lesz majd a reformációnak az
egyik ellenszere: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>idejében összegyűjteni a gyerekeket, a leányokat is,
és megtanítani őket az élet és a hit legalapvetőbb elemeire. Olyan
műveltséggel látni el őket, hogy különbséget tudjanak tenni –
felnőttként, feleségként és édesanyaként – az igaz és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a hazug</span>, a jó és<span style="background-color:rgb(217,210,233)"> a
rossz </span>között; ami a kulcsa annak, hogy a családot, a rájuk bízottakat a
jóra tudják irányítani</b></span>. És mennyire szüksége van erre az Egyháznak ma
is!<br><i><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Kérjük meg Szent Angélát, oltalmazza az orsolyita apácákat,
akikről az ember – amikor épp hall róluk vagy találkozik velük, például
bemutatkozik egy nővér: én orsolyita vagyok </b></span></i>– először <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Orsolyá</b></span>ra
asszociál, s úgy gondolja, nyilván Orsolya alapította őket. Nem! Orsolya
v<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>értanú lett valamikor a 3. században. De Angéla, amikor látta, hogy
társaságot, rendet kell alapítania, akkor ezt a közösséget az ő
oltalmára bízta.</b></span><br>Mert amikor alapít, akkor írják az 1534–35-ös
éveket, s Angéla érzi, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> amit ők csinálni akarnak, az életveszéllyel
jár. Őket ugyanis nem fogja óvni egy kolostor a maga falaival és
klauzúrájával. Ők <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világban fognak élni. Kitéve mindenfajta
veszedelemnek.</span></b></span><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És az orsolyiták megmaradtak. Nálunk is. Hány száz, de
hány száz – még ma is élő nagymama, édesanya nevelődött náluk,
Sopronban is, itt Budapesten is, Kassán is!</b></span><br>I<i><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>mádkozzon Angéla az
orsolyitákért, meg értünk is, hogy amikor magunk körül bajt látunk,
akkor – amennyire az Úr tőlünk elvárja – legyen bennünk bátorság
fölismerni a baj okát, és segíteni; illetve legyen bennünk bátorság és
alázat csatlakozni ahhoz, akinek megvannak a képességei, hogy ne csak
lássa a bajt, hanem segíteni, sőt esetleg szervezni is tudjon. Amen.</b></span></i></div></div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><br></div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Dr. Diós István</div></div>