[Grem] A gyakorlatban a különbség... RE: !!! A lengyel igazságügyi miniszt. szabályozása a közösségi oldalak általi cenzúra ellen

[KEA]

> Úgyhogy most csak annyit reagálok, hogy az illető könyv nem politikai jogrendről beszél, hanem a 
> liberalizmus szó hitbeli-eszmei értelmét ragadja meg (úgy látszik, már a XIX. sz. vége felé is 
> volt ilyen, a jogrendi berendezkedés fogalmi körein túl-kívül-alatt).

Mindszenty József: A vallás nem magánügy
Pécs, 1946.10.20.
(részletek)

Az a tan, hogy a vallás magánügy, gyökerében rossz és bűnös. Alapja és gyökere a láthatatlna 
egyház, levegôje a vallásközömbösség. A katolikus Egyház kárhoztatja a láthatatlan egyház tanát. 
A vallásközömbösség önmagában is föltétlen rossz, istentelen, lehetetlen, veszedelmes és az 
Egyház kárhoztatta. De rossz a célja is: az egy szükséges, a lélek üdvösségének leértékelése.
A vallás körül képmutatásnak helye nincs. A vallás vagy igaz, vagy nem. Ha nem igaz, nem szabad 
megtűrni a lelkek és házak legrejtettebb zugaiban sem. Ki kell irtani, mint a morfiumot és a 
hamis kártyát. De ha igaz, akkor a vallásnak, mint igazságnak nyilvánossági jogot és 
érvényesülést kell engednünk az élet egész vonalán, községházán, vármegyén és a parlamentben, 
iparban, gyárban, vasúton, hivatalban, hogy a magán- és közösségi embernek megbízható vezére 
legyen az élet útján.

Ha pedig ezt engedni nem akarnák, magával az igazsággal akasztanak tengelyt. Ha hűvösre akarjuk 
tenni, Rodostóba, katakombákba akarják küldeni, vagy némaságot szánnak neki, valami lappang az 
elv mögött: nem akarják, hogy a vallás tetteik tilalomfája, bűnös fejük ítélôbírája legyen. Akik 
ezt az elvet -- a vallás félreállításával -- be akarják vinni a nyilvános életbe, a maguk silány 
magánéletét akarják a nyilvános életben érvényesíteni és általánossá tenni. Oka van annak, miért 
nem volna szabad a templomon kívül is hirdetni: Ne ölj, Ne fajtalankodj, Ne lopj, Ne hazudj és 
rágalmazz!

Önmagában is lehetetlent kíván ez az elv: a kamrában vallásos, az utcán már pogány, a falak közt 
katolikus, munkahelyen istentelen.

De ezt az elvet is, mint minden fát, gyümölcseirôl ismerjük meg. Ahol a vallás már magánügy, ott 
korrupcióba, bűnbe és kegyetlenségbe fullad az egész élet. A történelmet eleget forgattam, 
különösen érdekeltek azok a korok, amelyeknek homlokára azt próbálták felírni: a vallás 
magánügy. A francia forradalmat egyes vonatkozásaiban felszámoló Napoleon mondotta: a 
vallástalan vilgában egy szép nôért, egy mutatós körtéért, itóka borért az emberek halomra ölik 
egymást. Ahol lebbegetik ezt az elvet, ott elárad a gyilkosság, fajtalanság, lopás, rablás, 
hazugság, rágalmazás. Ez az eláradás és eliszaposodás aztán súlyos ügye a köznek, nehéz lesz 
megbírni állami költségvetéssel. Állambölcsesség volna-e az államéletbe beereszteni azt, ami 
társadalmi veszély lesz, mihelyt komolynak veszik? Azzal legyünk tisztában: a társadalomban vagy 
a valláserkölcs, vagy a bűn rothadása a közügy, ez az élet kérlelhetetlen logikája és 
váltógazdasága.

Hitlerék is magánüggyé tették a vallást. Jött is utána Dachau, Auschwitz, börtönbirodalom, 
gázkamra, Gestapo, stb. Nietzsche volt mindennek elôfutára. Ô hirdette: túl vagyunk már a jó és 
rossz avult fogalmán. "Most, hogy meghalt az Isten, azóta támadhattok fel ti, emberek!" Gyönyörű 
emberi élet Isten nélkül: az öreget, beteget, bénát az orvosok hivatalosan, állami parancsra 
ölik meg, a zsidót gázkamrába vetik; 60 millió katona a fronton, 10 millió a földben, 20 millió 
ember a földönfutó egész Európában. Egy világ megôrül a siralomvölgyben. Aztán jön egy kis 
revolver, Hitler agyonlövi magát, mert így sikerült a magánügy. A vallás magánügy prófétái 
eltűntek, az elv csôdtömege ittmaradt. A boldogtalan emberiség kíváncsi arra, kik veszik át 
Hitlerék csôdtömegét és milyen boldogság születik még belôle.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.