[Grem] Ungváry Zsolt: Vigyázzunk a gyerekeinkre

[Lajos dr Ván]

Gratulálok ehhez a cikkedhez.  Bátyád

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2021. jan. 7., Cs, 22:54):

> Vigyázzunk a gyerekeinkre
>
> Vasárnap, 2020.01.07. -- Ungváry Zsolt
> https://vasarnap.hu/2021/01/07/ungvary-zsolt-vigyazzunk-a-gyerekeinkre/
>
>
> Furcsa világban élünk, ha teljesen nyilvánvaló dolgokat kell bizonygatni
> és magyarázni.
> Konzervatív politikusok, újságírók győzködik (győzködjük) az embereket,
> hogy akarjanak gyermeket
> szülni és nemzeni, mintha ez valami áldozat vagy nehézség lenne, nem pedig
> az élet legnagyobb,
> legszebb adománya.
>
> Ennyi erővel amellett is érvelhetnénk, milyen klassz dolog enni, inni vagy
> aludni.
>
> Biztos mindenki látott már olyan műsorokat, interjúkat, amelyekben híres
> színésznők, sportolók,
> sikeres nők nyilatkoztak pályájukról, örömeikről, és előbb-utóbb (ha
> édesanyák voltak) elkezdtek
> a gyerekeikről beszélni.
>
> Arról, hogy szép-szép az olimpiai döntőt megnyerni, eljátszani Júliát vagy
> munkavacsorán részt
> venni a tőzsde elnökénél, de az igazi boldogság az volt, amikor a
> gyermeküket magukhoz
> szoríthatták, amikor a kislányuk megnyerte az óvodai jelmezversenyt vagy a
> kisfiúktól anyák
> napjára kapott papírtulipánon elolvasták az ákombákom betűkkel írt
> szavakat. És a riporter hiába
> próbálná a témát a világgazdaságra, az Oscar-díjra vagy a cégfúziókra
> terelni, az alany csillogó
> szemekkel már régóta csak a gyerekeiről beszél. Annál is inkább, mert a
> riporter(nő)nek is
> vannak gyerekei, és ő is rögtön megoszt róluk három történetet.
>
> Folyamatosan bebeszélik a nőknek, hogy ha boldogságra, pótolhatatlanságra
> vágynak, érjenek el
> valami pozíciót, miközben mindenki pótolható a matektanártól a műkörmösig,
> a sportolótól a
> művészig, a cégvezetőtől a konyhás néniig. Ha kedvenc tescópénztárosunkat
> vagy színésznőnket
> elveszítjük, az pár nap szomorúságot okoz, de az életünket nem forgatja
> fel. Ha az édesanyánkat
> elveszítjük, az soha ki nem heverhető, feldolgozhatatlan veszteség.
>
> Aki a pótolhatatlanság érzetét akarja megtapasztalni, ne fürdőruhás
> celebnek álljon, hanem
> legyen édesanya.
> hirdetés
>
> Ráadásul ez a könnyebb és logikusabb út; világbajnokból vagy
> szépségkirálynőből viszonylag kevés
> van, szülővé azonban bárki válhat.
>
> Akinek nincs gyereke, nem ismerheti meg a szeretetnek egy különleges,
> máshoz nem hasonlítható
> mélységét. Amikor arra gondolunk, ha a gyereknek baja van; bár inkább
> nekem volna. Ha betegen
> fekszik; bár cserélhetnék vele. Örömének, boldogságának jobban örülünk,
> mint a sajátunknak,
> fájdalma jobban fáj nekünk.
>
> A szüleink iránt érzett szeretetben a magunk számára biztonságot, védelmet
> várunk el; a világ
> átölelő, megnyugtató, a rendet természetesnek vevő elfogadása ez. A
> szerelem önző; ott a
> társamban a saját boldogságomat keresem, azért akarok vele lenni, mert az
> nekem jó. Ha egy
> másikkal boldogabb lenne, nem mondom neki, hogy menjen el vele, hanem
> legszívesebben kitekerném
> annak a másiknak a nyakát. Ellenben a gyermek óvása az önzetlenség, amikor
> magamnál jobban
> szeretek valakit. Ez szinte ellentmond a természetnek; ilyenkor érti meg
> és hiszi el az ember,
> hogy az Isten szeret minket. És amennyire egy szülő nem tud különbséget
> tenni a gyerekei között
> a szeretet mértéke szerint, el tudjuk hinni, hogy Isten is mindenkit
> egyformán szeret.
>
> A gyerek maga a jövő, a továbbélésünk, egyfajta biológiai halhatatlanság.
> Szaporodni azonban
> csak a teremtés rendje szerinti normális ember képes; az isteni tervvel
> együttműködő anya és apa
> közösen. A sátánnak nincs módja, hogy maga szüljön vagy teremtsen; ezért
> elveszi azt, amit mások
> teremtettek.
>
> Így zajlik le a szemünk láttára az agymosás, ahogyan az alkotni képtelen,
> de a rombolásban profi
> erők a médián, közösségi hálókon, iskolákon, egyetemeken, a kisajátított
> kulturális tereken
> keresztül magukhoz szipkázzák fiainkat és lányainkat. A véleményvezérek és
> celebek (akik
> értelemszerűen csak akkor válhatnak azzá, ha elfogadják a szerepüket) mind
> a Sátán ügynökeivé
> válnak. Sokuk talán nem is tud róla. A lengyelországi abortusz-párti
> tüntetések idején írtak
> arról, hogy a lengyel fiatalok többségére már nem a család, nem a
> közvetlen környezet hat, hanem
> a facebookos és egyéb ismerősök, véleménybuborékok; többezer kilométerre
> élő (vagy valójában nem
> is létező) figurák értékrendje, gondolkodása, szóhasználata.
>
> Megszakad a generációs lánc: a korábbi szellemiséget, hagyományokat,
> értékrendet már nem adják
> át; a véleményvezér ezután nem az apa vagy a saját hősök, hanem a
> kitudjakik, kitudjahonnan.
>
> Aztán a pride-ra, SZFE-tüntetésre, szívószál-kampányra elfecsérelt évek
> után ott állnak majd
> becsapva; hiszen ők megértették az idők szavát, csak közben ráment az
> életük, mert nem úgy
> éltek, nem azt tették, ami az embert valójában boldoggá teszi; és jön a
> késői megkeseredés.
> Jobb-e egy trendinek hazudott világban élni, mint valóságosan boldognak
> lenni? Fontosabb a
> látszat a valóságnál?
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210108/5707f754/attachment.html>