[Grem] Hiánypótló kutatás a Mindszenty kérdésről, az Egyház II.vh. utáni keleti politikájáról

[Emoke Greschik]

 A szentek nem hibátlan diktátorok – Hiánypótló kutatás, amely a
Mindszenty-kérdést is tárgyalja
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2021. február 24., szerda
| 14:35
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szentek-nem-hibatlan-diktatorok-hianypotlo-kutatas-amely-mindszenty-kerdest-is-targyalja

7
2020 végén látott napvilágot Kálmán Peregrin OFM *Mindszenty, Tomek,
Barankovics – Arcvonások és fordulópontok a keleti politika világában* című
kötete a Szent István Társulat gondozásában, mely a magyar egyháztörténet
közelmúltbeli fehér foltjainak feltárására törekvő kutatások jelentős
állomása. A szerzővel beszélgettünk a kötetről.

*– Mindszenty, Tomek, Barankovics – Arcvonások és fordulópontok a keleti
politika világában címmel jelent meg könyve a korábbi hónapokban. A három
név közül igazából kiről szól ez a kiadvány?*

– A piarista atyák és levéltáruk igazgatójának, Koltai Andrásnak jóvoltából *az
elmúlt években Tomek Vince (1892–1986) piarista generális hagyatékát
kutathattam Rómában*. Tomek Vince naplójegyzetei – amelyek 1947-től a
hetvenes évekig terjednek –, egyéb feljegyzései, valamint Barankovics
Istvánnal folytatott levelezése alapján azt próbáltam bemutatni, hogy *egy
a magyar helyzetről személyes tapasztalatokkal rendelkező, a vatikáni és a
világpolitika irányvonalait pedig Rómában megismerő személy  miként látja a
Szentszéknek a kelet-európai országokhoz való viszonyát, annak pozitív és
negatív vonásait; és mi mindent tesz azért, hogy kapcsolatrendszerén
keresztül előmozdítsa a magyar egyház javát.*

Vagyis elsősorban nem valakikről, hanem valamiről,* a keleti politika
aspektusairól szól* ez a kiadvány. A forrásanyag érdekessége, hogy az a
piarista generális szándéka szerint is a kései kutatók számára készült,
feljegyzésében ugyanis ezt olvassuk: „Mostani alakjában is jó forrás lehet
egy magyarul tudó kutató számára – akár ha rendtörténetről van szó, akár ha
a magyar egyháztörténelem egy része iránt érdeklődik” – írta 1974-ben.

*Tomek Vince SchP*

*– Egy új könyvtől mindig azt várjuk, hogy új ismeretekkel gazdagít
bennünket. Számíthatunk-e új szempontokra a tárgykör vonatkozásában?*

– Azt hiszem, igen. *A könyv első részében Tomek Vince jegyzetei és a
szakirodalom vonatkozó megállapításai alapján bepillantást nyerünk azoknak
az 1945–1950 közötti folyamatoknak római visszhangjába, hatástörténetébe,
amelyek Mindszenty bíboros álláspontjától eltértek, de azzal is
szembesülhetünk, hogy a Szentszéknek igazából nem volt kiforrott keleti
politikája a II. világháborút követő években, hanem a helyi püspöki
karokat, sokszor országonként eltérő álláspontjukat próbálta támogatni,
Magyarország esetében Mindszenty bíborosét. Mindeközben pedig kereste a
kapcsolatot a szovjet érdekszféra vezetőivel, azonban nem talált utat
hozzájuk. *A piarista generális közvetítésében a magyar püspökök 1962-es
első római útjának fordulatairól ugyancsak első kézből értesülhetünk. Tomek
jegyzeteiből láthatóvá válik, hogy X*XIII. János pápa először egy idős
emberről való gondoskodás kötelezettségétől vezetve gondolta megoldani a
Mindszenty-kérdést. De amint ezt Tomek és Barankovics a magyar püspököktől
megneszelte, Barankovics gyorsan készített egy beadványt, amely a
bíborosnak később a szentszéki képviselők előtt is hangoztatott
szempontjait hangsúlyozta:  Kijövetelére csak abban az esetben mondjon
igent Róma, ha azzal jelentős és szilárd engedményeket tud kicsikarni a
rezsimtől a magyar egyház szabadságának helyreállítására.*

A könyv legjelentősebb újdonságának e feljegyzés közlését tartom. Úgy tűnik
ugyanis, *e pro memoria hatására néhány hét alatt módosult az
államtitkárság és a pápa hozzáállása a kérdéshez, így amikor
búcsúlátogatásra mentek a magyar főpapok, már mindenki azt mondta nekik,
még sok egyeztetésre van szükség ahhoz, hogy ezt a kérdést megoldják*. A
harmadik új információréteg pedig a Barankovics–Tomek-levelezésből derül
ki, ami alapján *úgy tűnik, az USA igazából magára hagyta a Szentszéket a
magyar-vatikáni tárgyalásokban. A Mindszenty-kérdés megoldásában ugyanis az
USA nem akart újabb konfliktust Moszkvával, sőt ezt a tárgyalássorozatot
egyfajta kísérleti területnek tekintette mindkét nagyhatalom, mégpedig
annak kipróbálására, sikerül-e pontot tenni ’56 utolsó „problémájára”. A
keleti politikának ez a mentalitás lett aztán a tragédiája, mert ezzel az
Egyház szabadságának kérdése lekerült a világpolitikai kérdések
színpadáról, és „besüllyedt” a Szentszék és az adott szocialista állam
„magánügyének” világába.*

*– Kutatásai alapján kiknek és miben különbözött a véleménye a világháború
utáni években Mindszenty bíboros álláspontjától?*

– *Czapik Gyula egri érsek és néhány püspöktársa Mindszentyvel ellentétben
hosszú ideig tartó diktatúrával számolt, de ugyanígy volt ezzel Tomek
Vince, többen az emigrációban lévő magyar diplomaták közül, aztán
Barankovics István, valamint a magyar szerzetes elöljárók jelentős része.*

A piarista generális 1948-as magyarországi látogatása során az ő
véleményüket megismerve kérte az esztergomi érseket, hogy számoljon ennek
valószínűségével, ám a bíboros másként látta az események várható
alakulását.

*A különbözőségnek azonban szinte mindannyian úgy adtak hangot, hogy a
prímás személyét a legnagyobb tisztelettel vették körül. Tomek ezt úgy
fogalmazta meg, a bíboros „rossz politikus és kitűnő hős”, amit nem
pejoratív értelemben gondolt,  *ahogy ezt más, méltató megállapításai is
bizonyítják*: „1) Sokat szenvedett a kommunistáktól, 2) nagy körutakat tett
az emigrációban, 3) senki magyarról annyit nem beszéltek és írtak, mint
róla. Jól tudom, hogy sok dologban nem mindig szerencsés (politika,
magyarsága, etc.). De ezek kisebb rossz, az említett javakhoz képest.”*

*Száll József római követ, Agostino Casaroli és Hamvas Endre a magyar
követségi fogadáson*

*– Mindszenty bíboros személyénél maradva, milyen fejleményekre mutatnak rá
Tomek Vince feljegyzései?*

– A kérdés általános szemléltetéséhez *Agostino Casaroli egy más forrásból
ismert képét szeretném felidézni. Ő azt mondta a magyar tárgyalófélnek, az
úton ott egy hatalmas szikla – Mindszenty –, mi a sziklát nem elhengeríteni
vagy szétzúzni akarjuk, hanem mellette továbbmenni. A Vatikánnak tehát az
elsődleges célja nem a Mindszenty-kérdés megoldása volt a keleti
politikában. Róma ugyanis a Mindszenty-kérdést mint tárgyalási pontot csak
eszköznek használta a tárgyalások megkezdésére, azért, hogy Róma az
egyházhűséget legalább alapjaiban garantáló személyekkel pótolja a
hierarchiát, így megakadályozza az egyházszakadást, biztosítsa a szentségek
kiszolgáltatását, ami az üdvösség szolgálata szempontjából teljesen
vállalható megoldás. Hamarosan azonban a magyar fél rájött erre*, és miként
Tomek ezt egyértelműen be is mutatja, *a püspökkinevezések megakasztásával
zsarolta Rómát, így próbálta elérni, hogy az Egyház házon belül intézze el
a szikla elhengerítését, vélt szétzúzását.*

*– Publikált kutatása miatt kritika is érte munkáját. Hogyan látja a
kérdést?*

– A fent elmondottak fényében érdemes arra is utalni, hogy *napjainkban a
korszak iránt érdeklődők 85 százaléka a Mindszenty-kérdés szempontjából
közelíti meg a magyar egyház és a keleti politika világát. A marxista
történetírás ráadásul beleírta az emberek zsigereibe, hogy mindenért a
bíboros a hibás, ezért, ha ma megjelenik egy forrásfeltáró munka, ami a
dolgok összetettségét próbálja bemutatni, akkor sokak összerezzenek, hogy
ez a bíboros elleni támadás, holott** a szentek nem hibátlan diktátorok,
hanem gyengeségekkel küszködő, bizonyos döntéseikkel kérdéseket felvető, de
életük egészében a szent erényeket hősiesen gyakorló emberek.*

*Ezért is örülök annak, hogy Ferenc pápának Mindszenty József
életszentségét elismerő megnyilatkozása után jelenhetett meg e kiadvány.*

*Mindszenty József Rómában*

*– Milyen szerepet töltött be ezekben a folyamatokban Tomek Vince?*

– A piarista generális a napi szintű harcokból teljesen kivonta magát,
ezért bízott meg benne mindenki. Az emigráció tekintélyként tekintett rá,
hungarus identitása (Palocsán született, Sáros vármegye) miatt bizalommal
fordult hozzá a szlovák egyház, a magyar püspökök ismerték, gyóntak nála,
kikérték véleményét, illetve ő fordította Agostino Casaroli számára a
tárgyalási jegyzőkönyveket, valamint Mindszenty bíboros és az
államtitkárság levelezését. Ugyanakkor a Kádár-rendszer Rómában élő,
megjelenő képviselői is többször felkeresték, mert Sík Endre
külügyminiszterrel, az egykori piarista szerzetessel való ismeretsége jó
ajánlólevél volt számára. Ezért nem csoda, hogy Tomek Vincét mindegyik fél
szívesen látta volna már a hatvanas évek elején magyarországi
vizitátorként, valamint az esztergomi érseki székben, ez azonban egy ponton
megbukott: ő nem vállalta, mert érezte, nem tudna Mindszenty nyomába lépni,
és nem akarta engedni más alkalommal sem, hogy a prímás személyét vele
kijátsszák.

*Barankovics István*

*– És ott a harmadik személy, Barankovics István…*

*– A demokrata politikus mindig az Egyházért dolgozott, nyugatra is azért
távozott, mert Rákosi vele akarta megalapíttatni a nemzeti egyházat.
Szókészletéből megfigyelhető, hogy olvasta a zsinatot előkészítő irodalmat,
amikor pedig megtudta, hogy magyar püspökök is érkeznek Rómába, azonnal az
Örök Város felé vette útját. Itt főként Brezanóczy Pált, a későbbi egri
érseket próbálta közelebb hozni az egyetemes Egyház gondolatvilágához,
illetve a már említett beadványában a Szentszéknél a magyar egyház
szempontjainak érvényesítése mellett azt szerette volna elérni, hogy
Mindszenty bíborost esetleges kihozatala esetén ne alázzák meg (a világ
előtt) egy jól berendezett római lakással, hanem ezt a folyamatot illesszék
be egész élete áldozatvállalásába. Ugyanakkor a magyar egyház ügyében sokat
mozgott az amerikai diplomácia bizonyos köreiben is, és szállította az
információkat Tomeknek Rómába, Rómából Amerikába. Sajnos élete végén
teljesen kiábrándult mindenből, iratanyagát elégettette, ezzel szinte
teljesen megsemmisült egy kiemelkedően fontos forráscsoport az utókor
számára*.

*– Mi volt az ön számára a legfontosabb tapasztalat ebben a munkában?*

*– Nagyon szimpatikussá vált Tomek Vince piarista generális személye, aki
csendes szolgaként, rendje, Egyháza és nemzete szempontjait egységben látva
tudott jelen lenni feladatában, de nem szolgalelkűként, mert mindig
egyértelműen megfogalmazta akár Mindszenty, akár Sík Endre vagy éppen
Casaroli, előtt, ha valamivel nem értett egyet az események alakításában.
Ugyanakkor, ha egyházi elöljárói döntöttek, tisztelettel elfogadta és nem
játszotta ki azok elhatározását*. Mindemellett érdekes volt azt is látni,
amire a magyarországi forrásokban kevés utalást találunk, hogy *a
világpolitikai folyamatok**ból épp’ a keleti politika kezdetén* *mennyire
kiszorították és magára hagyták a szekularizált államok* *az Egyházat, **s
hogy többek között ezért és számos Egyházon belüli emberi tényezők miatt
tudott csak kevés eredményt elérni Róma a szocialista blokk egyházai
számára. Az előbb felsoroltaknak lett következménye az, amitől Barankovics
már pro memoriájában felhívta a vatikáni diplomaták figyelmét: ne engedjék,
hogy Mindszenty bíboros személye a tárgyalások tárgya legyen, hanem
tekintsék őt, annak alanyának. A hatvanas évek elején ez talán még így is
volt, a hetvenes évek elejére azonban sajnos megtörtént a teljes
áthangolódás – amelynek híre különböző okokból nem jutott el a bíboroshoz,
ezért ő alanyként értelmezte még magát –, ez volt a Miklós Imre által
kialakított kommunista egyházpolitika nagyon ravasz fogása.*

*A fotókat Kálmán Peregrin bocsátotta rendelkezésünkre. *

*Nyitókép: Lambert Attila*

*Kuzmányi István/Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210224/abdceaed/attachment.html>