<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim"> A szentek nem hibátlan diktátorok – Hiánypótló kutatás, amely a Mindszenty-kérdést is tárgyalja</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. február 24., szerda | 14:35</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szentek-nem-hibatlan-diktatorok-hianypotlo-kutatas-amely-mindszenty-kerdest-is-targyalja">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szentek-nem-hibatlan-diktatorok-hianypotlo-kutatas-amely-mindszenty-kerdest-is-targyalja</a><div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g112347']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=112347&v=1&img=c_IMG_2866.JPG" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 7</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(208,224,227)">2020 végén látott napvilágot Kálmán Peregrin OFM <i>Mindszenty, Tomek, Barankovics – Arcvonások és fordulópontok a keleti politika világában</i>
című kötete a Szent István Társulat gondozásában, mely a magyar
egyháztörténet közelmúltbeli fehér foltjainak feltárására törekvő
kutatások jelentős állomása. A szerzővel beszélgettünk a kötetről.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– <em>Mindszenty, Tomek, Barankovics – Arcvonások és fordulópontok a keleti politika világában</em> címmel jelent meg könyve a korábbi hónapokban. A három név közül igazából kiről szól ez a kiadvány?</strong></span></p>
<p>– A piarista atyák és levéltáruk igazgatójának, Koltai Andrásnak
jóvoltából <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az elmúlt években Tomek Vince (1892–1986) piarista generális
hagyatékát kutathattam Rómában</b></span>. Tomek Vince naplójegyzetei – amelyek
1947-től a hetvenes évekig terjednek –, egyéb feljegyzései, valamint
Barankovics Istvánnal folytatott levelezése alapján azt próbáltam
bemutatni, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy a magyar helyzetről személyes tapasztalatokkal
rendelkező, a vatikáni és a világpolitika irányvonalait pedig Rómában
megismerő személy miként látja a Szentszéknek a kelet-európai országokhoz való
viszonyát, annak pozitív és negatív vonásait; és mi mindent tesz azért,
hogy kapcsolatrendszerén keresztül előmozdítsa a magyar egyház javát.</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p>Vagyis elsősorban nem valakikről, hanem valamiről,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a keleti politika
aspektusairól szól</b></span> ez a kiadvány. A forrásanyag érdekessége, hogy az a
piarista generális szándéka szerint is a kései kutatók számára készült,
feljegyzésében ugyanis ezt olvassuk: „Mostani alakjában is jó forrás
lehet egy magyarul tudó kutató számára – akár ha rendtörténetről van
szó, akár ha a magyar egyháztörténelem egy része iránt érdeklődik” –
írta 1974-ben.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g112347']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=112347&v=1&p=1&img=c_tomek-vince.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Tomek Vince SchP</em></p>
<p><strong>– Egy új könyvtől mindig azt várjuk, hogy új ismeretekkel
gazdagít bennünket. Számíthatunk-e új szempontokra a tárgykör
vonatkozásában?</strong></p>
<p>– Azt hiszem, igen. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A könyv első részében Tomek Vince jegyzetei és a
szakirodalom vonatkozó megállapításai alapján bepillantást nyerünk
azoknak az 1945–1950 közötti folyamatoknak római visszhangjába,
hatástörténetébe, amelyek Mindszenty bíboros álláspontjától eltértek, de
azzal is szembesülhetünk, hogy a Szentszéknek igazából nem volt
kiforrott keleti politikája a II. világháborút követő években, hanem a
helyi püspöki karokat, sokszor országonként eltérő álláspontjukat
próbálta támogatni, Magyarország esetében Mindszenty bíborosét.
Mindeközben pedig kereste a kapcsolatot<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a szovjet érdekszféra
vezetői</span>vel, azonban nem talált utat hozzájuk. </b></span>A piarista generális
közvetítésében a magyar püspökök 1962-es első római útjának
fordulatairól ugyancsak első kézből értesülhetünk. Tomek jegyzeteiből
láthatóvá válik, hogy X<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>XIII. János pápa először egy idős emberről való
gondoskodás kötelezettségétől vezetve gondolta megoldani a
Mindszenty-kérdést. De amint ezt Tomek és Barankovics a magyar
püspököktől megneszelte, Barankovics gyorsan készített egy beadványt,
amely a bíborosnak később a szentszéki képviselők előtt is hangoztatott
szempontjait hangsúlyozta: Kijövetelére csak abban az esetben mondjon igent Róma, ha azzal
jelentős és szilárd engedményeket tud kicsikarni a rezsimtől a magyar
egyház szabadságának helyreállítására.</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p>A könyv legjelentősebb újdonságának e feljegyzés közlését tartom. Úgy tűnik ugyanis, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>e <em>pro memoria</em>
hatására néhány hét alatt módosult az államtitkárság és a pápa
hozzáállása a kérdéshez, így amikor búcsúlátogatásra mentek a magyar
főpapok, már mindenki azt mondta nekik, még sok egyeztetésre van szükség
ahhoz, hogy ezt a kérdést megoldják</b></span>. A harmadik új információréteg
pedig a Barankovics–Tomek-levelezésből derül ki, ami alapján <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>úgy tűnik,
az USA igazából magára hagyta a Szentszéket a magyar-vatikáni
tárgyalásokban. A Mindszenty-kérdés megoldásában ugyanis az USA nem
akart újabb konfliktust Moszkvával, sőt ezt a tárgyalássorozatot
egyfajta kísérleti területnek tekintette mindkét nagyhatalom, mégpedig
annak kipróbálására, sikerül-e pontot tenni ’56 utolsó „problémájára”. A
keleti politikának <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez a mentalitás lett aztán a tragédiája, mert ezzel </span>az Egyház szabadságának kérdése<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> lekerült a világpolitikai kérdések
színpadáról, és „besüllyedt” </span>a Szentszék és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az adott szocialista állam
„magánügyének” világába.</span></b></span></p><blockquote>
</blockquote><p style="text-align:center"><em></em></p>
<p><strong>– Kutatásai alapján kiknek és miben különbözött a véleménye a világháború utáni években Mindszenty bíboros álláspontjától?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Czapik Gyula egri érsek és néhány püspöktársa Mindszentyvel
ellentétben hosszú ideig tartó diktatúrával számolt, de ugyanígy volt
ezzel Tomek Vince, többen az emigrációban lévő magyar diplomaták közül,
aztán Barankovics István, valamint a magyar szerzetes elöljárók jelentős
része.</b></span></p>
<blockquote>
<p>A piarista generális 1948-as magyarországi látogatása során az ő
véleményüket megismerve kérte az esztergomi érseket, hogy számoljon
ennek valószínűségével, ám a bíboros másként látta az események várható
alakulását.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A különbözőségnek azonban szinte mindannyian úgy adtak hangot, hogy a
prímás személyét a legnagyobb tisztelettel vették körül. Tomek ezt úgy
fogalmazta meg, a bíboros „rossz politikus és kitűnő hős”, amit nem pejoratív értelemben gondolt, </b></span><b></b>ahogy ezt más, méltató megállapításai is bizonyítják<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>: „<em>1) Sokat
szenvedett a kommunistáktól, 2) nagy körutakat tett az emigrációban, 3)
senki magyarról annyit nem beszéltek és írtak, mint róla. Jól tudom,
hogy sok dologban nem mindig szerencsés (politika, magyarsága, etc.). De
ezek kisebb rossz, az említett javakhoz képest.</em>”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g112347']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=112347&v=1&p=1&img=c_3.jpg" alt="" width="495" height="400" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Száll József római követ, Agostino Casaroli és Hamvas Endre a magyar követségi fogadáson</em></p>
<p><strong>– Mindszenty bíboros személyénél maradva, milyen fejleményekre mutatnak rá Tomek Vince feljegyzései?</strong></p>
<p>– A kérdés általános szemléltetéséhez <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Agostino Casaroli egy más
forrásból ismert képét szeretném felidézni. Ő azt mondta a magyar
tárgyalófélnek, az úton ott egy hatalmas szikla – Mindszenty –, mi a
sziklát nem elhengeríteni vagy szétzúzni akarjuk, hanem mellette
továbbmenni. A Vatikánnak tehát az elsődleges célja nem a
Mindszenty-kérdés megoldása volt a keleti politikában. Róma ugyanis a
Mindszenty-kérdést mint tárgyalási pontot csak eszköznek használta a
tárgyalások megkezdésére, azért, hogy Róma az egyházhűséget legalább
alapjaiban garantáló személyekkel pótolja a hierarchiát, így
megakadályozza az egyházszakadást, biztosítsa a szentségek
kiszolgáltatását, ami az üdvösség szolgálata szempontjából teljesen
vállalható megoldás. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Hamarosan azonban a magyar fél rájött </span>erre</b></span>, és
miként Tomek ezt egyértelműen be is mutatja, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">a püspökkinevezések
</span>megakasztásával zsarolta <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Rómát, </span>így próbálta elérni, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az Egyház
</span>házon belül intézze el <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a szikla </span>elhengerítését, vélt szétzúzását.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– Publikált kutatása miatt kritika is érte munkáját. Hogyan látja a kérdést?</strong></span></p>
<p>– A fent elmondottak fényében érdemes arra is utalni, hogy
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>napjainkban a korszak iránt érdeklődők 85 százaléka a Mindszenty-kérdés
szempontjából közelíti meg a magyar egyház és a keleti politika világát.<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
A marxista történetírás ráadásul beleírta az emberek zsigereibe, hogy
mindenért <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a bíboros</span> a hibás,</span> ezért, ha ma megjelenik egy forrásfeltáró
munka, ami a dolgok összetettségét próbálja bemutatni, akkor sokak
összerezzenek, hogy ez a bíboros elleni támadás, holott</b></span><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szentek nem hibátlan diktátorok, hanem gyengeségekkel küszködő,
bizonyos döntéseikkel kérdéseket felvető, de életük egészében a szent
erényeket hősiesen gyakorló emberek.</span></b></p><blockquote>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ezért is örülök annak, hogy Ferenc pápának Mindszenty József
életszentségét elismerő megnyilatkozása után jelenhetett meg e kiadvány.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><a title="" rel="lightbox['g112347']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=112347&v=1&p=1&img=c_mindszendty-jozsef-romaban.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Mindszenty József Rómában</em></p>
<p><strong style="text-align:justify">– Milyen szerepet töltött be ezekben a folyamatokban Tomek Vince?</strong></p>
<p>– A piarista generális a napi szintű harcokból teljesen kivonta
magát, ezért bízott meg benne mindenki. Az emigráció tekintélyként
tekintett rá, hungarus identitása (Palocsán született, Sáros vármegye)
miatt bizalommal fordult hozzá a szlovák egyház, a magyar püspökök
ismerték, gyóntak nála, kikérték véleményét, illetve ő fordította
Agostino Casaroli számára a tárgyalási jegyzőkönyveket, valamint
Mindszenty bíboros és az államtitkárság levelezését. Ugyanakkor a
Kádár-rendszer Rómában élő, megjelenő képviselői is többször
felkeresték, mert Sík Endre külügyminiszterrel, az egykori piarista
szerzetessel való ismeretsége jó ajánlólevél volt számára. Ezért nem
csoda, hogy Tomek Vincét mindegyik fél szívesen látta volna már a
hatvanas évek elején magyarországi vizitátorként, valamint az esztergomi
érseki székben, ez azonban egy ponton megbukott: ő nem vállalta, mert érezte, nem tudna Mindszenty nyomába lépni, és
nem akarta engedni más alkalommal sem, hogy a prímás személyét vele
kijátsszák.</p><blockquote>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g112347']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=112347&v=1&p=1&img=c_barankovics-istvan.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Barankovics István</em></p>
<p><strong>– És ott a harmadik személy<span style="background-color:rgb(208,224,227)">, Barankovics István…</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A demokrata politikus mindig az Egyházért dolgozott, nyugatra is
azért távozott, mert Rákosi vele akarta megalapíttatni a nemzeti
egyházat. Szókészletéből megfigyelhető, hogy olvasta a zsinatot
előkészítő irodalmat, amikor pedig megtudta, hogy magyar püspökök is
érkeznek Rómába, azonnal az Örök Város felé vette útját. Itt főként
Brezanóczy Pált, a későbbi egri érseket próbálta közelebb hozni az
egyetemes Egyház gondolatvilágához, illetve a már említett beadványában a
Szentszéknél a magyar egyház szempontjainak érvényesítése mellett azt
szerette volna elérni, hogy Mindszenty bíborost esetleges kihozatala
esetén ne alázzák meg (a világ előtt) egy jól berendezett római
lakással, hanem ezt a folyamatot illesszék be egész élete
áldozatvállalásába. Ugyanakkor a magyar egyház ügyében sokat mozgott az
amerikai diplomácia bizonyos köreiben is, és szállította az
információkat Tomeknek Rómába, Rómából Amerikába. Sajnos élete végén
teljesen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kiábrándult</span> mindenből, iratanyagát<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elégettette, ezzel szinte
teljesen megsemmisült</span> egy kiemelkedően fontos forráscsoport az utókor
számára</b></span>.</p>
<p></p><strong style="text-align:justify">– Mi volt az ön számára a legfontosabb tapasztalat ebben a munkában?</strong>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Nagyon szimpatikussá vált Tomek Vince piarista generális személye, aki csendes szolgaként, rendje, Egyháza és nemzete szempontjait egységben látva tudott jelen lenni feladatában, de nem szolgalelkűként, mert mindig egyértelműen megfogalmazta akár Mindszenty, akár Sík
Endre vagy éppen Casaroli, előtt, ha valamivel nem értett egyet az
események alakításában. Ugyanakkor, ha egyházi elöljárói döntöttek,
tisztelettel elfogadta és nem játszotta ki azok elhatározását</b></span>.
Mindemellett érdekes volt azt is látni, amire a magyarországi
forrásokban kevés utalást találunk, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a világpolitikai folyamatok</b></span><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>ból
épp’ a keleti politika kezdetén</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mennyire kiszorították és magára hagyták
a szekularizált államok</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b></span></span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Egyházat<span style="background-color:rgb(208,224,227)">, </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>s hogy többek között ezért és
számos Egyházon belüli emberi tényezők miatt tudott csak kevés eredményt
elérni Róma a szocialista blokk egyházai számára. Az előbb
felsoroltaknak lett következménye az, amitől Barankovics már <em>pro memoriájában</em>
felhívta a vatikáni diplomaták figyelmét: ne engedjék, hogy Mindszenty
bíboros személye a tárgyalások tárgya legyen, hanem tekintsék őt, annak
alanyának. A hatvanas évek elején ez talán még így is volt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a hetvenes
évek elejére azonban sajnos megtörtént a teljes áthangolódás – amelynek</span>
híre különböző okokból nem jutott el a bíboroshoz, ezért ő alanyként
értelmezte még magát –<span style="background-color:rgb(234,209,220)">, ez volt a Miklós Imre által kialakított
kommunista egyházpolitika nagyon ravasz fogása.</span></b></span></p>
<p><strong>A fotókat Kálmán Peregrin bocsátotta rendelkezésünkre. </strong></p>
<p><strong>Nyitókép: Lambert Attila</strong></p>
<p><strong>Kuzmányi István/Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>