[Grem] Baloldali tervek a demokrácia és a jogállamiság !! felfüggesztésére !! majd ""helyreállítására''" /Szánthó M.

2021. Feb. 24., Sze, 18:19:30 CET

 Álmában felfüggeszt egy picit
*Nagyszabású baloldali tervek a „jogállamiság” demokrácia ellenében történő
„helyreállítására”.*
2021. február 24. 09:55
https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118817-Almaban_felfuggeszt_egy_picit.html#>

Ez az írás nem azért született, hogy azon lamentáljunk, mi fog majd
történni, ha az új, immáron a fasizmust is magába olvasztó baloldal
kormányra kerülne. Nem. Bár iszonyatosan komoly harc lesz (már van) a
választásokig, ilyen pesszimista és korai kárörömre („na, már érzik a
vesztüket!”) okot adó értekezésekre valóban nincs szükség.
Ez az írás más célt szolgál. Azt, hogy bemutassa: a magukat a „jogállam
barátaiként” feltüntető baloldali politikusoknak és jogászi elitjüknek a
„jogállamiság” igazából csak egy politikai szlogen. Egy szavakban
agyonfetisizált, de valójában nagyon is szimpla politikai termék, melyet
készek bármikor „meghaladni”, ha a hatalom megszerzéséről van szó. Ha olyan
a helyzet, hogy – a „történelmi szükségszerűségnek” ellentmondva – éppen
nem ők állnak a kormányrúdnál, nem az ő narratívájuk érvényesül a politikai
döntéshozatalban, nem az általuk semlegesnek beállított liberális értékek
érvényesülnek a jogalkotásban.

Mindezek – és persze esetleges hatalomra kerülésük korlátozott körülményei
– miatt *kitalálták, miképpen is kell megoldani azt, hogy feles parlamenti
többséggel is lehessen **alkotmányozni vagy kétharmados törvényeket **hozni,
módosítani. A fedősztori természetesen a „jogállamiság”. A** bolsevik
típusú érvrendszer szerint *é*ppen „a Fidesz” alkotta közjogi rendszer az,
amely arra kényszeríti** a (kormányozni szándékozó) baloldalt, hogy egy
kicsikét majd eltekintsen a jogállamiság érvényesülésétől *–
természetesen *kizárólag
éppen azért, hogy helyreállíthassa azt. *„Nagy valószínűséggel egy ’22-es
ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta
érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy
forradalmak után” – vetette fel *a jogállam picike felfüggesztéséről szóló
javaslatot tavaly decemberben a nyílt társadalom hálózatához tartozó Eötvös
Károly Intézet igazgatója, Fleck Zoltán. De a történet sokkal régebben
indult és bizonyára nem ért véget azzal, hogy novemberben már az ellenzéki
együttműködést szervező Magyar György ügyvéd is arra biztatott, hogy „ha
sikerülne az ellenzéknek akár csak egyszerű többséghez is jutni, azonnal
hozzá kell nyúlni”* *az alaptörvény*h*ez, valamin*t *a kétharmados
törvények sorá**hoz.*

Szóval az ellenzék ilyetén bizarr viszonya a jogállamisággal nem ma
kezdődött, de mindenekelőtt azért valamit a téma kapcsán tisztázni kell. *
A „jogállamiságnak” mint jogi kategóriának valóban nincs normatív
definíciója, egyes részelemeit ismerjük. „Független igazságszolgáltatás”,
„véleménynyilvánítási szabadság” és hasonlók, *melyek persze további
vitákra sarkallnak. *Van azonban egy objektív, eljárási részeleme a
jogállamiságnak, amiről azt gondoltuk, hogy vitán felül áll: nevezzük ezt
alkotmányosságnak, s melynek lényege, hogy a mindenkori törvényhozó és
végrehajtó hatalom is alá van vetve a törvényeknek, és azok alól csak akkor
szabadul (akkor módosíthatja azokat), ha rendelkezik az azok módosításához
szükséges legitimációval. E legitimációt a népszuverenitáson alapuló
rendszerekben a választás biztosítja*.* Tehát az a (származtatott)
feltételezés él, hogy ha egy választást követően a kormányra kerülő erő
„maga mögé” csak a parlamenti képviselők több mint felét tudta
„beszervezni”, akkor a választók csak arra adtak felhatalmazást, hogy csak
az e többséggel „lefedett” tárgykörökben tudjon jogot alkotni – ha pedig a
képviselők több mint kétharmadát, akkor viszont arra is mandátumot kapott,
hogy akár alkotmányozzon.*

Az Orbán-kormány 2010-ben, ’14-ben és ’18-ban is kétharmados parlamenti
felhatalmazást kapott a választóktól, tehát megkérdőjelezhetetlenül legitim
módon alkotott új alkotmányt vagy fogadott el sarkalatos törvényeket. És a
baloldal – egyébként a maga nemében ügyes – magatartása itt válik ketté, és
itt jutunk vissza „a sztori” kiindulópontjához. Egyfelől ugyanis az
ellenzéki képviselők mindegyike valamennyi választás után felvette a
mandátumát, beült a parlamentbe és letette az esküt az alaptörvényre –
tehát személyes aktusokkal legitimálták „a rendszert” –, másfelől azonban
azonnal megkezdődött az „Orbán hatalma illegitim” érvelés felfuttatása. És
nemcsak a pártpolitika mezőjében, hanem a „szakmai” nyilvánosságban is. Az
Élet és Irodalom már 2010 nyarán „hasznos vitát” indított az ügyben (olyan
beszédes szerzőkkel és címekkel, mint például Halmai Gábor: Búcsú a
jogállamtól; vagy Fleck Zoltán: A vég kezdete), majd 2011 tavaszán (!)
Eörsi Mátyás vetette fel, hogy mi lenne, ha („2014-ben a választásokon a
Fideszt leváltják” és) az „új Országgyűlés feles többséggel fogadja el az
új alkotmányt, ha azt egy népszavazás jóváhagyja”.

Az eléggé bornírt elképzeléseket – tudniillik 1990 óta az alkotmányról,
alkotmánymódosításról nem lehet népszavazást tartani – Vörös Imre korábbi
alkotmánybíró (!) igyekezett alkotmányjogilag megtámogatni. Lényegében azt
bontotta ki, hogy az Aranybullából ismert és az alaptörvényben valóban
szereplő úgynevezett ellenállási jog alapján az „önkényes” (akár
alkotmányszintű vagy kétharmados) döntésekkel szemben fel lehet és kell
lépni – és hogy mi minősül ilyen „önkényes” döntésnek, arról egy leendő
parlament feles többséggel is határozhat. Ő ezt az „alaptörvény felmentésén
alapuló törvényszegésnek” nevezte, aláhúzva, hogy (2012-t írunk!) „ha a
kizárólagos hatalombirtoklást intézményesítő és működését garantáló
törvényeket be kellene tartani, akkor nem lehetne ellene fellépni. Éppen
ezért menti fel maga az alaptörvény az e törvényeknek való engedelmesség
alól Magyarország polgárait akkor, amikor a dolgok a puszta »törekvések«
állapotát túlhaladták.” És Vörös szerint mivel az Alkotmánybíróság
hatáskörei egyébként is az Országgyűléstől származnak (ez igaz, csakhogy
kétharmados felhatalmazás alapján), a „felhatalmazást adó parlament maga is
állást foglalhat […] a közjogi rendszer ennek fényében értelmezendő
alkotmányosságának kérdésében – adott esetben egyszerű többséggel is”.

A flow kicsúcsosodása – jelen állás szerint, persze –* a Hvg.hu „ellenzék
2022” elnevezésű projektje, ahol a Debreczeni József útjára lépő egykori
MDF-es Elek István vitába száll Fleck már fentebb említett ötletével. No de
nem úgy. Elek szerint ugyanis egy olyan országban, ahol már megszűnt a
jogállam, azt nem lehet felfüggeszteni. Tehát mivel a jelenlegi kormányzat
„már lemondott” a jogállamiságról, ezért azt „helyreállítani sem lehet
tisztán jogállami úton és módszerekkel”. „Ennek következtében az ellenzéki
győztes egyszerűen nem lesz abban a helyzetben, függetlenül attól, hogy
mekkora a mandátumtöbbsége, hogy jogállami döntéseket hozzon. Majd akkor
lesz, ha előbb helyreállította a jogállamot.”* Joggal nevezi ezt a
törekvést *egy „alkotmánypuccs” előkészítésé*nek Pokol Béla, *hiszen az azt
jelenti, hogy „az alkotmányozó hatalmi erőt el nem ért kormányhatalmi erők
már uralják az államot, ám ekkor ennek birtokában félretolják az állam
alkotmányi kereteit”.*

Érezhető, hogy* iszonyatos drámai ellentét feszül a baloldal
jogállamiság-felfogása és a demokratikus alapszabályok között.* *De a magát
a jogállam „valódi híveinek” tituláló kör kitudományoskodta, hogy** a
jelenlegi, demokratikus választásokon kellő felhatalmazást szerző
kormánytöbbség** valójában csak a formális jogállamot (rule by law) és nem
a tartalmit (rule of law) tartja be.* És persze hogy* tartalmilag mi lenne
a jogállam, azt Fleck ki is fejti: a liberális jogállam*. Azt majd ők egy
„reset gombbal” helyreállítanák, csak előtte még egy rövidet
szamuelyskodnának.

És ebben a fénytörésben nyer igazi értelmet, mikor* Gyurcsány a fideszesek
„földönfutóvá tevéséről” beszél*; mikor* Fekete-Győr arról értekezik, hogy
egyszerű többséggel „sem fognak majd malmozni”, mert „meglesznek az
eszközök az ország fidesztelenítéséhez”*; vagy *mikor Jakab Péter szól
arról, hogy feles többséggel is „addig faragják a jogot, míg igazság nem
lesz belőle”. *Persze, szeretik ők a „jogállamot”. A saját jogállamukat. A
demokráciától megtisztított jogállamot. *Hisz Robespierre is megmondta: a
szabadság ellenségeinek nem jár szabadság. És hogy kinek mit szabad, azt
már akkor is a jakobinusok mondták meg.*

*Szánthó Miklós*

*A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_5606393399254308357_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210224/9df79d20/attachment.html>