[Grem] Hun

[Károly Ambrus]

Sokszor eszembe jut, mi lehet az oka annak, hogy a tudományosság
feltételezett fellegvárában (MTA) miért fogadnak el egy 200 éve feltűnt
olyan származás és nyelv eredet-történetet, aminek addig semmilyen
előzménye nem volt, ahelyett, hogy az alábbi hivatkozáson keresztül
olvasható adatoknak megerősítésén, kiegészítésén és főképpen közreadásán
fáradoznának:

https://vilagfigyelo.com/szent-rokonsag-arpad-es-jezus-a-titok-amiert-evszazadok-tortenelmet-nemitottak-el/?fbclid=IwAR36mFTDz_Nl9t4yLzL0EDQInG33qWvyfg9BsI8TOTRL_NaH_iVj05u67uI

Ilyenkor mindig eszembe jutnak:

   1. Az MTA miért akadályozta a végletekig a Tarih-i Üngürüsz magyar
   nyelvű kiadását?
   2. Az MTA miért tüntette el a liberálisnak mondott Táncsics Mihály:
   Legrégibb nyelv a magyar c. művét Trefort Ágoston kultuszminiszter
   idején??? (
   http://emf-kryon.blogspot.com/2014/04/tancsics-mihaly-fomuve-legregibb-nyelv.html
   )
   3. Miért ragaszkodik az MTA máig ahhoz, hogy az 1848-49. évi
   szabadságharcunk leverése után nem kerültek magyar hadifoglyok
   Oroszországba??? (Ehhez melléklet részlet Tyivanyenko könyvéből -
   Petőfi_oszták_orosz_megállapodás...)

A linken elérhető hírből különösen ajánlom Horváth István
következtetéseinek és Mariell Wehrlyv Frey Jesat Nassar könyvének
ismertetését tartalmazó részeket!!!
Ez utóbbi talán még azzal sem vádolható, hogy elfogult, bőgatyás atyafi,
aki fütyülős barackból merítette volna megállapításait...

Íme a linken elérhető hír:

Világ Figyelő <https://vilagfigyelo.com/author/raffaig/> 2021-01-19
<https://vilagfigyelo.com/szent-rokonsag-arpad-es-jezus-a-titok-amiert-evszazadok-tortenelmet-nemitottak-el/>
ELTITKOLT
VILÁG <https://vilagfigyelo.com/temak/eltitkolt-vilag/>
*Szent rokonság, Árpád és Jézus:* a titok, amiért évszázadok történelmét
“némították el”

Horváth István keszthelyi plébános 1827-ben Villax zirci apáthoz írt
levelében azt a kijelentést tette, hogy „Arra a soha nem képzelt
meggyőződésre jutottam, hogy a Mindenható az első emberben magyart
alkotott, de ne gondold, hogy megháborodtam, mert hála Istennek, eszem még
ép és szigorú kritika szerint ítél.”

Horváth István akkor már híres történész volt és minden kijelentésére
felfigyeltek és – bár ezt csak bizalmas magánlevélben írta – az Apát úr úgy
látszik, minden rossz szándék nélkül megbeszélte barátaival. Aztán már
semmi sem állíthatta meg a gúnyolodó és rosszindulatú pletykát, hogy:

„Horváth mindenütt magyart lát és szerinte az Isten még Ádámmal is magyarul
beszélt.”

Habár Horváth nem ezt mondta, feltehetjük a kérdést: mennyiben lett volna
igaza, ha ezt mondta volna? Mivel pap volt, a Bibliát behatóan
tanulmányozta, mégpedig nemcsak szó szerint, hanem értelem szerint is. Nem
volt neki nehéz megállapítani, hogy a bibliai „Teremtéstörténet” első
könyvének első tizenegy fejezetében (Mózes L Könyve l -I1. rész) csak egy
népről van szó, mégpedig Ádám nevében, a madai Mada nemzetről. Ádám nevét a
Genezis írói az általuk legrégibbnek ismert MADA nép nevének visszafelé
olvasásával képezték.
Ebben van a felelet Magyar Adorján történészünk részére, amikor azt, írja:
„Nehéz lenne megállapítani, hogy mi indította Horváthot ennek az annyit
hánytorgatott mondatának a megírására.”

Az, ami Sir John Bowring, világhírű nyelvészt annak megírására, hogy

„A magyar nyelv a messzi múltba megy vissza. Sajátos módon fejlődött és
szerkezete olyan időkben nyúlik vissza, amikor a legtöbb, Európában beszélt
nyelv még nem is létezett… Ez az a nyelv, amely állhatatosan és szilárdan,
önmagában fejlődött… és a legrégibb, legdicsőbb műemléke a nemzeti
önállóságnak és lelki függetlenségnek… eredetisége még ennél is
csodálatosabb tünemény, és aki megfejti, az az Isteni titkokat fogja
vizsgálni. Annak is az első tételét: ’Kezdetben vala az Ige. És az Ige vala
az, Istennél. És Isten vala az Ige.’”

Sir John Bowringnak – Körösi Csoma Sándor barátjának – ezek az, 1832-ben
kiadott, Poetry of the Magyars című antológiájában írt sorai bizony azt
jelentik, hogy a magyar nyelvet ő az Ige nyelvének, Isten nyelvének
tekinti. Ő a nyelvészettudomány alapján jutott ugyanarra a meggyőződésre,
amire Horváth István a Biblia alapján jött rá.

A Biblia egy mitologizált történelemkönyv, amelyben a földrajzi, népi és a
személyneveket egymással összekeverve, felismerhetetlenné torzítva, a
„szentírók” szerkesztettek egy zsidó mitológiát Alexandriában a Kr. e.
második században, az általuk addig ismert népek történeteiből.

Így alkották a suméri szittya népek nagy tanítójából, Oannesből Jónást, a
Mada népnévből Ádámot, a görög Eon-ból Noét, a valóban magas termetű
Bóriakból óriásokat, Hierosolymából Jeruzsálemet, avarból Javant, a mágusok
vallását követő szkítákból Magógot, és így tovább.

[image: jezus es arpad 11]

Horváth István tehát – ha hivatalosan nem is merte kijelenteni – baráti
levelében igazat mondott, amiért felettesei részéről megrovásban, kortársai
részéről pedig gúnyolódásban részesült. Legutóbb a pár évvel ezelőtt
elhunyt jeles író, Oláh György mártotta ellene vitriolba a tollát. Jekuda
rabbi azonban a Talmud Sanhedrin 38. b. lapján Horváth Istvánnak és Sir
Bowringnak ad igazat, mondván, hogy:

„Az első ember arameus nyelven beszélt.” Az arameus nyelv pedig a suméri
szittya nyelvnek egyik nyelvjárása, tájnyelve volt, amelyet a Názáreti
Jézus is beszélt, mint anyanyelvét.

Az ótestamentumi Genezis (Mózes 1. Könyve 11. rész, 1. verse) szerint
Nimród idejében még „Mind az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde
vala.” Tehát – ha a Bibliát szó szerint vesszük – Ádámmal az Isten csakis
ezen az egy nyelven, vagyis a bibliai területen a „bábeli nyelvzavarig”
egyedül létezett madai nyelven beszélhetett. Ábrahám, a zsidó nép ősapja
még jóval ezután született (Mózes I. könyve, 11. rész, 26 vers) – habár őt
is csak kölcsön vették az átírók. Mondhatná valaki – és mondják is -, hogy
mindez csak mítosz, legenda, tehát nem kell szó szerint venni.

Ez igaz. De a történészek és régészek szerint a mítoszokat és legendákat
komolyan kell tanulmányozni, mert mindegyiknek van valami történelmi
háttere. A nagy régészeti leletek csaknem mind a mítoszok és legendák
adatai alapján lettek felfedezve.

Nagyon sok éppen a Biblia adatai alapján, mely szerint Európa, Dél-Szibéria
(Turán), Elő-Ázsia és Észak-Afrika őslakói mind Ádám és unokája, Noé
gyermekeinek leszármazottai, akiket hívhattak sokféle néven, de származásuk
azonos, vagyis méd, mada, mert az ótestamentumi írók Ádám nevét az általuk
akkor legrégebbinek ismert mada nép nevének visszafelé olvasásával
alakították.

A mada nép etnikuma, nyelve pedig azonos volt a Hórita- Arámi- Suméri
szittya nyelvvel, amelynek országonként lehetett más és más nyelvjárása, de
az anyanyelv, a gyökér azonos. Ma már a legvaskalaposabb „szentírásolvasó”
is tudja, hogy a bibliai Genézis nem teremtéstörténet, hanem az emberiség
történelmének csak egy kis része, amely a szkíta- madai népnévből
mitologizált Ádámmal kezdődik és Noén és fiain, valamint unokáján, Nimródon
keresztül a „bábeli nyelvzavarig” egy magyar őstörténelem.

Ugyanis a „Vízözön” is, akár a bibliai Noéra, akár a Krámer professzor
szerinti Ziusudra soméri királyra, akár a Berossos káldeai történész által
említett Ardatas király fiára, Xsisustrosra nézünk, mindegyik a mi kushita
és sumér szkíta népünkkel kapcsolatos. Történelmi tény, de ellenkezik a
krisztiánizmus alapjának, az Ótestamentumnak nevezett zsidó mitológia
tendenciájával, az Úr „Ábrahámnak tett igéretével”, miszerint a zsidóknak
adja egész Elő-Ázsiát a Nílustól az Eufráteszig, és Kánaánt a Hitteusokkal
és a Jebuzeusokkal együtt. (Móz. I. könyve, 15. rész, 18-21. vers.)

A szentírót az nem zavarta, hogy Isten már párezer évvel előbb szövetséget
kötött Noéval, mielőtt a bárkába küldte őt, de nem ígért neki semmit,
hiszen minden az övé volt – csak életben maradást.

Ha egyszer az egész Bibliát a történelmi valóságnak megfelelően átírnák, az
egy magyar őstörténelemkönyv lenne, amely a magyar nemzeti vallás alapja,
Ótestamentuma lenne, és alapjaiból forgatná ki az egész
„Judeo-Christiánizmust”. Ezért nem akarják az illetékesek és illetéktelenek
megreformálni a Bibliát.

Még más nyomós okuk is van a misztifikációra, történelmi, nemzeti tudatunk
elnyomására, nemzeti származástudatunknak kizárólagosan a
„finnugorizmusnak” nevezett hipotézisbe való bezárására.

Ez pedig az, hogy ne menjen át a köztudatba az a történelmi tény, hogy
„utolsó honfoglalásunk” törzsszövetségének egy része, közöttük éppen az
„Árpádi törzs” a Kaukázustól délre eső területeiről származott, mely
terület Arméniát és Szíriát is magába foglalta, közepén Adiabene
tartománnyal és a Van-tó központú tartománnyal. IV. Béla királyunk
felesége: Laskarish Mária ide küldte Ottó frátert három társával, hogy
keresse fel az ő itt élő rokonait. Ottó fráter a maradvány-magyarokat
1233-ban még itt találta és vélük magyarul beszélt. De misszióját nem
teljesíthette, mert a tatárok betörése elől menekülnie kellett. (Dr. Fehér
M. Jenő: Exodus Fratrum 97-101. oldal)

Ft. Lukácsy Kristóf 1870-ben kiadott „A magyarok őselei, hajdankori nevei
és lakhelyei” című könyvében, örmény kútfők alapján, szintén a magyarok
ittlétéről ír.

Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában írja,
hogy Örményországban és Kurdisztánban még a tizenhetedik században is
voltak jelentős létszámmal magyarok. Egyik királyuknak, Patatuának sírját
itt, a Kaukázustól délre, az Urmia tótól nem messze tárták fel a régészek,
a Kr. e. hetedik századból. (Dr. Déry Zoltán: A magyarok elnevezés és
azonosítása.) Dr. Georges Rouw, francia történész: „Ancient Íraq” című
könyvében a 382. oldalon azt írja, hogy az Arsacida uralkodók tehetséges
arisztokratákkal kormányozták ezt a területet, megengedve vazallus
királyságok kialakulását, mint például Osrhoene, Adiabene és Characene, és
hogy az „Arszákok és vazallusaik gazdagok voltak, mert ellenőrzésük alatt
tartották Ázsia és a görög-római világ közötti kereskedelmi utakat. Az
AR-SAC név azonos a Saca-Szkíta népnévvel. Ez a terület a Kaukázustól délre
tele van magyar helységnevekkel.

Ami minket mai tárgyunk szempontjából leginkább érdekel, az az Adiabene
királyság és kapcsolt részei: Arpadu, Emese, Hunor, Karsa (Kars), Van-tó,
Arpachia és Nimrud városokkal. Erről a területről húzódtak fel az „Árpádi
magyarok” a Kr. u. ezredközepén a Kaukázus északi oldalára, ahol a VIII.
században már törzsszövetségben éltek a kazárokkal.
Dienes István

A honfoglaló magyarok című finnugorista és szlávofil szellemben megírt
könyvében (Corvina Kiadó; Budapest, 1972) közölt térképén, a „Honfoglalás”
előtti időből még kénytelen kimutatni a szavárd magyarokat, de ő úgy
állítja be, mintha azok a Kaukázus-hegység középső, legmagasabb részén
keresztül húzódtak volna le délre. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz.

Az egyébként szépen illusztrált könyvnek értékét lerontja a 70. oldalon
közölt térképével, amelyen „arab, normann és magyar kalandozások a IX-XI.
században” címmel az ezer évvel későbbi „trianoni Csonka-Magyarországot”
mutatja. Tápot adva ezzel az oláhok, szerbek, szlovákok és németek
területrabló ösztönének.

Honszervező Árpád apánkban és családjában még élénken élhetett őseiknek
szavárd múltja, mert Bulcsú és Tamás Árpád házi hercegek bizánci
látogatásukkor a császár előtt „Szabartói Aszfaloi”-nak mondták magukat,
ami körülbelül „Szavárdi Lovag” jelentésű. („Szabír-tói ősföldi” is lehet.)

A Bécsi Képes Krónika, a Thuróczy Krónika és más eredetmondáink szerint is
Árpád ősei (csak a jelesebbeket felsorolva) a következők voltak: Álmos,
Előd, Ögyeg, Ed, Csaba, Atilla, Bendegúz, Torda, Szemeny, Ethei, Opos,
Kadocsa, Berend, Zultán, majd Bulcsu, és akikről még Noéig meg kell
emlékeznünk: Badli (Budli)… Kattar… Hunor… Nimród, Kush, Jáfet és Noé, és
tovább a Biblia szerint Lámekh, Mathusalem, és így tovább, még hat
nemzetségen át, egészen Ádámig.

A Biblia és krónikáink az itt fel nem soroltakkal együtt ötvenkét személyt
mutatnak ki, melyeknek jelentős része nemzetségnév is, illetve dinasztia
alapítói név. Tehát az Árpádi családfa gyökerei több ezer évre nyúlnak
vissza.

Árpád, népével a Kárpát-medencébe érkezve kijelentette, hogy az ő ősének,
Atilla királynak hagyatékaként, örökség jogán vette birtokba a
Pannon-Avar-Hun-Magyarok ősi földjét.

Iskoláinkban, amikor még magyar történelmet is tanítottak, azt mondták
tanítóink, tanáraink, hogy Atilla származási helye nem ismeretes. Pedig ha
ő Nimródi leszármazott, akkor legokosabb, ha Nimród földjén, Sineárban,
Sumérban keressük szülőföldjét. Kálti Márk Képes Krónikája erről a
következőket írja: „Atilla, Isten kegyelméből Bendegúz, fia, a nagy Magor
unokája, ki ENGADI-ban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dákok királya”,
stb. A Kézai Krónika pedig azt írja, hogy Atilla és népe a médek módján
ruházkodott. Tehát akár nevelkedési helyét, akár viseletét tekintjük,
mindkettő az Árpádi nép ősi lakhelyére, a Kaukázustól és a Káspi-tengertől
délre eső területre, Nimród birodalmára mutat.

Ft. Szelényi Imre a Pannon nép eredetéről írt értekezésében szintén azt
írja, hogy Árpád törzse az Orontes és Eufrates felső folyása közötti
Arpaduból jött. Ettől délnyugatra volt Emese (Ma Homs?) városa. Árpád
nagyanyjának neve szintén Emese volt. Az csak természetes, hogy az Árpádi
nép északra húzódása nem egyszerre történt, hanem kisebb-nagyobb
csoportokban, és évszázadokat vehetett igénybe.

Itt most vissza kell térnem a központi fekvésű Adiabene kiskirályságra.
Miért? Azért, mert nemcsak Árpád családjának vannak adiabenei vonatkozásai,
hanem a Nimródiak másik nagy egyéniségének, az „Isten Fiának” a Názáreti
Jézusnak is.

Mariell Wehrlyv Frey Jesat Nassar, Genannt Jesus Christus című, 1966-ban
írt művében bőven kitér Jézus származására is. Frey tulajdonképpen a
Mamrejov testvérek apjuktól örökölt kutatási eredményeit – miután azokat
Dr. O. Z. A. Hanish zend főpap átnézte, véleményezte és angolra fordította
– dolgozta fel. Mamrejov atya, aki a pravoszláv egyház megbízásából végzett
vallástörténelmi kutatásokat és éveken át gyűjtötte az anyagot Szíriában,
Palesztinában és Egyiptomban, végül feleségével együtt a Szentföldön
telepedett le és gyermekei is ott születtek.

Kompetenciája tehát úgy őneki, mint Dr. Hanishnak – aki a teheráni orosz
nagykövet fia és főrangú zarathustrián pap volt – kétségtelen.

A hatalmas, kétkötetes műből minket most csak Jézus származása érdekel,
miszerint Jézus anyja Mária: Nakeb adiabanei királyi herceg és Grapte
charaxi hercegnő leánya volt, kikről az apokrif iratok Joaquim és Anna
néven emlékeznek meg.

Azonban mindketten Pártos birodalmi hercegek voltak, erős zsidó
kapcsolatokkal és szoros összeköttetésben Nagy Heródessel, aki szintén nem
volt zsidó, hanem a rómaiak által Júdea királyának kinevezett prozelita,
idumeai hórita. A Smith’s Bible Dictionary szerint Charax azonos a
Jeruzsálemtől nyugatra eső Charasim nevű völgy által uralt területtel. Így
tehát Jézus anyjának, Máriának ott örökölt érdekeltsége, birtoka volt.

Az Evangéliumok és egyéb kutatási eredmények szerint Jézus Mária fia volt.
Az a kérdés, hogy apja a „Szentlélek”, vagy Jusef Pandan, vagy a nagy
Heródes egyik fia, akit már Mária állapotos korában kivégeztek, most nem
tárgya értekezésünknek.

Jézus a keresztrefeszítés után, felgyógyulva Galileába ment, bizonyára
édesanyjához. De itt sem érezhette magát biztonságban, és elindult észak
felé. Pál apostol már Damaszkuszban érte utol, ahol ő Jézus híve lett. De
mit keresett Jézus északon? Bizonyára adiabenei királyi rokonait. És, hogy
oda el is érkezett, azt bizonyítja Dr. E H. Hassnain; a srinagari egyetem
történész-professzora, három japán egyetemnek díszdoktora, és a chicagói
Anthropológiai Kutató Konferencia tagja, aki szerint Jézus a
keresztrefeszítést túlélve és sebeiből felgyógyulva, a kashmíri fehér hunok
földjére, Srinagarba, Indiába vándorolt.

De először egy nagy kitérővel felment Arméniába, a professzor térképvázlata
szerint először Nusaybinba, ami megfelel Adiabenének, majd onnan még
északabbra, körülbelül a mai Jereván környékére és mindenütt elkezdett
prédikálni. De milyen nyelven? – kérdezheti valaki. Arméniában
természetesen arameus nyelven, ami származása révén neki anyanyelve volt.
De itt sem maradhatott, mert prédikációit a hatalmasok lázításnak vették.
Innen tehát elvándorolt Srinagarba. Útjára elkísérte őt Tamás apostol és
egy Mária nevű asszony, aki útközben Ravalpindiben meghalt. A továbbiakra
most nincs helyünk kitérni.

Vessük fel inkább a kérdést, hogy milyen nyelven beszélt a magyar
történelem másik nagy alakja: Árpád és az Árpádi törzs?

Egyes történészek azt mondják, hogy bizonyára valami türk nyelven. Van, aki
azt mondja, hogy hun nyelven. Csak éppen azt nem akarják mondani, hogy
arameus nyelven. Jézus anyanyelvén. Pedig ez volna evidens, hiszen Árpád
nagyanyja, Emese egy adiabenei hercegnő volt.

Amikor Anonymus: Gesta Hungarorumában azt írja, hogy „Anno Dominice in
carnationis DCCXVIIII-o Ugek … longo post tempore de genere Magog regis
erat quidam nobilissimus dux Scithie, qui duxit sibi uxorem in Dentumoger,
filiam Eunedubeliani ducis nomine Emesu, de qua genuit filium, qui
agnominatus est Almus… „ A fordítók nem tudják értelmét adni az
„Eunedubeliani” szónak, mert azt személynévnek veszik, holott az egy
hibásan írt helyhatározó és jelentése: „adiabene-beli”. A mondat helyes
értelme tehát a következő: „Urunk megtestesülésének 819. esztendejében
Ügyek, Szhkítiának … Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére,
Dentu Magyariában feleségül vette az Abiabene-beli vezérnek Emese nevű
leányát. Ettől fia született, aki Álmusnak neveztetett…”

Mindezekből az is következik, hogy az „Árpád-ház” és az adiabenei királyi
„ház” között közvetlen rokonság állt fenn, és így a két királyfi, Jézus és
Árpád vérrokonok voltak és mindketten az arameus nyelvet, „Az Ige nyelvét”
beszélték, amelyen Isten is beszélt Ádámmal.

Ide tartozna még a kaukázusi Árpádovics család története, akik Árpád egyik
Badeli nevű fia leszármazottainak tartják magukat. De arra itt most nincs
hely. Legközelebb majd foglalkozom vele, Dr Medricky Andor 1927-ben írt, de
csak 1941-ben közölt tudósítása alapján, kiegészítve azt más forrásbeli
adatokkal.

Mindezek után, érthető, hogy miért kellett az Árpádok családfájának „utolsó
aranyágacskáját” is letörni. Az akkori hatalmasak nem bírták volna
elviselni azt az igazságot, hogy Jézus királyfi és Árpád király ugyanazon
családfának „aranyágacskái” voltak.
VAJON A MAI HATALMASOK ELBÍRJÁK~E?

Valós történelem



Romhányi Beatrix <t.romhanyi at gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. febr. 1.,
H, 17:02):

> FYI
>
> *Magyar elemek a szl**á**v nyelvekben.*
>
> Azok a szláv népek, amelyek a magyar állam keretei között éltek,
> természetszerűen beleilleszkedtek abba a társadalmi, gazdasági és egyházi
> keretbe, amelyet a magyarság alakított ki, s így ezeknél a magyar
> intézmények nevei is elterjedtek. Azonkívül ugyanúgy, mint a szláv elemek
> esetében a magyarban, a magyarokkal való együttélés folyamán igen sok más
> kifejezés is meghonosodott. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk azokról
> a hatásokról, amelyek a környező szláv népeket a magyarság részéről a
> századok folyamán érték.
>
> *Magyar hat**á**s a horv**á**tban **é**s a szerbben. *A horvátság a
> magyarsággal Szent László korában került szorosabb viszonyba, amikor Szent
> László a Dráva és Kulpa közti területet (a középkori Szlavóniát vagy
> Tótországot, a későbbi Horvátországot) elfoglalta, Zágrábban püspökséget
> alapított és ezzel a területet a magyar állami és egyházi szervezetbe
> bekapcsolta. Kálmán királyunk pedig a tulajdonképpeni Horvátországot, azaz
> a Kulpán túli területet is egyesítette Magyarországgal. A két horvát
> terület nyelve között jelentős különbség van a szókincs tekintetében is.
> Míg a Kulpántúli terület lakóinak nyelvében a kultúrkifejezések
> legnagyobbrészt az olaszból származnak, addig a zágrábvidéki nyelvben ezek
> majdnem mind a magyarból. Ezeknek a területeknek különben egészen Gáj
> fellépéséig, a XIX. század harmincas évéig külön-külön irodalmi nyelvük
> volt, az eltérő szókincs tehát az irodalomban is visszatükröződik.
>
> A zágrábvidéki horvát nyelvben a magyar hatás mindenekelőtt az állami
> szervezetre, közigazgatásra és bíráskodásra terjed ki. így magyar eredetű
> az *orsag *(ország) szó s az országos méltóságok nevei közül a
> *naderspan *(nádorispán), *kinctarto *(kincstartó), *lovasmester *
> (lovászmester), *tarnikmester *(tárnokmester, a magyar szó a szláv
> *tovarnik-b**ó**\), tolnacnik *(tanácsnok), *fember *(főember) stb. A
> megyei intézményt szintén a magyarból vették át, amit a *varmedia *(vármegye)
> és a *span *(ispán) szavak is igazolnak. A horvátban a szó eredetileg
> *zup**á**n *volt, *a span *már magán viseli a magyarból való
> visszaköl-csönzés bélyegét. A bíráskodás köréből valók a *rov**á**s,
> birsag, aldumas *és a régi magyar *bilochus. *A hadsereg terminológiája
> is erősen magyar jellegű, amint az a *sereg, t**á**bor, sipus *(sípos),
> *trombetas, **s**á**tor, sisak, harcovati *(harcolni), *dardas *(dárdás),
> *hadnadj *stb. szavak bizonyítják. Jellemző a zágrábvidéki horvátra, hogy
> a városi intézmény kifejezései akkor is a magyarból származnak, ha a magyar
> szó egyébként idegen eredetű. így pl. a magyarból van véve magának a
> városnak a neve: *varos. *Ez a szó egyébként az egész Balkánon el van
> terjedve és a szerben és horváton kívül megvan a románban *{oras) *és az
> albánban is.
>
> Az a tény, hogy a zágrábi püspökséget Szent László alapította, és hogy ez
> a püspökség mindig a magyar egyházszervezetbe tartozott, érthetővé teszi,
> hogy az egyházszervezetre vonatkozó kifejezések között is több magyar
> eredetűt találunk. így többek között a magyarból való a *remeta, zoltar,
> aldov *«áldozat», *aldovati *«áldozni», *valuvati *"vallani" stb.
> Ugyancsak nagy a magyarból fordított kifejezések száma, amelyek mind magyar
> szemléleten alapulnak. Ezeken a magyar elemeken kívül jellemző sajátossága
> a zágrábvidéki horvátnak a latin *-us *és *-um *végzetnek a megőrzése.
> Ebben a tekintetben is teljesen megegyezik a magyarral és eltér a többi
> szláv nyelvektől: *plebanus, vik**á**rius, laikus, artikulus, titulus,
> patr**ó**nus **é**s kaptolom, templom, cintorom *(I. magyar *c**í*
> *nterem *«temető» a görög-latin coemeterium-ból), *Edjiptom, Efezom *stb.
> Ebben a sajátságban is magyar hatást kell látnunk.
>
> Az állami és egyházi terminológián kívül természetesen itt is sok az egyéb
> körbe tartozó magyar eredetű kifejezés: *batriv *«bátor», *kocis, hintov,
> djundj *«gyöngy», *bantuvati *«bántani», *engeduvati *«engedni», *has**é*
> *n *«haszon», *fela *«féle», *falat, kip *«kép», *beteg *«betegség»,
> *kantar, **heus *«hiúz»,/'ezero «ezer» stb. Mindezek a szavak nem valami
> idegen szavak, hisz minden író rendszeresen használja őket, sőt a mai
> népnyelvben is nagyrészt megvannak.
>
> Külön ki kell emelni azt a tényt, hogy a legrégibb időktől kezdve egészen
> a már említett Gáj-féle reformig az összes zágrábvidéki horvát könyvek
> magyar helyesírással jelentek meg. A feljebb idézett és a mai horvát
> helyesírással átírt szavak is forrásokban *orsz**á**g, lovaszmester,
> varmegya, harmicza, sereg, varos, soltar, kochis *stb. alakban fordulnak
> elő, azaz a korabeli magyar helyesírást híven tükrözik. Ennek emléke él még
> az *-ics, -vics *végű nevek *-ich, -vich *írásában, amelyet a horvátok a
> XIX. századig megőriztek.
>
> A Kulpán-túli horvátok nyelvében sokkal kevesebb a magyar elem, hiszen ez
> a terület a magyar életbe sohasem kapcsolódott olyan szorosan, mint a
> zágrábvidéki, s itt a magyarság már teljesen kialakult állami és egyházi
> szervezetet talált. Mégis ennek a területnek a nyelve sem tudta magát a
> magyarság hatása alól kivonni. Már a legrégibb horvátnyelvű oklevelekben a
> XV század első felében jelentkezik az «ország» jelentésű *rusag, amely *egy
> ó-magyar *urusz**á**g *szó átvétele. De megtaláljuk ugyanitt a *kip *
> «kép», *kotar *«határ», *aldomasnik, remete, bantovanje, mentovanje,
> alduvati, lovas *«lovász» szavakat és természetesen a messze elterjedt
> *varos *szót is.
>
> Ennek a vidéknek latinnyelvű helyesírása eredetileg az olaszon alapult. A
> XVI. századtól kezdve azonban mindinkább tért hódít a magyar helyesírás és
> a XVIII. században egy-két olasz jel kivételével teljesen magyar jellegűvé
> válik.
>
> Mind a két irodalmi nyelvet elsöpörte a Gáj-féle reform, amely az egész
> horvát-dalmát területen a raguzai irodalmi nyelvet vezette be, a régi
> helyesírások helyett pedig egységes, a XIX. századi cseh helyesírásból
> alkotott új helyesírást vezetett be. Ezzel a magyar elemek, amelyek
> évszázadokon keresztül az irodalmi nyelv szókincséhez szorosan
> hozzátartoztak, nyelvjárási szavakká süllyedtek.
>
> A mai szerb irodalmi nyelv a XIX. század eleje óta szintén olyan
> nyelvjáráson - a délhercegovinain - alapul, amely a magyar hatástól távol
> állt, így a már említett varos szón kívül magyar elem nem sok van benne. A
> magyar elemek itt is csak a nyelvjárásokban élnek, itt azonban, főleg a
> Délvidéken, nagy számban fordulnak elő.
>
> A hazai - bácskai, bánsági és szerémségi - szerb nyelvjárásokban a magyar
> elemek száma igen tekintélyes, ami arra mutat, hogy az elmúlt kétszáz év
> óta, amióta szerbjeink az országba beköltöztek, a magyarságtól sok új
> fogalmat vettek át. így a már másutt is kimutatott állami szervezetre
> vonatkozó terminológián kívül *(solgabirov, isp**á**n, varmedja *stb.)
> különösen a városi élet *(varos, sor, vas**á**r, esk**ü**t, birov* stb.)
> és a mesterségek *(sabov, sursabov, vorga, mertik, miholj *«mű-hely»,
> *remek *stb.) kifejezései között találunk sok magyar elemet. Különösen ki
> kell emelni a dunai hajózás és halászat szókincsét, amely nagyrészben a
> magyarból való *(sajk**á**s, haj**ó**s, alas *«halász», *alov *«há-ló»
> stb.). A katonaságra vonatkozó kifejezések közül megvan *akatana *és az
> *adnadj *(hadnagy), *bakanca (bakkancs), funtas *(fujtás), *sereg,
> catlov *stb. A lótartás szavai közül a *cikos, kocis, hintov *stb. Egyéb
> kifejezések közül megemlítjük az *aldumas, rov**á**s, rados *(ráadás),
> *salas, **sara *(lábszár), *tocir *(tölcsér), *kip (k**é**p), gazda,
> gazdas**á**g *stb. Egyik táncuk, *aketus *(kettős) és a mesebeli
> «tündérváros» neve *(tindirgrad) *is a magyarból való.
>
> A szerb nyelvjárások nyelve különben még távolról sincs feldolgozva, és
> így a magyar elemek számát és jelentőségét egyelőre nem tudjuk
> megállapítani.
>
> *Magyar hat**á**s a szlov**é**nben. *Természetesen nagy különbség van a
> magyar hatás szempontjából a hazai szlovének (vendek) és a határontúliak
> nyelve között. Még a hazai szlovének nyelve valósággal át van itatva magyar
> elemekkel, addig a határontúliban a magyar kifejezések száma lényegesen
> kevesebb, bár szintén elég tekintélyes. A hazai szlovén nyelvben ugyanúgy,
> mint a zágrábvidéki horvátban, az állami és egyházi szervezetre vonatkozó
> kifejezések nagy százaléka származik a magyarból, s a hazai szlovén
> irodalom helyesírása a magyar volt, az idézendő szavakat tehát az eredeti
> helyesírással közöljük, így ország *orszacski gy**ű**l**é**s *
> (országgyűlés), *szolgabirov, v**á**rm-**egya *stb. mellett itt is
> megtaláljuk a *bir (ad**ó**), birs**á**g, harmica (harmin**cadad**ó**), v*
> *á**ras, tan**á**cs, tan**á**csnik, esperes, remeta, **á**ld**ü**vati (*
> *á**ldozni), val**ü**vati (vallatni), histvo (h**á**zass**á**g) *stb.
> kifejezéseket. Ugyanúgy, mint a zágrábvidéki horvátban, a latin szavak itt
> is a magyarországi latinságra jellemző köntösben jelennek meg, tehát *pl*
> *é**b**á**nus, patr**ó**nus, templom *stb.
>
> A hadsereg körébe tartozó fogalmak kifejezései közül megvan a *sereg, kat*
> *á**n**—**katona (katona), harc**ü**vati, pajzs, sisak, kepenyek, opr**ó*
> *-**da (apr**ó**d) *stb. A lótenyésztés és a lófogat terminológiája itt
> is, mint mindenütt a környező szláv népeknél szintén erősen magyar
> színezetű, így magyar a *kocs**ü**j (kocsi), kocsij**á**s-kocsis, rudas,
> kont**á**r (kant**á**r), h**á**m, keh *stb. kifejezések. Az öltözködés
> köréből a *b**á**rsun, *valamint a messze földön elterjedt *gomb, gumb
> (gomb) *és a *sz**á**ra (sz**á**r,* pl. *csizmasz**á**r) *szavakat
> említjük meg. Több a magyar elem a mértékegységek nevei között: *mert**ü*
> *k *(a tótban *mert'uk), *a határon túli szlovénben *m**é**rt**ü**k *és
> *m**é**rtek, *a magyar *m**é**rt**é**kb**ő**l), pinta, m**á**zsa *stb.
> Egyéb kifejezések közül megemlítjük a *kincs, haszen, gyungy, p**é**lda, **fajta,
> gy**á**zero *(a határontúli szlovénben *jezero: ezer), s**á**rkan *stb.
> szavakat. Feltűnően sok a magyar eredetű melléknév és ige; *orj**á**s**—*
> *uri**á**s, **koldus, betezsen (beteg), beteg (betegs**é**g), csat**á**r*
> *é**n (csal**á**rd), san-tavi (s**á**nta), -csonkav (csonka), gingav
> (gyenge), *illetve a *dicsiti (dics**é**r), kebz**ü**vati (k**é**pzel),
> bant**ü**vati, enged**ü**vati *stb. Mindezek közül a határontúli
> szlovének is sok kifejezést ismernek, de a magyar elemek sem itt, sem a
> hazai szlovének nyelvében még nincsenek rendszeresen összegyűjtve.
>
> *Magyar hat**á**s a t**ó**tban. *A magyarság a Felvidéket már a
> honfoglalás első évtizedeiben megszállta, a magyar-tót együttélésnek tehát
> több, mint ezeréves múltja van. Magától értetődik tehát, hogy nemcsak a
> magyar nép a tóttól, hanem a tót is igen sok kifejezést vett át a
> magyartól. A magyar állami és egyházi szervezet hatása itt is jelentkezik a
> szókincsben. A *nadrespan, isp**á**n, *később *fisp**á**n *«főispán«
> kifejezések itt is a magyarból származnak. A *v**á**rmegye *szó itt csak
> keleten él *(varmed'a), *nyugaton ennek *stolica, *azaz «szék» a neve. Ez
> nagyon emlékeztet a székelyek és a szepesi tízlándzsások *sz**é**keire. *A
> régi nyelvben megvolt az *ors**á**g *és az országgyűlés jelentésű rá/cos
> is, amely a Rákos mezején tartott országgyűlésekből keletkezett.
>
> A tót népnyelv tele van magyar szavakkal, amelyek közül a
> legáltalánosabbak, amelyek az egész tót területen ismeretesek, a *gazda,
> oldom**á**s (**á**ldom**á**s), rov**á**s, bantovat' (b**á**ntani), chot*
> *á**r (hat**á**r), chyr (h**í**r), d'engl'avy (gyenge), bet'ah (betegs**é**g),
> sihot' (sziget), v**á**lov (v**á**ly**ú**), sisak (sisak), siator (s**á**tor),
> cizmy (csizma), kefa (kefe), carovat' **(cser**é**l), j**á**rok (**á**rok),
> t'archa (teher) *stb. Ezek a szavak még a mai irodalmi nyelvben is
> megvannak, bár most az utóbbi évtizedekben gondosan igyekeztek kerülni a
> magyar szavak használatát. Egyébként a tót irodalmi nyelvnek tudományos
> szótára még ma sincs, és így a magyar elemek szerepe sincs tisztázva.
>
> A tót nyelvterület egyébként nemcsak hangtan, hanem szókincs tekintetében
> is két egymástól jelentékenyen eltérő részre, a nyugati és a keleti tót
> területre oszlik. A két nyelvjárásterület közül magyar elemek a keleti
> tótban sokkal erőteljesebben vannak képviselve, mint a nyugatiban, bár a
> számuk itt is tekintélyes. A keleti tótban pl. a közigazgatás kifejezései
> közül magyarok a *varos, birou, esk**ü**t (esk**ü**dt), orsacki vagy
> solgabirou *(az előbbi az *orsz**á**g, *a másik a *szolgab**í**r**ó*átvétele).
> A foglalkozások nevei közül a magyarból való a gazda szón kívül az *al**ó*
> * (**á**cs), bahas (b**á**ny**á**sz), juhas (juh**á**sz), kond**á**s
> (kond**á**s), **kertis (kert**é**sz), sabol (szab**ó**) *stb. Egyéb
> fogalmi körök közül a *bizo-**vac (b**í**zni), biztatovac (biztatni),
> birovac (b**í**rni), engedovac (engedni), **keltovac (k**ö**lteni) *stb.,
> vagy pl. *kedvesni (kedves), fi**ó**k, l**á**ngos (l**á**ngos), soudar (s*
> *ó**dar) *stb. A magyar kifejezések száma a tót népnyelvben körülbelül
> hatszázat tesz ki.
>
> A cseh nyelvre gyakorolt magyar hatás nem jelentős, hiszen a csehekkel
> való kapcsolataink sohasem voltak szorosak. Az a néhány kifejezés, amely
> utat talált a csehbe *(t**á**bor, h**ú**s**á**r, dolm**á**n, bozyg**á**n *stb.),
> majdnem kivétel nélkül a katonai terminológia körébe tartozik s a XVI—XVII.
> században, a vallásháborúk idején került a cseh nyelvbe.
>
> *Magyar hat**á**s a rut**é**nben. *A rutén nyelvre gyakorolt magyar hatás
> igen jelentékeny. A már más népeknél is kimutatott, az állami szervezet és
> közigazgatás körébe tartozó szavakon kívül *(varmedja, varos, vas**á**r,
> valal *«falu», *esk**ü**t, notarus, sougabirou *stb.) alig van olyan
> fogalomkör, amelyben a magyar szavak egész sorát nem meg találnók. Igy pl.
> a különböző foglalkozási ágak közül magyar *a juhas, kond**á**s, kocis,
> lovas (lov**á**sz) *szó. Ugyancsak a magyarból való a *mester**é**ig *(mesterség),
> a *bires *(béres), a *sarsam *(szerszám), a *napsam *(napszám) és a
> *birtok *is. Sok a magyar elem a népi használati tárgyak nevei között: *fejsa,
> bicak, buturja (b**ú**tor), d'alou (gyalu), ciga *«emelő csiga", *kancou
> (kancs**ó**) *stb. Még nagyobb száma az igéknek és a mellékneveknek, mint
> pl. *bajlovati (bajl**ó**dni), bizuvati (b**í**zni), bicaluvati **(becs*
> *ü**lni), engeduvati (engedni), keltuvati (k**ö**lteni), mentovati
> (menteni), sanuvati (sz**á**nni), illetve hamisnyj (hamis), seginj (szeg*
> *é**ny), **faradnyj (f**á**radt), sajitnyj (saj**á**t) *stb. Érdekes,
> hogy a rutén nyelvben az *avadj *«avagy» kötőszó is meghonosodott.
> Egyébként a kisoroszban a halászat terminológiája, legalábbis a Tiszán,
> szinte teljesen a magyarból való, ami azt mutatja, hogy a halászat nem volt
> rutén foglalkozás, így a magyarból való a *halas (hal**á**sz), a halou (h*
> *á**l**ó**), a halne**vek k**ö**z**ü**l a **ó**ik, pot'ka (potyka),
> keseg, gal**ó**ca, kecege, devirkeseg (d**é**v**é**rkeszeg), marno (m**á*
> *rna) *stb.
>
> *Magyar hat**á**s a lengyelben. *A magyar és a lengyel nyelvterületek
> soha nem érintkeztek közvetlenül! és így kölcsönhatások sem keletkezhettek.
> A lengyelben mégis van két fogalomkör, amely igen erős magyar hatás nyomait
> mutatja. Az egyik a hadsereg, a másik pedig a juhpásztorkodás.
>
> A magyar-lengyei politikai kapcsolatok során már a XV. században több
> kifejezés terjedt el a lengyelben a magyarból. Ilyen pl. a lengyel
> *orszak, *régebben *orsag, *régibb jelentése «ország», ma pedig
> "díszkíséret". Ugyancsak már a XV. században került át a *rokosz, *mely
> ma «lárma, lázadás», eredetileg azonban «királyválasztó gyűlést» jelentett
> és a magyar Rákos mezejének nevéből való. A XVI. században ezek a magyar
> szavak nagyon megszaporodtak, különösen Báthory István királysága idején.
> Báthory az egész lengyel hadsereget magyar mintára szervezte át, sőt a
> gyalogság zömét magyar csapatok alkották. Ekkor honosodtak meg az ilyen
> szavak, mint *katona, husarz, forg**ó**, czako (cs**á**k**ó**), szyszak
> (sisak), doloman (dolm**á**ny), kepieniak, bekiesza (becsek), paiz *stb.
> Az elöljárókat *elearyknak *nevezték, az apródokat g/erme/ceknek, a
> síposokat és dobosokat *szy-*posznak és dooosznak hívták. A nyilván
> nagyon elterjedt kis székelylovak neve *sekieli, *a kocsis a lengyelben
> is *koczysz *- ez a szó különben messze nyugatra is elterjedt - a
> vezetékló pedig *logosz (l**ó**g**ó**s). *Ez a terminológia azonban
> később a hadseregnek német mintára való átszervezése után legnagyobbrészt
> eltűnt és ma csak a *szereg, szypusz, dobosz, szyszak, t**á**bor *él
> tovább.
>
> A pásztorterminológia magyar szavait főleg a Tátra északi részén lakó
> úgynevezett goraloknál találjuk. Ezek közül a jelentősebbek a következők: *juhas,
> bojt**á**r, gazda, rowas, s**á**tra *(sátor) stb. Egyéb kifejezések közül
> megemlítjük a *haldamas (**á**ldom**á**s), banovac, bantovac, kiel-towac
> (k**ö**lteni), hotar, has**é**n (haszon), kulesza (k**ö**lesk**á**sa),
> hajtowac **(hajtani), baga (bag**ó**), falatek (falat, darab), hyrny (h*
> *í**res), kielczyk (k**ö**lt**s**é**g), cyga *«emelőrúd, csiga» stb. Ez a
> terminológia különben nemcsak a lengyeleknél van elterjedve, hanem csekély
> eltérésekkel megvan a ruténeknél, tótoknál, sőt a morvaországi pásztoroknál
> is.
>
> A magyar nyelv hatás az oroszra igen csekély. Talán idetartozik az orosz
> *s**á**tor. *Több magyar kifejezés részben a kisoroszból, részben pedig a
> lengyelből jutott be a nagyoroszba. Számuk azonban sohasem volt jelentős
> (pl. *sisak, salas *stb.).
>
> *Kniezsa István*
>
> László Baják <laszlo.bajak at gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. febr. 1.,
> H, 16:48):
>
>> Kedves Egon! Igen furcsa dolgokat írsz. Arra nemigen van időm, hogy
>> részletesen végig elemezzem, de néhány megjegyzést azért teszek. Nem a
>> szógyökök létezését akarom megkérdőjelezni, csak a konkrét példáidat.  A
>> "mál" nem valami szógyök, hanem a menyétprémet jelentő ősmagyar szó. Az
>> égvilágon semmi köze nincs a jelentéstanilag egymáshoz sem kapcsolódó
>> málna, malom, maláta, málé, moly!!?, stb szavakhoz. Ez nem szóbokor, hanem
>> fikció. Az, hogy a müller vagy a mühle szó magyar eredetű lenne az pedig
>> megmosolyogtató. A korona tudtommal görög eredetű szó, amely a latin
>> közvetítésével jutott a magyarba. a szó alakja másodlagosan hasonult
>> alakilag a magyar kör szóhoz (ha tetszik szógyökhöz) A hasonulást nyilván
>> megkönnyítette a jelentéstani kompetencia. A király szó a Károly (Carol)
>> személynév leszármazottja Nagy Károly után valamilyen nyelvi közvetítéssel)
>> Erősen kétlem,pl. hogy a szabadság szó a "szab" gyöknek a leszármazottja
>> lenne. Nincs ugyanis közöttük jelentéstani összefüggés. Az hogy két egytagú
>> szó hasonlít egymáshoz az nem elegendő ok arra, hogy közöttük szerves
>> összefüggést feltételezzünk. A z emberi nyelvek hang és betűkészlete erősen
>> korlátos, azaz bármely két nyelven fogunk találni számos hasonló vagy
>> egyforma alakú szót, amelyeknek egymáshoz semmi közük. Minden tiszteletem a
>> Czuczor-Fogarasi szótáré, de mára ráférne már arra is egy kis
>> korszerűsítés. Nem javasolnám a kritikátlan használatát.
>>
>>
>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
>> a vírusoktól. www.avast.com
>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
>> <#m_-5947463717466029835_m_-3637047628248414933_m_-3600659284501374620_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>>
>> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> ezt írta (időpont: 2021. jan. 31.,
>> V, 23:26):
>>
>>> Kedves Trixi ,innen viszonylag egzakt lesz az eszmecsere mert ezeknél a
>>> szavaknál jól bizonyítható hogy a szlávok vették át őket a magyarból
>>> néhányuk viszont olyan ősnyelvi szó amelyet a szlávba és a magyarba is
>>> ebből az ősnyelvből került be.Egyáltalán ha két szó két nyelvben nyilván
>>> ugyanaz miért gondolták rögtön nyelvészeink azonnal azt hogy a magyar vette
>>> át ?(persze csak Fogarasi-Czuczor után )
>>>
>>> Elsőként írom a választ a málnára :ez a szó a MÁL ősgyökből származik és
>>> ősi logikával a legtöbb szó ami ,elválik szétmállott  jelenségre utal a MÁL
>>> ősgyökből indul.
>>>
>>> Íme lássatok csodát ,a magyar nyelv csodáját :mállik,mállaszt ,maláta
>>> ,malom ,molnár moly(lepke ) MÁLNA, málló ,málé ,melasz stb.
>>>
>>> tehát a Müller ,die Mühle is magyarból való átvétel.Hiszen sem az
>>> oroszban sem a németben a MÁLNA vagy a malommal kapcsolatos szavak nem
>>> indulnak ősgyökből és válnak szép logikus szóbokorrá.
>>>
>>> Természetesen nem tartom kizártnak néhány szláv szó átvételét de
>>> rendkívül kevés van az alábbiakban Trixi által felsorolt legtöbb  szó nem
>>> az .
>>>
>>> Legkevésbé a Király vagy a korona szavunk . A magyar nyelvben és ebben
>>> csak a kelta walesi-i hasonlít a magyarra szinte minden szó amely görbét
>>> karikát vagy valami kerek dolgot fogalmaz meg valamilyen k+r ,G+r,gy+r
>>> f+r      ősgyökből indul ki .  A + jel helyén természetesen egy magánhangzó
>>> van.
>>>
>>> Rakja valaki egymás mellé  a tisztelt listából mondjuk oroszban vagy
>>> németben a magyar szavak mellé :kör,kerék.kerítés,KORONA ,KIRÁLY
>>> ,karika,,gyűrű.görgő,karám,kert,fordul.forduló,forog görbe horog ,korsó
>>> karéj,korong   ,POROND ,stb ,szavakat .
>>>
>>> Ha mindezt megtenné valaki látná más nyelvekben ezek a szavak valóban
>>> össze vissza lettek összeedzve a magyarban ezek majdnem kizárólag K+r vagy
>>> hasonló gyökből áll össze.
>>>
>>>
>>> Kedves Trixi az alábbiakban mutatom mit írt a Fogarasi -Czuczor szótár a
>>> galambról .Kérdezem a latinok is és az olaszok és az illírek is  a
>>> szlávoktól vették át a szót ?
>>>
>>> Természetesen nem ez vagy egy ősnyelvi szó vagy a latinba is már úgy
>>> került be ,hogy azt az etruszkoktól vették a latinok.
>>>
>>> GALAMB, fn. tt, galamb-ot. Egy a latin columba, olasz colombo, illir
>>> golub, tót holub szókkal.
>>> Ismeretes madárnem, lágy, egyenes és vége felé kevessé meghajlott
>>> csőrrel, melyen az orrlikak félig gyönge bőrrel födvék. Fajai különfélék:
>>>  Házi galamb, vadgalamb, borzas, bögyös, csuklyás v. búbos, gatyás,
>>> kaczagó, kerengő, örvös, posta, spanyol, török galamb stb.,Szelíd, mint
>>> a galamb. (Km.) Nincs epéje, mint a galambnak. (Km.) Senkinek sem repűl
>>> szájába a sült galamb. (Km.) Tipeg tapog, mint a tojó galamb. (Km.) A
>>> köznépnek igen kedves szólitó szava: galambom, édes galambom, kedves
>>> galambom; mi tetszik galambom? Különösen szokott neve a szeretett
>>> leánynak, nőnek. Héj galambom, szőke bimbóm, mit nevetsz? (Fóti dal). Hová
>>> lett az én galambom, hogy sehol nem találhatom? (Népd.).
>>>
>>>
>>>
>>>
>>> 2021.01.31. 22:13 keltezéssel, Romhányi Beatrix írta:
>>>
>>> "A legfontosabb: a magyar nyelvben nincsenek szláv kölcsönszavak és az
>>> egy  döbbenet ,hogy még mindig itt tartunk ,mikor ezt már a
>>> Fogarasi-Czuczor szótár is tisztázta."
>>>
>>> Államélet: király, udvarnok, tiszt, vajda, poroszló
>>> Földművelés: rozs, zab, gabona, kalász, korpa, repce
>>> Mesterségek: bodnár, bödön, vödör, csöbör, donga, abroncs, esztergályos
>>> Halászat, vadászat: mocsár, patak, gorond, zátony, iszap, porond, morotva
>>> Növények: gomba, málna, juhar, jegenye, lúc, boróka, cser, berkenye
>>> Állatok: jávor, medve, hörcsög, pele, patkány, csíz, galamb, gerlice,
>>> ráró
>>>
>>>
>>> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> ezt írta (időpont: 2021. jan. 31.,
>>> V, 21:58):
>>>
>>>> Bocsánat de a cikkben folyamatosan az alábbiak olvashatók :
>>>>
>>>> "Minden sokkal bonyolultabbnak bizonyult: a honfoglalók és a kora
>>>> középkor nyugat-szibériai lakosságának anyagi kultúrájában ugyan nem
>>>> találtunk közvetlen analógiákat, de az általunk genetikai vizsgálatra
>>>> kijelölt minták biológiai összefüggéseiben igen. "
>>>>
>>>> Akkor  még is mire bizonyíték mindez ez ?
>>>>
>>>> Észak -Kazahsztán egyben hun terület is volt .Nincs pontos leírás a
>>>> cikkben a genetikai rokonsági mértékre.
>>>>
>>>> A hanysi,manti ügyben az legszebb ,hogy még a lovaktól is féltek .Így a
>>>> finnugor ősnyelv eredettel kapcsolatban amely eredetileg egy ős népet is
>>>> feltételezett bár ebből a mértékadó finnugor-izmus már kihátrált ,
>>>> folyamatosan azt kellett megmagyarázni állítólagos őseink ,mikor jöttek ki
>>>> az erdő övezetből a sztyeppére és hogy tanultak meg lovagolni .
>>>>
>>>> Egy 19 század végi magyar őstörténettel foglalkozó könyv ezt a
>>>> képtelenséget így fogalmazta meg : mikor a magyarok ősei kijöttek az erdős
>>>> vidékről egy jó indulatú török nép megtanította őket lovagolni.(A
>>>> honfoglalás története 1894 Franklin társulat kiadása ). Persze még még
>>>> mindig ez a bugyutaság a legjobb megoldás ha a finnugor-izmusból indulunk
>>>> ki.Félreértés ne essék a hanysi és a manti nyelvnek van valamilyen
>>>> rokonsági fokozata a magyar nyelvvel  csak ennek más okai vannak és nem az
>>>> .hogy az ősnyelv a mondjuk a Volga-Káma felső folyásánál létezett .
>>>>
>>>> A legfontosabb: a magyar nyelvben nincsenek szláv kölcsönszavak és az
>>>> egy  döbbenet ,hogy még mindig itt tartunk ,mikor ezt már a
>>>> Fogarasi-Czuczor szótár is tisztázta.
>>>>
>>>> A magyar nyelvben még mindig majdnem ép a szóbokor rendszer  van amely
>>>> egy -egy gyökből indul ki mégis hogyan lehet az hogy az állítólag innen
>>>> -onnan átvett szavak aztán hibátlanul beleilleszkednek egy szóbokorba?
>>>>
>>>> Üdv. Egon
>>>>
>>>>
>>>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient> Mentes
>>>> a vírusoktól. www.avast.com
>>>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient>
>>>> <#m_-5947463717466029835_m_-3637047628248414933_m_-3600659284501374620_m_-6556744260743781738_m_3147302104410376538_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>>>> _______________________________________________
>>>> Grem mailing list
>>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>>
>>>
>>> _______________________________________________
>>> Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>
>>> _______________________________________________
>>> Grem mailing list
>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210202/4d1ac5fe/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: Petőfi_osztrák_orosz_megállapodás.pdf
Type: application/pdf
Size: 3178536 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210202/4d1ac5fe/attachment.pdf>