[Grem] Az identitáspolitika patológiája
Reinisch Egon
reinisch at t-online.hu
2021. Aug. 3., K, 07:34:51 CEST
> "A progresszív identitáspolitika ugyanis pontosan úgy viselkedik,
> ahogy minden totalitárius rendszer tette ezt a múltban: nem pusztán a
> jelent akarja uralni és a jövőt meghatározni, de a múltat is a maga
> képére akarja formálni. Ha lehet, a múltat retusálni kell, átírni,
> betiltani, de a legjobb végképp eltörölni."
>
> Hamarosan be lesz tiltva az Iliász ,bár lehet ,hogy már most sem
> olvassák .Hiszen nem létezik, hogy egy férfi egy nőért indít háborút .
>
> Valaki egyszer azt mondta :Az európai történelem akkor ér véget ,ha az
> ókori klasszikusokat már nem olvassák .
>
> E.
>
> 2021.08.01. 14:11 keltezéssel, KEA írta:
>> Az identitáspolitika patológiája
>>
>> Szemlélek Értékmagazin, 2019.01.04. -- Bolyki László
>> https://szemlelek.blog.hu/2019/01/04/az_identitaspolitika_patologiaja
>>
>>
>> Jelenleg ott tartunk, hogy a szabadság nevében már nem elég, hogy
>> bárki kilóghat a sorból, hanem a haladás nevében be kell tiltani
>> minden sort, mivel az sérti az abból kilógók érzékenységét.
>>
>>
>> Az utóbbi időkben parázs társadalmi vitáknak lehetünk szemtanúi,
>> midőn a lélegzetelállító hatékonysággal munkálkodó LMBTQ+ lobbi,
>> valamint a genderelméletet a közbeszéd homlokterébe navigáló
>> úgynevezett identitáspolitika egyre több gyakorlati sikert ér el a
>> nyugati társadalmi normák átformálása területén. Ezúttal nem bánom,
>> hogy kis hazánkba minden társadalmi jelenség, változás, hóbort némi
>> késéssel érkezik a kies Nyugatról, mert így talán van időnk és
>> lehetőségünk fölkészülni, gondolkodni és józan párbeszédeket
>> folytatni a témában. Elég, ha az amerikai társadalmat évek óta lázban
>> tartó "öltöző-vitára" gondolunk, ami az Obama-adminisztráció utolsó
>> éveinek központi témájává vált. E vita arról szól, vajon
>> használhatja-e egy férfi a női öltözőt, amennyiben női identitással
>> rendelkezik (és ugyanez fordítva, egy nő a férfi öltözőt), valamint,
>> hogy a felelős hatóságok kötelesek-e egy harmadik (semleges nemű)
>> jellel ellátott toalettet is kialakítani a férfi-női mosdók mellett.
>> A hagyományos, progressziómentes gondolkodás szerint az öltöző
>> használatának kizárólagos feltétele az ember biológiai neme, amiben
>> ha esetleg elbizonytalanodna is valaki (lásd: "Azt se’ tudja, hogy
>> fiú-e vagy lány!"), bármikor ellenőrizheti, hiszen a bizonyítékok
>> egyértelműek és "kéznél vannak". A progresszív identitáspolitikán
>> keresztül komoly társadalmi befolyásra szert tevő gender ideológia
>> azonban ezt megkérdőjelezi, midőn elkülöníti egymástól a biológiai
>> nem és a társadalmi nem fogalmát.
>>
>> Komoly vita folyik már a tekintetben is, hogy az, amit "gender
>> tudományoknak" szokás nevezni, egyáltalán megfelel-e a tudományosság
>> alapvető kritériumainak, vagy inkább egy erős politikai hátszéltől
>> vezérelt ideológiának kellene tekinteni. Ezúttal ne menjünk bele
>> akadémikus vitákba, csak vizsgáljuk meg azt, hogy e "tudományos
>> elmélet" miképpen válik mindennapi valósággá azokban az országokban,
>> melyekben politikai dimenziókba emelték, és ezáltal társadalmi
>> szinten alkalmazták azt! Vegyünk néhány példát a 2010-es évek bőséges
>> terméséből:
>>
>> 2017-től a londoni metró utastájékoztatói többé nem kezdődhetnek
>> úgy, hogy “Ladies and gentlemen!”, mivel ez a megszólítás a "tegnap
>> mára már meghaladott világát idézi" (copyright Sadiq Khan, London
>> polgármestere), hiszen "kirekesztő, elavult és sértő".
>>
>> 2011 januárjában az amerikai külügyminisztérium bejelentette,
>> hogy az útleveleken lecserélik az "édesanya" és "édesapa"
>> kifejezéseket, helyettük semlegesnek minősített megjelölést kell majd
>> használni, tehát az "egyes és kettes számú szülő" fog szerepelni a
>> hivatalos dokumentumokban.
>> A svéd evangélikus egyház 2017 novemberében olyan módon
>> változtatta meg saját egyházi szabályzatát, hogy a továbbiakban ne
>> lehessen hímnemű lényként utalni Istenre, sem személyes névmás
>> használata által, sem úgy, hogy Atyának nevezik őt. Ennek nyomán
>> például a "Mi Atyánk" is "Mi szülőnk"-re változik.
>>
>> Jordan Petersont, a világhírű kanadai pszichológus professzort ki
>> akarták rúgatni a hallgatói, mert nem volt hajlandó a maguk által
>> választott identitásuk szerint megszólítani őket. Ez konkrétan azt
>> jelenti, hogy ha például egy John nevű férfi hallgató megkövetelte
>> tőle, hogy "her majesty"-nek, azaz "őfelsége, a királynő"-nek
>> szólítsa, tekintettel arra, hogy a John nevű fiatalember éppenséggel
>> királynő identitással rendelkezett, akkor ő ezt elutasította.
>>
>> Ezekben a történetekben az a közös, hogy hivatalos szervek
>> (hatóságok, egyházak, oktatási intézmények) arra kötelezik a többségi
>> társadalmat, hogy a nemi szerepeket a továbbiakban kizárólag a
>> genderelmélet által meghonosított társadalmi nem fogalmán keresztül
>> értelmezze, mégpedig azon törpe kisebbség kedvéért, akiknek a nemi
>> identitása nem egyezik meg a biológiai nemükkel. Tehát ha a londoni
>> metrón éppen 120 ladies és 113 gentlemen utazik, de utazik még 2
>> olyan személy is, akik nem tartják magukat egyiknek sem, akkor az ő
>> kedvükért nem fogják bemondani, hogy "hölgyeim és uraim", nehogy
>> traumatizálódjanak utazás közben. Az útlevelekben pedig, ugyanilyen
>> alapon, azok kedvéért cserélik ki az "apa" és "anya" szavakat egyes
>> és kettes számú szülőre, akik egyszerre rendelkeznek édesanya
>> identitással, valamint férfi nemi szervekkel, esetleg fordítva.
>>
>> Aki pedig ezzel nem kíván egyetérteni, vagy éppen abszurdnak
>> tartja, azt intoleránsnak, kirekesztőnek, esetleg szexistának nevezik.
>>
>> Tudom, hogy léteznek embertársaim, akik nem tudnak azonosulni azzal a
>> testtel, azzal a nemmel, amelybe beleszülettek, és azzal is tisztában
>> vagyok, hogy ez rengeteg szenvedést és nehézséget okoz számukra.
>> Annak ellenére, hogy én magam nem értek egyet a jelenkori megoldási
>> kísérletek többségével, örülök, hogy olyan társadalomban élhetünk,
>> ahol az érintettek nem az én véleményemet kérdezik, hanem saját maguk
>> dönthetik el, hogy miképpen viszonyulnak saját identitásukhoz. Tehát
>> ha úgy kívánják, fölvállalhatják a maguk választotta identitást, sőt,
>> ha akarják, akár át is műttethetik magukat olyanra, amilyenre csak
>> akarják. De miért nem elegendő, ha a társadalom teljes szabadságot
>> biztosít minden polgárának ahhoz, hogy megélje, ha nemi identitása
>> eltér a többségétől? Miért kéne egy kisebbség kedvéért lebontani a
>> többség által elfogadott évszázados, sőt, évezredes kulturális
>> mintákat, archetipikus mélységekben gyökerező társadalmi normákat és
>> irányelveket?
>>
>> Jelenleg ott tartunk, hogy a szabadság nevében már nem elég, hogy
>> bárki kilóghat a sorból, hanem a haladás nevében be kell tiltani
>> minden sort, mivel az sérti az abból kilógók érzékenységét. Ma már
>> nem az a lényeg, hogy aki nem lép egyszerre, az is kapjon rétest
>> estére, hanem hogy mindenféle egyszerre lépés üldözendő, minthogy
>> súlyosan traumatizálja azokat, akik nem kívánnak egyszerre lépni,
>> mégis kérnek rétest estére. Így jutottunk el odáig, hogy nem pusztán
>> kívánatos és jó dolog másnak lenni, hanem hogy ciki, sőt, szigorúan
>> tilos nem-másnak lenni.
>>
>> Avagy miután a közintézmények főbejáratait (nagyon helyesen)
>> akadálymentesítettük a mozgáskorlátozott embertársainkra való
>> tekintettel, és a lépcsők mellé kerekesszékes közlekedésre alkalmas
>> rámpákat építettünk, tényleg szükséges a lépcsőket ledózerolni? A
>> kerekesszékes embertársaink valóban traumatizálódnak a lépcsők
>> látványától, amelyek arra emlékeztetik őket, hogy vannak, akiknek két
>> egészséges lábuk van? Sőt, ha továbbvisszük a párhuzamot, akkor az
>> identitáspolitika ideológiai harcosai szerint nem csak a posta, az
>> okmányiroda és a városháza lépcsőit kell ledózerolni, hanem a Nemzeti
>> Múzeum, az Akropolisz, a Szent Péter-bazilika lépcsőit is, de még a
>> Genezis könyvében szereplő Jákób lajtorjáját is át kell nevezni, hogy
>> az ősi szöveg ne legyen kirekesztő.
>>
>> A progresszív identitáspolitika ugyanis pontosan úgy viselkedik,
>> ahogy minden totalitárius rendszer tette ezt a múltban: nem pusztán a
>> jelent akarja uralni és a jövőt meghatározni, de a múltat is a maga
>> képére akarja formálni. Ha lehet, a múltat retusálni kell, átírni,
>> betiltani, de a legjobb végképp eltörölni.
>>
>> Ezért kell átírni évszázadok óta élő, generációk sokasága által
>> megőrzött hagyományokat, apáról fiúra szálló tradíciókat (egyébként
>> pfujj, ez is szexista volt!), az emberiség kollektív tudattalanjának
>> kincseit őrző meséket, ikonikus irodalmi alkotásokat, vagy akár a
>> Szentírás szövegét is, amennyiben nem gendersemlegesek, vagy nem
>> felelnek meg a PC (politikai korrektség) követelményeinek.
>>
>> Az önfelszámoló identitás
>>
>> A progresszív identitáspolitika igyekszik erősnek, modernnek,
>> toleránsnak és érzékenynek bemutatni az általa preferált értékrendet,
>> pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. E divatos ideológia és annak
>> társadalmi leképeződései első ránézésre a toleranciáról, elfogadásról
>> és a feltétel nélküli szeretetről szólnak. Aki egyetért vele,
>> lájkolja, posztolja, osztja, az jó fej, haladó, szivárványos, modern
>> és toleráns, aki nem, az viszont maradi, intoleráns, bigott,
>> barnainges, erőszakos, kirekesztő, esetleg fasiszta. A haladó
>> identitáspolitika által érzékenyített lélek ugyanis beteges, gyenge,
>> ugyanakkor erőszakos és önpusztító.
>>
>> Az erős identitás valójában nem sérül, amikor szembetalálkozik az
>> övétől eltérő identitással, ahogy az erős értékrenddel bíró lélek sem
>> traumatizálódik, amikor szembekerül az övétől eltérő
>> értékválasztással. Vegyünk egy példát! A mi gyermekeink megszokták,
>> hogy a családi asztal körül ülve, étkezés előtt imádkozunk. Ám azt is
>> tudják, hogy az oviban és a suliban ez nem szokás, tehát ebből a
>> szempontból mi egy kisebbséget képviselünk. Vajon miért nem jut
>> eszembe bemenni az oviba és kötelezővé tenni mindenki számára, hogy
>> asztali áldást mondjanak étkezés előtt? Vagy hogy az összes gyerek
>> várja meg, amíg az én gyermekem elmondja az asztali áldást, és csak
>> azután hozzálátni az étkezéshez? Nem, a gyermekem nem fog
>> traumatizálódni az óvodában amiatt, hogy az intézmény nem kíván
>> alkalmazkodni az ő kisebbségi szokásához, én pedig nem kívánom
>> megváltoztatni az óvoda szokásrendjét a saját kisebbségi létem lelki
>> békéje miatt. Ugyanezen okok miatt nevezhető teljes nonszensznek az a
>> progresszív gyakorlat, mely során bizonyos országokban beszüntetik a
>> karácsonyi vásárokat, betiltják az adventi betlehemeseket, lebontják
>> az évszázadok óta épített utcai kőkereszteket, megszüntetik a húsvéti
>> körmeneteket, megváltoztatnak karácsonyi énekeket, mondván, mindezek
>> sértik a muszlim kisebbség érzékenységét. Ez nem igaz. A muszlim
>> kisebbségnek ugyanis nagyon is erős identitástudata van, és pontosan
>> tudják (a saját otthonaikban kőkeményen meg is követelik), hogy aki
>> vendég, az alkalmazkodik azokhoz, aki otthon van (más kérdés, hogy
>> nagyon sokan egyszerűen nem akarnak alkalmazkodni, ám ennek semmi
>> köze az érzékenységhez és a traumákhoz).
>>
>> Amikor muszlim országokban turnézom, nem sérti az érzékenységemet
>> az, hogy ott muszlim mecsetek, szokások és jelképek vannak előtérben,
>> sőt, gyönyörködöm azok szépségében, miközben megtartom és egy
>> pillanatig sem érzem fenyegetve a saját keresztény értékrendemet. Ez
>> így van rendjén!
>>
>> A “safe space” mérhetetlen infantilitása
>>
>> Éppen az imént emlegetett Jordan Peterson fejtette ki, hogy az
>> identitás nem pusztán az ember szubjektív érzékelésétől függ. Illetve
>> 2 és 4 éves korunk közt még valamennyire természetesnek mondható,
>> hogy elvárjuk a környezetünktől, hogy úgy tekintsen ránk, aminek
>> önmagunkat gondoljuk: királynak, Ronaldónak, dinoszaurusznak, Singer
>> varrógépnek, tarajos sünnek vagy Winnetounak. A személyiség
>> egészséges fejlődésének egyik legfontosabb és legérzékenyebb
>> processzusa éppen abban áll, ahogy a magunkról alkotott képünk
>> organikus kölcsönhatásba lép azokkal a visszajelzésekkel, melyeket a
>> környezetünk ad számunkra. Ennek belátásához bőven elegendő a józan
>> paraszti ész, hiszen hiába érzem magam Ronaldónak, ha a grundon
>> állandóan a kapuba állítanak a srácok, Alain Delonnak, ha egy kislány
>> sem jön el velem randira, Albert Einsteinnek, ha minden dolgozatom
>> kettes. Ha a visszajelzéseket nem vesszük figyelembe, akkor
>> elszakadunk a valóságtól, és egy beteges, rögeszmés, infantilis,
>> nárcisztikus személyiség válhat belőlünk.
>>
>> Képzeljük el, hogy én, aki egy általános iskolai harmadikos kisfiú
>> vagyok, valóban elhiszem magamról, hogy én vagyok Alain Delon
>> reinkarnációja, az iskola legmenőbb arca, akiért nemhogy az osztály
>> legszebb leánykái, de még a nyolcadikos lányok is megőrülnek, és
>> akkor még nem is beszéltünk Edit néniről, a csinos és fiatal
>> tornatanárnőről. Ekkor – ahelyett, hogy kipróbálnám, vajon hogyan
>> működik "terepen" ez az alsó tagozatos, hátulgombolós Alain Delonka –
>> a diákönkormányzat hathatós segítségével elérem, hogy az egész iskola
>> kötelező módon Delon úrnak szólítson, megtiltanám, hogy bárki
>> kételkedni merészeljen alaindelonságomban, továbbá – nehogy
>> megsérüljön érzékeny énképem – alapvető személyiségi jogként
>> kötelezővé tenném, hogy velem randizzanak a legszebb lányok. Meg
>> persze Edit néni.
>>
>> Ha mindezt elképzeltük, akkor már meg is van, hogy mit jelent a
>> haladó körökben használt "safe space" kifejezés. A safe space az a
>> hely, amely biztosítja számomra, hogy soha senki ne kérdőjelezze meg
>> a szubjektív ön-érzékelésem érvényességét, ezáltal biztosítva azt,
>> hogy a gyerekes énképem ne legyen kénytelen kölcsönhatásba lépni a
>> valósággal.
>>
>> Mit is jelent ez hosszú távon? Azt, hogy egy infantilis, küzdeni
>> képtelen, narcisztikus társaság fogja ráerőszakolni a maga beteg
>> világképét a többségi társadalomra. Amit pedig modern, progresszív
>> társadalmi fejlődésként artikulálnak, az valójában egy patologikus
>> pszichés működés társadalmi normává emelése.
>>
>> Út a tejes káoszba
>>
>> Mindezek gyakorlati következményeképpen most ott tartunk, hogy
>> amennyiben valaki transzneműként él, akkor a körülötte élő társadalom
>> nem pusztán elfogadni köteles ezt, hanem köteles a választott neme
>> szerinti jogokat biztosítani számára. Tehát egy női identitással élő
>> férfi elindulhat női sportversenyeken, bemehet a női mosdóba, vagy a
>> zuhanyzóba, elvárhatja, hogy nőként szólítsák meg, hogy ne hangozzék
>> el a metróban, hogy "Hölgyeim és uraim". A haladó gondolkodás mindezt
>> óriási társadalmi fejlődésként éli meg és ünnepli, mert kizárólag a
>> kisebbség jogai felől közelíti meg a kérdést.
>>
>> Pedig ezzel a szemléletmóddal az a legnagyobb probléma, hogy – bár
>> már az iménti példák is rengeteg morális kérdést vetnek fel – egy
>> határtalan és beláthatatlan következményekkel járó társadalmi káoszra
>> nyit kaput.
>>
>> Az identitáspolitika ugyanis nem fog megállni a nemek kérdésénél,
>> mert nem is teheti! Ha az vagyok, akinek-aminek érzem magam, akkor az
>> nem vonatkozhat kizárólag a nememre!
>>
>> Ha én transzkorúnak érzem magam, ami azt jelenti, hogy 45 éves férfi
>> létemre egy 8 éves kislánynak érzem magam, akkor jár nekem
>> gyermekfelügyelet? És vajon öltözhetek az uszoda női öltözőjében? És
>> az ugrálóvárba bemehetek, ahol ki van írva, hogy csak 8 év alatti
>> gyermekeknek? Ha esetleg két hónapos kisfiúnak érzem magam, akkor a
>> 72 éves édesanyámnak (ezúton is csókoltatom szeretettel) jár a GYES?
>>
>> És ha 67 évesnek érzem magam, akkor elballaghatok a
>> nyugdíjfolyósító intézetbe, kérhetek nyugdíjat?
>>
>> Ha a Fesztiválzenekar brácsaművészeként koncertmester identitásom van
>> (tehát transz-szólamú vagyok), akkor a zenekar kénytelen
>> koncertmesteri szobát és persze gázsit fizetni nekem? Vagy esetleg a
>> kollégáim teljes joggal megszakadnak a röhögéstől és megkérdezik,
>> hogy nincs-e lázam?
>>
>> És ha én transzsorsú vagyok, például olimpiai bajnok identitással
>> rendelkezem, akkor jár az aranyérem és persze az életjáradék? És ha
>> esetleg én transzfinanciális identitással rendelkezem (azaz egy
>> szegény testébe született gazdag embernek tartom magam), akkor jár
>> nekem egy hatalmas vagyon?
>>
>> Tényleg ne higgyük, hogy ez vicc! Bár úgy tűnhet, de ami tíz éve
>> rekeszizmokat görcsberántó vicc volt a Monty Pythonban, az ma a
>> legteljesebb valóság. Tehát a mai viccek is valósággá fognak válni,
>> úgyhogy gondolkodjunk róluk felelősséggel!
>>
>> Transzkorú embertársaink már vannak, és tényleg komolyan veszi őket
>> az érzékenyített, azaz a progresszív identitáspolitikára finomhangolt
>> társadalom! 2015-ben a Daily Mail online kiadása adott hírt arról a
>> kanadai hétgyerekes családapáról, bizonyos Stefonknee Wolschtról, aki
>> 46 évesen döbbent rá, hogy ő nő, mégpedig egy újszülött kislány. Hat
>> évvel később, midőn már hatéves kislány identitással rendelkezett,
>> otthagyta a "kirekesztő, elavult és sértő" gondolkodású (azaz a
>> progresszív identitáspolitikával és a genderelméletekkel szemben
>> minimális megértést tanúsító) családját, és új életet kezdett olyan
>> barátaival, akik kvázi a szüleiként örökbe fogadták őt, hogy kedvére
>> cumizzon, babázzon és kifestőkönyveket színezgessen. Kanadában
>> mindehhez teljes támogatást kapott, különböző LMBTQ szervezetek, sőt,
>> haladó szellemiségű egyházak is bátorították őt, mondván, milyen
>> csodálatos, hogy végre szégyenkezés és bujkálás nélkül megélheti
>> valós identitását. Ugye, értjük, hogy itt nem csak az a probléma,
>> hogy a feleségét és a hét gyermekét magára hagyó 52 éves pasas
>> rózsaszín tüllruciban barbizik egy cukimuki lányszobában?! (Bár én
>> már itt feladom…) Ugye, értjük, hogy nem az a kérdés, hogy mennyire
>> vagyunk toleránsak és jó fejek, amikor ehhez a transzkorú férfihez
>> próbálunk viszonyulni? Hanem hogy ez egy pokolian veszélyes dominó
>> effektus kezdő impulzusa. Ugyanis fölmerül a kérdés, hogy akkor ez a
>> férfi/kislány vajon köteles-e gyerektartást fizetni a hátrahagyott
>> gyermekei után. Egy hatéves kislány ugyanis nem kötelezhető
>> ilyesmire… És akkor indulhat az őrület!
>>
>> Vagy itt a másik történet: egy 69 éves holland férfi, bizonyos Emile
>> Ratelband kereken 20 évvel érzi fiatalabbnak magát tényleges koránál,
>> ezért megpróbálta átíratni a születési dátumát a helyi
>> okmányirodánál, amit a felelős szervek megtagadtak tőle. Ezért aztán
>> a jó Emile beperelte az okmányirodát, mondván, hogy amennyiben egy
>> transznemű megváltoztathatja a nemét, akkor ő, aki büszke
>> transzkorúnak tartja magát, miért nem teheti meg ugyanezt a korával
>> kapcsolatosan... A bíróság egyelőre nem engedélyezte a változtatást,
>> mert bár elismerte az illető jogát a kora megváltoztatásához,
>> kezelhetetlennek tartja azt a problémát, hogy ebben az esetben éppen
>> 20 év törlődne egy személy életéből. És akkor a transzsorsú, a
>> transzfinanciális, transzfajú, illetve a transzszólamú
>> embertársainkról még nem is beszéltünk!
>>
>> Konklúzió: Monty Python, a sakk és a vizsla
>>
>> A központi kérdés nem az, hogy ki milyen identitástudattal
>> rendelkezhet, ki minek vagy kinek érezheti, illetve képzelheti magát,
>> hanem hogy ebből mi következik az őt körülvevő többségi társadalom
>> számára.
>>
>> Nem azért érzi magát a ma embere a Monty Python legvadabb
>> epizódjában, mert egy egyetemista férfi királynőnek érzi magát, hanem
>> azért, mert a genderideológia gondolatrendőrsége a tanáraik számára
>> kötelezővé teszi, hogy őfelségének szólítsák őt, mondván, hogy
>> tiszteletben kell tartani a választott identitását. Nem azért, mert
>> bizonyos embertársaink szerint 72+ nemi identitás létezik, hanem mert
>> a kanadai kormány emiatt nyelvújításba kezdett, és kötelezővé tette
>> az új személyes névmások (például zhe és zher) használatát. Nem
>> azért, mert vannak a "normálistól" eltérő beállítottságú
>> embertársaink, hanem mert az LMBTQ+ mozgalom ideológiai harcosai és a
>> gender studies társadalommérnökei a társadalom átformáló törekvéseik
>> miatt elvárják, hogy harcba szálljunk a józan ésszel, a biológiával,
>> a nyelvtannal, a történelemmel, a természet legalapvetőbb
>> törvényeivel, átírjuk a kulturális kánont, és ha lehet, a Szentírást
>> is. Tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy egy pár évtizedes,
>> erőszakos ideológia kedvéért bontsuk le a nyugati társadalom
>> alappilléreit, tekintsük semmisnek, elavultnak és meghaladottnak
>> azokat az archetípusokat, melyek oszlopként tartják a nyugati
>> kultúrát. Ez nem szabadság, hanem őrület. A szabadsághoz szilárd
>> értékrendre van szükség, valamint arra, hogy azt rugalmasan kezeljük
>> – engedjük, hogy eltérhessenek attól azok, akik úgy látják helyesnek.
>> Nem pedig arra, hogy szüntessünk be minden értékrendet.
>>
>> Egy híres mondás szerint a sakk azért olyan zseniális, mert csak
>> néhány szabályt kell betartani, és a lehetőségek végtelen tárháza
>> nyílik meg előttünk. Ám ha azt a néhány alapszabályt betiltjuk, akkor
>> nem a valódi szabadság kapuja nyílik meg előttünk, hanem
>> értelmetlenné válik az amúgy csodálatos játék.
>>
>> bl.jpgKét mondatban összefoglalva: A szabadság egészséges mértéke
>> odáig tart, hogy minden embertársamnak elidegeníthetetlen joga van
>> ahhoz, hogy vizslának érezze magát, és akként is éljen. De ha emiatt
>> én köteles vagyok neki kutyaházat építeni, napi háromszor
>> megsétáltatni és megetetni, az már nem szabadság, hanem erőszak és
>> elmebaj.
>>
>
--
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus
További információk a(z) Grem levelezőlistáról