[Grem] Az identitáspolitika patológiája

[Reinisch Egon]

https://www.origo.hu/itthon/20210727-j-k-rowling-szamitott-az-lmbtqaktivistak-eroszakos-tamadasara.html

Kedves Lista !

Bár sok katolikus számára nem szimpatikus Joanne Kathleen Rowling a 
Harry Potter írója (bár szerintem ezek a könyvek csak mesék ) .

Viszont a  HÖLGY példaértékűen kiáll a gender őrület ellen és sok 
nyilatkozattal támogatott egy állásából kirúgott ha jól emlékszem kutató 
hölgyet aki azt állította a szabályosan született lányok és fiúk nem 
váltása lehetetlen de még az interszexuálisan születettek korrigáló 
operációja is problémás .(aki nem tudná az interszexuálisan születtetek 
valóban átmenetet képeznek férfi és nő között de nem harmadik neműek 
mert ilyen nincs tehát csak két nem létezik :férfi és nő .Jelenleg 
elfogadott statisztika szerint minden ezer megszületett  gyerekből 1 
legfeljebb 5 születik így ).

Végül is úgy látszik ha egy szakember felemeli a szavát a  nem váltó 
műtétek ellen azt azonnal elhallgattatják illetve felszólalását a 
liberálfasizmus szócsövei nem is közlik ezért van szükség ilyen 
hírességekre , hölgyekre és urakra (remélem Magyarországon egy darabig 
még fogalmazhatok így )akik mernek kiállni ez ellen a genderhülyeség 
ellen ami már emberiség elleni bűntettbe megy át .

Üdv. Egon

2021.08.03. 7:34 keltezéssel, Reinisch Egon írta:
>> "A progresszív identitáspolitika ugyanis pontosan úgy viselkedik, 
>> ahogy minden totalitárius rendszer tette ezt a múltban: nem pusztán a 
>> jelent akarja uralni és a jövőt meghatározni, de a múltat is a maga 
>> képére akarja formálni. Ha lehet, a múltat retusálni kell, átírni, 
>> betiltani, de a legjobb végképp eltörölni."
>>
>> Hamarosan be lesz tiltva az Iliász ,bár  lehet ,hogy már most sem 
>> olvassák .Hiszen nem létezik, hogy egy férfi egy nőért indít háborút .
>>
>> Valaki egyszer azt mondta :Az európai történelem akkor ér véget ,ha 
>> az ókori klasszikusokat már nem olvassák .
>>
>> E.
>>
>> 2021.08.01. 14:11 keltezéssel, KEA írta:
>>> Az identitáspolitika patológiája
>>>
>>> Szemlélek Értékmagazin, 2019.01.04. -- Bolyki László
>>> https://szemlelek.blog.hu/2019/01/04/az_identitaspolitika_patologiaja
>>>
>>>
>>> Jelenleg ott tartunk, hogy a szabadság nevében már nem elég, hogy 
>>> bárki kilóghat a sorból, hanem a haladás nevében be kell tiltani 
>>> minden sort, mivel az sérti az abból kilógók érzékenységét.
>>>
>>>
>>> Az utóbbi időkben parázs társadalmi vitáknak lehetünk szemtanúi, 
>>> midőn a lélegzetelállító hatékonysággal munkálkodó LMBTQ+ lobbi, 
>>> valamint a genderelméletet a közbeszéd homlokterébe navigáló 
>>> úgynevezett identitáspolitika egyre több gyakorlati sikert ér el a 
>>> nyugati társadalmi normák átformálása területén. Ezúttal nem bánom, 
>>> hogy kis hazánkba minden társadalmi jelenség, változás, hóbort némi 
>>> késéssel érkezik a kies Nyugatról, mert így talán van időnk és 
>>> lehetőségünk fölkészülni, gondolkodni és józan párbeszédeket 
>>> folytatni a témában. Elég, ha az amerikai társadalmat évek óta 
>>> lázban tartó "öltöző-vitára" gondolunk, ami az Obama-adminisztráció 
>>> utolsó éveinek központi témájává vált. E vita arról szól, vajon 
>>> használhatja-e egy férfi a női öltözőt, amennyiben női identitással 
>>> rendelkezik (és ugyanez fordítva, egy nő a férfi öltözőt), valamint, 
>>> hogy a felelős hatóságok kötelesek-e egy harmadik (semleges nemű) 
>>> jellel ellátott toalettet is kialakítani a férfi-női mosdók mellett. 
>>> A hagyományos, progressziómentes gondolkodás szerint az öltöző 
>>> használatának kizárólagos feltétele az ember biológiai neme, amiben 
>>> ha esetleg elbizonytalanodna is valaki (lásd: "Azt se’ tudja, hogy 
>>> fiú-e vagy lány!"), bármikor ellenőrizheti, hiszen a bizonyítékok 
>>> egyértelműek és "kéznél vannak". A progresszív identitáspolitikán 
>>> keresztül komoly társadalmi befolyásra szert tevő gender ideológia 
>>> azonban ezt megkérdőjelezi, midőn elkülöníti egymástól a biológiai 
>>> nem és a társadalmi nem fogalmát.
>>>
>>> Komoly vita folyik már a tekintetben is, hogy az, amit "gender 
>>> tudományoknak" szokás nevezni, egyáltalán megfelel-e a tudományosság 
>>> alapvető kritériumainak, vagy inkább egy erős politikai hátszéltől 
>>> vezérelt ideológiának kellene tekinteni. Ezúttal ne menjünk bele 
>>> akadémikus vitákba, csak vizsgáljuk meg azt, hogy e "tudományos 
>>> elmélet" miképpen válik mindennapi valósággá azokban az országokban, 
>>> melyekben politikai dimenziókba emelték, és ezáltal társadalmi 
>>> szinten alkalmazták azt! Vegyünk néhány példát a 2010-es évek 
>>> bőséges terméséből:
>>>
>>>      2017-től a londoni metró utastájékoztatói többé nem 
>>> kezdődhetnek úgy, hogy “Ladies and gentlemen!”, mivel ez a 
>>> megszólítás a "tegnap mára már meghaladott világát idézi" (copyright 
>>> Sadiq Khan, London polgármestere), hiszen "kirekesztő, elavult és 
>>> sértő".
>>>
>>>     2011 januárjában az amerikai külügyminisztérium bejelentette, 
>>> hogy az útleveleken lecserélik az "édesanya" és "édesapa" 
>>> kifejezéseket, helyettük semlegesnek minősített megjelölést kell 
>>> majd használni, tehát az "egyes és kettes számú szülő" fog 
>>> szerepelni a hivatalos dokumentumokban.
>>>     A svéd evangélikus egyház 2017 novemberében olyan módon 
>>> változtatta meg saját egyházi szabályzatát, hogy a továbbiakban ne 
>>> lehessen hímnemű lényként utalni Istenre, sem személyes névmás 
>>> használata által, sem úgy, hogy Atyának nevezik őt. Ennek nyomán 
>>> például a "Mi Atyánk" is "Mi szülőnk"-re változik.
>>>
>>>     Jordan Petersont, a világhírű kanadai pszichológus professzort 
>>> ki akarták rúgatni a hallgatói, mert nem volt hajlandó a maguk által 
>>> választott identitásuk szerint megszólítani őket. Ez konkrétan azt 
>>> jelenti, hogy ha például egy John nevű férfi hallgató megkövetelte 
>>> tőle, hogy "her majesty"-nek, azaz "őfelsége, a királynő"-nek 
>>> szólítsa, tekintettel arra, hogy a John nevű fiatalember éppenséggel 
>>> királynő identitással rendelkezett, akkor ő ezt elutasította.
>>>
>>> Ezekben a történetekben az a közös, hogy hivatalos szervek 
>>> (hatóságok, egyházak, oktatási intézmények) arra kötelezik a 
>>> többségi társadalmat, hogy a nemi szerepeket a továbbiakban 
>>> kizárólag a genderelmélet által meghonosított társadalmi nem 
>>> fogalmán keresztül értelmezze, mégpedig azon törpe kisebbség 
>>> kedvéért, akiknek a nemi identitása nem egyezik meg a biológiai 
>>> nemükkel. Tehát ha a londoni metrón éppen 120 ladies és 113 
>>> gentlemen utazik, de utazik még 2 olyan személy is, akik nem tartják 
>>> magukat egyiknek sem, akkor az ő kedvükért nem fogják bemondani, 
>>> hogy "hölgyeim és uraim", nehogy traumatizálódjanak utazás közben. 
>>> Az útlevelekben pedig, ugyanilyen alapon, azok kedvéért cserélik ki 
>>> az "apa" és "anya" szavakat egyes és kettes számú szülőre, akik 
>>> egyszerre rendelkeznek édesanya identitással, valamint férfi nemi 
>>> szervekkel, esetleg fordítva.
>>>
>>>     Aki pedig ezzel nem kíván egyetérteni, vagy éppen abszurdnak 
>>> tartja, azt intoleránsnak, kirekesztőnek, esetleg szexistának nevezik.
>>>
>>> Tudom, hogy léteznek embertársaim, akik nem tudnak azonosulni azzal 
>>> a testtel, azzal a nemmel, amelybe beleszülettek, és azzal is 
>>> tisztában vagyok, hogy ez rengeteg szenvedést és nehézséget okoz 
>>> számukra. Annak ellenére, hogy én magam nem értek egyet a jelenkori 
>>> megoldási kísérletek többségével, örülök, hogy olyan társadalomban 
>>> élhetünk, ahol az érintettek nem az én véleményemet kérdezik, hanem 
>>> saját maguk dönthetik el, hogy miképpen viszonyulnak saját 
>>> identitásukhoz. Tehát ha úgy kívánják, fölvállalhatják a maguk 
>>> választotta identitást, sőt, ha akarják, akár át is műttethetik 
>>> magukat olyanra, amilyenre csak akarják. De miért nem elegendő, ha a 
>>> társadalom teljes szabadságot biztosít minden polgárának ahhoz, hogy 
>>> megélje, ha nemi identitása eltér a többségétől? Miért kéne egy 
>>> kisebbség kedvéért lebontani a többség által elfogadott évszázados, 
>>> sőt, évezredes kulturális mintákat, archetipikus mélységekben 
>>> gyökerező társadalmi normákat és irányelveket?
>>>
>>> Jelenleg ott tartunk, hogy a szabadság nevében már nem elég, hogy 
>>> bárki kilóghat a sorból, hanem a haladás nevében be kell tiltani 
>>> minden sort, mivel az sérti az abból kilógók érzékenységét. Ma már 
>>> nem az a lényeg, hogy aki nem lép egyszerre, az is kapjon rétest 
>>> estére, hanem hogy mindenféle egyszerre lépés üldözendő, minthogy 
>>> súlyosan traumatizálja azokat, akik nem kívánnak egyszerre lépni, 
>>> mégis kérnek rétest estére. Így jutottunk el odáig, hogy nem pusztán 
>>> kívánatos és jó dolog másnak lenni, hanem hogy ciki, sőt, szigorúan 
>>> tilos nem-másnak lenni.
>>>
>>> Avagy miután a közintézmények főbejáratait (nagyon helyesen) 
>>> akadálymentesítettük a mozgáskorlátozott embertársainkra való 
>>> tekintettel, és a lépcsők mellé kerekesszékes közlekedésre alkalmas 
>>> rámpákat építettünk, tényleg szükséges a lépcsőket ledózerolni? A 
>>> kerekesszékes embertársaink valóban traumatizálódnak a lépcsők 
>>> látványától, amelyek arra emlékeztetik őket, hogy vannak, akiknek 
>>> két egészséges lábuk van? Sőt, ha továbbvisszük a párhuzamot, akkor 
>>> az identitáspolitika ideológiai harcosai szerint nem csak a posta, 
>>> az okmányiroda és a városháza lépcsőit kell ledózerolni, hanem a 
>>> Nemzeti Múzeum, az Akropolisz, a Szent Péter-bazilika lépcsőit is, 
>>> de még a Genezis könyvében szereplő Jákób lajtorjáját is át kell 
>>> nevezni, hogy az ősi szöveg ne legyen kirekesztő.
>>>
>>>     A progresszív identitáspolitika ugyanis pontosan úgy viselkedik, 
>>> ahogy minden totalitárius rendszer tette ezt a múltban: nem pusztán 
>>> a jelent akarja uralni és a jövőt meghatározni, de a múltat is a 
>>> maga képére akarja formálni. Ha lehet, a múltat retusálni kell, 
>>> átírni, betiltani, de a legjobb végképp eltörölni.
>>>
>>> Ezért kell átírni évszázadok óta élő, generációk sokasága által 
>>> megőrzött hagyományokat, apáról fiúra szálló tradíciókat (egyébként 
>>> pfujj, ez is szexista volt!), az emberiség kollektív tudattalanjának 
>>> kincseit őrző meséket, ikonikus irodalmi alkotásokat, vagy akár a 
>>> Szentírás szövegét is, amennyiben nem gendersemlegesek, vagy nem 
>>> felelnek meg a PC (politikai korrektség) követelményeinek.
>>>
>>> Az önfelszámoló identitás
>>>
>>> A progresszív identitáspolitika igyekszik erősnek, modernnek, 
>>> toleránsnak és érzékenynek bemutatni az általa preferált 
>>> értékrendet, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. E divatos 
>>> ideológia és annak társadalmi leképeződései első ránézésre a 
>>> toleranciáról, elfogadásról és a feltétel nélküli szeretetről 
>>> szólnak. Aki egyetért vele, lájkolja, posztolja, osztja, az jó fej, 
>>> haladó, szivárványos, modern és toleráns, aki nem, az viszont 
>>> maradi, intoleráns, bigott, barnainges, erőszakos, kirekesztő, 
>>> esetleg fasiszta. A haladó identitáspolitika által érzékenyített 
>>> lélek ugyanis beteges, gyenge, ugyanakkor erőszakos és önpusztító.
>>>
>>> Az erős identitás valójában nem sérül, amikor szembetalálkozik az 
>>> övétől eltérő identitással, ahogy az erős értékrenddel bíró lélek 
>>> sem traumatizálódik, amikor szembekerül az övétől eltérő 
>>> értékválasztással. Vegyünk egy példát! A mi gyermekeink megszokták, 
>>> hogy a családi asztal körül ülve, étkezés előtt imádkozunk. Ám azt 
>>> is tudják, hogy az oviban és a suliban ez nem szokás, tehát ebből a 
>>> szempontból mi egy kisebbséget képviselünk. Vajon miért nem jut 
>>> eszembe bemenni az oviba és kötelezővé tenni mindenki számára, hogy 
>>> asztali áldást mondjanak étkezés előtt? Vagy hogy az összes gyerek 
>>> várja meg, amíg az én gyermekem elmondja az asztali áldást, és csak 
>>> azután hozzálátni az étkezéshez? Nem, a gyermekem nem fog 
>>> traumatizálódni az óvodában amiatt, hogy az intézmény nem kíván 
>>> alkalmazkodni az ő kisebbségi szokásához, én pedig nem kívánom 
>>> megváltoztatni az óvoda szokásrendjét a saját kisebbségi létem lelki 
>>> békéje miatt. Ugyanezen okok miatt nevezhető teljes nonszensznek az 
>>> a progresszív gyakorlat, mely során bizonyos országokban beszüntetik 
>>> a karácsonyi vásárokat, betiltják az adventi betlehemeseket, 
>>> lebontják az évszázadok óta épített utcai kőkereszteket, 
>>> megszüntetik a húsvéti körmeneteket, megváltoztatnak karácsonyi 
>>> énekeket, mondván, mindezek sértik a muszlim kisebbség 
>>> érzékenységét. Ez nem igaz. A muszlim kisebbségnek ugyanis nagyon is 
>>> erős identitástudata van, és pontosan tudják (a saját otthonaikban 
>>> kőkeményen meg is követelik), hogy aki vendég, az alkalmazkodik 
>>> azokhoz, aki otthon van (más kérdés, hogy nagyon sokan egyszerűen 
>>> nem akarnak alkalmazkodni, ám ennek semmi köze az érzékenységhez és 
>>> a traumákhoz).
>>>
>>>     Amikor muszlim országokban turnézom, nem sérti az 
>>> érzékenységemet az, hogy ott muszlim mecsetek, szokások és jelképek 
>>> vannak előtérben, sőt, gyönyörködöm azok szépségében, miközben 
>>> megtartom és egy pillanatig sem érzem fenyegetve a saját keresztény 
>>> értékrendemet. Ez így van rendjén!
>>>
>>> A “safe space” mérhetetlen infantilitása
>>>
>>> Éppen az imént emlegetett Jordan Peterson fejtette ki, hogy az 
>>> identitás nem pusztán az ember szubjektív érzékelésétől függ. 
>>> Illetve 2 és 4 éves korunk közt még valamennyire természetesnek 
>>> mondható, hogy elvárjuk a környezetünktől, hogy úgy tekintsen ránk, 
>>> aminek önmagunkat gondoljuk: királynak, Ronaldónak, dinoszaurusznak, 
>>> Singer varrógépnek, tarajos sünnek vagy Winnetounak. A személyiség 
>>> egészséges fejlődésének egyik legfontosabb és legérzékenyebb 
>>> processzusa éppen abban áll, ahogy a magunkról alkotott képünk 
>>> organikus kölcsönhatásba lép azokkal a visszajelzésekkel, melyeket a 
>>> környezetünk ad számunkra. Ennek belátásához bőven elegendő a józan 
>>> paraszti ész, hiszen hiába érzem magam Ronaldónak, ha a grundon 
>>> állandóan a kapuba állítanak a srácok, Alain Delonnak, ha egy 
>>> kislány sem jön el velem randira, Albert Einsteinnek, ha minden 
>>> dolgozatom kettes. Ha a visszajelzéseket nem vesszük figyelembe, 
>>> akkor elszakadunk a valóságtól, és egy beteges, rögeszmés, 
>>> infantilis, nárcisztikus személyiség válhat belőlünk.
>>>
>>> Képzeljük el, hogy én, aki egy általános iskolai harmadikos kisfiú 
>>> vagyok, valóban elhiszem magamról, hogy én vagyok Alain Delon 
>>> reinkarnációja, az iskola legmenőbb arca, akiért nemhogy az osztály 
>>> legszebb leánykái, de még a nyolcadikos lányok is megőrülnek, és 
>>> akkor még nem is beszéltünk Edit néniről, a csinos és fiatal 
>>> tornatanárnőről. Ekkor – ahelyett, hogy kipróbálnám, vajon hogyan 
>>> működik "terepen" ez az alsó tagozatos, hátulgombolós Alain Delonka 
>>> – a diákönkormányzat hathatós segítségével elérem, hogy az egész 
>>> iskola kötelező módon Delon úrnak szólítson, megtiltanám, hogy bárki 
>>> kételkedni merészeljen alaindelonságomban, továbbá – nehogy 
>>> megsérüljön érzékeny énképem – alapvető személyiségi jogként 
>>> kötelezővé tenném, hogy velem randizzanak a legszebb lányok. Meg 
>>> persze Edit néni.
>>>
>>> Ha mindezt elképzeltük, akkor már meg is van, hogy mit jelent a 
>>> haladó körökben használt "safe space" kifejezés. A safe space az a 
>>> hely, amely biztosítja számomra, hogy soha senki ne kérdőjelezze meg 
>>> a szubjektív ön-érzékelésem érvényességét, ezáltal biztosítva azt, 
>>> hogy a gyerekes énképem ne legyen kénytelen kölcsönhatásba lépni a 
>>> valósággal.
>>>
>>> Mit is jelent ez hosszú távon? Azt, hogy egy infantilis, küzdeni 
>>> képtelen, narcisztikus társaság fogja ráerőszakolni a maga beteg 
>>> világképét a többségi társadalomra. Amit pedig modern, progresszív 
>>> társadalmi fejlődésként artikulálnak, az valójában egy patologikus 
>>> pszichés működés társadalmi normává emelése.
>>>
>>> Út a tejes káoszba
>>>
>>> Mindezek gyakorlati következményeképpen most ott tartunk, hogy 
>>> amennyiben valaki transzneműként él, akkor a körülötte élő 
>>> társadalom nem pusztán elfogadni köteles ezt, hanem köteles a 
>>> választott neme szerinti jogokat biztosítani számára. Tehát egy női 
>>> identitással élő férfi elindulhat női sportversenyeken, bemehet a 
>>> női mosdóba, vagy a zuhanyzóba, elvárhatja, hogy nőként szólítsák 
>>> meg, hogy ne hangozzék el a metróban, hogy "Hölgyeim és uraim". A 
>>> haladó gondolkodás mindezt óriási társadalmi fejlődésként éli meg és 
>>> ünnepli, mert kizárólag a kisebbség jogai felől közelíti meg a kérdést.
>>>
>>> Pedig ezzel a szemléletmóddal az a legnagyobb probléma, hogy – bár 
>>> már az iménti példák is rengeteg morális kérdést vetnek fel – egy 
>>> határtalan és beláthatatlan következményekkel járó társadalmi 
>>> káoszra nyit kaput.
>>>
>>> Az identitáspolitika ugyanis nem fog megállni a nemek kérdésénél, 
>>> mert nem is teheti! Ha az vagyok, akinek-aminek érzem magam, akkor 
>>> az nem vonatkozhat kizárólag a nememre!
>>>
>>> Ha én transzkorúnak érzem magam, ami azt jelenti, hogy 45 éves férfi 
>>> létemre egy 8 éves kislánynak érzem magam, akkor jár nekem 
>>> gyermekfelügyelet? És vajon öltözhetek az uszoda női öltözőjében? És 
>>> az ugrálóvárba bemehetek, ahol ki van írva, hogy csak 8 év alatti 
>>> gyermekeknek? Ha esetleg két hónapos kisfiúnak érzem magam, akkor a 
>>> 72 éves édesanyámnak (ezúton is csókoltatom szeretettel) jár a GYES?
>>>
>>>     És ha 67 évesnek érzem magam, akkor elballaghatok a 
>>> nyugdíjfolyósító intézetbe, kérhetek nyugdíjat?
>>>
>>> Ha a Fesztiválzenekar brácsaművészeként koncertmester identitásom 
>>> van (tehát transz-szólamú vagyok), akkor a zenekar kénytelen 
>>> koncertmesteri szobát és persze gázsit fizetni nekem? Vagy esetleg a 
>>> kollégáim teljes joggal megszakadnak a röhögéstől és megkérdezik, 
>>> hogy nincs-e lázam?
>>>
>>> És ha én transzsorsú vagyok, például olimpiai bajnok identitással 
>>> rendelkezem, akkor jár az aranyérem és persze az életjáradék? És ha 
>>> esetleg én transzfinanciális identitással rendelkezem (azaz egy 
>>> szegény testébe született gazdag embernek tartom magam), akkor jár 
>>> nekem egy hatalmas vagyon?
>>>
>>> Tényleg ne higgyük, hogy ez vicc! Bár úgy tűnhet, de ami tíz éve 
>>> rekeszizmokat görcsberántó vicc volt a Monty Pythonban, az ma a 
>>> legteljesebb valóság. Tehát a mai viccek is valósággá fognak válni, 
>>> úgyhogy gondolkodjunk róluk felelősséggel!
>>>
>>> Transzkorú embertársaink már vannak, és tényleg komolyan veszi őket 
>>> az érzékenyített, azaz a progresszív identitáspolitikára 
>>> finomhangolt társadalom! 2015-ben a Daily Mail online kiadása adott 
>>> hírt arról a kanadai hétgyerekes családapáról, bizonyos Stefonknee 
>>> Wolschtról, aki 46 évesen döbbent rá, hogy ő nő, mégpedig egy 
>>> újszülött kislány. Hat évvel később, midőn már hatéves kislány 
>>> identitással rendelkezett, otthagyta a "kirekesztő, elavult és 
>>> sértő" gondolkodású (azaz a progresszív identitáspolitikával és a 
>>> genderelméletekkel szemben minimális megértést tanúsító) családját, 
>>> és új életet kezdett olyan barátaival, akik kvázi a szüleiként 
>>> örökbe fogadták őt, hogy kedvére cumizzon, babázzon és 
>>> kifestőkönyveket színezgessen. Kanadában mindehhez teljes támogatást 
>>> kapott, különböző LMBTQ szervezetek, sőt, haladó szellemiségű 
>>> egyházak is bátorították őt, mondván, milyen csodálatos, hogy végre 
>>> szégyenkezés és bujkálás nélkül megélheti valós identitását. Ugye, 
>>> értjük, hogy itt nem csak az a probléma, hogy a feleségét és a hét 
>>> gyermekét magára hagyó 52 éves pasas rózsaszín tüllruciban barbizik 
>>> egy cukimuki lányszobában?! (Bár én már itt feladom…) Ugye, értjük, 
>>> hogy nem az a kérdés, hogy mennyire vagyunk toleránsak és jó fejek, 
>>> amikor ehhez a transzkorú férfihez próbálunk viszonyulni? Hanem hogy 
>>> ez egy pokolian veszélyes dominó effektus kezdő impulzusa. Ugyanis 
>>> fölmerül a kérdés, hogy akkor ez a férfi/kislány vajon köteles-e 
>>> gyerektartást fizetni a hátrahagyott gyermekei után. Egy hatéves 
>>> kislány ugyanis nem kötelezhető ilyesmire… És akkor indulhat az őrület!
>>>
>>> Vagy itt a másik történet: egy 69 éves holland férfi, bizonyos Emile 
>>> Ratelband kereken 20 évvel érzi fiatalabbnak magát tényleges 
>>> koránál, ezért megpróbálta átíratni a születési dátumát a helyi 
>>> okmányirodánál, amit a felelős szervek megtagadtak tőle. Ezért aztán 
>>> a jó Emile beperelte az okmányirodát, mondván, hogy amennyiben egy 
>>> transznemű megváltoztathatja a nemét, akkor ő, aki büszke 
>>> transzkorúnak tartja magát, miért nem teheti meg ugyanezt a korával 
>>> kapcsolatosan... A bíróság egyelőre nem engedélyezte a változtatást, 
>>> mert bár elismerte az illető jogát a kora megváltoztatásához, 
>>> kezelhetetlennek tartja azt a problémát, hogy ebben az esetben éppen 
>>> 20 év törlődne egy személy életéből. És akkor a transzsorsú, a 
>>> transzfinanciális, transzfajú, illetve a transzszólamú 
>>> embertársainkról még nem is beszéltünk!
>>>
>>> Konklúzió: Monty Python, a sakk és a vizsla
>>>
>>>     A központi kérdés nem az, hogy ki milyen identitástudattal 
>>> rendelkezhet, ki minek vagy kinek érezheti, illetve képzelheti 
>>> magát, hanem hogy ebből mi következik az őt körülvevő többségi 
>>> társadalom számára.
>>>
>>> Nem azért érzi magát a ma embere a Monty Python legvadabb 
>>> epizódjában, mert egy egyetemista férfi királynőnek érzi magát, 
>>> hanem azért, mert a genderideológia gondolatrendőrsége a tanáraik 
>>> számára kötelezővé teszi, hogy őfelségének szólítsák őt, mondván, 
>>> hogy tiszteletben kell tartani a választott identitását. Nem azért, 
>>> mert bizonyos embertársaink szerint 72+ nemi identitás létezik, 
>>> hanem mert a kanadai kormány emiatt nyelvújításba kezdett, és 
>>> kötelezővé tette az új személyes névmások (például zhe és zher) 
>>> használatát. Nem azért, mert vannak a "normálistól" eltérő 
>>> beállítottságú embertársaink, hanem mert az LMBTQ+ mozgalom 
>>> ideológiai harcosai és a gender studies társadalommérnökei a 
>>> társadalom átformáló törekvéseik miatt elvárják, hogy harcba 
>>> szálljunk a józan ésszel, a biológiával, a nyelvtannal, a 
>>> történelemmel, a természet legalapvetőbb törvényeivel, átírjuk a 
>>> kulturális kánont, és ha lehet, a Szentírást is. Tehát 
>>> tulajdonképpen arról van szó, hogy egy pár évtizedes, erőszakos 
>>> ideológia kedvéért bontsuk le a nyugati társadalom alappilléreit, 
>>> tekintsük semmisnek, elavultnak és meghaladottnak azokat az 
>>> archetípusokat, melyek oszlopként tartják a nyugati kultúrát. Ez nem 
>>> szabadság, hanem őrület. A szabadsághoz szilárd értékrendre van 
>>> szükség, valamint arra, hogy azt rugalmasan kezeljük – engedjük, 
>>> hogy eltérhessenek attól azok, akik úgy látják helyesnek. Nem pedig 
>>> arra, hogy szüntessünk be minden értékrendet.
>>>
>>> Egy híres mondás szerint a sakk azért olyan zseniális, mert csak 
>>> néhány szabályt kell betartani, és a lehetőségek végtelen tárháza 
>>> nyílik meg előttünk. Ám ha azt a néhány alapszabályt betiltjuk, 
>>> akkor nem a valódi szabadság kapuja nyílik meg előttünk, hanem 
>>> értelmetlenné válik az amúgy csodálatos játék.
>>>
>>> bl.jpgKét mondatban összefoglalva: A szabadság egészséges mértéke 
>>> odáig tart, hogy minden embertársamnak elidegeníthetetlen joga van 
>>> ahhoz, hogy vizslának érezze magát, és akként is éljen. De ha emiatt 
>>> én köteles vagyok neki kutyaházat építeni, napi háromszor 
>>> megsétáltatni és megetetni, az már nem szabadság, hanem erőszak és 
>>> elmebaj.
>>>
>>
>

-- 
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus