[Grem] Fekete-Győr A. Kína-szindrómája / Kötter Tamás

2021. Ápr. 15., Cs, 21:36:16 CEST

Keves Mindenki!
Nem Piszkos Fredre, hanem az előző cikkre (Gyurcsányról) szeretnék 
reagálni, de azt már kitöröltem.
Küldöldi hallgatók már a szocializmusban is tanultak magyar egyetemeken, 
azóta is folyamatosan. Ez az egyetemeknek bevételt és kapcsolatépítést is 
jelentett. Egy egyetem idehívása ehhez képest minőségi különbség, és sokan 
attól tartanak, hogy pont ellenkező hatást fog elérni (azaz elszívja a 
hallgatókat ahelyett, hogy idehozná őket). 
Sziasztok         Rita
U.i. A külföldi hallgatók száma egyébként pont az Orbán kormány(ok) alatt 
nőtt meg, az új ösztöndíjprogramnak köszönhetően. Túlnyomó többségük 
muzulmán országból származik különben.

On Thu, 15 Apr 2021, KEA wrote:

>> Fegyőréknél és a Momentumnál pedig a magyar kormány szerintem messze 
>> demokratikusabb
>> szellemű. *Arról írtam, hogy az ilyen primitív cikk leginkább annak 
>> használ, akit támad
>> (Piszkos Fred effektus)*
>
> Akkor lássuk Howard professzor hivatkozott esettanulmányából a vonatkzó 
> részleteket:
>
> * * *
>
> - Ez az ember le akart ütni ólmosbottal!
>
> Az ivóban tartózkodók (igen sokan elmentek, amikor a herceget belökték a Nagy 
> Bivalyhoz)
> vigyorogtak.
>
> - Azt akartam, hogy megnézzétek, mielőtt szétlapítom!
>
> - Azt mondta, hogy ismer téged... - jegyezte meg a kocsmáros.
>
> A Nagy Bivaly megfogta a herceg nyakát.
>
> - Majd mondd a halaknak is...
>
> - Én a Piszkos Fredhez jöttem...! - kiáltotta kétségbeesetten, mert érezte, 
> hogy a nagy marok
> egyetlen szorítására vége lesz.
>
> Nagy Bivaly szomorú, kegyetlen szemei egy pillanatnyi szünetet jeleztek.
>
> - Mi?... Te ismered... Fredet?...
>
> - Csak úgy, ahogy téged - jegyezte meg a vendéglős.
>
> - Ez tévedés - mondta valaki, aki most lépett be a helyiségbe, de nem vették 
> észre. - A kölyök
> csakugyan jól ismer, és ne merd megölni, Bivaly!
>
> Piszkos Fred állt az ajtóban.
>
> A herceg agyában tótágast állt minden. Gyermekkori barátai letagadják, hogy 
> ismerik. Piszkos
> Fred, akit sohasem látott, kijelenti, hogy jó ismerősök.
>
> De a Nagy Bivaly keze egy hajszálnyit sem engedett a szorításból. Úgy nézett 
> Piszkos Fredre,
> hogy néhány gyengébb idegzetű rablógyilkos megborzadt. Zöldesfényű, 
> vérszomjas gyűlölet izzott a
> tekintetében.
>
> * * *
>
> A Nagy Bivaly szorította a herceg nyakát.
>
> - A fiút nem ölheted meg - mondta Fred.
>
> - Úgy. És miért?
>
> - Mert én ölöm meg! És aki ebben megakadályoz, az mehet a fiú után.
>
> A mesztic óriás bambán nézett egy másodpercig.
>
> - Ez a gazember a Honolulu-Staron utazott - kezdte vészjósló arccal a 
> kapitány. - Tudta, hogy
> egy ládában voltam a hajófenékben, és mielőtt kikötött a hajó, ez a kölyök 
> felfordította a
> bőröndöt, és rátett egy csomó nehéz poggyászt.
>
> - Kérem ez tévedés... - mondta a herceg - fogalmam sem volt róla, hogy ön is 
> a hajón van, Mr.
> Piszkos.
>
> - Hazudsz! Te voltál! Éjfélig feküdtem a fedelére borított bőröndben!... 
> Majdnem megfulladtam!...
>
> - Ha-ha-ha...
>
> A Nagy Bivaly felkacagott, és amikor Piszkos Fred nagy léptekkel megindult, 
> hogy jogos áldozatát
> követelje, eléje állt.
>
> - Ez a fiú mától kezdve a barátom! Értetted?
>
> - A fiút én megölöm!
>
> Feszült várakozás.
>
> - Verekedni akarsz?
>
> - Végezni akarok veled! Ez a suhanc, aki bolondot csinált belőled, tetszik 
> nekem! Jaj annak, aki
> hozzányúl...
>
> A kapitány lassan át- meg áthúzta csúf kecskekörmeit a szakállán. Arca ezer 
> ráncba vonult egy
> gúnyos vigyor köré:
>
> - Itt mindenki fél tőled, mert nem tudják, hogy buta vagy. Olyan buta, hogy 
> az erőd sem számít.
> De én elbánok veled Bivaly! Tudhatod!
>
> A toprongyos, szakállas, kissé öreg Piszkos Fred úgy beszélt Szingapur 
> rémével, mintha egy
> jámbor kecskegidát szánna, mert ostobán a sínekre tévedt. Mi volt az, ami 
> mégis visszatartotta
> ezt a kolosszust, hogy szétlapítsa egyetlen csapással a gondozatlan, ősz 
> kapitányt? Talán a
> szennyes kezek egyike, a bal, amelyet hanyagul a nadrágzsebébe süllyesztett, 
> miközben jobbjával
> a szakállát cirógatta.
>
> Az a bal kéz egy kést vagy pisztolyt szorongat, és Piszkos Fred nem szokott 
> habozni.
>
> - A fiút nem bántod, vén fecsegő bolond.
>
> - A fiúval végzek, te élő marhakonzerv!
>
> "Csak tudná az ember, hogy mit szorongat ott, ahol az ököl formája 
> kidudorodik a zsebében" -
> gondolta a Nagy Bivaly, és fújt dühében.
>
> - A fiú sehová nem megy nélkülem.
>
> - Az nagyon okos lesz - vetette közbe Tulipán, és bekötött fejéhez nyúlt. Az 
> igazi Trebitsch is
> helyeslően bólogatott egy nedves rongy alól, amelyet feldagadt arcára 
> borított.
>
> - A Vadsuhanc megérdemelne egy kis "hideget" - mondta a vendéglős -, leütötte 
> a Tulipánt,
> összetörte Buzgó Mócsingot, rátámadt a Nagy Bivalyra, és kikezdett veled is, 
> kapitány.
>
> - Csakugyan szorgalmas fiú - jegyezte meg Piszkos Fred összehúzott fél 
> szemmel. - Azért mégis
> végzek vele.
>
> A Nagy Bivaly szinte rávetette már magát, de Piszkos Fred zsebében még jobban 
> kipúposodott az a
> kés vagy valami, ahogy megszorította.
>
> A Nagy Bivaly kihúzta magát.
>
> - Nekem ez a fiú tetszik! - mondta végül is határozottan. - Nemcsak azért, 
> mert kicsúfolt egy
> vén bolondot, hanem azért is, mert nem ijedt meg itt senkitől... Vadsuhanc! A 
> barátom vagy! Menj
> a szobámba! Ezentúl együtt lakunk, és senki sem fog bántani!
>
> Általános megdöbbenést idézett elő a kijelentés. Az embergyűlölő Nagy Bivaly 
> lakótársat vesz
> magához? Egy kölyköt?
>
> - Csak fecsegj. Minél többet beszélsz, annál nevetségesebbé teszed magad, 
> mert a fiúval végzek -
> dörmögte Piszkos Fred, és leült a földre. Miután a Nagy Bivaly elment 
> őfelségével, a kapitány
> még mindenfélét morgott magában halkan, azután a vendéglőshöz fordult:
>
> - Egy átkozott detektív elkobozta a kikötőben a revolveremet, de ami 
> rosszabb: a késemet is.
> Kinek van egy bicskája?
>
> És előhúzta bal kezét a zsebéből, a kidudorodó valamivel.
>
> Egy alma volt nála mindössze.
>
> * * *
>
> - Mikor szabadítottad meg az én kezeimből a Vadsu... őfelségét?!
>
> - Amikor meg akartad fojtani. Éppen akkor érkeztem a Négy Bölcs Sintérhez. 
> Azt mondtam, hogy
> őfelsége nevetségessé tett és gyűlölöm, erre azonnal védelmedbe vetted, és 
> ezt akartam... Azért
> ne fejeztesse le kétszer, felség. Elég lesz egyszer is. Nekem van szívem.
>
> - Azt akarja mondani... - kérdezte a herceg - hogy az én érdekemben tette?
>
> - Ezt a politikát űztem végig. Amikor elvitték önt megölni, én addig örültem, 
> amíg
> visszahozatták, csak azért, hogy én megpukkadjak a méregtől. Azután elkezdtem 
> a Vöröskarmot
> szeretni, és addig szerettem, amíg elhidegült tőle mindenki, és fellázadtak 
> ellene. Mert az én
> szeretetem öl, butít és nyomorba dönt.
>
> - Gratulálok - kiáltotta nevetve a király. - Zseniális munka volt. De miért 
> állt az én oldalamra?
>
> - Mert tudtam, hogy Bob Warins meghalt.
>
> - Mit mond?!... Mikor halt meg?
>
> - Amikor leszúrtam.
>
>
> -- 
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>