[Grem] magyar őstörténet: 'Fókuszban a sztyepperégió' / a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatközpontjának igazgatója

[csakany]

Kedves Emőke és Mindenki!
A cikk első két bekezdése sajnos durva és tendenciózus hazugságokat 
tartalmaz (mondhattam volna polkorrektebben is).
Az MTA-n 2012 óta működik a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport 
(http://www.arpad.btk.mta.hu/), a cikkben idézett régészeti feltárások 
legalábbis jó részét is ők csinálták, és ismeretterjesztő könyvsorozatot 
is indítottak az új kutatásokról. 
A témához nálam jobban értők nyilván tudják majd pontosítani a dolgokat.
Szia(sztok)         Rita


On Tue, 22 Sep 2020, Emoke Greschik wrote:

> Fókuszban a teljes sztyepperégió
> Helyes irányba kell terelni az őstörténeti kutatást, melyet az elmúlt évtizedek rossz irányba
> sodortak.
> 2020. szeptember 21. 19:14
> https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html
> [123821.jpg]
> 
> A magyar őstörténeti kutatás az elmúlt hetven évben leépült, elsorvadt, illetve rossz irányt
> vett. A Magyar Tudományos Akadémia kutatói ki merték mondani, hogy egyáltalán nem is érdemes
> kutatni a magyar őstörténetet, mivel a saját álláspontjuk szerint azt sem lehet tudni, hogy „kik
> voltunk a IX. században”, nemhogy azt, hogy hol alakult ki a magyarság, milyen körülmények
> között és hogy hogyan fejlődött, kikkel állt kapcsolatban.
> 
> A 2020-as évek új irányt hoztak, megalakult a Magyarságkutató Intézet 2019-ben, és fennállásának
> eddigi egy éve alatt több eredményt mutatott fel, több tabutémához mert hozzányúlni, mint az
> elmúlt évtizedekben a többi hasonló kutatóintézet összesen.
> 
> Vegyük hát sorra jelen írás keretében, hogy hol tart most a kutatás, mit tudunk a magyarság
> kialakulásának körülményeiről és ezen régészeti adatokból milyen következtetések vonhatók le.
> Hogy tisztán lássunk, induljunk ki a honfoglaló magyarok Kárpát-medencei leletanyagából,
> keressünk hasonlót keleten, és ne hagyjuk befolyásolni magunkat a korábban axiómaként
> meghatározott elméletek által.
> 
> Az első és legfontosabb tény, amit le kell szögezzünk: a honfoglaló magyarok a temetkezési
> mellékletek szerint egy lovas nép volt, ugyanis sírjaikban gyakori mellékletek a lószerszámok és
> a ló. Továbbá egyik legkedveltebb fegyverük az összetett reflexíj, másik nevén a visszacsapó íj,
> melynek a vezéri sírokban kiemelkedő szerepük van. Ezt jól példázza, hogy a Révész László által
> meghatározott legfontosabb fejedelmi jelkép a tarsolylemez után a készenléti íjtartó tegez,
> melybe az íjat felajzott állapotában tudták elhelyezni – tehát használatra készen. Mindebből
> levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a honfoglaló magyar egy lovasíjász harcmodort alkalmazó nép
> volt, amely különösen tisztelte a lovat és az egyik legféltettebb fegyvere az íj volt.
> 
> Miért fontos ez? Azért, mert a lovasíjász harcmodort alkalmazó népek kizárólag az Eurázsiai
> sztyeppevidéken éltek – a magyarok őseit tehát régészeti alapon, ezen népek között kell
> keresnünk. Kimondhatjuk: a magyarok ősei már háromezer évvel ezelőtt megismerkedtek azzal a
> harcmodorral, amit a Kárpát-medencébe érkezve is gyakoroltak.
> 
> Sokkal nagyobb kérdés, hogy Kr. e. 1000 előtt hol éltek a magyarok ősei? Az észak-uráli
> „finnugor területeken”? Kialakulhatott-e egy „finnugor” nyelvcsalád az Észak-Urál vidékén, ahol
> a tundra eltartóképessége olyan alacsony, hogy egy főre vetítve is több négyzetkilométer
> vadászterület szükséges a megélhetéshez? Élhetett itt olyan közösség a neo­litikum előtt, amely
> nyelvcsaládot alapít?
> 
> Talán nem logikusabb az a verzió, hogy a nyelvcsaládok a megélhetésre sokkal optimálisabb
> sztyeppevidéken alakulnak ki és csak az megy északra – a sokkal zordabb vidékre –, akit a
> többiek valami ellentét miatt elűznek eredeti lakóhelyéről, a sztyeppéről? A régészeti és a
> néprajzi kutatások is arra utalnak, hogy a ma a tundrán-tajgán élő finnugor népek egykoron a
> sztyeppén éltek, lovat tartottak, délről vándoroltak északra, nem pedig fordítva.
> 
> Ezen okok miatt – és a régészeti leletek tanulsága szerint is – nagy a valószínűsége annak, hogy
> a magyarság eleve a sztyeppezónában alakult ki, és onnan tulajdonképpen ki se mozdult, egészen a
> Kárpát-medencébe érkezéséig. Az eurázsiai füves sztyeppe egyébként több mint tízezer kilométer
> hosszú, váltakozó, helyenként több száz kilométer széles, tehát elég nagy terület ahhoz, hogy
> egy olyan lovasnép, mint a magyar, akár több ezer évig éljen ezen a lótartásra kiválóan alkalmas
> területen, mely a Koreai-félszigettől a Kárpát-medencéig tart. Nem meglepő tehát, hogy a
> honfoglaló magyar leletanyaghoz hasonló tárgyakat is leggyakrabban ebben a sztyeppezónában
> találunk.
> 
> Vegyük hát sorra, hogy jelenleg hol ismerünk olyan területeket, melyeken a Kárpát-medencei
> magyar honfoglalókhoz hasonló leletanyag kerül elő! Mely területeket érdemes tehát kutatni? Ha
> nyugatról keletre tartunk, akkor az első ilyen állomás Ukrajna területe, ahol a Fekete-tenger
> északi partvidékén, a Kárpátok keleti előterében és Kijev környékén számos olyan lelőhely
> található, ahol régebben és az elmúlt években is magyar jellegű leletanyag került elő. Ez
> lehetett a forrásokból ismert Etelköz, melyet a régészet Szubbotyici-horizontként tart számon,
> egyik legszebb lelőhelyéről elnevezve.
> 
> A második érdekes terület a Kaukázus északi előtere, a Kubán folyó vidéke, ahonnan a
> magyarokéhoz nagyon hasonló tárgyak kerültek elő nagyrészt szórványként, de az utóbbi évek
> feltárásainak köszönhetően már „in situ” állapotban is. A kutatók egy része ide lokalizálja az
> írott forrásokban Levédiaként említett területet.
> 
> A harmadik és egyben talán legfontosabb körzet a Dél-Urál vidéke, melynek nyugati (Volga–Káma
> vidéke) és keleti (Cseljabinszk, Jekatyerinburg környéke) oldalán is olyan lelőhelyek
> sorakoznak, melyek egyértelműen arra utalnak, hogy a magyarság több száz évig élt ezen a
> területen. Fontos tudni, hogy a Dél-Urál egy ellaposodó, lankás hegység, melynek völgyei gond
> nélkül járhatók lóval és kocsival, így az Urál keleti és nyugati oldala között a füves
> sztyeppéhez szokott lovasíjász népek számára is biztosított az átjárás.
> 
> Ez a terület több szempontból érdekes. Egyrészt itt találhatók olyan régészeti leletek, melyek
> modern, hiteles feltárásokból származnak (például az Uelgi-tó) és a Kárpát-medencei leletanyagra
> megszólalásig hasonlítanak, ráadásul nemcsak motívumkincsük, hanem technikai kivitelezésük is
> azonos – tehát letagadhatatlanul a magyar néphez köthetők. Másrészt az is látszik, hogy ebben a
> régióban a „magyar jellegű leletanyaggal rendelkező nép” – mondjuk ki tehát: a magyar nép – több
> száz évig élt. Ugyanis a tárgyak nagy része a honfoglalás előttre vagy környékére keltezhető, de
> vannak olyan sírok is, melyek X., sőt XI–XIII. századiak, tehát a magyar honfoglalás utániak. Ez
> azt bizonyítja, hogy a több száz évig itt élő népnek csak egy része vonult be a Kárpát-medencébe
> a magyar honfoglaláskor, de egy másik és elég jelentős része itt maradt, és legalább a
> tatárjárásig itt is élt. Minden bizonnyal velük találkozott Julianus barát, aki a tatárjárás
> előtt járt keleten és találta meg az akkor még ott magyarul beszélő népet, és aki a területet
> Magna Hungáriaként vagy a régi Magyarországként írja le. És talán az sem véletlen, hogy a
> legújabb archeogenetikai kutatások a ma is itt élő baskír népet kapcsolatba hozzák az Árpád-ház
> apai ágának őseivel.
> Az újabb kutatások alapján viszont még keletebbre kell tekintenünk. 2016-ban Kínában volt
> szerencsém a Belső-Mongólia Autonóm terület több múzeumát is megtekinteni, melyek közül
> kiemelném a hahhoti (ejtsd: höhhot) és az ordoszi múzeumokat, melyekben világszínvonalú és az új
> régészeti anyagokat is bemutató kiállítások vannak. A legtöbb lelet az ázsiai hun korszakból és
> a szkíták időszakából való, illetve Dzsingisz kán idejéből, de azért elvétve találunk a hunok és
> a középkor közötti időszakból, a VI–XI. századból származó leleteket is, melyek között meglepő,
> de akadnak magyar jellegű tárgyak is: például övdíszek, nyeregveretek, lószerszámok, palmettás
> díszű fémedények. Sőt olyan X–XI. századi freskók is vannak Kínában, melyek zenére táncoló
> „nomádokat” ábrázolnak, akiken sztyeppei nadrág, ing, csizma látható, övükről pedig a magyar
> tarsolylemezek formájával azonos bőrtarsoly lóg. Lovaik is rajta vannak az ábrázoláson, melyek
> szerszámzata olyan, mintha csak egy VIII–IX. századi csótáros késő avar sírt néznénk a magyar
> múzeumok kiállításaiban.
> A kínai leletek arra hívják fel a figyelmet, hogy a sztyeppe két végpontja között nemcsak a
> szkíta vagy a hun korban közlekedtek a lovasok, hanem később is, a magyar honfoglalás korában
> is. Érdemes tehát teljesen Kínáig, sőt akár Koreáig vizsgálódnunk, mert például Koreában a kora
> avar VI. századi gyűrűs markolatú kardoknak vannak kiváló analógiái.
> 
> Természetesen vizsgálnunk kell a Kína és az Urál közti sztyeppei térséget is, Dél-Oroszországot,
> Kazahsztánt és Mongóliát is. Nem véletlenül figyelt már fel a kutatás a Minuszinszki-medencében
> található leletekre korábban, amelyek akár magyarok is lehetnek – érdemes lenne azokat is tovább
> kutatni, több évtized kihagyás után.
> 
> Az előbbiekben leírtak alapján látható, hogy a magyar jellegű tárgytípusok lényegé­ben az egész
> sztyepperégióban elterjedtek, ami arra utal, hogy a szkíták korában (Kr. e. V. sz.) fénykorát
> élő sztyeppei civilizáció még a X. században is működött, és az Urál menti magyarok nemcsak
> nyugat felé indítottak katonai vagy kereskedelmi célú akciókat, hanem kelet felé is ugyanúgy
> jártak.
> 
> Összegzésképpen megállapíthatjuk tehát, hogy a honfoglaló magyar nép és a rájuk jellemző anyagi
> kultúra kialakulását érdemes kutatni a teljes sztyepperégióban, a Kárpát-medencétől Koreáig. Nem
> szabad csak az ukrajnai, kaukázusi vagy csak a dél-uráli lelőhelyekre koncentrálni – minden
> olyan területet vizsgálni kell, ahol magyar jellegű tárgyak előkerültek. Tehát tanulmányozni
> kell a teljes sztyepperégiót, ahol nem mellesleg a lovaskultúrának több ezer éves hagyománya
> van.
> 
> A magyarságkutatásnak ez kell legyen a célja, a feladata és a küldetése is! Helyes irányba kell
> terelni végre a magyar őstörténeti kutatást, melyet az elmúlt évtizedek munkája rossz irányba
> vitt el. Igenis tudjuk meg – Bakay Kornél régészkutatónk szavaival élve –, hogy kik vagyunk,
> honnan jöttünk! Azért, hogy megtudhassuk, hová tartunk, mivé leszünk! Múltját ismerő, büszke
> magyar vagy globalista világpolgár, akit csak a tőzsdeindex érdekel. Tisztelt hölgyeim, uraim,
> önök mit választanának?
> 
> Makoldi Miklós
> 
> A szerző igazgató, Magyarságkutató Intézet, Régészeti Kutatóközpont
>
>  * 
> 
> [icon-envelope-tick-green-avg-v1.png]
> Mentes a vírusoktól. www.avg.com
> 
>