[Grem] Interjú Kollár László, MTA főtitkárral

[Emoke Greschik]

 MTA-főtitkár: Nyitott intézmény szeretnénk lenni, szkanderezés nélkül
<https://szemlelek.net/2020/09/21/mta_fotitkar_interju>

*https://szemlelek.net/2020/09/21/mta_fotitkar_interju
<https://szemlelek.net/2020/09/21/mta_fotitkar_interju>*

*Interjú Kollár Lászlóval elutasított ebédmeghívásról, a bizalomvesztés
miatt külföldre távozó tehetségekről, a magyar társadalom sebzettségéről,
partneri törekvésekről.*

*– Külső szemlélőként olyan érzésem van, mintha egy ostromlott várba
érkeztem volna erre a beszélgetésre. Idebent is hasonló gondolatok
fogalmazódnak meg Önökben?*
– Nem örülünk, ha viharok jelennek meg a Magyar Tudományos Akadémia
környékén, de tesszük a dolgunkat. Úgy próbálunk tevékenykedni, hogy mi
magunk ne keltsünk viharokat. Szakmai szempontok mentén munkálkodunk,
igyekszünk haladni előre.

*– Nehéz lehet úgy haladni előre – különösen ebben a viharos időszakban,
amikor például a minisztérium utólag néhány helyen módosította,
felülbírálta a tudományos bizottságok döntését –, hogy pár napja kiderült:
Palkovics László nem fogadta el az MTA elnöke, Freund Tamás gesztus értékű,
párbeszédre buzdító ebédmeghívását, helyette a miniszter üzenetet küldött,
amely nyilvánosan is megjelent.*
– Az lenne a cél, hogy beszéljünk egymással, beszéljünk a kormányzat
képviselőivel. Fontos megjegyezni, hogy elnök úr nem a médián keresztül
üzent miniszter úrnak, hanem elküldött egy személyes levelet. Magam is
írtam az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) korábbi
elnökeként, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH)
korábbi elnökével, az ERC korábbi alelnökével és az OTKA másik korábbi
elnökével közösen egy levelet miniszterelnök úrnak, amelyben jeleztük, hogy
szakmailag nem értünk egyet mindazzal, ami történt. Azt gondoljuk, valódi
megoldást kellene találnunk arra, hogy amit szakmailag nem tartunk
helyesnek, az garantáltan ne is történhessen meg. Ismétlem, ezek nem nyílt
levelek voltak. Nagyon kár, hogy ezek kiszivárogtak, ahogy az is
sajnálatos, hogy Palkovics miniszter úr levele is nyilvánosságra került.

Szükséges lenne beszélnünk egymással, hiszen az Akadémián hatalmas szakmai
tudás van, amire az ország érdekében építeni kellene. Nyilván nem örülünk,
ha ez nem jön létre. Tovább kell menni, folyamatosan keressük a tárgyalás
lehetőségét.

*– Egyből aktualitásokkal indult a beszélgetésünk, de mielőtt elmélyednénk
a részletekben, kérem, fogalmazza meg, mi a Magyar Tudományos Akadémia
átfogó küldetése ma, 2020-ban!*
– A legfontosabb elveket már megfogalmazta az Akadémia előző vezetése,
amelyet jóváhagyott az MTA közgyűlése.

*– Ez az MTA honlapján is elérhető Küldetésnyilatkozat
<https://mta.hu/mta_hirei/az-akademia-megujult-kuldetese-az-mta-elnoksege-altal-elfogadott-valtozat-110232>?*
– Így van. A tisztújításkor annak tartalmával az összes pályázó
egyetértett. Az Akadémia nem az akadémikusokból álló klub, hanem az összes
köztestületi tagot képviseli az intézmény. Ez nagyjából 17 ezer embert
jelent, akik valamennyien PhD-fokozattal rendelkeznek. Jóllehet, az
Akadémia nem értett avval egyet, hogy elvették az intézményhálózatát,
aminek többször erőteljesen hangot is adott, de az új helyzetben feladata,
hogy az összmagyar tudományosság képviselője legyen. A köztestületi tagok
kutatóintézetekben, múzeumokban, egyetemeken dolgoznak – a többség utóbbi
intézmények munkatársa. Az MTA 11 osztályán belül számos bizottság működik,
amelyek lefedik a teljes magyar tudományosságot. Mivel a szakma krémje van
jelen ezekben a bizottságokban, valóban szakmai válaszokat tudunk adni
szakmai kérdésekre.
[image: mta4.jpg]

*– Az olvasók egy része velem együtt valószínűleg nem tartozik ebbe a
krémbe. Sokan nem értjük pontosan, mi a tétje, hogy ki felel a kutatói
hálózatért, mi az az OTKA, milyen mérhető eredménye van az említett
bizottságok létezésének. Bennük, bennünk jogosan merül fel a praktikus
kérdés, hogy miért hasznos az országnak, ha fenntartunk egy tudományos
akadémiát?*
– Sokan talán azt sem tudják pontosan, mi az értelme, haszna a tudományos
kutatásoknak. Mégis, nagyon sok múlik azon, hogy egy országban a tudomány
művelése kiemelkedő szinten folyik-e. A kutatás közvetlen eredménye, hogy a
tudományos kérdésekre adott válaszokból cikkek, könyvek születnek,
amelyekre épülve aztán gyakran konkrét, az iparban hasznosítható, gazdasági
előnyt jelentő, vagy társadalmi hatást kiváltó, a kultúra megőrzését
szolgáló további eredmények is keletkezhetnek. De a tudományos kutatás nem
csupán azért fontos, mert erre épülhetnek alkalmazások, nem pusztán azért,
mert nem várt eredmények is születhetnek belőle, hanem azért is, mert a
kutatás kapcsán alakulnak ki olyan tudományos műhelyek, amelyekben a jövő
gondolkodó értelmisége nevelődhet ki. Nem kizárólag tudósok képződnek
ezekben a közösségekben, hanem nyitott gondolkodású, problémafelvető
személyiségek, akik meg merik kérdőjelezni a korábbi evidenciákat. Ebből
tud kinőni az innováció is.

Nagyon fontos, hogy az egyetemeken, de már a középiskolákban is nyitott
gondolkodásra, érdeklődésre neveljük a fiatalokat. Csak így tudunk ugyanis
válaszolni az élet meglepő kérdéseire.

Számos mérnöki képzést végző egyetem küldetésnyilatkozatában ott szerepel,
hogy arra kell a hallgatókat képezni, hogy a ma még nem ismert problémákat
meg tudják oldani. Negyven éve nem ezt mondták az egyetemek, hanem azt,
hogy tudjon például a mérnök a megszokott gyakorlat szerint hidat tervezni.
A valóban hasznosuló tudás nyitott gondolkodás nélkül elsorvadna. A Magyar
Tudományos Akadémia nevében az első szó ugyanolyan fontos, mint a második:
2025-ben kétszáz éves Akadémiánknak alapítása óta feladata a magyar nyelv
és kultúra megőrzése, ezt Magyarország helyett senki nem fogja elvégezni.
Ahogyan a magyar társadalommal kapcsolatos kutatásokat sem.

*– Idéznék az MTA elnökének székfoglaló beszédéből, amely még konkrétabbá
teheti, milyen gyakorlati haszna lehet a társadalom számára, hogy van egy
ilyen intézményünk. Freund Tamás ugyanis az áltudományok elleni harcot is
megjelölte fontos tevékenységként, amelynek létjogosultsága a koronavírus
járványa kapcsán felbukkanó sajátos elméletek terjedése láttán igencsak
szükségszerűnek tűnik.*
– Mindenképpen akad az Akadémiának tennivalója e téren. A honlapunkon egy
külön csoportba rendezve olvashatóak <https://tudomany.hu/> a témával
foglalkozó írások, amelyek a különböző áltudományos elméleteket teszik
helyre. Az Akadémiának nagyon komoly felelőssége van az élet minden
területén. Ez néha hálátlan feladat, de meg kell szólalnunk, ha egy-egy
áltudományos dolog terjedni kezd. Koronavírus esetén emberek halhatnak
bele, ha azt hiszik némelyek, hogy veszélytelen dologról van szó, vagy
bizonyos gyógyszernek hitt szereknek lenne gyógyító hatásuk. Ilyenkor
erkölcsi kötelességünk megszólalni, ahogy ezt sok esetben meg is tettük
<https://mta.hu/mta_hirei/az-mtahu-osszeallitasai-a-koronavirus-helyzetrol-110465>
.

*– A közvélemény leggyakrabban az MTA elnökével, szavaival, tevékenységével
találkozik. Adódik a kérdés, hogy mi a feladata a főtitkárnak azon túl,
hogy az elnök közvetlen helyettese.*
– Talán kezdhetnénk azzal, hogy Arany János volt az MTA egyik legismertebb
főtitkára. Eredetileg a főtitkárhoz tartoztak a kutatóhálózattal és annak
mintegy 5000 dolgozójával kapcsolatos ügyek. Ez jelenleg nyilván nem így
van. Az intézményhálózat leválasztása előtt 168 főállású munkatárs
tartozott az Akadémiához, jelenleg ez a létszám 100 körüli. Közülük
mindössze 3 választott vezető – az elnök, a főtitkár és a
főtitkár-helyettes – tevékenykedik itt főállásban. Nagyon jó a
munkamegosztás közöttünk, sokat beszélünk, közösen hozunk döntéseket,
szétosztjuk egymás között a feladatokat. Saját hátterem miatt a kutatási
pályázatok kezelésében várhatóan kiemelt szerepem lesz, amely fontos részét
képezi az életpályamodellnek.
[image: mta3.jpg]

*– Amint utalt rá, nem örülnek, hogy a kutatóhálózat elkerült Önöktől, így
bizonyos értelemben kevesebb feladaton kell osztozniuk a vezetőknek. De mi
múlik azon, hogy egy Maróth Miklós által vezetett külön szervezet, vagy az
MTA irányítja ezeket a tudományos intézeteket?*
– Nem az a legnagyobb baj, hogy elvált az Akadémiától a kutatóhálózat,
hanem az a kérdés, hogy kellő tudományos szabadsága lesz-e, kellő
távolságban lesz-e a politikától – ezért küzdöttünk a tárgyalások során. A
kérdésre előbb-utóbb az idő választ fog adni. Az új vezetés tagjaiként azt
fogalmaztuk meg jelen helyzetben, hogy mint MTA előre kívánunk nézni. Az a
célunk, hogy a kialakult körülményeket tudomásul véve – függetlenül attól,
hogy az intézethálózat leválasztásával nem értettünk egyet – megvalósítsuk
az Akadémia küldetését.

*– Ami nem lesz könnyű, amennyiben tényleg igaz, hogy sok független kutató
elvesztette a bizalmát a kormányzatban az elmúlt hónapokban tapasztaltak
miatt.*
– Így van, és ez nagy károkat okoz. Egy nemzetközileg jegyzett tudósnak
nagy a mobilitása. Ha nincs bizalom, könnyen vált országot, hagy itt
bennünket.

*– A lábával szavaz?*
– Igen, szavazhat. Egy 35 éves eredményes kutatót tárt karokkal fogadnak a
világon mindenhol. Emiatt a kiszámíthatóság, az életpályamodell borzasztóan
fontos, különben elveszítjük a legjobb embereinket, az iskolateremtőket. Ez
nem csupán arról szól, hogy a jövőben nem itt születik majd meg egy
tudományos eredmény, hanem az a közeg sérül, ahol a gondolkodó értelmiség
létrejön.

Nem az eredmény hiánya a legnagyobb probléma, hanem az az űr, ami a
tehetséges tudós után marad.

*– Létezik egy olyan feltételezés a mindenkori – tehát nem kifejezetten a
mostani – kormányzat kapcsán, hogy kevesebb önállóan gondolkodó emberre és
minél több irányítható állampolgárra van szüksége. Bízom benne, hogy az
előbb Ön által elmondottak kapcsán meg tudja cáfolni ezt a véleményt a
mostani kormányzatra vonatkozóan.*
– Ha létezne ilyesféle tudatosság a kormány részéről, az ördögi lenne.
Ennek nyilvánvalóan az ellentettje igaz, gazdasági oldalról is. Ha valaki
kíváncsi, kételkedő, ez nem azt jelenti, hogy az illető nem tud
együttműködni, hanem nem amiatt fogad el valamit, mert például egy fontos
pozíciót betöltő személy mondja, hanem mert megérti a döntés okát is. Ez
nem csupán a tudományos kérdésekre, hanem az élet minden területére igaz.
Nagyon gyorsan változó világunk van, ezért olyan emberekre van szükség,
akik képesek az új kihívásokat felismerni, képesek alkalmazkodni,
változtatni, innovatívan cselekedni. Ha hiányozna ez a gondolkodásmód,
előbb-utóbb a legvacakabb beszállítói tevékenység felé tolnánk el az
iparunkat is, amitől rendkívül kiszolgáltatottá válnánk. Azt gondolom, ez
egyetlen kormánynak sem lehet érdeke.

*– Ha tehát ugyanaz a célja a Magyar Tudományos Akadémiának és Magyarország
Kormányának, akkor mégis mi ez a feszültség Önök között?*
– Mi nem szeretnénk összefeszülni, együtt akarunk dolgozni. Ezt többször is
hangsúlyozta az elnökünk. Bármilyen értelmiségi számára komoly kérdés, hogy
mikor és hogyan kell megszólalnia. Ez nem triviális dolog. Az Akadémiának
az az alapvető attitűdje – az előző vezetésnek is az volt –, hogy együtt
kívánunk működni a mindenkori kormányzattal. Felelősséget érezve az egész
magyar társadalomért a kormányzat természetes partnereinek kell lennünk.
Előfordulhat ugyanakkor, hogy megszólalási kényszerbe kerülünk. Ilyen volt
az OTKA-pályázatok ügye, amelyek kapcsán nem tehette meg az MTA elnöke,
hogy nem fejti ki a véleményét. De az Akadémia nem szeretne szkanderezni.
Ha mégis, akkor „muszáj-Herkulesek” leszünk, de ezt el szeretnénk kerülni.
Dolgozni kívánunk, a tudományosság és az ország érdekében.
[image: mta02.jpg]

*– Számomra még mindig a bizalomhiány tűnik a központi problémának, ami
olyan sebzettséget okoz, ami gátolja a kibontakozást.*
– Ez egy sebzett ország. Sokkoló élményt jelentett számomra, hogy amikor 30
éve Amerikában visszavittem a könyveket a könyvtárba, csak beraktam a
köteteket egy tárolóba. Nem kaptam pecsétet, nem ellenőrizte senki, hogy
nem loptam-e el egy kiadványt. Ott és akkor ez fel sem merült. Úgy tudtam
onnan telefonvonalat kapni, hogy felhívtam a társaságot és azt mondták, egy
óra múlva élni fog a vonalam, majd a hónap végén fizetek. Nem kellett
semmit aláírni, sem előre rendezni a számlát.

A bizalmatlanság árát sokféleképpen szenvedjük meg idehaza, amikor
bürokratikus béklyókat rakunk a kutatóinkra, a tanárainkra, mindenkire.

Nagy baj, hogy ez így van, de persze oka is van annak, hogy így alakult,
rengetegen sajnos visszaélnek az esetleges bizalommal. Alapvető lenne, hogy
tudjunk bizalomra építeni, és tudjuk így a sebeinket is gyógyítani,
miközben persze ostobának sem kell lenni, nem szabad elfogadni a
visszaéléseket. De ez jelen van az iskolákban is. A tudomány területén
különösen nem kéne jelen lennie a bizalmatlanságnak. Az Akadémia elnöke
határozottan dolgozik azoknak a csatornáknak a kialakításán a kormányzat
képviselői felé, amelyeken beszélni tudunk egymással, s amely segíthet
észrevenni, hogy – amint Ön is említette – valójában közösek a céljaink.

*– Palkovics László, akit régebb óta, a járműipar világából ismerek, meg is
említi a nyilvánosságra került levelében, hogy ő nem csupán miniszter,
hanem a tudomány embere is. Ő is az MTA tagja, így még kevésbé érthető,
hogy miért nehéz szót értenie a két félnek egymással.*
– A maga területén Palkovics László kiváló kutató – a mi osztályunkon lett
akadémikus. Nem szívesen kommentálom a levelét, remélem, hogy a kérdésről
előbb-utóbb lesz párbeszéd. Mégsem kerülöm meg a kérdést, hisz a szintén
kiszivárgott, általunk írt levél úgyis világosan tartalmazza a
véleményemet: a miniszter úrtól idézett mondatot nagyon szerencsétlennek
tartom. A tudomány finanszírozásánál rendkívül fontos, hogy a döntéseket az
erre delegált közösségek hozzák meg. Ezek a csapatok nagyon sok szempontot
végigbeszélve, végigvitázva meghatározzák a pályázatok sorrendjét. Ha abba
szólna bele a forrás biztosítója, hogy több pénzt ad, így a meghatározott
sorrendben többen kapnak támogatást, azzal nem lenne gond. Azzal sem lenne
probléma, ha eljárási hiba vagy etikai vétség miatt avatkoznának be. De az
átfogó szakmai tudás a bizottságban van meg, egy grémium átgondolt döntését
a legkiválóbb képességű személy sem szabad, hogy szakmailag felülbírálja.

*– Vannak olyan kérdések, amelyeket ennél az asztalnál most nem fogunk
válaszolt találni. Az viszont nem másokon múlik, hogy milyen tervek vannak
az Önök asztalán az MTA következő évekre vonatkozó tevékenységét illetően.*
– Sok konkrét lépést szeretnénk megtenni, ez elnök úr programjából is
kiderül. Sok olyan terv van, amit saját magunk is meg tudunk tenni, van,
amihez kellene külső támogatás. Mindenképpen nyitni szeretnénk a társadalom
felé, kiemelten a középiskolák felé. Fontosnak tartjuk, hogy megismertessük
minél több emberrel a tudás világát. El fog indulni az MTA Székház
rekonstrukciója, itt is fontos szempont a tudomány népszerűsítésének
funkciója.

Szándékunkban áll a Mindentudás Egyetemének újraindítása.

A Magyar Tudomány Ünnepébe is szeretnénk sokkal szélesebb érdeklődő kört
bevonni. Törekedni fogunk rá, hogy a szakmai rendezvényeink könnyebben
befogadhatóak legyenek a nagyközönség számára. Fel kívánjuk ajánlani a
kormányzatnak, hogy jelentős tudásbázisunkra építve szakmai kérdésekben
szívesen állunk a döntéshozók rendelkezésére. Nyitnunk kell az egyetemek és
általában a kutatóhelyek felé, ezt egyetemi oktatóként is fontosnak tartom.
[image: mta5.jpg]

*– Hiszen főként ott termelődnek ki a jövő akadémikusai.*
– Abszolút így van. A legtöbb kutatóintézetnek van szerződése valamelyik
egyetemmel, ott jönnek létre azok a szakmai műhelyek, ahol a jövő kutatói
már jelen vannak. Nem lesz minden PhD-fokozatot szerzett személyből kutató,
de ők lesznek a társadalom, az ipar, a gazdaság meghatározó, vezető
személyiségei.

*Beszélgetőtárs: Gégény István*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200922/6833c215/attachment.html>