[Grem] magyar őstörténet: 'Fókuszban a sztyepperégió' / a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatközpontjának igazgatója

[Emoke Greschik]

 *Fókuszban a teljes sztyepperégió*
*Helyes irányba kell terelni az őstörténeti kutatást, melyet az elmúlt
évtizedek rossz irányba sodortak.*
2020. szeptember 21. 19:14
https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/117533-Fokuszban_a_teljes_sztyepperegio.html#>

A magyar őstörténeti kutatás az elmúlt hetven évben leépült, elsorvadt,
illetve rossz irányt vett. A Magyar Tudományos Akadémia kutatói ki merték
mondani, hogy egyáltalán nem is érdemes kutatni a magyar őstörténetet,
mivel a saját álláspontjuk szerint azt sem lehet tudni, hogy „kik voltunk a
IX. században”, nemhogy azt, hogy hol alakult ki a magyarság, milyen
körülmények között és hogy hogyan fejlődött, kikkel állt kapcsolatban.
A 2020-as évek új irányt hoztak, megalakult a Magyarságkutató Intézet
2019-ben, és fennállásának eddigi egy éve alatt több eredményt mutatott
fel, több tabutémához mert hozzányúlni, mint az elmúlt évtizedekben a többi
hasonló kutatóintézet összesen.

Vegyük hát sorra jelen írás keretében, hogy hol tart most a kutatás, mit
tudunk a magyarság kialakulásának körülményeiről és ezen régészeti
adatokból milyen következtetések vonhatók le. Hogy tisztán lássunk,
induljunk ki a honfoglaló magyarok Kárpát-medencei leletanyagából,
keressünk hasonlót keleten, és ne hagyjuk befolyásolni magunkat a korábban
axiómaként meghatározott elméletek által.

Az első és legfontosabb tény, amit le kell szögezzünk: a honfoglaló
magyarok a temetkezési mellékletek szerint egy lovas nép volt, ugyanis
sírjaikban gyakori mellékletek a lószerszámok és a ló. Továbbá egyik
legkedveltebb fegyverük az összetett reflexíj, másik nevén a visszacsapó
íj, melynek a vezéri sírokban kiemelkedő szerepük van. Ezt jól példázza,
hogy a Révész László által meghatározott legfontosabb fejedelmi jelkép a
tarsolylemez után a készenléti íjtartó tegez, melybe az íjat felajzott
állapotában tudták elhelyezni – tehát használatra készen. Mindebből
levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a honfoglaló magyar egy lovasíjász
harcmodort alkalmazó nép volt, amely különösen tisztelte a lovat és az
egyik legféltettebb fegyvere az íj volt.

Miért fontos ez? Azért, mert a lovasíjász harcmodort alkalmazó népek
kizárólag az Eurázsiai sztyeppevidéken éltek – a magyarok őseit tehát
régészeti alapon, ezen népek között kell keresnünk. Kimondhatjuk: a
magyarok ősei már háromezer évvel ezelőtt megismerkedtek azzal a
harcmodorral, amit a Kárpát-medencébe érkezve is gyakoroltak.

Sokkal nagyobb kérdés, hogy Kr. e. 1000 előtt hol éltek a magyarok ősei? Az
észak-uráli „finnugor területeken”? Kialakulhatott-e egy „finnugor”
nyelvcsalád az Észak-Urál vidékén, ahol a tundra eltartóképessége olyan
alacsony, hogy egy főre vetítve is több négyzetkilométer vadászterület
szükséges a megélhetéshez? Élhetett itt olyan közösség a neo­litikum előtt,
amely nyelvcsaládot alapít?

Talán nem logikusabb az a verzió, hogy a nyelvcsaládok a megélhetésre
sokkal optimálisabb sztyeppevidéken alakulnak ki és csak az megy északra –
a sokkal zordabb vidékre –, akit a többiek valami ellentét miatt elűznek
eredeti lakóhelyéről, a sztyeppéről? A régészeti és a néprajzi kutatások is
arra utalnak, hogy a ma a tundrán-tajgán élő finnugor népek egykoron a
sztyeppén éltek, lovat tartottak, délről vándoroltak északra, nem pedig
fordítva.

Ezen okok miatt – és a régészeti leletek tanulsága szerint is – nagy a
valószínűsége annak, hogy a magyarság eleve a sztyeppezónában alakult ki,
és onnan tulajdonképpen ki se mozdult, egészen a Kárpát-medencébe
érkezéséig. Az eurázsiai füves sztyeppe egyébként több mint tízezer
kilométer hosszú, váltakozó, helyenként több száz kilométer széles, tehát
elég nagy terület ahhoz, hogy egy olyan lovasnép, mint a magyar, akár több
ezer évig éljen ezen a lótartásra kiválóan alkalmas területen, mely a
Koreai-félszigettől a Kárpát-medencéig tart. Nem meglepő tehát, hogy a
honfoglaló magyar leletanyaghoz hasonló tárgyakat is leggyakrabban ebben a
sztyeppezónában találunk.

Vegyük hát sorra, hogy jelenleg hol ismerünk olyan területeket, melyeken a
Kárpát-medencei magyar honfoglalókhoz hasonló leletanyag kerül elő! Mely
területeket érdemes tehát kutatni? Ha nyugatról keletre tartunk, akkor az
első ilyen állomás Ukrajna területe, ahol a Fekete-tenger északi
partvidékén, a Kárpátok keleti előterében és Kijev környékén számos olyan
lelőhely található, ahol régebben és az elmúlt években is magyar jellegű
leletanyag került elő. Ez lehetett a forrásokból ismert Etelköz, melyet a
régészet Szubbotyici-horizontként tart számon, egyik legszebb lelőhelyéről
elnevezve.

A második érdekes terület a Kaukázus északi előtere, a Kubán folyó vidéke,
ahonnan a magyarokéhoz nagyon hasonló tárgyak kerültek elő nagyrészt
szórványként, de az utóbbi évek feltárásainak köszönhetően már „in situ”
állapotban is. A kutatók egy része ide lokalizálja az írott forrásokban
Levédiaként említett területet.

A harmadik és egyben talán legfontosabb körzet a Dél-Urál vidéke, melynek
nyugati (Volga–Káma vidéke) és keleti (Cseljabinszk, Jekatyerinburg
környéke) oldalán is olyan lelőhelyek sorakoznak, melyek egyértelműen arra
utalnak, hogy a magyarság több száz évig élt ezen a területen. Fontos
tudni, hogy a Dél-Urál egy ellaposodó, lankás hegység, melynek völgyei gond
nélkül járhatók lóval és kocsival, így az Urál keleti és nyugati oldala
között a füves sztyeppéhez szokott lovasíjász népek számára is biztosított
az átjárás.

Ez a terület több szempontból érdekes. Egyrészt itt találhatók olyan
régészeti leletek, melyek modern, hiteles feltárásokból származnak (például
az Uelgi-tó) és a Kárpát-medencei leletanyagra megszólalásig hasonlítanak,
ráadásul nemcsak motívumkincsük, hanem technikai kivitelezésük is azonos –
tehát letagadhatatlanul a magyar néphez köthetők. Másrészt az is látszik,
hogy ebben a régióban a „magyar jellegű leletanyaggal rendelkező nép” –
mondjuk ki tehát: a magyar nép – több száz évig élt. Ugyanis a tárgyak nagy
része a honfoglalás előttre vagy környékére keltezhető, de vannak olyan
sírok is, melyek X., sőt XI–XIII. századiak, tehát a magyar honfoglalás
utániak. Ez azt bizonyítja, hogy a több száz évig itt élő népnek csak egy
része vonult be a Kárpát-medencébe a magyar honfoglaláskor, de egy másik és
elég jelentős része itt maradt, és legalább a tatárjárásig itt is élt.
Minden bizonnyal velük találkozott Julianus barát, aki a tatárjárás előtt
járt keleten és találta meg az akkor még ott magyarul beszélő népet, és aki
a területet Magna Hungáriaként vagy a régi Magyarországként írja le. És
talán az sem véletlen, hogy a legújabb archeogenetikai kutatások a ma is
itt élő baskír népet kapcsolatba hozzák az Árpád-ház apai ágának őseivel.
Az újabb kutatások alapján viszont még keletebbre kell tekintenünk.
2016-ban Kínában volt szerencsém a Belső-Mongólia Autonóm terület több
múzeumát is megtekinteni, melyek közül kiemelném a hahhoti (ejtsd: höhhot)
és az ordoszi múzeumokat, melyekben világszínvonalú és az új régészeti
anyagokat is bemutató kiállítások vannak. A legtöbb lelet az ázsiai hun
korszakból és a szkíták időszakából való, illetve Dzsingisz kán idejéből,
de azért elvétve találunk a hunok és a középkor közötti időszakból, a
VI–XI. századból származó leleteket is, melyek között meglepő, de akadnak
magyar jellegű tárgyak is: például övdíszek, nyeregveretek, lószerszámok,
palmettás díszű fémedények. Sőt olyan X–XI. századi freskók is vannak
Kínában, melyek zenére táncoló „nomádokat” ábrázolnak, akiken sztyeppei
nadrág, ing, csizma látható, övükről pedig a magyar tarsolylemezek
formájával azonos bőrtarsoly lóg. Lovaik is rajta vannak az ábrázoláson,
melyek szerszámzata olyan, mintha csak egy VIII–IX. századi csótáros késő
avar sírt néznénk a magyar múzeumok kiállításaiban.
A kínai leletek arra hívják fel a figyelmet, hogy a sztyeppe két végpontja
között nemcsak a szkíta vagy a hun korban közlekedtek a lovasok, hanem
később is, a magyar honfoglalás korában is. Érdemes tehát teljesen Kínáig,
sőt akár Koreáig vizsgálódnunk, mert például Koreában a kora avar VI.
századi gyűrűs markolatú kardoknak vannak kiváló analógiái.

Természetesen vizsgálnunk kell a Kína és az Urál közti sztyeppei térséget
is, Dél-Oroszországot, Kazahsztánt és Mongóliát is. Nem véletlenül figyelt
már fel a kutatás a Minuszinszki-medencében található leletekre korábban,
amelyek akár magyarok is lehetnek – érdemes lenne azokat is tovább kutatni,
több évtized kihagyás után.

Az előbbiekben leírtak alapján látható, hogy a magyar jellegű tárgytípusok
lényegé­ben az egész sztyepperégióban elterjedtek, ami arra utal, hogy a
szkíták korában (Kr. e. V. sz.) fénykorát élő sztyeppei civilizáció még a
X. században is működött, és az Urál menti magyarok nemcsak nyugat felé
indítottak katonai vagy kereskedelmi célú akciókat, hanem kelet felé is
ugyanúgy jártak.

Összegzésképpen megállapíthatjuk tehát, hogy a honfoglaló magyar nép és a
rájuk jellemző anyagi kultúra kialakulását érdemes kutatni a teljes
sztyepperégióban, a Kárpát-medencétől Koreáig. Nem szabad csak az ukrajnai,
kaukázusi vagy csak a dél-uráli lelőhelyekre koncentrálni – minden olyan
területet vizsgálni kell, ahol magyar jellegű tárgyak előkerültek. Tehát
tanulmányozni kell a teljes sztyepperégiót, ahol nem mellesleg a
lovaskultúrának több ezer éves hagyománya van.

A magyarságkutatásnak ez kell legyen a célja, a feladata és a küldetése is!
Helyes irányba kell terelni végre a magyar őstörténeti kutatást, melyet az
elmúlt évtizedek munkája rossz irányba vitt el. Igenis tudjuk meg – Bakay
Kornél régészkutatónk szavaival élve –, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk!
Azért, hogy megtudhassuk, hová tartunk, mivé leszünk! Múltját ismerő,
büszke magyar vagy globalista világpolgár, akit csak a tőzsdeindex érdekel.
Tisztelt hölgyeim, uraim, önök mit választanának?

*Makoldi Miklós*

*A szerző igazgató, Magyarságkutató Intézet, Régészeti Kutatóközpont*

   -


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200922/6e0ce3ee/attachment.html>