[Grem] J' accuse... Re: H. Boulad jezsuita 'az iszlámróll', a katolikus egyház ostoba, szemellenzős párbeszédéről az iszlámmal

[gabszodt]

Nem ismerem Boulad atya eredeti francia szoveget, de gyanitom, hogy Zola hires levelere hajaz, amiben Zola a zsido Dreyfusst vedte meg. (J' accuse). Nem szoktunk beszelni rola, de a XIX. szazad vegen mar lezajlott egy eles vita a magyar parlamentben a migransokrol. Akkor eppen tobb millio zsido beengedeserol volt szo. Az ervek es ellenervek hasonloak voltak, mint most a migransokkal kapcsolatban. Az akkori liberalisok szerint elvbol be kell fogadni minden idegent, ezek menekultek, minden jogot meg kell a migransoknak adni stb., A masik oldal pedig felt, hogy tobbmillio migrans bearamlasaval megszunik Magyarorszag, felolvadunk a hatalmas migrans tomegben, atveszik a hatalmat stb. stb.A reformkortol fogva szinte mindig napirenden volt a zsidokerdes. A XIX. szazad vegen egy ujabb, tobb millios hullam indult el Oroszorszagbol epp felenk, sokan attol tartottak, hogy ezek mind nalunk telepednek le. Budapesten sajat jogon is ekkor mar, ha jol emlekszem, husz szazalekos volt a zsidok aranya, es ez a zsidosag raadasul mind a belso keruletekben telepedett le, igy meg jobban erezheto volt a jelenletuk. Amikor megjelent egy ujabb, egyebkent foleg az USAba igyekvo, iszonyu szegeny, de minden budapesti utcasarkon seftelo jellegzetes oltozetu, jol felismerheto tarsasag, akkor az mar sok embernel kiverte a biztositekot, felelemmel toltotte el az embereket.Jo liberalis politikus elodeink elvbol minden jogot meg akartak adni a zsidoknak, ami vegul ket pontot kiveve meg is valosult. Nem tudtak rendezni a vegyeshazassagok ugyet es azt az egyebkent inkabb csak elvi kerdest, hogy egy kereszteny hogyan terhet be zsidonak. Ez utobbit elvi okokra hivatkozva a katolikus kepviselok, katolikus forendihazi tagok mindig elutasitottak. A vegyeshazassagok ugyet vegul a polgari hazassag intezmenyenek bevezetesevel orvosoltak a szazadelon. Ez jo nagy pofon volt a katolikus egyhaznak. Akkor is a bejovok erdekeben inkabb a meglevok erdekeit csorbitottak liberalis alapon, ezt en egyfajta onfeladasnak tartom, mas kerdes, hogy ez volt a celja a szabadkomuves szervezeteknek is, nem veletlen, hogy egy szabadkomuves magyar miniszterelnok idejen vezettek be.Hogy aztan a liberalis almokkal szemben mennyire sikerult integralni a migransokat, az akkorimigrans vitaban kinek volt vegul igaza, azt mar XX.szazadi magyar tortenelem mutatta megGyurgyak Janos: Zsidokerdes Magyarorszagon cimu munkaja alapjan irtam a tenyeket, a megjegyzesek, az ertelmezes szarmazik csak tolem, amatortol.GaborAz üzenetet Samsung táblagépről küldték.
-------- Eredeti üzenet --------Feladó: Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu> Dátum: 2020. 09. 08.  23:51  (GMT+01:00) Címzett: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu Tárgy: Re: [Grem] H. Boulad jezsuita 'az iszlámróll', a katolikus egyház ostoba, szemellenzős párbeszédéről az iszlámmal Az első nyomdász Ibrahim Mütaferika volt Isztanbulban - kolozsvári születésű magyar, ott a kálvinista kollégiumban tanult és ismerte meg a nyomdászatot. Külön vallási véleményt - fetvát - bocsátottak ki, melyben engedélyezték (az igazsághoz hozzátartozik, hogy görög könyveket nyomtattak már korábban is ottReinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta: Így ,van pontosan erre hoztam  idézeteket abban a  levelemben amivel aztán elkalandoztunk más irányban.A korai iszlám( a mellett hogy az is harcos és hódító volt) még határozottan toleráns volt vallási szempontból a keresztényekkel és a zsidókkal szemben ,mára ez a tolerancia is eltűnt.Gondoljunk Szalahoddinra aki igazi úri ember volt hiszem megkegyelmezett az elfoglalt Jeruzsálem nem muszlim  lakóinak ma már erre nem emlékeznek a radikálisok.Elvileg igaza van Lacinak és Leventének abban hogy az iszlám sokszínű de mindig ott van a Korán alapszövege amely kizárolórag egy teokratikus államot és az iszlám jogot  ismeri el és amely tagad minden európai jogrendet.Tényleg vannak ártatlanabb muszlim vidékek a bosnyákok vagy a ruméliai török középosztály tényleg európainak  gondolta magát de hamarosan őket is elérheti a radikalizmus.Mindez összefügg azzal is hogy mind a szocialisztikus mind a kapitalista nyugati mintájú felzárkózási kísérletek megbuktak(Vagy mérsékelten sikeresek voltak ) maradt a vallási radikalizmus.Az alábbi szöveget akár írhatta volna Oriana Fallaci is aki azt is leírta ha egy megerőszakolt nő feljelentést tesz a hatóságoknál  egyes muszlim régiókban akkor (már arra  is volt példa hogy még ott is megerőszakolták hiszen már úgy is mindegy ) akkor kap 25 korbácsütést mert megvádolt egy férfit aztán kidobják és otthon megöli a családja mert elvesztette a becsületét.Az iszlám valaha képes volt igaz kicsit idegen testként befogadni antik és ázsiai tudományos elveket de aztán ez is tiltott dolog lett, ahogy a szerző leírta a X. századtól induló folyamatként  az iszlám tudósok radikális dekrétumokat hirdettek ki ezek a tudományos gondolkodást is fokozatosan megtiltották amely a XVI. századtól még radikálisabb tiltás lett ekkor Isztambulban lerombolták a csillagvizsgálókat is mert Isten útját tilos fürkészni.Ezért van elenyészően kevés muszlim Nobel díjas.most ugyan például Irán és néhány más ország már próbál ezen változtatni de több évszázados lemaradást kellene behozni ebben az ügyben .Ha jól emlékszem a könyv nyomtatás csak a XVIII .század végén vagy csak a XIX. században jelent meg az iszlám országokban.E.2020.09.08. 17:39 keltezéssel, Emoke Greschik írta:Lázár Sonja, k. Lttag mai angol nyelvű levelében idézte H. Boulad Egyiptomban élő katolikus, jezsuita szerzetes 'Vádolom .....' levelét. L. alább: magyarul   Henri Boulad   a kopt keresztények elleni virágvasárnapi véres merénylet utánhttps://www.magyaridok.hu/velemeny/valosaggal-torteno-szembesules-1626757/?fbclid=IwAR12LaGuvzh0XkDoXzK8OU32x8qNWHlACZJ3ZWRoUMPrTsqRf-MDdNaAH282017. április 29. szombat 08:00  Nemcsak a terroristákat és a terrorizmust vádolom, hanem egész egyszerűen az iszlámot is, amely természeténél fogva politikai és radikális.  Vádolom az iszlámot, amiért okozója ennek a barbárságnak, és minden, a muzulmán hit nevében elkövetett erőszaknak. Nem csak a terroristákat és a terrorizmust vádolom. Nem egyedül a Muzulmán Testvériséget vádolom, sem azoknak a csoportocskáknak a felhőjét, amely körülveszi ezt az erőszakos és totalitárius dzsihadista testvériséget. Nem kizárólag az iszlamizmust vagy a politikai és radikális iszlámot vádolom.Egész egyszerűen az iszlámot vádolom, amely – természeténél fogva – egyszerre politikai és radikális. Amint azt már több mint 25 éve megírtam: az iszlamizmus nem más, mint a kendőzetlen iszlám, a maga teljes logikájával és szigorúságával. Úgy van jelen az iszlámban, ahogy csibe a tojásban, gyümölcs a virágban, fa a magban. Olyan társadalmi terv hordozója, amely az egyedül legitim, hiszen isteni törvényen, a sarián alapuló világkalifátus megteremtésére törekszik. Olyan tervről van itt szó, amely globális és globalizáló, totális, totalitásra törekvő és totalitárius. Az iszlám egyszerre akar vallás, állam és társadalom– din wa dawla – lenni. Ilyen a kezdetektől fogva.A Mekkából Medinába településsel (a hidzsrával) az iszlám a vallás státusából a teokratikus állam státusába lép. Ez az a pillanat, amikor Mohamed megszűnik egyszerű vallási vezetőnek lenni, és hadvezérré, államfővé, politikai vezetővé válik. Vallás és politika ettől kezdve elválaszthatatlanul összefonódik: „Az iszlám vagy politikai, vagy semmi sem.” (Ruholláh Homeini imám.) Vádolom szándékos hazugsággal azokat, akik azt állítják, hogy a muzulmánok által elkövetett atrocitásoknak semmi közük az iszlámhoz, mivel ezeket a bűnöket igenis a Korán és annak egyértelmű felszólításai nevében követik el. Már az a tény is rendkívül beszédes, hogy az imára hívást és a hitetlenek meggyilkolására való felhívást ugyanaz az Allah akbár! (Isten a legnagyobb!) felkiáltás előzi meg.Vádolom a X. századi muszlim tudósokat, amiért olyan – visszafordíthatatlanná vált – dekrétumokat hirdettek ki, amelyek az iszlámot a mostani zsákutcába vezették. Az első ilyen dekrétum a békére és együttműködésre szólító mekkai szövegekkel szemben elsőbbséget adott az erőszakot és intoleranciát hordozó medinai szövegeknek. Hogy visszafordíthatatlanná tegyék ezt a verdiktet, két másik rendeletet is kihirdettek: egyet, amelyik kimondja, hogy a Korán Allah „nem alkotott”, vagyis örök, változatlan szava, és egy másikat, amely megtilt minden próbálkozást az utólagos értelmezésre, kijelentve, hogy „az idzstihád (a személyes értelmezés) kapuja végleg bezárult”.E döntések szentséggé emelése megmerevítette a muszlim gondolkodást, és hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám országokat a visszamaradottság és stagnálás állapotában tartsa.Vádolom az iszlámot, amiért olyan dogmatizmusba zárta magát, amiből nem tud kitörni. Áldozati szerepbe lépve és önigazolást keresve, ellenérzései foglyaként, saját kudarcaiért az egész emberiséget teszi felelőssé. Vádolom az Al-Azhar Intézetet, amely, bár elvileg a mérsékelt iszlámot testesítené meg, a világ minden tájáról érkező hallgatók és imámok ezrei­ben a fanatizmus, az intolerancia és a gyűlölet szellemiségét táplálja. Így válik a világban a terrorizmus egyik fő forrásává.Vádolom az Al-Azhart, amiért módszeresen megtagadja iskolai és egyetemi programjai és tankönyvei reformját. Annak ellenére, hogy az egyiptomi elnök, Abdel-Fattah al-Sziszi ismételten kérte, hogy távolítsanak el minden gyűlöletre, erőszakra és diszkriminációra buzdító szöveget, eddig semmi sem történt. Vádolom az Al-Azhart, amiért nem hajlandó elítélni az Iszlám Államot és a szalafista/vahabita iszlamizmust, ami a terrorizmussal való közelség bizonyítéka.Vádolom az Al-Azhar főimámját, Ahmed al-Tajjeb sejket, amiért Párizsban több éven át végzett tanulmányai és a Sorbonne-on megvédett doktori disszertációja után is ragaszkodik a maradi és középkori felfogáshoz. Miközben azt vártuk tőle, hogy a megújító gondolkodást segíti majd elő ebben a tiszteletre méltó intézményben, éppen ellenkezőleg: az Al-Azhar iskolai és egyetemi tankönyveibe visszaillesztette azokat az erőszakra és intoleranciára ösztönző szövegeket, amelyeket pedig elődje, Mohamed Tantavi sejk előzőleg már kivett onnan.Vádolom az Al-Azhart, amiért nem kéri fel a nyugati és keleti „új muszlim gondolkodókat”, hogy velük együtt elkezdje az iszlám alapvető reformját. Vádolom egyes nagy nyugati nemzeteket, amelyek – miközben azt állítják, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok értékeit védik – alantas gazdasági és pénzügyi érdekből aktívan kollaborálnak egy fundamentalista iszlámmal. Vádolom a Nyugatot, amiért az iszlamistákkal közösen megalkotta a hazug „iszlámellenesség” (iszlamofóbia) fogalmat, hogy elhallgattasson minden iszlámmal kapcsolatos kritikát.Vádolok egyes európai vezetőket, amiért engednek az egyre követelőzőbb, agresszívabb és szabadsággyilkos iszlám követeléseinek. Ennek az iszlámnak az egyértelműen kinyilvánított célja egész egyszerűen a Nyugat meghódítása. E nyugati vezetők ezáltal elárulják népeiket és elkótyavetyélik történelmi örökségüket. A multikulturalista ideológia, a vadglobalizmus és a féktelen nyitottság nevében hozzájárulnak egy értékes kulturális és civilizációs múlt összeomlásához.Vádolom túlzott engedékenységét a franciaországi balliberális oldalnak, amely képtelen rákényszeríteni a köztársaság törvényeit egy minden integrációt visszautasító kisebbségre. A politikai vezetők, akik választási érdekből eladták magukat a robbanékony külvárosoknak, hozzájárultak a „köztársaság számára elveszett kerületek” szociális lezülléséhez egy olyan „civil béke” nevében, ami nem más, mint az állam kapitulációja.Vádolom a katolikus egyházat, hogy olyan „párbeszédet” folytat az iszlámmal, ami az öntetszelgésen, a kompromisszumon és a kettősségen alapul. Több mint ötvenévnyi egyoldalú kezdeményezés után egy ilyen monológ ma az elhalás küszöbén áll. A „politikailag korrekt” elvének engedve, és azzal az ürüggyel, hogy az együttélés nevében nem szabad megsérteni a muszlim partnert, gondosan megkerüli a kényes és létfontosságú kérdéseket.Minden igazi párbeszéd az igazsággal kezdődik. Vádolom a nagy médiumokat, hogy a valóság elferdített olvasatával, prekoncepción alapuló számok bemutatásával, meghamisított statisztikák és manipulált „felmérések” segítségével befolyásolnak és hazudnak. Ez a módszeres félreinformálás lábbal tapossa a legelemibb szakmai tisztességet és etikát, az őket finanszírozó nagy pénzügyi csoportok érdekében, amelyek vezércikkeiket diktálják. Ahelyett, hogy felháborodunk az egyre gyakoribb terrorcselekményeken, itt az ideje, hogy merjük felvállalni az igaz beszédet. Itt az ideje, hogy mellébeszélés, félelem és öntetszelgés nélkül újra szemügyre vegyük az iszlám problémakört. A közhelyesség és a relativizmus a legrosszabbhoz vezet. A nyugati országoknak törvényes és erkölcsi kötelességük, hogy megőrizzék területi egységüket, életmódjukat, kultúrájukat és értékeiket az iszlámmal szemben, amely hódító és alapjában elutasító a nyugati civilizációval szemben.Azok a muszlimok, akik nem találják a helyüket ebben a féktelen gyűlöletben és erőszakban, tagadás és kifogások nélkül nézzenek szembe önmagukkal, alapító szövegeikkel és történelmükkel, csakúgy, mint a világban elfoglalt jelenlegi tragikus helyzetükkel. Az iszlám és a kereszténység közötti párbeszéd erőltetése helyett kezdeményezni és támogatni kell az iszlámon belüli párbeszédet és reformokat. A muzulmánok ismerjék el végre, hogy a gond belül van, és legyen bátorságuk hozzá, hogy az arcukat fedő kendőt levéve, teljes világosságban és alázatban tudjanak közelíteni a témához.Éppen itt az ideje, hogy túllépjünk a jobboldal vagy baloldal, haladó vagy konzervatív, szocialista vagy demokrata, köztársasági vagy liberális, zsidó-keresztény vagy muzulmán törésvonalakon, és találjunk egy olyan elvi alapot és értékrendet, amely minden emberrel közös. Én pedig nem ismerek egyebet, mint az ENSZ 1948-ban kihirdetett Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelynek aláírását az összes arab és muzulmán ország megtagadta. Itt az ideje, hogy egy közös igazságkeresésben az Embert állítsuk a vita középpontjába. Hiszen „bár az igazság és a barátság egy­aránt drága számunkra, mégis szent kötelesség, hogy az igazságot részesítsük előnyben” (Arisztotelész, Nikomakhoszi etika).Csak a valósággal történő igazi szembesülés teszi majd lehetővé, hogy „szeretet és igazság találkozzék… jog és béke csókot váltson” (vö. Zsolt 85, 11).A szerző alexandriai jezsuita szerzetes Mentes a vírusoktól. www.avg.com _______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem              Így ,van pontosan erre hoztam  idézeteket abban a  levelemben      amivel aztán elkalandoztunk más irányban.    A korai iszlám( a mellett hogy az is harcos és hódító volt) még      határozottan toleráns volt vallási szempontból a keresztényekkel      és a zsidókkal szemben ,mára ez a tolerancia is eltűnt.Gondoljunk      Szalahoddinra aki igazi úri ember volt hiszem megkegyelmezett az      elfoglalt Jeruzsálem nem muszlim  lakóinak ma már erre nem      emlékeznek a radikálisok.        Elvileg igaza van Lacinak és Leventének abban hogy az iszlám      sokszínű de mindig ott van a Korán alapszövege amely kizárolórag      egy teokratikus államot és az iszlám jogot  ismeri el és amely      tagad minden európai jogrendet.Tényleg vannak ártatlanabb muszlim      vidékek a bosnyákok vagy a ruméliai török középosztály tényleg      európainak  gondolta magát de hamarosan őket is elérheti a      radikalizmus.Mindez összefügg azzal is hogy mind a szocialisztikus      mind a kapitalista nyugati mintájú felzárkózási kísérletek      megbuktak(Vagy mérsékelten sikeresek voltak ) maradt a vallási      radikalizmus.        Az alábbi szöveget akár írhatta volna Oriana Fallaci is aki azt      is leírta ha egy megerőszakolt nő feljelentést tesz a      hatóságoknál  egyes muszlim régiókban akkor (már arra  is volt      példa hogy még ott is megerőszakolták hiszen már úgy is mindegy )      akkor kap 25 korbácsütést mert megvádolt egy férfit aztán kidobják      és otthon megöli a családja mert elvesztette a becsületét.    Az iszlám valaha képes volt igaz kicsit idegen testként befogadni      antik és ázsiai tudományos elveket de aztán ez is tiltott dolog      lett, ahogy a szerző leírta a X. századtól induló folyamatként  az      iszlám tudósok radikális dekrétumokat hirdettek ki ezek a      tudományos gondolkodást is fokozatosan megtiltották amely a XVI.      századtól még radikálisabb tiltás lett ekkor Isztambulban      lerombolták a csillagvizsgálókat is mert Isten útját tilos      fürkészni.Ezért van elenyészően kevés muszlim Nobel díjas.most      ugyan például Irán és néhány más ország már próbál ezen      változtatni de több évszázados lemaradást kellene behozni ebben az      ügyben .Ha jól emlékszem a könyv nyomtatás csak a XVIII .század      végén vagy csak a XIX. században jelent meg az iszlám országokban.        E.        2020.09.08. 17:39 keltezéssel, Emoke      Greschik írta:                            Lázár Sonja, k. Lttag mai angol nyelvű levelében idézte            H. Boulad Egyiptomban élő katolikus, jezsuita szerzetes            'Vádolom .....' levelét. L. alább: magyarul                                                                 Henri Boulad              a kopt keresztények elleni virágvasárnapi              véres merénylet után                                    https://www.magyaridok.hu/velemeny/valosaggal-torteno-szembesules-1626757/?fbclid=IwAR12LaGuvzh0XkDoXzK8OU32x8qNWHlACZJ3ZWRoUMPrTsqRf-MDdNaAH28                                2017. április 29.                    szombat 08:00                                                                                          Nemcsak a                terroristákat és a terrorizmust vádolom, hanem egész                egyszerűen az iszlámot is, amely természeténél fogva                politikai és radikális.                                                                             Vádolom                az iszlámot, amiért okozója ennek a barbárságnak, és                minden, a muzulmán hit nevében elkövetett erőszaknak.                Nem csak a terroristákat és a terrorizmust vádolom. Nem                egyedül a Muzulmán Testvériséget vádolom, sem azoknak a                csoportocskáknak a felhőjét, amely körülveszi ezt az                erőszakos és totalitárius dzsihadista testvériséget. Nem                kizárólag az iszlamizmust vagy a politikai és radikális                iszlámot vádolom.                                    Egész                egyszerűen az iszlámot vádolom, amely – természeténél                fogva – egyszerre politikai és radikális. Amint azt már                több mint 25 éve megírtam: az iszlamizmus nem más, mint                a kendőzetlen iszlám, a maga teljes logikájával és                szigorúságával. Úgy van jelen az iszlámban, ahogy csibe                a tojásban, gyümölcs a virágban, fa a magban. Olyan                társadalmi terv hordozója, amely az egyedül legitim,                hiszen isteni törvényen, a sarián alapuló világkalifátus                megteremtésére törekszik. Olyan tervről van itt szó,                amely globális és globalizáló, totális, totalitásra                törekvő és totalitárius. Az iszlám egyszerre akar                vallás, állam és társadalom                – din wa dawla – lenni. Ilyen a kezdetektől fogva.                                    A                Mekkából Medinába településsel (a hidzsrával) az iszlám                a vallás státusából a teokratikus állam státusába lép.                Ez az a pillanat, amikor Mohamed megszűnik egyszerű                vallási vezetőnek lenni, és hadvezérré, államfővé,                politikai vezetővé válik. Vallás és politika ettől                kezdve elválaszthatatlanul összefonódik: „Az iszlám vagy                politikai, vagy semmi sem.” (Ruholláh Homeini imám.)                Vádolom szándékos hazugsággal azokat, akik azt állítják,                hogy a muzulmánok által elkövetett atrocitásoknak semmi                közük az iszlámhoz, mivel ezeket a bűnöket igenis a                Korán és annak egyértelmű felszólításai nevében követik                el. Már az a tény is rendkívül beszédes, hogy az imára                hívást és a hitetlenek meggyilkolására való felhívást                ugyanaz az Allah akbár! (Isten a legnagyobb!) felkiáltás                előzi meg.                                    Vádolom                a X. századi muszlim tudósokat, amiért olyan –                visszafordíthatatlanná vált – dekrétumokat hirdettek ki,                amelyek az iszlámot a mostani zsákutcába vezették. Az                első ilyen dekrétum a békére és együttműködésre szólító                mekkai szövegekkel szemben elsőbbséget adott az                erőszakot és intoleranciát hordozó medinai szövegeknek.                Hogy visszafordíthatatlanná tegyék ezt a verdiktet, két                másik rendeletet is kihirdettek: egyet, amelyik                kimondja, hogy a Korán Allah „nem alkotott”, vagyis                örök, változatlan szava, és egy másikat, amely megtilt                minden próbálkozást az utólagos értelmezésre,                kijelentve, hogy „az idzstihád (a személyes értelmezés)                kapuja végleg bezárult”.                                    E                döntések szentséggé emelése megmerevítette a muszlim                gondolkodást, és hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám                országokat a visszamaradottság és stagnálás állapotában                tartsa.                Vádolom az iszlámot, amiért olyan dogmatizmusba zárta                magát, amiből nem tud kitörni. Áldozati szerepbe lépve                és önigazolást keresve, ellenérzései foglyaként, saját                kudarcaiért az egész emberiséget teszi felelőssé.                Vádolom az Al-Azhar Intézetet, amely, bár elvileg a                mérsékelt iszlámot testesítené meg, a világ minden                tájáról érkező hallgatók és imámok ezrei­ben a                fanatizmus, az intolerancia és a gyűlölet szellemiségét                táplálja. Így válik a világban a terrorizmus egyik fő                forrásává.                                    Vádolom                az Al-Azhart, amiért módszeresen megtagadja iskolai és                egyetemi programjai és tankönyvei reformját. Annak                ellenére, hogy az egyiptomi elnök, Abdel-Fattah                al-Sziszi ismételten kérte, hogy távolítsanak el minden                gyűlöletre, erőszakra és diszkriminációra buzdító                szöveget, eddig semmi sem történt. Vádolom az Al-Azhart,                amiért nem hajlandó elítélni az Iszlám Államot és a                szalafista/vahabita iszlamizmust, ami a terrorizmussal                való közelség bizonyítéka.                                    Vádolom                az Al-Azhar főimámját, Ahmed al-Tajjeb sejket, amiért                Párizsban több éven át végzett tanulmányai és a                Sorbonne-on megvédett doktori disszertációja után is                ragaszkodik a maradi és középkori felfogáshoz. Miközben                azt vártuk tőle, hogy a megújító gondolkodást segíti                majd elő ebben a tiszteletre méltó intézményben, éppen                ellenkezőleg: az Al-Azhar iskolai és egyetemi                tankönyveibe visszaillesztette azokat az erőszakra és                intoleranciára ösztönző szövegeket, amelyeket pedig                elődje, Mohamed Tantavi sejk előzőleg már kivett onnan.                                    Vádolom                az Al-Azhart, amiért nem kéri fel a nyugati és keleti                „új muszlim gondolkodókat”, hogy velük együtt elkezdje                az iszlám alapvető reformját. Vádolom egyes nagy nyugati                nemzeteket, amelyek – miközben azt állítják, hogy a                szabadság, a demokrácia és az emberi jogok értékeit                védik – alantas gazdasági és pénzügyi érdekből aktívan                kollaborálnak egy fundamentalista iszlámmal. Vádolom a                Nyugatot, amiért az iszlamistákkal közösen megalkotta a                hazug „iszlámellenesség” (iszlamofóbia) fogalmat, hogy                elhallgattasson minden iszlámmal kapcsolatos kritikát.                                    Vádolok                egyes európai vezetőket, amiért engednek az egyre                követelőzőbb, agresszívabb és szabadsággyilkos iszlám                követeléseinek. Ennek az iszlámnak az egyértelműen                kinyilvánított célja egész egyszerűen a Nyugat                meghódítása. E nyugati vezetők ezáltal elárulják                népeiket és elkótyavetyélik történelmi örökségüket. A                multikulturalista ideológia, a vadglobalizmus és a                féktelen nyitottság nevében hozzájárulnak egy értékes                kulturális és civilizációs múlt összeomlásához.                                    Vádolom                túlzott engedékenységét a franciaországi balliberális                oldalnak, amely képtelen rákényszeríteni a köztársaság                törvényeit egy minden integrációt visszautasító                kisebbségre. A politikai vezetők, akik választási                érdekből eladták magukat a robbanékony külvárosoknak,                hozzájárultak a „köztársaság számára elveszett                kerületek” szociális lezülléséhez egy olyan „civil béke”                nevében, ami nem más, mint az állam kapitulációja.                                    Vádolom                a katolikus egyházat, hogy olyan „párbeszédet” folytat                az iszlámmal, ami az öntetszelgésen, a kompromisszumon                és a kettősségen alapul. Több mint ötvenévnyi egyoldalú                kezdeményezés után egy ilyen monológ ma az elhalás                küszöbén áll. A „politikailag korrekt” elvének engedve,                és azzal az ürüggyel, hogy az együttélés nevében nem                szabad megsérteni a muszlim partnert, gondosan megkerüli                a kényes és létfontosságú kérdéseket.                                    Minden                igazi párbeszéd az igazsággal kezdődik. Vádolom a nagy                médiumokat, hogy a valóság elferdített olvasatával,                prekoncepción alapuló számok bemutatásával,                meghamisított statisztikák és manipulált „felmérések”                segítségével befolyásolnak és hazudnak. Ez a módszeres                félreinformálás lábbal tapossa a legelemibb szakmai                tisztességet és etikát, az őket finanszírozó nagy                pénzügyi csoportok érdekében, amelyek vezércikkeiket                diktálják. Ahelyett, hogy felháborodunk az egyre                gyakoribb terrorcselekményeken, itt az ideje, hogy                merjük felvállalni az igaz beszédet.                                                            Itt                az ideje, hogy mellébeszélés, félelem és öntetszelgés                nélkül újra szemügyre vegyük az iszlám problémakört. A                közhelyesség és a relativizmus a legrosszabbhoz vezet. A                nyugati országoknak törvényes és erkölcsi kötelességük,                hogy megőrizzék területi egységüket, életmódjukat,                kultúrájukat és értékeiket az iszlámmal szemben, amely                hódító és alapjában elutasító a nyugati civilizációval                szemben.                                    Azok                a muszlimok, akik nem találják a helyüket ebben a                féktelen gyűlöletben és erőszakban, tagadás és kifogások                nélkül nézzenek szembe önmagukkal, alapító szövegeikkel                és történelmükkel, csakúgy, mint a világban elfoglalt                jelenlegi tragikus helyzetükkel. Az iszlám és a                kereszténység közötti párbeszéd erőltetése helyett                kezdeményezni és támogatni kell az iszlámon belüli                párbeszédet és reformokat. A muzulmánok ismerjék el                végre, hogy a gond belül van, és legyen bátorságuk                hozzá, hogy az arcukat fedő kendőt levéve, teljes                világosságban és alázatban tudjanak közelíteni a                témához.                                    Éppen                itt az ideje, hogy túllépjünk a jobboldal vagy baloldal,                haladó vagy konzervatív, szocialista vagy demokrata,                köztársasági vagy liberális, zsidó-keresztény vagy                muzulmán törésvonalakon, és találjunk egy olyan elvi                alapot és értékrendet, amely minden emberrel közös. Én                pedig nem ismerek egyebet, mint az ENSZ 1948-ban                kihirdetett Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát,                amelynek aláírását az összes arab és muzulmán ország                megtagadta. Itt az ideje, hogy egy közös                igazságkeresésben az Embert állítsuk a vita                középpontjába. Hiszen „bár az igazság és a barátság                egy­aránt drága számunkra, mégis szent kötelesség, hogy                az igazságot részesítsük előnyben” (Arisztotelész,                Nikomakhoszi etika).                                    Csak                a valósággal történő igazi szembesülés teszi majd                lehetővé, hogy „szeretet és igazság találkozzék… jog és                béke csókot váltson” (vö. Zsolt 85, 11).                                    A                  szerző alexandriai jezsuita szerzetes                                                                                        Mentes                a vírusoktól. www.avg.com                                                       _______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem      _______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200909/cd4c0f20/attachment.html>