[Grem] H. Boulad jezsuita 'az iszlámróll', a katolikus egyház ostoba, szemellenzős párbeszédéről az iszlámmal
Sziklay Levente
lsziklay at freemail.hu
2020. Sze. 8., K, 23:51:00 CEST
Az első nyomdász Ibrahim Mütaferika volt Isztanbulban - kolozsvári születésű magyar, ott a kálvinista kollégiumban tanult és ismerte meg a nyomdászatot. Külön vallási véleményt - fetvát - bocsátottak ki, melyben engedélyezték (az igazsághoz hozzátartozik, hogy görög könyveket nyomtattak már korábban is ott
Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
>
Így ,van pontosan erre hoztam idézeteket abban a levelemben amivel aztán elkalandoztunk más irányban.
A korai iszlám( a mellett hogy az is harcos és hódító volt) még határozottan toleráns volt vallási szempontból a keresztényekkel és a zsidókkal szemben ,mára ez a tolerancia is eltűnt.Gondoljunk Szalahoddinra aki igazi úri ember volt hiszem megkegyelmezett az elfoglalt Jeruzsálem nem muszlim lakóinak ma már erre nem emlékeznek a radikálisok.
Elvileg igaza van Lacinak és Leventének abban hogy az iszlám sokszínű de mindig ott van a Korán alapszövege amely kizárolórag egy teokratikus államot és az iszlám jogot ismeri el és amely tagad minden európai jogrendet.Tényleg vannak ártatlanabb muszlim vidékek a bosnyákok vagy a ruméliai török középosztály tényleg európainak gondolta magát de hamarosan őket is elérheti a radikalizmus.Mindez összefügg azzal is hogy mind a szocialisztikus mind a kapitalista nyugati mintájú felzárkózási kísérletek megbuktak(Vagy mérsékelten sikeresek voltak ) maradt a vallási radikalizmus.
Az alábbi szöveget akár írhatta volna Oriana Fallaci is aki azt is leírta ha egy megerőszakolt nő feljelentést tesz a hatóságoknál egyes muszlim régiókban akkor (már arra is volt példa hogy még ott is megerőszakolták hiszen már úgy is mindegy ) akkor kap 25 korbácsütést mert megvádolt egy férfit aztán kidobják és otthon megöli a családja mert elvesztette a becsületét.
Az iszlám valaha képes volt igaz kicsit idegen testként befogadni antik és ázsiai tudományos elveket de aztán ez is tiltott dolog lett, ahogy a szerző leírta a X. századtól induló folyamatként az iszlám tudósok radikális dekrétumokat hirdettek ki ezek a tudományos gondolkodást is fokozatosan megtiltották amely a XVI. századtól még radikálisabb tiltás lett ekkor Isztambulban lerombolták a csillagvizsgálókat is mert Isten útját tilos fürkészni.Ezért van elenyészően kevés muszlim Nobel díjas.most ugyan például Irán és néhány más ország már próbál ezen változtatni de több évszázados lemaradást kellene behozni ebben az ügyben .Ha jól emlékszem a könyv nyomtatás csak a XVIII .század végén vagy csak a XIX. században jelent meg az iszlám országokban.
E.
2020.09.08. 17:39 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>Lázár Sonja, k. Lttag mai angol nyelvű levelében idézte H. Boulad Egyiptomban élő katolikus, jezsuita szerzetes 'Vádolom .....' levelét. L. alább: magyarul Henri Boulad a kopt keresztények elleni virágvasárnapi véres merénylet utánhttps://www.magyaridok.hu/velemeny/valosaggal-torteno-szembesules-1626757/?fbclid=IwAR12LaGuvzh0XkDoXzK8OU32x8qNWHlACZJ3ZWRoUMPrTsqRf-MDdNaAH282017. április 29. szombat 08:00 Nemcsak a terroristákat és a terrorizmust vádolom, hanem egész egyszerűen az iszlámot is, amely természeténél fogva politikai és radikális. Vádolom az iszlámot, amiért okozója ennek a barbárságnak, és minden, a muzulmán hit nevében elkövetett erőszaknak. Nem csak a terroristákat és a terrorizmust vádolom. Nem egyedül a Muzulmán Testvériséget vádolom, sem azoknak a csoportocskáknak a felhőjét, amely körülveszi ezt az erőszakos és totalitárius dzsihadista testvériséget. Nem kizárólag az iszlamizmust vagy a politikai és radikális iszlámot vádolom.
>Egész egyszerűen az iszlámot vádolom, amely – természeténél fogva – egyszerre politikai és radikális. Amint azt már több mint 25 éve megírtam: az iszlamizmus nem más, mint a kendőzetlen iszlám, a maga teljes logikájával és szigorúságával. Úgy van jelen az iszlámban, ahogy csibe a tojásban, gyümölcs a virágban, fa a magban. Olyan társadalmi terv hordozója, amely az egyedül legitim, hiszen isteni törvényen, a sarián alapuló világkalifátus megteremtésére törekszik. Olyan tervről van itt szó, amely globális és globalizáló, totális, totalitásra törekvő és totalitárius. Az iszlám egyszerre akar vallás, állam és társadalom
>– din wa dawla – lenni. Ilyen a kezdetektől fogva.
>A Mekkából Medinába településsel (a hidzsrával) az iszlám a vallás státusából a teokratikus állam státusába lép. Ez az a pillanat, amikor Mohamed megszűnik egyszerű vallási vezetőnek lenni, és hadvezérré, államfővé, politikai vezetővé válik. Vallás és politika ettől kezdve elválaszthatatlanul összefonódik: „Az iszlám vagy politikai, vagy semmi sem.” (Ruholláh Homeini imám.) Vádolom szándékos hazugsággal azokat, akik azt állítják, hogy a muzulmánok által elkövetett atrocitásoknak semmi közük az iszlámhoz, mivel ezeket a bűnöket igenis a Korán és annak egyértelmű felszólításai nevében követik el. Már az a tény is rendkívül beszédes, hogy az imára hívást és a hitetlenek meggyilkolására való felhívást ugyanaz az Allah akbár! (Isten a legnagyobb!) felkiáltás előzi meg.
>Vádolom a X. századi muszlim tudósokat, amiért olyan – visszafordíthatatlanná vált – dekrétumokat hirdettek ki, amelyek az iszlámot a mostani zsákutcába vezették. Az első ilyen dekrétum a békére és együttműködésre szólító mekkai szövegekkel szemben elsőbbséget adott az erőszakot és intoleranciát hordozó medinai szövegeknek. Hogy visszafordíthatatlanná tegyék ezt a verdiktet, két másik rendeletet is kihirdettek: egyet, amelyik kimondja, hogy a Korán Allah „nem alkotott”, vagyis örök, változatlan szava, és egy másikat, amely megtilt minden próbálkozást az utólagos értelmezésre, kijelentve, hogy „az idzstihád (a személyes értelmezés) kapuja végleg bezárult”.
>E döntések szentséggé emelése megmerevítette a muszlim gondolkodást, és hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám országokat a visszamaradottság és stagnálás állapotában tartsa.
>Vádolom az iszlámot, amiért olyan dogmatizmusba zárta magát, amiből nem tud kitörni. Áldozati szerepbe lépve és önigazolást keresve, ellenérzései foglyaként, saját kudarcaiért az egész emberiséget teszi felelőssé. Vádolom az Al-Azhar Intézetet, amely, bár elvileg a mérsékelt iszlámot testesítené meg, a világ minden tájáról érkező hallgatók és imámok ezreiben a fanatizmus, az intolerancia és a gyűlölet szellemiségét táplálja. Így válik a világban a terrorizmus egyik fő forrásává.
>Vádolom az Al-Azhart, amiért módszeresen megtagadja iskolai és egyetemi programjai és tankönyvei reformját. Annak ellenére, hogy az egyiptomi elnök, Abdel-Fattah al-Sziszi ismételten kérte, hogy távolítsanak el minden gyűlöletre, erőszakra és diszkriminációra buzdító szöveget, eddig semmi sem történt. Vádolom az Al-Azhart, amiért nem hajlandó elítélni az Iszlám Államot és a szalafista/vahabita iszlamizmust, ami a terrorizmussal való közelség bizonyítéka.
>Vádolom az Al-Azhar főimámját, Ahmed al-Tajjeb sejket, amiért Párizsban több éven át végzett tanulmányai és a Sorbonne-on megvédett doktori disszertációja után is ragaszkodik a maradi és középkori felfogáshoz. Miközben azt vártuk tőle, hogy a megújító gondolkodást segíti majd elő ebben a tiszteletre méltó intézményben, éppen ellenkezőleg: az Al-Azhar iskolai és egyetemi tankönyveibe visszaillesztette azokat az erőszakra és intoleranciára ösztönző szövegeket, amelyeket pedig elődje, Mohamed Tantavi sejk előzőleg már kivett onnan.
>Vádolom az Al-Azhart, amiért nem kéri fel a nyugati és keleti „új muszlim gondolkodókat”, hogy velük együtt elkezdje az iszlám alapvető reformját. Vádolom egyes nagy nyugati nemzeteket, amelyek – miközben azt állítják, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok értékeit védik – alantas gazdasági és pénzügyi érdekből aktívan kollaborálnak egy fundamentalista iszlámmal. Vádolom a Nyugatot, amiért az iszlamistákkal közösen megalkotta a hazug „iszlámellenesség” (iszlamofóbia) fogalmat, hogy elhallgattasson minden iszlámmal kapcsolatos kritikát.
>Vádolok egyes európai vezetőket, amiért engednek az egyre követelőzőbb, agresszívabb és szabadsággyilkos iszlám követeléseinek. Ennek az iszlámnak az egyértelműen kinyilvánított célja egész egyszerűen a Nyugat meghódítása. E nyugati vezetők ezáltal elárulják népeiket és elkótyavetyélik történelmi örökségüket. A multikulturalista ideológia, a vadglobalizmus és a féktelen nyitottság nevében hozzájárulnak egy értékes kulturális és civilizációs múlt összeomlásához.
>Vádolom túlzott engedékenységét a franciaországi balliberális oldalnak, amely képtelen rákényszeríteni a köztársaság törvényeit egy minden integrációt visszautasító kisebbségre. A politikai vezetők, akik választási érdekből eladták magukat a robbanékony külvárosoknak, hozzájárultak a „köztársaság számára elveszett kerületek” szociális lezülléséhez egy olyan „civil béke” nevében, ami nem más, mint az állam kapitulációja.
>Vádolom a katolikus egyházat, hogy olyan „párbeszédet” folytat az iszlámmal, ami az öntetszelgésen, a kompromisszumon és a kettősségen alapul. Több mint ötvenévnyi egyoldalú kezdeményezés után egy ilyen monológ ma az elhalás küszöbén áll. A „politikailag korrekt” elvének engedve, és azzal az ürüggyel, hogy az együttélés nevében nem szabad megsérteni a muszlim partnert, gondosan megkerüli a kényes és létfontosságú kérdéseket.
>Minden igazi párbeszéd az igazsággal kezdődik. Vádolom a nagy médiumokat, hogy a valóság elferdített olvasatával, prekoncepción alapuló számok bemutatásával, meghamisított statisztikák és manipulált „felmérések” segítségével befolyásolnak és hazudnak. Ez a módszeres félreinformálás lábbal tapossa a legelemibb szakmai tisztességet és etikát, az őket finanszírozó nagy pénzügyi csoportok érdekében, amelyek vezércikkeiket diktálják. Ahelyett, hogy felháborodunk az egyre gyakoribb terrorcselekményeken, itt az ideje, hogy merjük felvállalni az igaz beszédet.
>
>Itt az ideje, hogy mellébeszélés, félelem és öntetszelgés nélkül újra szemügyre vegyük az iszlám problémakört. A közhelyesség és a relativizmus a legrosszabbhoz vezet. A nyugati országoknak törvényes és erkölcsi kötelességük, hogy megőrizzék területi egységüket, életmódjukat, kultúrájukat és értékeiket az iszlámmal szemben, amely hódító és alapjában elutasító a nyugati civilizációval szemben.
>Azok a muszlimok, akik nem találják a helyüket ebben a féktelen gyűlöletben és erőszakban, tagadás és kifogások nélkül nézzenek szembe önmagukkal, alapító szövegeikkel és történelmükkel, csakúgy, mint a világban elfoglalt jelenlegi tragikus helyzetükkel. Az iszlám és a kereszténység közötti párbeszéd erőltetése helyett kezdeményezni és támogatni kell az iszlámon belüli párbeszédet és reformokat. A muzulmánok ismerjék el végre, hogy a gond belül van, és legyen bátorságuk hozzá, hogy az arcukat fedő kendőt levéve, teljes világosságban és alázatban tudjanak közelíteni a témához.
>Éppen itt az ideje, hogy túllépjünk a jobboldal vagy baloldal, haladó vagy konzervatív, szocialista vagy demokrata, köztársasági vagy liberális, zsidó-keresztény vagy muzulmán törésvonalakon, és találjunk egy olyan elvi alapot és értékrendet, amely minden emberrel közös. Én pedig nem ismerek egyebet, mint az ENSZ 1948-ban kihirdetett Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelynek aláírását az összes arab és muzulmán ország megtagadta. Itt az ideje, hogy egy közös igazságkeresésben az Embert állítsuk a vita középpontjába. Hiszen „bár az igazság és a barátság egyaránt drága számunkra, mégis szent kötelesség, hogy az igazságot részesítsük előnyben” (Arisztotelész, Nikomakhoszi etika).
>Csak a valósággal történő igazi szembesülés teszi majd lehetővé, hogy „szeretet és igazság találkozzék… jog és béke csókot váltson” (vö. Zsolt 85, 11).
>A szerző alexandriai jezsuita szerzetes
> Mentes a vírusoktól. www.avg.com
> _______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
Így ,van pontosan erre hoztam idézeteket abban a levelemben
amivel aztán elkalandoztunk más irányban.
A korai iszlám( a mellett hogy az is harcos és hódító volt) még
határozottan toleráns volt vallási szempontból a keresztényekkel
és a zsidókkal szemben ,mára ez a tolerancia is eltűnt.Gondoljunk
Szalahoddinra aki igazi úri ember volt hiszem megkegyelmezett az
elfoglalt Jeruzsálem nem muszlim lakóinak ma már erre nem
emlékeznek a radikálisok.
Elvileg igaza van Lacinak és Leventének abban hogy az iszlám
sokszínű de mindig ott van a Korán alapszövege amely kizárolórag
egy teokratikus államot és az iszlám jogot ismeri el és amely
tagad minden európai jogrendet.Tényleg vannak ártatlanabb muszlim
vidékek a bosnyákok vagy a ruméliai török középosztály tényleg
európainak gondolta magát de hamarosan őket is elérheti a
radikalizmus.Mindez összefügg azzal is hogy mind a szocialisztikus
mind a kapitalista nyugati mintájú felzárkózási kísérletek
megbuktak(Vagy mérsékelten sikeresek voltak ) maradt a vallási
radikalizmus.
Az alábbi szöveget akár írhatta volna Oriana Fallaci is aki azt
is leírta ha egy megerőszakolt nő feljelentést tesz a
hatóságoknál egyes muszlim régiókban akkor (már arra is volt
példa hogy még ott is megerőszakolták hiszen már úgy is mindegy )
akkor kap 25 korbácsütést mert megvádolt egy férfit aztán kidobják
és otthon megöli a családja mert elvesztette a becsületét.
Az iszlám valaha képes volt igaz kicsit idegen testként befogadni
antik és ázsiai tudományos elveket de aztán ez is tiltott dolog
lett, ahogy a szerző leírta a X. századtól induló folyamatként az
iszlám tudósok radikális dekrétumokat hirdettek ki ezek a
tudományos gondolkodást is fokozatosan megtiltották amely a XVI.
századtól még radikálisabb tiltás lett ekkor Isztambulban
lerombolták a csillagvizsgálókat is mert Isten útját tilos
fürkészni.Ezért van elenyészően kevés muszlim Nobel díjas.most
ugyan például Irán és néhány más ország már próbál ezen
változtatni de több évszázados lemaradást kellene behozni ebben az
ügyben .Ha jól emlékszem a könyv nyomtatás csak a XVIII .század
végén vagy csak a XIX. században jelent meg az iszlám országokban.
E.
2020.09.08. 17:39 keltezéssel, Emoke
Greschik írta:
Lázár Sonja, k. Lttag mai angol nyelvű levelében idézte
H. Boulad Egyiptomban élő katolikus, jezsuita szerzetes
'Vádolom .....' levelét. L. alább: magyarul
Henri Boulad
a kopt keresztények elleni virágvasárnapi
véres merénylet után
https://www.magyaridok.hu/velemeny/valosaggal-torteno-szembesules-1626757/?fbclid=IwAR12LaGuvzh0XkDoXzK8OU32x8qNWHlACZJ3ZWRoUMPrTsqRf-MDdNaAH28
2017. április 29.
szombat 08:00
Nemcsak a
terroristákat és a terrorizmust vádolom, hanem egész
egyszerűen az iszlámot is, amely természeténél fogva
politikai és radikális.
Vádolom
az iszlámot, amiért okozója ennek a barbárságnak, és
minden, a muzulmán hit nevében elkövetett erőszaknak.
Nem csak a terroristákat és a terrorizmust vádolom. Nem
egyedül a Muzulmán Testvériséget vádolom, sem azoknak a
csoportocskáknak a felhőjét, amely körülveszi ezt az
erőszakos és totalitárius dzsihadista testvériséget. Nem
kizárólag az iszlamizmust vagy a politikai és radikális
iszlámot vádolom.
Egész
egyszerűen az iszlámot vádolom, amely – természeténél
fogva – egyszerre politikai és radikális. Amint azt már
több mint 25 éve megírtam: az iszlamizmus nem más, mint
a kendőzetlen iszlám, a maga teljes logikájával és
szigorúságával. Úgy van jelen az iszlámban, ahogy csibe
a tojásban, gyümölcs a virágban, fa a magban. Olyan
társadalmi terv hordozója, amely az egyedül legitim,
hiszen isteni törvényen, a sarián alapuló világkalifátus
megteremtésére törekszik. Olyan tervről van itt szó,
amely globális és globalizáló, totális, totalitásra
törekvő és totalitárius. Az iszlám egyszerre akar
vallás, állam és társadalom
– din wa dawla – lenni. Ilyen a kezdetektől fogva.
A
Mekkából Medinába településsel (a hidzsrával) az iszlám
a vallás státusából a teokratikus állam státusába lép.
Ez az a pillanat, amikor Mohamed megszűnik egyszerű
vallási vezetőnek lenni, és hadvezérré, államfővé,
politikai vezetővé válik. Vallás és politika ettől
kezdve elválaszthatatlanul összefonódik: „Az iszlám vagy
politikai, vagy semmi sem.” (Ruholláh Homeini imám.)
Vádolom szándékos hazugsággal azokat, akik azt állítják,
hogy a muzulmánok által elkövetett atrocitásoknak semmi
közük az iszlámhoz, mivel ezeket a bűnöket igenis a
Korán és annak egyértelmű felszólításai nevében követik
el. Már az a tény is rendkívül beszédes, hogy az imára
hívást és a hitetlenek meggyilkolására való felhívást
ugyanaz az Allah akbár! (Isten a legnagyobb!) felkiáltás
előzi meg.
Vádolom
a X. századi muszlim tudósokat, amiért olyan –
visszafordíthatatlanná vált – dekrétumokat hirdettek ki,
amelyek az iszlámot a mostani zsákutcába vezették. Az
első ilyen dekrétum a békére és együttműködésre szólító
mekkai szövegekkel szemben elsőbbséget adott az
erőszakot és intoleranciát hordozó medinai szövegeknek.
Hogy visszafordíthatatlanná tegyék ezt a verdiktet, két
másik rendeletet is kihirdettek: egyet, amelyik
kimondja, hogy a Korán Allah „nem alkotott”, vagyis
örök, változatlan szava, és egy másikat, amely megtilt
minden próbálkozást az utólagos értelmezésre,
kijelentve, hogy „az idzstihád (a személyes értelmezés)
kapuja végleg bezárult”.
E
döntések szentséggé emelése megmerevítette a muszlim
gondolkodást, és hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám
országokat a visszamaradottság és stagnálás állapotában
tartsa.
Vádolom az iszlámot, amiért olyan dogmatizmusba zárta
magát, amiből nem tud kitörni. Áldozati szerepbe lépve
és önigazolást keresve, ellenérzései foglyaként, saját
kudarcaiért az egész emberiséget teszi felelőssé.
Vádolom az Al-Azhar Intézetet, amely, bár elvileg a
mérsékelt iszlámot testesítené meg, a világ minden
tájáról érkező hallgatók és imámok ezreiben a
fanatizmus, az intolerancia és a gyűlölet szellemiségét
táplálja. Így válik a világban a terrorizmus egyik fő
forrásává.
Vádolom
az Al-Azhart, amiért módszeresen megtagadja iskolai és
egyetemi programjai és tankönyvei reformját. Annak
ellenére, hogy az egyiptomi elnök, Abdel-Fattah
al-Sziszi ismételten kérte, hogy távolítsanak el minden
gyűlöletre, erőszakra és diszkriminációra buzdító
szöveget, eddig semmi sem történt. Vádolom az Al-Azhart,
amiért nem hajlandó elítélni az Iszlám Államot és a
szalafista/vahabita iszlamizmust, ami a terrorizmussal
való közelség bizonyítéka.
Vádolom
az Al-Azhar főimámját, Ahmed al-Tajjeb sejket, amiért
Párizsban több éven át végzett tanulmányai és a
Sorbonne-on megvédett doktori disszertációja után is
ragaszkodik a maradi és középkori felfogáshoz. Miközben
azt vártuk tőle, hogy a megújító gondolkodást segíti
majd elő ebben a tiszteletre méltó intézményben, éppen
ellenkezőleg: az Al-Azhar iskolai és egyetemi
tankönyveibe visszaillesztette azokat az erőszakra és
intoleranciára ösztönző szövegeket, amelyeket pedig
elődje, Mohamed Tantavi sejk előzőleg már kivett onnan.
Vádolom
az Al-Azhart, amiért nem kéri fel a nyugati és keleti
„új muszlim gondolkodókat”, hogy velük együtt elkezdje
az iszlám alapvető reformját. Vádolom egyes nagy nyugati
nemzeteket, amelyek – miközben azt állítják, hogy a
szabadság, a demokrácia és az emberi jogok értékeit
védik – alantas gazdasági és pénzügyi érdekből aktívan
kollaborálnak egy fundamentalista iszlámmal. Vádolom a
Nyugatot, amiért az iszlamistákkal közösen megalkotta a
hazug „iszlámellenesség” (iszlamofóbia) fogalmat, hogy
elhallgattasson minden iszlámmal kapcsolatos kritikát.
Vádolok
egyes európai vezetőket, amiért engednek az egyre
követelőzőbb, agresszívabb és szabadsággyilkos iszlám
követeléseinek. Ennek az iszlámnak az egyértelműen
kinyilvánított célja egész egyszerűen a Nyugat
meghódítása. E nyugati vezetők ezáltal elárulják
népeiket és elkótyavetyélik történelmi örökségüket. A
multikulturalista ideológia, a vadglobalizmus és a
féktelen nyitottság nevében hozzájárulnak egy értékes
kulturális és civilizációs múlt összeomlásához.
Vádolom
túlzott engedékenységét a franciaországi balliberális
oldalnak, amely képtelen rákényszeríteni a köztársaság
törvényeit egy minden integrációt visszautasító
kisebbségre. A politikai vezetők, akik választási
érdekből eladták magukat a robbanékony külvárosoknak,
hozzájárultak a „köztársaság számára elveszett
kerületek” szociális lezülléséhez egy olyan „civil béke”
nevében, ami nem más, mint az állam kapitulációja.
Vádolom
a katolikus egyházat, hogy olyan „párbeszédet” folytat
az iszlámmal, ami az öntetszelgésen, a kompromisszumon
és a kettősségen alapul. Több mint ötvenévnyi egyoldalú
kezdeményezés után egy ilyen monológ ma az elhalás
küszöbén áll. A „politikailag korrekt” elvének engedve,
és azzal az ürüggyel, hogy az együttélés nevében nem
szabad megsérteni a muszlim partnert, gondosan megkerüli
a kényes és létfontosságú kérdéseket.
Minden
igazi párbeszéd az igazsággal kezdődik. Vádolom a nagy
médiumokat, hogy a valóság elferdített olvasatával,
prekoncepción alapuló számok bemutatásával,
meghamisított statisztikák és manipulált „felmérések”
segítségével befolyásolnak és hazudnak. Ez a módszeres
félreinformálás lábbal tapossa a legelemibb szakmai
tisztességet és etikát, az őket finanszírozó nagy
pénzügyi csoportok érdekében, amelyek vezércikkeiket
diktálják. Ahelyett, hogy felháborodunk az egyre
gyakoribb terrorcselekményeken, itt az ideje, hogy
merjük felvállalni az igaz beszédet.
Itt
az ideje, hogy mellébeszélés, félelem és öntetszelgés
nélkül újra szemügyre vegyük az iszlám problémakört. A
közhelyesség és a relativizmus a legrosszabbhoz vezet. A
nyugati országoknak törvényes és erkölcsi kötelességük,
hogy megőrizzék területi egységüket, életmódjukat,
kultúrájukat és értékeiket az iszlámmal szemben, amely
hódító és alapjában elutasító a nyugati civilizációval
szemben.
Azok
a muszlimok, akik nem találják a helyüket ebben a
féktelen gyűlöletben és erőszakban, tagadás és kifogások
nélkül nézzenek szembe önmagukkal, alapító szövegeikkel
és történelmükkel, csakúgy, mint a világban elfoglalt
jelenlegi tragikus helyzetükkel. Az iszlám és a
kereszténység közötti párbeszéd erőltetése helyett
kezdeményezni és támogatni kell az iszlámon belüli
párbeszédet és reformokat. A muzulmánok ismerjék el
végre, hogy a gond belül van, és legyen bátorságuk
hozzá, hogy az arcukat fedő kendőt levéve, teljes
világosságban és alázatban tudjanak közelíteni a
témához.
Éppen
itt az ideje, hogy túllépjünk a jobboldal vagy baloldal,
haladó vagy konzervatív, szocialista vagy demokrata,
köztársasági vagy liberális, zsidó-keresztény vagy
muzulmán törésvonalakon, és találjunk egy olyan elvi
alapot és értékrendet, amely minden emberrel közös. Én
pedig nem ismerek egyebet, mint az ENSZ 1948-ban
kihirdetett Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát,
amelynek aláírását az összes arab és muzulmán ország
megtagadta. Itt az ideje, hogy egy közös
igazságkeresésben az Embert állítsuk a vita
középpontjába. Hiszen „bár az igazság és a barátság
egyaránt drága számunkra, mégis szent kötelesség, hogy
az igazságot részesítsük előnyben” (Arisztotelész,
Nikomakhoszi etika).
Csak
a valósággal történő igazi szembesülés teszi majd
lehetővé, hogy „szeretet és igazság találkozzék… jog és
béke csókot váltson” (vö. Zsolt 85, 11).
A
szerző alexandriai jezsuita szerzetes
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200908/82d3fa37/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról