[Grem] Dienes Valéria, filozófusnő (1879-1978) megtérése (saját szavaival)

[Rita Kunsay-Sipos]

>
>>   http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/
>
>
>> *[image: dienes_valeria]
>> <http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/10/dienes_val%C3%A9ria.jpg>*
>>
>> * Dienes Valéria (1879-1978) filozófusnő Bergson tanítványa volt
>> Párizsban; Babitscsal, a korabeli szellemi élet nagyjaival volt
>> kapcsolatban, s egy néhány évtizedes materialista “kitérő” után 1923-ban
>> megtért, majd hamarosan Prohászka Ottokár lett a lelki vezetője.
>> Megtérésének történetét így mesélte el Belon Gellértnek:*
>>
>>  (1923-ban, hazatérésem után) „először Pápára mentem, mert édesanyámnak
>> ott volt lakása, és én egy évig ott éltem. Volt ott egy ferences páter,
>> Arkangyalnak hívták. Ez alatt az év alatt én még nem voltam katolikus.
>> Emlékszem, a bencések nézték a két kisgyereket s mondták egymásnak: Nézd,
>> ez a két kisfiú, akit világi morál szerint nevelnek! Ennek a tanévnek a
>> vége felé nekem valamiért el kellett mennem Budapestre. Megálltam Domokos
>> Lászlónénál, akinek az Új Iskolája volt. (Orkesztikai iskola
>> <http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/szem1_2.htm>.) Egyik napon
>> nagyon fáradt voltam, és bementem a Ferenciek templomába, ahol ki volt téve
>> az Oltáriszentség. Leültem és gondolkoztam. Azt gondoltam – de teljesen
>> sivárul –, milyen volna, ha én meggyónnék? Aztán kimentem és próbáltam
>> tovább járni az én utaimat. Arra az időre másodszor is odakerültem, és
>> megint bementem a templomba. Ugyanazon a napon. Hát milyen volna? – Hát
>> akkor megtudod, ha megpróbálod! Akkor elővettem egy papirost s elkezdtem
>> összeírni egész eddigi életemet, mintha csak úgy vezettek volna. Nem is
>> úgy, inkább mintha magamat vezetném. Megfordultam, és bementem abba a
>> gyóntató helyiségbe, beléptem a legelső gyóntatószékbe, ami szabad volt, és
>> azt mondtam, hogy én most egy életgyónást akarok végezni. És elkezdtem
>> mondani. Körülbelül háromnegyed óráig tarthatott. Amikor mindent elmondtam,
>> akkor (a páter) feloldozott és azt mondta, hogy másnap menjek áldozni.
>> Mondtam neki: Nézze, én nem egészen hiszem azt, hogy ott van a Krisztus!
>> Odaállhatok én ezzel a lélekkel? – Azt felelte: Oda! Csak mikor már megy,
>> akkor csak annyit gondoljon, hogy ’szeretném elhinni, ha tudnám’. Csak
>> szeretném elhinni! S aztán menjen oda és áldozzon. Másnap reggel mentem.
>> Odamentem ezzel a gondolattal. És csak arra emlékszem, hogy amikor vettem a
>> Krisztust és visszamentem a helyemre, akkor olyan zokogás fogott el, hogy
>> alig tudtam magamhoz térni. Aznap egész nap rengeteg dolgom volt. …(Este a
>> szobámban, amikor eloltottam a lámpát), „akkor egyszerre olyan érzés fogott
>> el, hogy ez a szoba tele van, s hogy az Valaki, akivel tele van, s hogy az
>> itt van, és én magam sem tudom, de az biztos, hogy az egy erős jelenlét,
>> hogy csak úgy zengett bennem Isten, Isten…”
>>
>> *Forrás
>> <http://www.szterzsebet-szentes.sulinet.hu/versenyeink/szellemi_ottusa/dienes_valeria.htm>:
>> A XX. század nagy tanúja: Dienes Valéria (1879-1978) – P. Szabó Ferenc SJ
>> jegyzete*
>>
>>
>> *http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/
>> <http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/> *
>>
>> _
>>
>>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201029/745a18c5/attachment.html>