<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br></div><div class="gmail_extra"><div class="gmail_quote"><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div bgcolor="#FFFFFF" text="#000000"><blockquote type="cite">
<div class="gmail_extra"><div class="gmail_quote"><blockquote class="gmail_quote"><div><blockquote type="cite"><div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><font size="4"><br></font></div></div></blockquote></div></blockquote></div></div></blockquote><font size="4"> <a href="http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/">http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/</a> </font><blockquote type="cite"><div class="gmail_extra"><div class="gmail_quote"><blockquote class="gmail_quote"><div><blockquote type="cite"><div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><font size="4">
<br>
</font><div dir="ltr">
<p><b><a href="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/10/dienes_val%C3%A9ria.jpg" target="_blank"><font size="4"><img alt="dienes_valeria" height="183" width="117"></font></a></b></p>
<p><font size="4"><b> Dienes Valéria (1879-1978) filozófusnő
Bergson tanítványa volt Párizsban; Babitscsal,
a korabeli szellemi élet nagyjaival volt
kapcsolatban, s egy néhány évtizedes
materialista “kitérő” után 1923-ban megtért,
majd hamarosan Prohászka Ottokár lett a lelki
vezetője. Megtérésének történetét így mesélte
el Belon Gellértnek:</b><span id="m_-5979847509797070294m_-6870807691101047677m_8588375972926632973m_8348948381218960923m_5950495184845331468m_-1542937752048493528gmail-more-13416"></span></font></p>
<p><font size="4"> (1923-ban, hazatérésem után) „először Pápára
mentem, mert édesanyámnak ott volt lakása, és én
egy évig ott éltem. Volt ott egy ferences páter,
Arkangyalnak hívták. Ez alatt az év alatt én még
nem voltam katolikus. Emlékszem, a bencések
nézték a két kisgyereket s mondták egymásnak:
Nézd, ez a két kisfiú, akit világi morál szerint
nevelnek! Ennek a tanévnek a vége felé nekem
valamiért el kellett mennem Budapestre.
Megálltam Domokos Lászlónénál, akinek az Új
Iskolája volt. (<a href="http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/szem1_2.htm" target="_blank">Orkesztikai iskola</a>.) Egyik
napon nagyon fáradt voltam, és bementem a
Ferenciek templomába, ahol ki volt téve az
Oltáriszentség. Leültem és gondolkoztam. Azt
gondoltam – de teljesen sivárul –, milyen volna,
ha én meggyónnék? Aztán kimentem és próbáltam
tovább járni az én utaimat. Arra az időre
másodszor is odakerültem, és megint bementem a
templomba. Ugyanazon a napon. Hát milyen volna?
– Hát akkor megtudod, ha megpróbálod! Akkor
elővettem egy papirost s elkezdtem összeírni
egész eddigi életemet, mintha csak úgy vezettek
volna. Nem is úgy, inkább mintha magamat
vezetném. Megfordultam, és bementem abba a
gyóntató helyiségbe, beléptem a legelső
gyóntatószékbe, ami szabad volt, és azt mondtam,
hogy én most egy életgyónást akarok végezni. És
elkezdtem mondani. Körülbelül háromnegyed óráig
tarthatott. Amikor mindent elmondtam, akkor (a
páter) feloldozott és azt mondta, hogy másnap
menjek áldozni. Mondtam neki: Nézze, én nem
egészen hiszem azt, hogy ott van a Krisztus!
Odaállhatok én ezzel a lélekkel? – Azt felelte:
Oda! Csak mikor már megy, akkor csak annyit
gondoljon, hogy ’szeretném elhinni, ha tudnám’.
Csak szeretném elhinni! S aztán menjen oda és
áldozzon. Másnap reggel mentem. Odamentem ezzel
a gondolattal. És csak arra emlékszem, hogy
amikor vettem a Krisztust és visszamentem a
helyemre, akkor olyan zokogás fogott el, hogy
alig tudtam magamhoz térni. Aznap egész nap
rengeteg dolgom volt. …(Este a szobámban, amikor
eloltottam a lámpát), „akkor egyszerre olyan
érzés fogott el, hogy ez a szoba tele van, s
hogy az Valaki, akivel tele van, s hogy az itt
van, és én magam sem tudom, de az biztos, hogy
az egy erős jelenlét, hogy csak úgy zengett
bennem Isten, Isten…”</font></p>
<p><i><font size="4"><a href="http://www.szterzsebet-szentes.sulinet.hu/versenyeink/szellemi_ottusa/dienes_valeria.htm" target="_blank">Forrás</a>: A XX. század
nagy tanúja: Dienes Valéria (1879-1978) – P.
Szabó Ferenc SJ jegyzete</font></i></p>
<p><i><font size="4"><a href="http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/" target="_blank">http://talita.hu/magazin/az-biztos-hogy-az-egy-eros-jelenlet/</a><br>
</font></i></p>
</div>
<font size="4"><br>
_</font></div>
</div>
</blockquote></div></blockquote></div></div></blockquote></div></blockquote></div><br></div>
</div></div>