[Grem] Márai S: Mennyből az angyal (New York, 1956) / Böjte Csaba magnificat.ro

[Emoke Greschik]

az első sor lemaradt, l. alább:

* MENNYBŐL AZ ANGYAL MENJ SIETVE *

*Az üszkös, fagyos Budapestre.*

> Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog
> a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés,
> éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal,
> vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj,
> mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény
> világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír
> zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a
> fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy
> szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett – És sokan vetnek
> most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük
> csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a
> fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember
> előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor
> megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S
> amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta – Most áll és
> bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már,
> nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög
> hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit
> is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a
> titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És
> a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi
> parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik,
> hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem
> várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt
> mondta: „Elég volt.” Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint
> a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De
> most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És
> kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik
> örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság? Angyal, vidd meg a hírt
> az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor – A
> költő, a szamár, s a pásztor – Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet
> elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak
> strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, – mennyből az
> angyal New York, 1956. A képen: a kaposvári 1956-os emlékmű.
>
>
>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_6770123876985198259_m_-5389599657939548006_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201023/13389891/attachment.html>