[Grem] Márai S: Mennyből az angyal (New York, 1956) / Böjte Csaba magnificat.ro

[Varga Petra Júlia]

https://www.youtube.com/watch?v=5S4Jwsj-sw8&feature=share&fbclid=IwAR1mjDU75s2jUQ_EST0vuy6S7jU-xGEhkDKqP4r8-vB200YSPTWQyO49VjY

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> írta:
>az első sor lemaradt, l. alább:
>MENNYBŐL AZ ANGYAL MENJ SIETVE
>
>
>Az üszkös, fagyos Budapestre.
>Oda, ahol az orosz tankok
>Között hallgatnak a harangok.
>Ahol nem csillog a karácsony.
>Nincsen aranydió a fákon,
>Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
>Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
>Szólj hangosan az éjszakából:
>Angyal, vigyél hírt a csodáról.
>Csattogtasd szaporán a szárnyad,
>Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
>Ne beszélj nekik a világról,
>Ahol most gyertyafény világol,
>Meleg házakban terül asztal,
>A pap ékes szóval vigasztal,
>Selyempapír zizeg, ajándék,
>Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
>Csillagszóró villog a fákról:
>Angyal, te beszélj a csodáról.
>Mondd el, mert ez világ csodája:
>Egy szegény nép karácsonyfája
>A Csendes Éjben égni kezdett –
>És sokan vetnek most keresztet.
>Földrészek népe nézi, nézi,
>Egyik érti, másik nem érti.
>Fejük csóválják, sok ez, soknak.
>Imádkoznak vagy iszonyodnak,
>Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
>Népek Krisztusa, Magyarország.
>És elmegy sok ember előtte:
>A Katona, ki szíven döfte,
>A Farizeus, ki eladta,
>Aki háromszor megtagadta.
>Vele mártott kezet a tálba,
>Harminc ezüstpénzért kínálta
>S amíg gyalázta, verte, szidta:
>Testét ette és vérét itta –
>Most áll és bámul a sok ember,
>De szólni Hozzá senki nem mer.
>Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
>Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
>Különös ez a karácsonyfa,
>Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
>Kik köntösére kockát vetnek,
>Nem tudják, mit is cselekesznek,
>Csak orrontják, nyínak, gyanítják
>Ennek az éjszakának a titkát,
>Mert ez nagyon furcsa karácsony:
>A magyar nép lóg most a fákon.
>És a világ beszél csodáról,
>Papok papolnak bátorságról.
>Az államférfi parentálja,
>Megáldja a szentséges pápa.
>És minden rendű népek, rendek
>Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
>Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
>Mért nem várta csendben a végét?
>Miért, hogy meghasadt az égbolt,
>Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
>Nem érti ezt az a sok ember,
>Mi áradt itt meg, mint a tenger?
>Miért remegtek világrendek?
>Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
>De most sokan kérdik: mi történt?
>Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
>És kérdik, egyre többen kérdik,
>Hebegve, mert végképp nem értik –
>Ők, akik örökségbe kapták –:
>Ilyen nagy dolog a Szabadság?
>Angyal, vidd meg a hírt az égből,
>Mindig új élet lesz a vérből.
>Találkoztak ők már néhányszor
>– A költő, a szamár, s a pásztor –
>Az alomban, a jászol mellett,
>Ha az Élet elevent ellett,
>A Csodát most is ők vigyázzák,
>Leheletükkel állnak strázsát,
>Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
>Mondd meg nekik, –
>mennyből az angyal
>New York, 1956.
>A képen: a kaposvári 1956-os emlékmű. 
>	
>      
>		Mentes a vírusoktól. www.avg.com 		
>	
>
>
>
>_______________________________________________
>Grem mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>