[Grem] Márai S: Mennyből az angyal (New York, 1956) / Böjte Csaba magnificat.ro

[Emoke Greschik]

[image:
b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tortenelem_122096069_3723249671032214_7903433365606719505_o.jpg]
<https://magnificat.ro/portal/images/stories/Igaz/Tortenelem/122096069_3723249671032214_7903433365606719505_o.jpg>
Márai
Sándor: Mennyből az angyal
<https://magnificat.ro/portal/index.php/hu/szent-ferenc-alapitvany/roviden/22100-marai-sandor-mennybol-az-angyal>
Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a
harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs
más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj
hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd
szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a
világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap
ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat,
okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a
csodáról. Mondd
el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben
égni kezdett – És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi,
nézi, Egyik
érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy
iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa,
Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A
Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a
tálba, Harminc
ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét
itta – Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő
sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a
karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem
tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az
éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most
a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az
államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek,
rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy
kérték? Mért
nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép
azt mondta: „Elég volt.” Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg,
mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend
lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból
törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők,
akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság? Angyal, vidd meg a
hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor –
A költő, a szamár, s a pásztor – Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet
elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak
strázsát, Mert
Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, – mennyből az angyal New York,
1956. A képen: a kaposvári 1956-os emlékmű.


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-5389599657939548006_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201023/62a5fbc4/attachment.html>