[Grem] Székely J. püspök ismertetője Ferenc pápa új enciklikájáról, a Fratelli tutti - ről

2020. Okt. 14., Sze, 10:31:14 CEST

 A testvériség törékeny, bármikor elveszíthető – Fókuszban a *Fratelli
tutti* kezdetű enciklika
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. október 14., szerda
| 8:03

2
Október 3-án Assisiben, Szent Ferenc sírjánál mutatott be szentmisét Ferenc
pápa. Ezt követően az oltáron aláírta a *Mindnyájan testvérek (Fratelli
tutti)* kezdetű új enciklikáját, melyről Gájer László, a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanára ismertetőjét
adjuk közre.

Az október 3-án Assisiben aláírt harmadik enciklikájában Ferenc pápa egy
széttöredezett világot hív meg arra, hogy újra befogadjon egy
gondolkodásmódot, amit a testvériség és a társadalmi barátság megélése
jelent. A pápa beszédmódját már jó ideje jellemezte az enciklikában
kifejtett gondolatok hangvétele, a közelmúltban elmondott katekézisei
emlékeztetnek bennünket a most átfogóan kidolgozott körlevél tónusára.

*Jóllehet, nem a Covid-19 járvány elemzésének szentelte a körlevelet, abban
mégis megjelenik ez a téma, hiszen a járvány eloszlatta a hamis
biztonságérzetünket, így még inkább megtapasztaltuk, hogy a világ, amelyben
élünk, milyen törékeny.*

Ahogy a március 27-én a Szent Péter téren egyedül végzett imádságában
emlékeztetett
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/senki-sem-menekulhet-meg-onmagaban-ferenc-papa-rendkivuli-urbi-et-orbi-aldasa-jarvany-idejen>:
„Úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban.” A most
megjelent enciklikában a pápa számtalan olyan *betegséget* sorol fel,
amitől ma szenved ez a világ. Alább ezekről, illetve a Szentatya által
kínált megoldási javaslatokról lesz szó a *Fratelli tutti* alapján.

*A jelenleg zajló folyamatok*

A testvériség olyan vízió, amely mellett újra és újra el kell
köteleződnünk, emlékeztetett Ferenc pápa. Nem magától adott, hanem egy
döntés folytonos megújítását kívánja tőlünk. A testvériség melletti
megújuló kiállásra figyelmeztetnek az elmúlt évtizedek eseményei is. Hiszen
lehet, hogy kialakulni látszott egy részben politikai konszenzus a 20.
században – gondolhatunk itt az egyesült Európa víziójára, de a
Dél-Amerikában születő integrációs folyamatokra is – a háborúk és a
katasztrófák tapasztalatának következtében, ez a béke és emberi jogok
mellett elkötelezett humanista konszenzus azonban, amely alapvetően
integratív jellegű volt a világ különböző pontjain, mintha megroppanni
látszana napjainkban. Ez is mutatja, hogy

*a testvériség nem készen áll előttünk, hanem ösvényt jelent, amin járnunk
kell, és hogy a testvériség törékeny, bármikor elveszíthető.*

Manapság egyre gyakoribb ugyanis, hogy egy hamis identitáspolitika mentén
kibontakozó, rövidlátó és szélsőséges nacionalizmus újra szembefordít
bennünket egymással. Fontos látni, hogy

*nem a nemzeti érzés az, ami elválaszt, hanem az a hamis önértelmezés,
amikor valaki a másikkal szemben határozza meg önmagát.*

Ez pedig éppúgy elválaszt bennünket egymástól, mint az öncélú
gazdaságpolitika, amely nem az ember érdekében létezik, és nem az ember
szolgálatában áll. A nyitottság víziójából – tette hozzá Ferenc pápa –
mintha csak a szabadkereskedelem nyitottsága és a gazdasági érdekek mentén
kialakított határok nélküliség maradt volna, amely végletesen előtérbe
állította az egyént, elorozva annak minden közösségi dimenzióját. A
kiselejtezés kultúrája idővel nemcsak a termékeket kezeli eldobhatóként
(oggetto di scarto), hanem a személyt is: mindenki pótolhatóvá válik, a
mechanizmus pedig már rég önműködő, melyben nézők maradunk csupán, és
fogyasztók. Ebben a nagy rendszerben nem a személy az elsődleges érték
többé. A szegények, a fogyatékkal élők vagy az idősek számára alig marad
hely. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban egy

*olyan kulturális kolonizációról is beszél, amelynek következtében
elveszítjük a történelmi tudatunkat.*

Egy konzumvilágban ugyanis elvesznek a kapcsolatok, nemcsak a jelennel,
hanem a múlttal is.

Az a közösség, amely a múlthoz kötne, elsorvad, az említett mechanizmusok
pedig orvosolhatatlanul szakítanak el az egymást építő különbségek és a
múlt gazdagsága befogadásának lehetőségétől. Helyette marad a
személytelenség, amely az egyre erősödő digitális kommunikáció, ez
mindannyiunkat érint. Dekonstruktív folyamat részei vagyunk, melynek során
a komunitárius, közösségi szempont jelentősen sérül. 70 évvel ezelőtt
ünnepélyes nyilatkozatban fogalmazták meg az ember alapvető jogait (*Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozata,* 1948), melyet széles körű konszenzus
övezett. Ma mégsem érvényesülnek ezek a jogok. A világ számtalan pontján
még mindig tapasztalható a nők egyenjogúságának hiánya, minden korábbinál
több embert üldöznek ma vallási okokból, az otthonaikból menekülni
kényszerülők pedig nem egyszer teljes elutasítottságot kénytelenek megélni
és azt, hogy a politikai retorika játékszerei lesznek.

*Egy vízió*

Az a széttöredezettség, amelynek néhány jelét az imént ismertettem, enyhül,
ha megújítjuk a testvéri elköteleződés magatartását. A *Fratelli tutti*
által kínált egyik orvosság a nyitottság újrafelfedezése a nagy vallások és
kultúrák találkozásakor. Az enciklika 3. pontjában megemlékeztetett a pápa
Assisi Szent Ferenc életének egy fontos eseményéről, amikor az felkereste
Malik-el-Kamil szultánt Egyiptomban. E gesztus értelmezése megadja a
megoldókulcsot ahhoz, hogy Ferenc pápa miként határozza meg a találkozás és
a testvériség lelkiségét. Anélkül, hogy a történész patikamérlegen vizsgált
elemzését elvégeznénk ezen esemény történeti rekonstrukciója érdekében,
egyszerűen követjük Ferenc pápa értelmezését, és mint a találkozás
pillanatát értékeljük a jelenetet, a találkozásét egy egészen másként
gondolkodó és más vallású uralkodóval. A pápa így ír erről a ferences
regulát* (Regula non bullata)* idézve: „Ferenc hűsége az Úr iránt arányos
volt a testvérei iránti szeretetével. Nem törődve az ezzel járó
nehézségekkel és veszélyekkel, Ferenc ugyanazzal a hozzáállással ment
találkozni a szultánnal, mint amit tanítványaiba oltott:

*ha a szaracénok és más nem hívők között találják magukat, anélkül, hogy
lemondanának saját identitásukról, ne pereskedjenek és ne versengjenek,
hanem Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek”.*

Ferenc pápa az azok iránt tanúsított „testvéri alávetettségről” (fraterna
sottomissione) beszél, akik nem osztoznak a mi keresztény hitünkben.

Szavai a 2019. február 4-én Abu Dzabiban aláírt *Dokumentum az emberi
testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében*
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/exkluziv-az-emberi-testverisegrol-szolo-abu-dzabiban-alairt-tortenelmi-jelentosegu-dokumentum>
című közös nyilatkozatot idézik, amint meg is emlékezik a pápa az Ahmad
Al-Tayyeb nagy imámmal aláírt dokumentumról, mint a jelen enciklika
elsődleges forrásáról, idézve annak kezdő sorait: „Isten minden embert
egyenlő jogokkal, kötelességekkel és méltósággal teremtett, és meghívta
őket, hogy testvérként éljenek.”

*Az Abu Dzabiban aláírt dokumentum nem csupán a diplomáciai udvariasság
jegyében született, hanem az aláíró felek kölcsönös elkötelezettségének
jeleként.*

E testvériség jegyében utal a *Fratelli tutti* elején Ferenc pápa a
Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával folytatott közös
munkájára is, melynek gyümölcse az előző enciklikája, a *Laudato Si’*
kezdetű dokumentum. A másik általi érintettségnek ezen a horizontján nem a
hitvédelem, nem az öngazolás, nem önmagam és identitásom féltő védelme
motivál. Nem mintha mindezek nem volnának fontosak, hiszen Ferenc pápa is
hangsúlyozza – úgy, ahogy tette ezt 2019. november 8-án a Vallásközi
Párbeszéd Intézete kongresszusának résztvevőihez szólva –, hogy a valós
párbeszéd csak az identitásunk birtokában lehetséges. Alkalmaznunk kell „a
párbeszéd kultúráját mint utat, a közös együttműködést mint
alapmagatartást, a kölcsönös megismerést mint módszert és kritériumot.
Mostantól megerősíthetjük, hogy

*a vallások nem jelentenek zárt rendszereket, amelyeken nem lehet
változtatni, de ez csak a saját identitásuk őrzésével együtt igaz.*

És ez alapvető: az önazonosságot nem lehet kiárusítani, mert ha ezt teszed,
akkor nincs többé párbeszéd sem, csak alávetettség” (assoggettamento). Ez
az alávetettség más, mint a testvéri alárendeltség. Mert míg az utóbbi
által kiszolgáltatod magad a másiknak a szeretet bizalma által, addig ez
előbbiben már nincsenek a szeretetkapcsolatra jellemző egyenrangú felek,
hanem az egyik uralkodik a másik felett. Márpedig ahogy Ferenc pápa a 8.
pontban fogalmazott: „Az a vágyam, hogy minden ember egyenlő méltóságának
elismerésével hozzájárulhassunk a testvériségre való egyetemes törekvés
újjászületéséhez.” A másik, a más identitású, más vallási, kulturális,
társadalmi vagy történelmi háttérrel rendelkező emberekkel való találkozás
lelkületét felfedezve enyhülnek az elidegenedés és a széttöredezettség
kultúrájának hatásai.

*Fotó: Vatican News; Merényi Zita*

*Magyar Kurír*

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. okt. 13., K,
20:15):

> Isten álma a világunkról – Székely János ismertetője a *Fratelli tutti*
> kezdetű enciklikáról
> Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. október 13., kedd
> | 8:01
>
> https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-alma-vilagunkrol-szekely-janos-ismertetoje-i-fratelli-tutti-i-kezdetu-enciklikarol
>
> 2
> Október 3-án Assisiben, Szent Ferenc sírjánál mutatott be szentmisét
> Ferenc pápa. Ezt követően az oltáron aláírta a *Mindnyájan testvérek
> (Fratelli tutti)* kezdetű új enciklikáját, melyről Székely János
> szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK)
> Caritas in Veritate Bizottsága elnökének ismertetőjét adjuk közre.
>
> Jézus azt mondta tanítványainak: „Ti mindannyian testvérek vagytok” (Mt
> 23,8). Szent Pál apostol pedig így tanított: „Mindannyian az Ő nemzetsége…
> Isten fiai vagyunk” (ApCsel 17,28–29).
>
> Minden ember a Teremtő Isten képmása, és ezért a felebaráti szeretet
> parancsa egyetemes, minden emberre kiterjed.
>
> Ferenc pápa körlevele ennek az egyetemes testvériségnek különböző
> dimenzióit fejti ki. A dokumentum elején *társadalmunk jelen állapotát*,
> annak árnyoldalait vizsgálja. Megállapítja, hogy bár az emberiség egyetlen
> nagy családdá válása irányában sok pozitív lépés történt az utóbbi
> évtizedekben, ám ezek mögött nemritkán a gazdasági érdekcsoportok szabad
> befektetési szándéka húzódott (12), vagy pedig a dekonstrukció ideológiája,
> amely az emberi identitást, múltat, kultúrát teljesen lebontva nulláról
> akarja felépíteni az embert a maga elképzelései és ideológiája szerint
> (13). A globalizáció sok esetben olyan kulturális gyarmatosításként jelent
> meg, amely elpusztítja az egyes kultúrák sajátos arculatát és értékeit (14).
>
> Sokak szemében a meg nem születettek és az idősek leselejtezhetőnek
> látszanak (18), a gyermekáldás visszautasítása mögött pedig gyakran az a
> mentalitás húzódik meg, hogy minden velünk végződik, egyedül a mi
> individuális érdekeink számítanak (19).
>
> Az ember azt gondolta, hogy abszolút ura az életének, ám a valóság, a
> teremtett világ felnyög és lázad ez ellen az önkényuralom ellen (34).
> Mindent közszemlére tesznek ki, mindent megfigyelnek, és így sok esetben
> eltűnik az intimitás védelméhez való jog (42).
>
> A világ jelen állapotának elemzése után Ferenc pápa az *irgalmas
> szamaritánus* példabeszédét állítja elénk. Kiemeli, hogy
>
> minden műveltségünk ellenére hányszor analfabéták maradtunk a szeretet
> gyakorlásában, a rászoruló támogatásában (64).
>
> Hányszor egyesek, sőt néha szinte egész népek csak a gazdagabb világot
> látják, arra vágynak, és nem veszik észre a maguknál is szegényebbeket
> (73). Ha nem vagyunk sem irgalmas szamaritánusok, sem az útszélen hagyott
> véresre vert emberhez hasonlók, akkor vagy rablók vagyunk, vagy a véresre
> vert ember mellett közömbösen elhaladók (67.; 70).
>
> Ferenc pápa ezután egy *nyitott világ* elgondolásáról és létrehozásáról
> beszél.
>
> Ez a nyitott világ nem a társadalmak homogenizálását és kirablását jelenti
> (100). Nem is az individuális szabadságjogok korlátlan kiélését.
>
> Az individuális érdekek összességéből nem fog megszületni egy emberibb
> világ (105). Ezzel szemben a nyitott szívű világ azt jelenti, hogy
> felismerjük, bárhol is született valaki, joga van az emberhez méltó életre
> és kibontakozásra (106–107). A nyitott szívű világ megszületéséhez
> elengedhetetlen a gyermekek erkölcsi és spirituális értékekre való nevelése
> (114). Nélkülözhetetlen annak elismerése, hogy
>
> a magántulajdonhoz való jog nem mindenek feletti. A Földet a Teremtő az
> egész emberi nemnek adta. A javak egyetemes rendeltetése megelőzi a
> magántulajdonhoz való jogot (119–120).
>
> Minden ország és nép köteles segíteni a szegényt, az életlehetőségeit
> elveszített embert. Elsősorban a rászoruló saját földjén, de szükség esetén
> az ő befogadásával is (124–125). Ugyanakkor minden népnek erkölcsi
> kötelessége a saját polgárai jogainak védelme is (40). Anélkül, hogy a
> Földet egy olyan hellyé alakítanánk, amely otthont és megélhetést biztosít
> minden ember számára, nem felépíthető a maradandó béke (127).
>
> Ezután a körlevél az *egész világra nyitott szívről* beszél. Ideális
> lenne a szükségtelen elvándorlást elkerülni, és a saját szülőföldön
> biztosítani mindenkinek az emberi kibontakozás lehetőségét. Ám amíg ez nem
> valósul meg teljes mértékben, addig kötelességünk tiszteletben tartani
> minden ember jogát arra, hogy olyan helyet találjon a maga és családja
> számára, ahol emberi kibontakozásuk lehetővé válik (129).
>
> A rászoruló országoknak nyújtott segélyeket soha ne kössék olyan
> ideológiai feltételekhez és elvárásokhoz, amelyek az adott nép kultúrájától
> idegenek (132).
>
> A különböző kultúrákat meg kell őrizni, hiszen ezek gazdagítják a világot,
> ám fontos ápolni ezeknek a kultúráknak a nyitottságát is (134). Minden
> egészséges kultúra nyitott az egyetemesség, a tágabb valóság felé. Egy
> egyetemes értékek nélküli kultúra valójában nem is kultúra (146). A
> testvéri világ nem egy minden népet összekeverő és azonossá tevő
> globalizmus, nem a bábeli torony történetében olvasható nyelveket
> összekeverő egységesítés. A hiteles egység sokkal inkább a poliéderhez
> hasonlít, amely az az egyes népek sajátosságait és identitását megőrzi
> (144). A befogadás és a nyitottság azt jelenti, hogy minden egyes nép a
> maga módja szerint fogadja be az új valóságokat (148).
>
> A testvériséget minden népnek elsősorban a vele szomszédos népekkel kell
> keresnie és felépítenie (152).
>
> A következő fejezetben a *jobb politikáról* szól a körlevél.
>
> Elítéli azt a populizmust, amely a hatalom megszerzése céljából
> manipulálja és használja fel egy nép érzéseit és vágyait, és elítéli a
> liberalizmust, amely a hatalmasok anyagi érdekeinek szolgáltatja ki a
> társadalmat (155).
>
> Természetesen nem tekinthető negatív értelemben vett populizmusnak az, ha
> egy politikus a népe távlati érdekeinek elérését, a népe fejlődését tűzi ki
> célul (159). A politika egyik legfőbb célkitűzése kell hogy legyen, hogy
> mindenki számára biztosítsa a munka lehetőségét (162). A helyes politika
> célja a hosszú távú közjó (178). Minden embernek elemi joga van az
> élelemre. Elfogadhatatlan botrány, hogy milliók éheznek Földünkön (189). A
> szabad piac nem oldja meg önmagádban a gazdasági élet jó működését, szükség
> van egy aktív gazdaságpolitikára az államok részéről (168). Mindehhez
>
> szükséges egy nemzetek feletti tekintély, amelyet nem csak az erős
> országok irányítanak, és amely biztosítani tudja a jog erejét ez erősek
> joga helyett (172–174).
>
> A helyes társadalmi-politikai rend lelke a társadalmi szeretet (166). A
> társadalmi szeretetnek nem érzelmeken és esetleges véleményeken, hanem az
> igazságon kell alapulnia (184). A szeretnek szüksége van az értelem és a
> hit fényére (185).
>
> Ferenc pápa ezután a *párbeszéd *fontosságáról ír. Egy ország akkor
> növekszik és fejlődik, ha párbeszéd alakul ki a népi kultúra, az egyetemi
> kultúra, a fiatalok, a művészek, a gazdasági szakemberek, a családok és a
> média világának kultúrája között (199).
>
> A mai társadalmi viták igen gyakran a másik lejáratásában merülnek ki
> (201). A jövő hősei azok lesznek, akik ezt a hamis logikát meg tudják
> törni, és képesek lesznek a másik iránti tisztelettel igaz szavakat
> kimondani (202).
>
> A média világának óriási bűne, hogy kihasználva az emberek gyengeségeit,
> sokszor a legrosszabbat hozza ki belőlük (205). A párbeszéd kultúrája nem
> relativizmust jelent. Ha nincsenek objektív igazságok és értékek, akkor
> helyettük csak az érdekek és a pillanatnyi szeszély maradnak (206). Egy
> társadalom akkor nemes és tiszteletre méltó, ha őszintén keresi az
> igazságot, és ragaszkodik az alapvető értékekhez (207). Léteznek olyan
> értékek, amelyek megelőznek minket, és amelyek meglesznek miutánunk is
> (208). Egy pluralista társadalomban a párbeszéd az az út, amelyen keresztül
> a társadalom újra és újra felismeri és elismeri a maradandó értékeket
> (211). Az objektív igazság egyben hasznos a társadalom számára és
> konszenzus is képezhető vele kapcsolatban (212).
>
> Fegyverezzük fel gyermekeinket a párbeszéd fegyvereivel! (217) Krízisek
> idején különösen is fontos megőrizni a társadalmi párbeszédben az
> udvariasságot és a tiszteletet (222).
>
> A dokumentum hetedik fejezete az *újfajta találkozás* *útjairól* szól. A
> béke útjai az igazságból kell hogy elinduljanak. Szükség van a múltbeli
> igazságtalanságok, szörnyűségek nyílt kimondására (226–227., 246–249). A
> múlt sebeiről való megemlékezés során fontos, hogy minden oldal sebeiről
> megemlékezzünk (253). Az igazság azonban elválaszthatatlan az irgalomtól.
> Erősebb egy nép történetében az, ami összeköt, mint a múlt konfliktusai
> (230). Meg kell érteni a legszegényebbek néha antiszociális reakcióit, és
> gyakorolni kell irántuk a kivételezett szeretetet és barátságot (234).
>
> A megbocsátás és az irgalom útja nem zárja ki azt, hogy az elnyomótól el
> kell venni azt a hatalmat, amelynek segítségével az elnyomást gyakorolni
> tudja (241).
>
> A megbocsátás az isteni, végtelen irgalom megjelenése itt a világban,
> akkor is meg kell tenni, ha a vétkes nem bánja meg a tettét, és nem képes
> bocsánatot kérni (250). Ferenc pápa felszólítja a világot a háború
> elutasítására (258), és az atomfegyverek teljes leszerelésére (262). Szól a
> halálbüntetés eltörlése érdekében, mert a halálbüntetés kiszabásakor
> elkerülhetetlenek a bírói tévedések, valamint azért is, mert a diktatúrák
> egyik gyakori és kegyetlen fegyvere a kivégzés (267–268).
>
> Az utolsó fejezet a *vallások szerepéről* szól az emberi testvériség
> szolgálatában. Isten nélkül az emberiség radikálisan elszegényedik,
> elveszíti reményét és távlatát (274). A társadalmi párbeszédben a
> hatalmasok és a tudósok mellett újra szót kell adni a vallások hangjának,
> az emberiség évszázados tapasztalatának (275).
>
> Az Egyház elismeri, hogy Isten kegyelme más vallásokban is jelen van, és
> működik, ugyanakkor vallja, hogy az igazság és kegyelem teljessége
> Krisztusban van, az evangélium csodálatos muzsikájában jelent meg a
> számunkra (277).
>
> A hiteles vallásosság soha nem vezet erőszakhoz, ellenkezőleg, minden
> ember megbecsüléséhez és szeretetéhez. El kell ítélni a terrorizmus minden
> formáját, amelyek hamisan hivatkoznak vallásos szövegekre – idézi Ferenc
> pápa az iszlám egyik legfőbb vallási tekintélyével, az Egyiptomi al-Azhar
> Egyetem nagyimámjával közösen kiadott nyilatkozatot (283). A körlevél két
> imádásággal zárul a testvéri szeretet megvalósulásáért.
>
> Ferenc pápa körlevele *Isten álmát* fogalmazza meg a világunkról.
>
> Azt az álmot, amelyről Jézus beszélt a boldogságmondásokban. Isten
> Országát, ahol boldog lehet a szegény, ahol ujjonghat az éhező, mert
> jóllakik, ahol örülhet az, aki sírt, mert vigasztalást talál. A szelídek,
> az irgalmasok, a békességszerzők Országát (vö. Mt 5,3–12).
>
> Tegyünk meg mindent azért, hogy ez az Ország növekedjen bennünk,
> családjainkban, egyházunkban, hazánkban és az egész világon.
>
> Készítsük elő az útját a beteljesedésnek, siettessük eljövetelét annak a
> Mennyei Városnak, ahol „nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem
> készülnek többé háborúra. Kardjaikból ekevasat kovácsolnak, lándzsáikból
> pedig szőlőmetsző késeket.” Akkor majd „sehol sem ártanak, és nem
> pusztítanak” az Ő Szent Hegyén. (vö. Iz 2,4; 65,25)
>
> *Fotó: Va*
>
>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_5170252250759616882_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201014/70938483/attachment-0001.html>