[Grem] Székely J. püspök ismertetője Ferenc pápa új enciklikájáról, a Fratelli tutti - ről

[Emoke Greschik]

 Isten álma a világunkról – Székely János ismertetője a *Fratelli tutti*
kezdetű enciklikáról
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. október 13., kedd |
8:01
https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-alma-vilagunkrol-szekely-janos-ismertetoje-i-fratelli-tutti-i-kezdetu-enciklikarol

2
Október 3-án Assisiben, Szent Ferenc sírjánál mutatott be szentmisét Ferenc
pápa. Ezt követően az oltáron aláírta a *Mindnyájan testvérek (Fratelli
tutti)* kezdetű új enciklikáját, melyről Székely János szombathelyi
megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in
Veritate Bizottsága elnökének ismertetőjét adjuk közre.

Jézus azt mondta tanítványainak: „Ti mindannyian testvérek vagytok” (Mt
23,8). Szent Pál apostol pedig így tanított: „Mindannyian az Ő nemzetsége…
Isten fiai vagyunk” (ApCsel 17,28–29).

Minden ember a Teremtő Isten képmása, és ezért a felebaráti szeretet
parancsa egyetemes, minden emberre kiterjed.

Ferenc pápa körlevele ennek az egyetemes testvériségnek különböző
dimenzióit fejti ki. A dokumentum elején *társadalmunk jelen állapotát*,
annak árnyoldalait vizsgálja. Megállapítja, hogy bár az emberiség egyetlen
nagy családdá válása irányában sok pozitív lépés történt az utóbbi
évtizedekben, ám ezek mögött nemritkán a gazdasági érdekcsoportok szabad
befektetési szándéka húzódott (12), vagy pedig a dekonstrukció ideológiája,
amely az emberi identitást, múltat, kultúrát teljesen lebontva nulláról
akarja felépíteni az embert a maga elképzelései és ideológiája szerint
(13). A globalizáció sok esetben olyan kulturális gyarmatosításként jelent
meg, amely elpusztítja az egyes kultúrák sajátos arculatát és értékeit (14).

Sokak szemében a meg nem születettek és az idősek leselejtezhetőnek
látszanak (18), a gyermekáldás visszautasítása mögött pedig gyakran az a
mentalitás húzódik meg, hogy minden velünk végződik, egyedül a mi
individuális érdekeink számítanak (19).

Az ember azt gondolta, hogy abszolút ura az életének, ám a valóság, a
teremtett világ felnyög és lázad ez ellen az önkényuralom ellen (34).
Mindent közszemlére tesznek ki, mindent megfigyelnek, és így sok esetben
eltűnik az intimitás védelméhez való jog (42).

A világ jelen állapotának elemzése után Ferenc pápa az *irgalmas
szamaritánus* példabeszédét állítja elénk. Kiemeli, hogy

minden műveltségünk ellenére hányszor analfabéták maradtunk a szeretet
gyakorlásában, a rászoruló támogatásában (64).

Hányszor egyesek, sőt néha szinte egész népek csak a gazdagabb világot
látják, arra vágynak, és nem veszik észre a maguknál is szegényebbeket
(73). Ha nem vagyunk sem irgalmas szamaritánusok, sem az útszélen hagyott
véresre vert emberhez hasonlók, akkor vagy rablók vagyunk, vagy a véresre
vert ember mellett közömbösen elhaladók (67.; 70).

Ferenc pápa ezután egy *nyitott világ* elgondolásáról és létrehozásáról
beszél.

Ez a nyitott világ nem a társadalmak homogenizálását és kirablását jelenti
(100). Nem is az individuális szabadságjogok korlátlan kiélését.

Az individuális érdekek összességéből nem fog megszületni egy emberibb
világ (105). Ezzel szemben a nyitott szívű világ azt jelenti, hogy
felismerjük, bárhol is született valaki, joga van az emberhez méltó életre
és kibontakozásra (106–107). A nyitott szívű világ megszületéséhez
elengedhetetlen a gyermekek erkölcsi és spirituális értékekre való nevelése
(114). Nélkülözhetetlen annak elismerése, hogy

a magántulajdonhoz való jog nem mindenek feletti. A Földet a Teremtő az
egész emberi nemnek adta. A javak egyetemes rendeltetése megelőzi a
magántulajdonhoz való jogot (119–120).

Minden ország és nép köteles segíteni a szegényt, az életlehetőségeit
elveszített embert. Elsősorban a rászoruló saját földjén, de szükség esetén
az ő befogadásával is (124–125). Ugyanakkor minden népnek erkölcsi
kötelessége a saját polgárai jogainak védelme is (40). Anélkül, hogy a
Földet egy olyan hellyé alakítanánk, amely otthont és megélhetést biztosít
minden ember számára, nem felépíthető a maradandó béke (127).

Ezután a körlevél az *egész világra nyitott szívről* beszél. Ideális lenne
a szükségtelen elvándorlást elkerülni, és a saját szülőföldön biztosítani
mindenkinek az emberi kibontakozás lehetőségét. Ám amíg ez nem valósul meg
teljes mértékben, addig kötelességünk tiszteletben tartani minden ember
jogát arra, hogy olyan helyet találjon a maga és családja számára, ahol
emberi kibontakozásuk lehetővé válik (129).

A rászoruló országoknak nyújtott segélyeket soha ne kössék olyan ideológiai
feltételekhez és elvárásokhoz, amelyek az adott nép kultúrájától idegenek
(132).

A különböző kultúrákat meg kell őrizni, hiszen ezek gazdagítják a világot,
ám fontos ápolni ezeknek a kultúráknak a nyitottságát is (134). Minden
egészséges kultúra nyitott az egyetemesség, a tágabb valóság felé. Egy
egyetemes értékek nélküli kultúra valójában nem is kultúra (146). A
testvéri világ nem egy minden népet összekeverő és azonossá tevő
globalizmus, nem a bábeli torony történetében olvasható nyelveket
összekeverő egységesítés. A hiteles egység sokkal inkább a poliéderhez
hasonlít, amely az az egyes népek sajátosságait és identitását megőrzi
(144). A befogadás és a nyitottság azt jelenti, hogy minden egyes nép a
maga módja szerint fogadja be az új valóságokat (148).

A testvériséget minden népnek elsősorban a vele szomszédos népekkel kell
keresnie és felépítenie (152).

A következő fejezetben a *jobb politikáról* szól a körlevél.

Elítéli azt a populizmust, amely a hatalom megszerzése céljából manipulálja
és használja fel egy nép érzéseit és vágyait, és elítéli a liberalizmust,
amely a hatalmasok anyagi érdekeinek szolgáltatja ki a társadalmat (155).

Természetesen nem tekinthető negatív értelemben vett populizmusnak az, ha
egy politikus a népe távlati érdekeinek elérését, a népe fejlődését tűzi ki
célul (159). A politika egyik legfőbb célkitűzése kell hogy legyen, hogy
mindenki számára biztosítsa a munka lehetőségét (162). A helyes politika
célja a hosszú távú közjó (178). Minden embernek elemi joga van az
élelemre. Elfogadhatatlan botrány, hogy milliók éheznek Földünkön (189). A
szabad piac nem oldja meg önmagádban a gazdasági élet jó működését, szükség
van egy aktív gazdaságpolitikára az államok részéről (168). Mindehhez

szükséges egy nemzetek feletti tekintély, amelyet nem csak az erős országok
irányítanak, és amely biztosítani tudja a jog erejét ez erősek joga helyett
(172–174).

A helyes társadalmi-politikai rend lelke a társadalmi szeretet (166). A
társadalmi szeretetnek nem érzelmeken és esetleges véleményeken, hanem az
igazságon kell alapulnia (184). A szeretnek szüksége van az értelem és a
hit fényére (185).

Ferenc pápa ezután a *párbeszéd *fontosságáról ír. Egy ország akkor
növekszik és fejlődik, ha párbeszéd alakul ki a népi kultúra, az egyetemi
kultúra, a fiatalok, a művészek, a gazdasági szakemberek, a családok és a
média világának kultúrája között (199).

A mai társadalmi viták igen gyakran a másik lejáratásában merülnek ki
(201). A jövő hősei azok lesznek, akik ezt a hamis logikát meg tudják
törni, és képesek lesznek a másik iránti tisztelettel igaz szavakat
kimondani (202).

A média világának óriási bűne, hogy kihasználva az emberek gyengeségeit,
sokszor a legrosszabbat hozza ki belőlük (205). A párbeszéd kultúrája nem
relativizmust jelent. Ha nincsenek objektív igazságok és értékek, akkor
helyettük csak az érdekek és a pillanatnyi szeszély maradnak (206). Egy
társadalom akkor nemes és tiszteletre méltó, ha őszintén keresi az
igazságot, és ragaszkodik az alapvető értékekhez (207). Léteznek olyan
értékek, amelyek megelőznek minket, és amelyek meglesznek miutánunk is
(208). Egy pluralista társadalomban a párbeszéd az az út, amelyen keresztül
a társadalom újra és újra felismeri és elismeri a maradandó értékeket
(211). Az objektív igazság egyben hasznos a társadalom számára és
konszenzus is képezhető vele kapcsolatban (212).

Fegyverezzük fel gyermekeinket a párbeszéd fegyvereivel! (217) Krízisek
idején különösen is fontos megőrizni a társadalmi párbeszédben az
udvariasságot és a tiszteletet (222).

A dokumentum hetedik fejezete az *újfajta találkozás* *útjairól* szól. A
béke útjai az igazságból kell hogy elinduljanak. Szükség van a múltbeli
igazságtalanságok, szörnyűségek nyílt kimondására (226–227., 246–249). A
múlt sebeiről való megemlékezés során fontos, hogy minden oldal sebeiről
megemlékezzünk (253). Az igazság azonban elválaszthatatlan az irgalomtól.
Erősebb egy nép történetében az, ami összeköt, mint a múlt konfliktusai
(230). Meg kell érteni a legszegényebbek néha antiszociális reakcióit, és
gyakorolni kell irántuk a kivételezett szeretetet és barátságot (234).

A megbocsátás és az irgalom útja nem zárja ki azt, hogy az elnyomótól el
kell venni azt a hatalmat, amelynek segítségével az elnyomást gyakorolni
tudja (241).

A megbocsátás az isteni, végtelen irgalom megjelenése itt a világban, akkor
is meg kell tenni, ha a vétkes nem bánja meg a tettét, és nem képes
bocsánatot kérni (250). Ferenc pápa felszólítja a világot a háború
elutasítására (258), és az atomfegyverek teljes leszerelésére (262). Szól a
halálbüntetés eltörlése érdekében, mert a halálbüntetés kiszabásakor
elkerülhetetlenek a bírói tévedések, valamint azért is, mert a diktatúrák
egyik gyakori és kegyetlen fegyvere a kivégzés (267–268).

Az utolsó fejezet a *vallások szerepéről* szól az emberi testvériség
szolgálatában. Isten nélkül az emberiség radikálisan elszegényedik,
elveszíti reményét és távlatát (274). A társadalmi párbeszédben a
hatalmasok és a tudósok mellett újra szót kell adni a vallások hangjának,
az emberiség évszázados tapasztalatának (275).

Az Egyház elismeri, hogy Isten kegyelme más vallásokban is jelen van, és
működik, ugyanakkor vallja, hogy az igazság és kegyelem teljessége
Krisztusban van, az evangélium csodálatos muzsikájában jelent meg a
számunkra (277).

A hiteles vallásosság soha nem vezet erőszakhoz, ellenkezőleg, minden ember
megbecsüléséhez és szeretetéhez. El kell ítélni a terrorizmus minden
formáját, amelyek hamisan hivatkoznak vallásos szövegekre – idézi Ferenc
pápa az iszlám egyik legfőbb vallási tekintélyével, az Egyiptomi al-Azhar
Egyetem nagyimámjával közösen kiadott nyilatkozatot (283). A körlevél két
imádásággal zárul a testvéri szeretet megvalósulásáért.

Ferenc pápa körlevele *Isten álmát* fogalmazza meg a világunkról.

Azt az álmot, amelyről Jézus beszélt a boldogságmondásokban. Isten
Országát, ahol boldog lehet a szegény, ahol ujjonghat az éhező, mert
jóllakik, ahol örülhet az, aki sírt, mert vigasztalást talál. A szelídek,
az irgalmasok, a békességszerzők Országát (vö. Mt 5,3–12).

Tegyünk meg mindent azért, hogy ez az Ország növekedjen bennünk,
családjainkban, egyházunkban, hazánkban és az egész világon.

Készítsük elő az útját a beteljesedésnek, siettessük eljövetelét annak a
Mennyei Városnak, ahol „nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem
készülnek többé háborúra. Kardjaikból ekevasat kovácsolnak, lándzsáikból
pedig szőlőmetsző késeket.” Akkor majd „sehol sem ártanak, és nem
pusztítanak” az Ő Szent Hegyén. (vö. Iz 2,4; 65,25)

*Fotó: Va*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201013/ac7d27a8/attachment.html>