[Grem] Nincs mese

Adrienn1 adrienn.bisztray at googlemail.com
2020. Okt. 7., Sze, 16:14:18 CEST


Azért ezeket az írásokat, gondolatokat a

"Mindenki" Oscar díjas filmmel kapcsolatban is vártam már,

de úgy látszik már MINDENKINÉL az inger küszöb magasan áll.

Sajnos.

Adrienn



2020. 10. 07. 11:12 keltezéssel, lászló lénárt írta:

> https://www.youtube.com/watch?v=Z1_eOcgvhec 
> <https://www.youtube.com/watch?v=Z1_eOcgvhec>
>
> Laszlo Goczan <goczan at gmail.com <mailto:goczan at gmail.com>> ezt írta 
> (időpont: 2020. okt. 7., Sze, 6:13):
>
>     Figyelemreméltó érvelés Pozsonyi Ádámtól:
>     GLaci
>
>
>       A mese nem mindenkié
>
>     Pozsonyi Ádám
>
>     2020.10.06. 21:00
>
>     HIRDETÉS
>
>     A Meseország mindenkié címre hallgató propagandakiadvány akkora
>     port vert fel, hogy a cikk és kommentháború frontvonalai
>     kibogozhatatlanok.
>
>     Haladóék egyik legfőbb érve, amit monomániásan ismételgetnek, így
>     hangzik: „Miért ne lehetne ebben az életkorban beszélni erről?”
>
>     Nos, jó kérdés. Pontosabban lényegre törő. De meg is mondom rá
>     mindjárt a választ. Mert a működésképtelenséget reklámozni
>     felesleges. Sőt, nem felesleges, bűn.
>
>     Súlyos bűn és vétek.
>
>     Tudniillik a mese lényege, hogy a végén happy end van, és a gyerek
>     megtanulja, hogy mik az ideális és követni való struktúrák az
>     életben. Mert a mesének funkciója van. Nem csak annyi, hogy
>     koptassuk a szánk, vagy, hogy lefoglalja magát, míg mi az
>     asszonnyal filmet nézünk a hálószobában.
>
>     A mese tanít!
>
>     És nem ezt kell megtanulnia elsőként a gyereknek, hogy a
>     vízszerelő nem jön ki, és ha mégis, akkor rosszul szereli meg a
>     vízcsapot, de elkéri a kiszállási díjat. Fenéket.
>
>     Azt ráér később is megtapasztalni.
>
>     Azt kell elsőként megtanulnia, hogy léteznek ideák, léteznek
>     célok, a célokért küzdeni kell, és a célokért érdemes küzdeni.
>     Mert a mese lényege ez. Nem véletlenül gúnyolódnak egyesek az
>     olyan történeteken, amelyben nincs árulás, félrelépés, erőszak, és
>     ocsmányság, hogy ez túl meseszerű. (A Grimm mesék például épp
>     ezért nem is gyerekmesék a szó eredeti értelmében, ami nem is
>     csoda, hisz a történetek nagy része pusztán a szájhagyomány útján
>     terjedő népi történetek feldolgozása volt, amikből a későbbi
>     kiadásokban vették ki a nemi utalásokat, meg az erőszakot – így is
>     maradt belőlük.)
>
>     Szóval az ocsmányságra az ember még bőven ráér, már csak azért is,
>     mert mégiscsak ez a ritkább. A vízszerelő általában jól csinálja
>     meg, és a szélsőséges esetek nagyságrendekkel ritkábban fordulnak
>     elő. A szabályos és hasznos legyen az első, amit a gyereknek
>     megtanít az ember. Nem a szabályszegés.
>
>     Ahogy egy gitároktató is elmagyarázza az oktondi nebulónak, hogy
>     először tanulja meg az alapokat, s ha már tud valamit, akkor lehet
>     a formákat tagadni.
>
>     Frank Zappa, Captain Beefheart, a King Crimson, a Public Image
>     Limited vagy a VoiVod is úgy tagadta a megszokott formákat, hogy
>     profi zenészek voltak, és a hagyományos formák a kisujjukban voltak.
>
>     A Kraftwerk minimalizmusa mögött is ott volt a klasszikus zenei
>     tudás (Esleben a remschiedi művészeti akadémián találkoztak
>     először. Hütter orgonán, Schneider pedig fafúvósokon játszott.)
>
>     Az nem úgy megy, hogy Lacika meglátja a gitárt és formabontóan
>     elkezdi ütögetni, mert ő más, nem kommersz, újító, és egyénisége
>     van. Abból csak közröhej lesz.
>
>     De, ha már az „ebben a korban miért ne?”témakört feszegetik
>     haladóék, akkor felmerült bennem valami.
>
>     Ha azt tudnia kell egy három-négyévesnek, hogy vannak homokosok,
>     drogosok, sérültek, és hasonlók, akkor nem árt tudnia azt is, hogy
>     léteznek migránsok, akik idegen kultúrát hoznak be
>     szeretett-féltett hazájukba, és ki akarják túrni az őslakosokat.
>     Hogy a bűnözés 90 %-át idegen földrészről érkezett emberek adják,
>     akik agresszívan állnak az őslakosokhoz. Nem árt azt sem
>     tudatosítani egy három-négyévesbe, hogy vannak olyan falvak az
>     országban, ahol, ha eléd ugrik egy gyerek, s véletlen nekikoccansz
>     az autóddal, akkor tilos megállni, és még inkább kiszállni, mert
>     az életedbe kerülhet. Ugyanis a falu lakói ötvenen vesznek körül,
>     és addig rugdosnak, amíg meghalsz. Sorolhatnám még a példákat, de
>     ha már egy óvodás érett a másság befogadására, akkor érett erre
>     is, nem, kedves haladók?
>
>     Legyenek olyan mesék, hogy Juliska épphogy megúszta a nemi
>     erőszakot, mert rövid volt a szoknyája, és a frissen érkezett
>     fekete vendégek meg akarták ölni? Gondolom, erre azt mondaná a
>     libsi, hogy nem. Az megrontás lenne, az nem gyereknek való, az
>     propaganda.
>
>     Nos, akkor ebben egyetértünk. Szóval a mese nem mindenkié
>
>
>
>     <tamas_godolle at hotmail.com <mailto:tamas_godolle at hotmail.com>> ezt
>     írta (időpont: 2020. okt. 6., K, 20:08):
>
>         Köszi! Ez nagyon teccik, szellemesen igaz.
>
>         Tamás, a rolós
>
>         KEA <kea at turul.banki.hu <mailto:kea at turul.banki.hu>> ezt írta
>         (2020. okt. 6. 19:51):
>
>             Nincs mese
>             A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig
>             szerény, és csak azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is,
>             hiszen ő
>             is a világ része
>
>             MH, 2020.10.06. -- Bogár László
>             https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20201006-nincs-mese
>             <https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20201006-nincs-mese>
>
>             Nincs mese, eljött az ideje, hogy tisztázzuk, vajon kié is
>             meseország. Eddig naiv módon úgy véltük, ha van olyan kérdés,
>             amit nem kell feltennünk, az éppen ez, hisz annyira
>             nyilvánvaló a válasz. És ez a nyilvánvaló válasz nem az, hogy
>             meseország mindenkié. Nem, meseország nem mindenkié,
>             csakis és kizárólag azoké, akik a rend és a rendezetlenség
>             időben
>             és térben végtelen küzdelmében a rend oldalán állnak.
>             Minden mese erről a küzdelemről szól, nem szólhat másról,
>             hisz az
>             ember kizárólag e harc elbeszélhetőségére találta ki a
>             mesét. A mese mindig arról szól tehát, hogy a világban rend
>             uralkodik, és persze arról, hogy ezt a rendet mindig
>             fenyegeti a rendezetlenség, ezért állandó a küzdelem.
>             Félreértés ne
>             essék, a mese azt is elbeszéli, talán leginkább éppen ezt,
>             hogy a rend és rendezetlenség nemcsak a világ külső tereiben,
>             hanem leginkább belül, a lelkünk legmélyebb zugaiban
>             zajlik szüntelen. Ne féljünk kimondani, a mese a jó és rossz
>             állandó, meg-megújuló összecsapásáról szól, arról, hogy
>             ezernyi nehézséget és veszélyt vállalva miként győzi le a
>             jó a
>             rosszat. És a dolog legmélyebb természetéből adódóan a
>             mese mindig a jó szemszögéből mutatja be a létezést, és
>             lelki,
>             erkölcsi, szellemi értelemben azért válhatott a mese az
>             emberiség örök kísérőjévé, mert képes örök érvényűvé tenni
>             azokat a legalapvetőbb tanításokat, amelyek lehetővé
>             teszik, hogy megtanuljuk, hogy van jó és rossz, hogy
>             miként kell
>             választani a jó és rossz között, és miként kell küzdeni
>             mindezért a magunkban és másokban is megbúvó rosszal. És
>             attól,
>             hogy világunkból látszólag „eltűnt” a rossz, és vonzó
>             álnéven, szerényen „másságként” mutatkozik be nap mint
>             nap, a mese
>             tanítása még örök érvényű marad, sőt.
>
>             A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig
>             szerény, és csak azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is,
>             hiszen ő
>             is a világ része. Aztán ha megesett rajta a jó szíve, a
>             másság szintet lép, és azt kéri most már kicsit
>             határozottabban,
>             hogy tudod mit, jó, legyünk egyenlők, hisz minden és
>             mindenki egyenlő, nem?  Hisz végül is nem mindegy, hogy jó
>             vagy
>             rossz? Itt azért már meg kellene szólalnia bennünk az
>             éppen a mesék tanításai alapján kialakult vészcsengőnek, hogy
>             miként mondtad az imént, kedves másság, hogy egyenlő? Hát
>             már hogy lehetne egyenlő a jó és a rossz, az élet és a halál,
>             a barát és az ellenség? Ha így lenne, akkor mégis mi
>             értelme van a mesék legmélyebb tanításának, miszerint jótett
>             helyébe jót várj? Vagy akkor mégis mire épült egy „másik”
>             nép „más” meséjének tanítása, miszerint szemet szemért, fogat
>             fogért, amit talán úgy fordíthatnánk le, hogy rossz tett
>             helyébe rosszat várj?
>
>             Ám a másság még itt sem áll meg, mert ha egyenlőségi
>             követelését, bár kissé rosszkedvűen és szemlesütve, de
>             úgy-ahogy
>             tudomásul vesszük, máris újabb szintre lép, és jön a
>             Pride, a másság büszke deklarációja arról, hogy ő nem
>             egyszerűen
>             csak egyenlő, de még egyenlőbb, vagyis különb, mint a
>             vacak, szimpla kis jó, vagyis jogos a Pride. Aztán végül –
>             és a
>             világ most lép be ebbe a fázisba – már egyre
>             határozottabban követeli a mibenlétét most már büszkén és
>             harsányan hirdető
>             másság, hogy takarodjanak a világból azok, akik még mindig
>             ezt az ósdi, maradi hagyományt követik, legyen vége a
>             tévelygésnek, a múltat végkép eltörölve jöjjön el végre a
>             másság totális (közben azért persze tök liberális) uralmára
>             épülő, szép új világ.
>
>             A Meseország mindenkié cím félrevezető módon, álságos
>             gonoszan ezt a mindent elpusztítani igyekvő, végzetes
>             létstratégiát készíti elő. A természet amúgy nagyon
>             egyszerű módon tartja fenn a kozmikus rendet, vicces is
>             volna, ha
>             egy bonyolultan szervezett élőlény sejtjei a másság
>             szabadsága nevében mindig azt csinálnák, amihez éppen
>             kedvük van,
>             identitásukat szabadon váltogatva, hisz az élő szervezet
>             mindenkié, nem? Éppen ennek a kizárására jött létre
>             százmillió
>             évvel ezelőtt az apoptózis, a programozott sejthalál
>             jelensége, ami nagyjából azt jelenti, hogy minden sejt
>             felszámolja
>             önmagát, amint érzékeli, hogy rendellenesen működik. A
>             totális szabadságukra büszke ráksejtek első lépésben ezt
>             kapcsolják ki. A második lépésben jön a neoangiogenezis,
>             hisz el kell érniük, hogy az élő szervezet ne csak egyszerűen
>             létezni engedje, hanem táplálni is kezdje a környező
>             hajszálerekkel is dúsan átszőve. S aztán ehhez hasonló
>             trükkök
>             százaival vezetve félre a szervezet immunrendszerét, végül
>             győz a másság totális és mindent elsöprő szabadsága, amibe
>             aztán szépen bele is pusztul az élőlény. És igaz, hogy a
>             végén a szervezettel együtt a rák is elpusztul, de ez
>             akkor már
>             elég gyenge vigasz az élőlénynek.
>
>             Nem kívánok rosszat a támogató celebeknek, de kíváncsi
>             lennék rá, hogy ha ők maguk vagy szeretteik rákosak lennének,
>             akkor is ilyen türelmesen megengedők volnának szegény
>             ráksejtekkel, akiknek a szabadsága ugyanolyan értékes,
>             mint az
>             egészséges sejteké, és élni és élni hagyni felkiáltással
>             ezt szeretni s tisztelni illik. Az öregek, betegek,
>             fogyatékkal
>             élők elfogadásának érzékenyítése csak tetszetős
>             reklámszatyor, amelyben a másság végzetesen mérgezett
>             csokoládéit
>             kínálnák most a kicsiknek. Hogy ez a liberális terror
>             létében fenyegeti az emberi világot, azt nem én mondom,
>             hanem a
>             Wall Street Journal, amelynek vezércikke júniusban
>             jakobinus terrornak nevezte a mindenki egyelő, de a
>             feketék még
>             egyenlőbbek BLM-mozgalom nyomán kibontakozó cancel
>             culture-nek a múltat végképp eltörölni igyekvő káoszát. A
>             Meseország
>             mindenkié ezzel a brutális jakobinus terrorral próbálja
>             most már nyíltan felszámolni a még mindig létező rend
>             maradványait.
>
>             (A szerző közgazdász)
>
>             Üdvrivalgással:
>             KEA.
>
>             _______________________________________________
>             Grem mailing list
>             Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>             <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>             http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>             <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
>
>         _______________________________________________
>         Grem mailing list
>         Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>         http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>         <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
>     _______________________________________________
>     Grem mailing list
>     Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>     http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>     <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201007/b6712e15/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról