[Grem] Nincs mese

2020. Okt. 7., Sze, 11:12:05 CEST

https://www.youtube.com/watch?v=Z1_eOcgvhec

Laszlo Goczan <goczan at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. okt. 7., Sze,
6:13):

> Figyelemreméltó érvelés Pozsonyi Ádámtól:
> GLaci
>
> A mese nem mindenkié
>
> Pozsonyi Ádám
>
> 2020.10.06. 21:00
> HIRDETÉS
>
> A Meseország mindenkié címre hallgató propagandakiadvány akkora port vert
> fel, hogy a cikk és kommentháború frontvonalai kibogozhatatlanok.
>
> Haladóék egyik legfőbb érve, amit monomániásan ismételgetnek, így hangzik:
> „Miért ne lehetne ebben az életkorban beszélni erről?”
>
> Nos, jó kérdés. Pontosabban lényegre törő. De meg is mondom rá mindjárt a
> választ. Mert a működésképtelenséget reklámozni felesleges. Sőt, nem
> felesleges, bűn.
>
> Súlyos bűn és vétek.
>
> Tudniillik a mese lényege, hogy a végén happy end van, és a gyerek
> megtanulja, hogy mik az ideális és követni való struktúrák az életben. Mert
> a mesének funkciója van. Nem csak annyi, hogy koptassuk a szánk, vagy, hogy
> lefoglalja magát, míg mi az asszonnyal filmet nézünk a hálószobában.
>
> A mese tanít!
>
> És nem ezt kell megtanulnia elsőként a gyereknek, hogy a vízszerelő nem
> jön ki, és ha mégis, akkor rosszul szereli meg a vízcsapot, de elkéri a
> kiszállási díjat. Fenéket.
>
> Azt ráér később is megtapasztalni.
>
> Azt kell elsőként megtanulnia, hogy léteznek ideák, léteznek célok, a
> célokért küzdeni kell, és a célokért érdemes küzdeni. Mert a mese lényege
> ez. Nem véletlenül gúnyolódnak egyesek az olyan történeteken, amelyben
> nincs árulás, félrelépés, erőszak, és ocsmányság, hogy ez túl meseszerű. (A
> Grimm mesék például épp ezért nem is gyerekmesék a szó eredeti értelmében,
> ami nem is csoda, hisz a történetek nagy része pusztán a szájhagyomány
> útján terjedő népi történetek feldolgozása volt, amikből a későbbi
> kiadásokban vették ki a nemi utalásokat, meg az erőszakot – így is maradt
> belőlük.)
>
> Szóval az ocsmányságra az ember még bőven ráér, már csak azért is, mert
> mégiscsak ez a ritkább. A vízszerelő általában jól csinálja meg, és a
> szélsőséges esetek nagyságrendekkel ritkábban fordulnak elő. A szabályos és
> hasznos legyen az első, amit a gyereknek megtanít az ember. Nem a
> szabályszegés.
>
> Ahogy egy gitároktató is elmagyarázza az oktondi nebulónak, hogy először
> tanulja meg az alapokat, s ha már tud valamit, akkor lehet a formákat
> tagadni.
>
> Frank Zappa, Captain Beefheart, a King Crimson, a Public Image Limited
> vagy a VoiVod is úgy tagadta a megszokott formákat, hogy profi zenészek
> voltak, és a hagyományos formák a kisujjukban voltak.
>
> A Kraftwerk minimalizmusa mögött is ott volt a klasszikus zenei tudás
> (Esleben a remschiedi művészeti akadémián találkoztak először. Hütter
> orgonán, Schneider pedig fafúvósokon játszott.)
>
> Az nem úgy megy, hogy Lacika meglátja a gitárt és formabontóan elkezdi
> ütögetni, mert ő más, nem kommersz, újító, és egyénisége van. Abból csak
> közröhej lesz.
>
> De, ha már az „ebben a korban miért ne?”témakört feszegetik haladóék,
> akkor felmerült bennem valami.
>
> Ha azt tudnia kell egy három-négyévesnek, hogy vannak homokosok, drogosok,
> sérültek, és hasonlók, akkor nem árt tudnia azt is, hogy léteznek
> migránsok, akik idegen kultúrát hoznak be szeretett-féltett hazájukba, és
> ki akarják túrni az őslakosokat. Hogy a bűnözés 90 %-át idegen földrészről
> érkezett emberek adják, akik agresszívan állnak az őslakosokhoz. Nem árt
> azt sem tudatosítani egy három-négyévesbe, hogy vannak olyan falvak az
> országban, ahol, ha eléd ugrik egy gyerek, s véletlen nekikoccansz az
> autóddal, akkor tilos megállni, és még inkább kiszállni, mert az életedbe
> kerülhet. Ugyanis a falu lakói ötvenen vesznek körül, és addig rugdosnak,
> amíg meghalsz. Sorolhatnám még a példákat, de ha már egy óvodás érett a
> másság befogadására, akkor érett erre is, nem, kedves haladók?
>
> Legyenek olyan mesék, hogy Juliska épphogy megúszta a nemi erőszakot, mert
> rövid volt a szoknyája, és a frissen érkezett fekete vendégek meg akarták
> ölni? Gondolom, erre azt mondaná a libsi, hogy nem. Az megrontás lenne, az
> nem gyereknek való, az propaganda.
>
> Nos, akkor ebben egyetértünk. Szóval a mese nem mindenkié
>
>
> <tamas_godolle at hotmail.com> ezt írta (időpont: 2020. okt. 6., K, 20:08):
>
>> Köszi! Ez nagyon teccik, szellemesen igaz.
>>
>> Tamás, a rolós
>>
>> KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (2020. okt. 6. 19:51):
>>
>> Nincs mese
>> A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig szerény, és csak
>> azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő
>> is a világ része
>>
>> MH, 2020.10.06. -- Bogár László
>> https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20201006-nincs-mese
>>
>> Nincs mese, eljött az ideje, hogy tisztázzuk, vajon kié is meseország.
>> Eddig naiv módon úgy véltük, ha van olyan kérdés,
>> amit nem kell feltennünk, az éppen ez, hisz annyira nyilvánvaló a válasz.
>> És ez a nyilvánvaló válasz nem az, hogy
>> meseország mindenkié. Nem, meseország nem mindenkié, csakis és kizárólag
>> azoké, akik a rend és a rendezetlenség időben
>> és térben végtelen küzdelmében a rend oldalán állnak. Minden mese erről a
>> küzdelemről szól, nem szólhat másról, hisz az
>> ember kizárólag e harc elbeszélhetőségére találta ki a mesét. A mese
>> mindig arról szól tehát, hogy a világban rend
>> uralkodik, és persze arról, hogy ezt a rendet mindig fenyegeti a
>> rendezetlenség, ezért állandó a küzdelem. Félreértés ne
>> essék, a mese azt is elbeszéli, talán leginkább éppen ezt, hogy a rend és
>> rendezetlenség nemcsak a világ külső tereiben,
>> hanem leginkább belül, a lelkünk legmélyebb zugaiban zajlik szüntelen. Ne
>> féljünk kimondani, a mese a jó és rossz
>> állandó, meg-megújuló összecsapásáról szól, arról, hogy ezernyi
>> nehézséget és veszélyt vállalva miként győzi le a jó a
>> rosszat. És a dolog legmélyebb természetéből adódóan a mese mindig a jó
>> szemszögéből mutatja be a létezést, és lelki,
>> erkölcsi, szellemi értelemben azért válhatott a mese az emberiség örök
>> kísérőjévé, mert képes örök érvényűvé tenni
>> azokat a legalapvetőbb tanításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy
>> megtanuljuk, hogy van jó és rossz, hogy miként kell
>> választani a jó és rossz között, és miként kell küzdeni mindezért a
>> magunkban és másokban is megbúvó rosszal. És attól,
>> hogy világunkból látszólag „eltűnt” a rossz, és vonzó álnéven, szerényen
>> „másságként” mutatkozik be nap mint nap, a mese
>> tanítása még örök érvényű marad, sőt.
>>
>> A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig szerény, és csak
>> azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő
>> is a világ része. Aztán ha megesett rajta a jó szíve, a másság szintet
>> lép, és azt kéri most már kicsit határozottabban,
>> hogy tudod mit, jó, legyünk egyenlők, hisz minden és mindenki egyenlő,
>> nem?  Hisz végül is nem mindegy, hogy jó vagy
>> rossz? Itt azért már meg kellene szólalnia bennünk az éppen a mesék
>> tanításai alapján kialakult vészcsengőnek, hogy
>> miként mondtad az imént, kedves másság, hogy egyenlő? Hát már hogy
>> lehetne egyenlő a jó és a rossz, az élet és a halál,
>> a barát és az ellenség? Ha így lenne, akkor mégis mi értelme van a mesék
>> legmélyebb tanításának, miszerint jótett
>> helyébe jót várj? Vagy akkor mégis mire épült egy „másik” nép „más”
>> meséjének tanítása, miszerint szemet szemért, fogat
>> fogért, amit talán úgy fordíthatnánk le, hogy rossz tett helyébe rosszat
>> várj?
>>
>> Ám a másság még itt sem áll meg, mert ha egyenlőségi követelését, bár
>> kissé rosszkedvűen és szemlesütve, de úgy-ahogy
>> tudomásul vesszük, máris újabb szintre lép, és jön a Pride, a másság
>> büszke deklarációja arról, hogy ő nem egyszerűen
>> csak egyenlő, de még egyenlőbb, vagyis különb, mint a vacak, szimpla kis
>> jó, vagyis jogos a Pride. Aztán végül – és a
>> világ most lép be ebbe a fázisba – már egyre határozottabban követeli a
>> mibenlétét most már büszkén és harsányan hirdető
>> másság, hogy takarodjanak a világból azok, akik még mindig ezt az ósdi,
>> maradi hagyományt követik, legyen vége a
>> tévelygésnek, a múltat végkép eltörölve jöjjön el végre a másság totális
>> (közben azért persze tök liberális) uralmára
>> épülő, szép új világ.
>>
>> A Meseország mindenkié cím félrevezető módon, álságos gonoszan ezt a
>> mindent elpusztítani igyekvő, végzetes
>> létstratégiát készíti elő. A természet amúgy nagyon egyszerű módon tartja
>> fenn a kozmikus rendet, vicces is volna, ha
>> egy bonyolultan szervezett élőlény sejtjei a másság szabadsága nevében
>> mindig azt csinálnák, amihez éppen kedvük van,
>> identitásukat szabadon váltogatva, hisz az élő szervezet mindenkié, nem?
>> Éppen ennek a kizárására jött létre százmillió
>> évvel ezelőtt az apoptózis, a programozott sejthalál jelensége, ami
>> nagyjából azt jelenti, hogy minden sejt felszámolja
>> önmagát, amint érzékeli, hogy rendellenesen működik. A totális
>> szabadságukra büszke ráksejtek első lépésben ezt
>> kapcsolják ki. A második lépésben jön a neoangiogenezis, hisz el kell
>> érniük, hogy az élő szervezet ne csak egyszerűen
>> létezni engedje, hanem táplálni is kezdje a környező hajszálerekkel is
>> dúsan átszőve. S aztán ehhez hasonló trükkök
>> százaival vezetve félre a szervezet immunrendszerét, végül győz a másság
>> totális és mindent elsöprő szabadsága, amibe
>> aztán szépen bele is pusztul az élőlény. És igaz, hogy a végén a
>> szervezettel együtt a rák is elpusztul, de ez akkor már
>> elég gyenge vigasz az élőlénynek.
>>
>> Nem kívánok rosszat a támogató celebeknek, de kíváncsi lennék rá, hogy ha
>> ők maguk vagy szeretteik rákosak lennének,
>> akkor is ilyen türelmesen megengedők volnának szegény ráksejtekkel,
>> akiknek a szabadsága ugyanolyan értékes, mint az
>> egészséges sejteké, és élni és élni hagyni felkiáltással ezt szeretni s
>> tisztelni illik. Az öregek, betegek, fogyatékkal
>> élők elfogadásának érzékenyítése csak tetszetős reklámszatyor, amelyben a
>> másság végzetesen mérgezett csokoládéit
>> kínálnák most a kicsiknek. Hogy ez a liberális terror létében fenyegeti
>> az emberi világot, azt nem én mondom, hanem a
>> Wall Street Journal, amelynek vezércikke júniusban jakobinus terrornak
>> nevezte a mindenki egyelő, de a feketék még
>> egyenlőbbek BLM-mozgalom nyomán kibontakozó cancel culture-nek a múltat
>> végképp eltörölni igyekvő káoszát. A Meseország
>> mindenkié ezzel a brutális jakobinus terrorral próbálja most már nyíltan
>> felszámolni a még mindig létező rend maradványait.
>>
>> (A szerző közgazdász)
>>
>> Üdvrivalgással:
>> KEA.
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201007/846d20e6/attachment.html>