[Grem] Magyar dúlás: a magy. parasztság felszámolása a kényszerkollektivizálás által / Szilvay G.

[Emoke Greschik]

Magyar dúlás: így állt ellen a kollektivizálásnak a magyar parasztság
<https://mandiner.hu/cikk/20200518_kollektivizalas_magyar_parasztsag>
2020. május 18. 8:45
 *Írta: Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely> *
*Az önálló identitású parasztság az utolsó olyan társadalmi réteg volt,
amelyik még saját tulajdonnal rendelkezett, így potenciálisan ellenfele
lehetett* *a kommunista diktatúrának. **Ezért **vált tömeges állami erőszak
áldozatává 1958–1962 között, ez pedig a mai napig kibeszéletlen traumá*ja a
magyar társadalomnak. Írásunk *a NEB új történelmi tanulmánykötetéről*.

*Nyitókép: Nagygyűlés a téeszesítés idején Szabadszálláson (forrás:
Indafoto
<http://indafoto.hu/damdadam/image/24087006-5fbea1c0?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202005>)*



*Mindenki számára szabadon letölthetővé tette honlapján kiadványait a
Nemzeti Emlékezet Bizottsága
<https://neb.hu/hu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202005>
(NEB). *Ennek kapcsán kértük fel az egyik legújabb, a* Magyar dúlás –
Tanulmányok a kényszerkollektivizálás történetéből című kötet
társszerkesztőjét, Galambos Istvánt a könyv bemutatására*.

A Magyar dúlás című kötet a magyar parasztság szovjet mintára megszervezett
termelőszövetkezetekbe kényszerítésének történetét mutatja be,alulnézetből,
a társadalmi tapasztalatra helyezve a hangsúlyt– mondja Galambos István
szerkesztő. A cím beszédes, egy 1960 eleji panaszos levél szófordulata. A
plasztikus képet festő szerző* a kényszerkollektivizálási kampány*ban a
magyarok által magyaroknak okozott szenvedéseket és károkat csak *a török
pusztításokhoz tudta hasonlítani. *

Hozzáteszi: *a kommunisták célja a hagyományos magyar paraszti társadalom
felszámolása volt*. *A folyamat már 1945-ben elkezdődött, majd 1948-tól a
szovjet kolhozrendszer bevezetésével és a kuláküldözés meghirdetésével
folytatódott. *A kollektivizálásnak nevezett téeszszervezési kampányban a
kezdetektől* fizikai erőszakot és lelki kényszert alkalmazva *akarták
rábírni a gazdálkodókat *a belépési nyilatkozat aláírására*. A kommunista
párt egyfajta hadműveletnek tekintette már az első téeszszervezési kampányt
is, amely során *a Jászság bizonyult az egyik „legkeményebb harci
területnek”*, ahogy ez Csikós Gábor tanulmányából kiviláglik.

*A megalakult termelőszövetkezetek gyakran gazdaságtalanul működtek, és a
párt által előírt tervek *sem voltak mindig – eufemisztikusan fogalmazva –
észszerűek.* Az erőltetett gyapottermesztés Békés megyei sajátosságai*t
Balogh Dorottya mutatta be tanulmányában.
A magyar gyapot kudarca egyfajta jelképe a szocialista
mezőgazdaság-politikának, az állami kényszernek, az átgondolatlanságnak és
a gazdasági racionalitás teljes hiányának.

*Az 1956-os forradalom hatására **az addigi termelőszövetkezetek nagy része
kártyavárként hullott szét* – mondja a társszerkesztő. *A Kádár János
vezetésével újjászervezett kommunista párt azonban 1958–1962 között egy
koncentrált és precízen megszervezett kampánnyal végrehajtotta, ami
Rákosiéknak nem sikerült maradéktalanul,  *a parasztság téeszekbe
kényszerítését. A folyamat végére 1,6 millióról 150 ezer alá csökkent az
egyéni gazdálkodók száma. Ennek hátterét megvilágítva: 1956-ig a földek
nagyobb része egyéni gazdálkodók tulajdonában maradt, még az is előfordult,
hogy a téeszektől is béreltek-földet.

Az 1945-tel kezdődött folyamatot mutatja be röviden a NEB *Apáink földje *című
rövidfilmje, amelyben archív felvételek mellett megszólalnak benne a
korszak szemtanúi, az események elszenvedői is.

A szerkesztő megjegyzi:*a parasztokat **a téeszekbe kényszerítő brutalitás
és erőszak Kádár idején semmivel nem maradt el a Rákosi-korszaktól.*

A fő módszerek az *erőszakos agitálás (gyakran éjszaka), a verések, a
családtagokkal való zsarolás* – például a gyerekek továbbtanulásának
lehetősége – és egyéb *rafinált, ávós módszerek* – például *kályha melletti
izzasztás nagykabátban *– voltak. Soós Viktor Attila tanulmányából
ugyanakkor az is kiderül, hogyan kívánták *felhasználni a kommunista
állammal együttműködő békepapságot a termelőszövetkezeti kampányok
támogatására.*

A Magyar dúlás a NEB és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közös
Vidéktörténeti Témacsoportjának munkája nyomán, több szerző tollából
származó tanulmányokból összeálló kötet.

A céljuk, hogy egyfajta paradigmaváltást valósítsanak meg – hívja fel a
figyelmet Galambos. A történészek 1990 előtt főleg a téeszesítés
eredményeivel foglalkoztak, míg a témacsoport kutatói a helyi forrásokra,
valamint visszaemlékezésekre támaszkodva a társadalom tapasztalatára
helyezi a hangsúlyt. Így a kötetben Káli Csaba a Zala, Czetz Balázs a
Fejér, Cseh Géza a Szolnok megyei tapasztalatait foglalta össze a
kényszerkollektivizálás második hullámának. Ö. Kovács József összefoglaló
tanulmánya pedig nem csak egyedül a téeszesítést vizsgálja, hanem azt egy
folyamat részeként mutatja be, mint* a kommunista ideológiának és
politikának a vidéki társadalom elleni stratégiáját, ami a földosztással
kezdődik, a végeredménye pedig a magyar paraszti társadalom, a hagyományos
életmód felszámolása.* Horváth Gergely Krisztián, a kötet másik
szerkesztőjének tanulmánya azért is érdekes, mert a korabeli szociográfusok
reflexióit elemzi a kuláküldözésről és kollektivizálásról, s egyúttal azt
is bemutatja, miként lehetett erről beszélni a diktatúrában.

*Vita a téeszesítésről Mérgesen*

 Galambos István elmondja: a tabu oldása volt a célja a NEB és az
Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának
együttműködésében készített *Sorsfordítás – A paraszti társadalom
felszámolása, 1945–1962* című vándorkiállításnak, amelyet több vidéki
helyszínen is bemutattak*. „Az egyes vidéki helyszíneken rádöbbentünk,
mennyire kibeszéletlen ez a korszak, többen elsírták magukat, újra átélve
az akkori traumát, és hálásak voltak, hogy valaki foglalkozik a témával.
Olyan dolgokat meséltek, amiket nem mondtak el évtizedek óta senkinek.” *

A kötet másik újdonsága, hogy több tanulmány foglalkozik az ellenállás
kérdéskörével. Az 1990 előtt született munkákban megfogalmazott álláspont
szerint – amely a rendszerváltozás után is érezteti hatását –, *ha volt is
ellenkezés, a gazdálkodók* h*amar belátták, hogy boldogulásuk letéteményese
a közös gazdálkodás. *A kötetben publikált kutatási eredmények
ellentmondanak ennek a narratívának.
A parasztság Galambosék kutatásai szerint *igenis sokféle módon igyekezett
ellenállni*,* előfordult, hogy a gazda elbujdokolt* a téeszszervezők
elöl, *vagy
próbált alkudozni, számos helyen volt tiltakozás, sokan panaszleveleket
írtak* a párt vezetőinek, az újságoknak vagy a rádiónak. Ilyen leveleket is
idéz tanulmányában a Kecskemét környéki tapasztaltakról beszámoló Rigó
Róbert. Az ellenállás egyik sajátos példája *a nyírcsaholyi asszonytüntetés
volt 1960. február 26-án,* amelyről Farkas Györgyi írt tanulmányt a
kötetbe.

A kollektivizálás egyik legsúlyosabb következménye – erről szintén kevés
szó esik a korábbi munkákban –, hogy* látványos elvándorlás indult a
falvakból az ipari központokba. **1949 és 1966 között Szabolcs-Szatmár
megye népessége például 146, Bács-Kiskuné pedig 86 ezer fővel csökkent*. A
téeszszervezés során átélt* erőszak, megfélemlítés miatt megnőtt az
öngyilkosságok és az alkoholizmusba menekülők száma*, sőt – mutat rá
Galambos István *– új kórképként jelent meg *a kollektivizálás traumájának
leírására *az ún. „tsz-pszichózis”. *

 Az önálló identitású parasztság az utolsó olyan társadalmi réteg volt,
amelyik még saját tulajdonnal rendelkezett, így potenciálisan ellenfele
lehetett a kommunista diktatúrának. Ezért vált tömeges állami erőszak
áldozatává 1958–1962 között, ez pedig a mai napig kibeszéletlen traumája a
magyar társadalomnak.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200520/f7a289c5/attachment.html>