<div dir="ltr">
<div><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0376/375471_tsz2.jpg" title="" style="margin-right:0px" width="188" height="106">
</span>
</div>
<div>
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200518_kollektivizalas_magyar_parasztsag" target="_blank">Magyar dúlás: így állt ellen a kollektivizálásnak a magyar parasztság</a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2020. május 18. 8:45</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"> <b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a> </b></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_-7081037023048986581gmail-articlecontent"><div>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az önálló identitású parasztság az utolsó olyan társadalmi réteg
volt, amelyik még saját tulajdonnal rendelkezett, így potenciálisan
ellenfele lehetett</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunista diktatúrának. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezért<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vált tömeges állami
erőszak áldozatává 1958–1962 között, ez pedig a mai napig kibeszéletlen
traumá</b></span>ja a magyar társadalomnak. Írásunk <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a NEB új történelmi
tanulmánykötetéről</b></span>.</div>
<div>
<p style="text-align:right"><i>Nyitókép: Nagygyűlés a téeszesítés idején Szabadszálláson (forrás: <a href="http://indafoto.hu/damdadam/image/24087006-5fbea1c0?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202005" target="_blank">Indafoto</a>)</i></p>
<p> </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindenki számára szabadon letölthetővé tette <a href="https://neb.hu/hu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202005" target="_blank">honlapján kiadványait a Nemzeti Emlékezet Bizottsága</a> (NEB). </b></span>Ennek kapcsán kértük fel az egyik legújabb, a<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> <i>Magyar dúlás – Tanulmányok a kényszerkollektivizálás történetéből </i>című kötet társszerkesztőjét, Galambos Istvánt a könyv bemutatására</b></u></span>.</p>
<p>A Magyar dúlás című kötet a magyar parasztság szovjet mintára
megszervezett termelőszövetkezetekbe kényszerítésének történetét mutatja
be,alulnézetből, a társadalmi tapasztalatra helyezve a hangsúlyt– mondja Galambos István szerkesztő. A cím beszédes, egy 1960 eleji
panaszos levél szófordulata. A plasztikus képet festő szerző<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
kényszerkollektivizálási kampány</b></span>ban a magyarok által magyaroknak okozott
szenvedéseket és károkat csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a török pusztításokhoz tudta hasonlítani.
</b></span>
</p><p>Hozzáteszi: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunisták célja <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hagyományos magyar paraszti
társadalom</span> felszámolása volt</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A folyamat már 1945-ben elkezdődött, majd
1948-tól a szovjet kolhozrendszer bevezetésével és a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kulák</span>üldözés
meghirdetésével folytatódott. </b></span>A kollektivizálásnak nevezett
téeszszervezési kampányban a kezdetektől<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> fizikai erőszakot és lelki
kényszert alkalmazva </b></span>akarták rábírni a gazdálkodókat <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a belépési
nyilatkozat aláírására</b></span>. A kommunista párt egyfajta hadműveletnek
tekintette már az első téeszszervezési kampányt is, amely során <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
Jászság bizonyult az egyik „legkeményebb harci területnek”</b></span>, ahogy ez
Csikós Gábor tanulmányából kiviláglik.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A megalakult termelőszövetkezetek gyakran gazdaságtalanul működtek,
és a párt által előírt tervek </b></span>sem voltak mindig – eufemisztikusan
fogalmazva – észszerűek.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az erőltetett gyapottermesztés Békés megyei
sajátosságai</b></span>t Balogh Dorottya mutatta be tanulmányában.</p>
<div>A magyar gyapot kudarca egyfajta jelképe a szocialista mezőgazdaság-politikának, az állami kényszernek, az átgondolatlanságnak és a gazdasági racionalitás teljes hiányának.</div>
<p style="text-align:center"></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az 1956-os forradalom hatására </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az addigi termelőszövetkezetek nagy
része<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> kártyavárként hullott szét</span></b></span> – mondja a társszerkesztő. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Kádár
János vezetésével újjászervezett kommunista párt azonban 1958–1962
között egy koncentrált és precízen megszervezett kampánnyal végrehajtotta, ami Rákosiéknak nem sikerült maradéktalanul, </b></span><b></b>a parasztság téeszekbe kényszerítését. A folyamat végére 1,6
millióról 150 ezer alá csökkent az egyéni gazdálkodók száma. Ennek
hátterét megvilágítva: 1956-ig a földek nagyobb része egyéni gazdálkodók
tulajdonában maradt, még az is előfordult, hogy a téeszektől is
béreltek-földet. </p>
<p>Az 1945-tel kezdődött folyamatot mutatja be röviden a NEB <i>Apáink földje </i>című rövidfilmje, amelyben archív felvételek mellett megszólalnak benne a korszak szemtanúi, az események elszenvedői is.</p>
<p>A szerkesztő megjegyzi:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a parasztokat </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a téeszekbe kényszerítő brutalitás és erőszak Kádár idején semmivel nem maradt el a Rákosi-korszaktól.</b></span></p>
<p>A fő módszerek az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>erőszakos agitálás (gyakran éjszaka), a verések, a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">családtagok</span>kal való zsarolás</b></span> – például a gyerekek továbbtanulásának
lehetősége – és egyéb <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>rafinált, ávós módszerek</b></span> – például <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kályha melletti
izzasztás nagykabátban </b></span>– voltak. Soós Viktor Attila tanulmányából
ugyanakkor az is kiderül, hogyan kívánták <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>felhasználni a kommunista
állammal együttműködő békepapságot a termelőszövetkezeti kampányok
támogatására.</b></span></p>
<p>A Magyar dúlás a NEB és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közös
Vidéktörténeti Témacsoportjának munkája nyomán, több szerző tollából
származó tanulmányokból összeálló kötet. </p>
<p>A céljuk, hogy egyfajta paradigmaváltást valósítsanak meg – hívja fel
a figyelmet Galambos. A történészek 1990 előtt főleg a téeszesítés
eredményeivel foglalkoztak, míg a témacsoport kutatói a helyi
forrásokra, valamint visszaemlékezésekre támaszkodva a társadalom
tapasztalatára helyezi a hangsúlyt. Így a kötetben Káli Csaba a Zala,
Czetz Balázs a Fejér, Cseh Géza a Szolnok megyei tapasztalatait foglalta
össze a kényszerkollektivizálás második hullámának. Ö. Kovács József
összefoglaló tanulmánya pedig nem csak egyedül a téeszesítést vizsgálja,
hanem azt egy folyamat részeként mutatja be, mint<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a kommunista
ideológiának és politikának<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a vidéki társadalom</span> elleni stratégiáját, ami
a földosztással kezdődik, a végeredménye pedig a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">magyar paraszti
társadalom, a hagyományos életmód </span>felszámolása.</b></span> Horváth Gergely
Krisztián, a kötet másik szerkesztőjének tanulmánya azért is érdekes,
mert a korabeli szociográfusok reflexióit elemzi a kuláküldözésről és
kollektivizálásról, s egyúttal azt is bemutatja, miként lehetett erről
beszélni a diktatúrában. <img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/05/58.1380.2.tif" style="margin-right: 0px;" width="472" height="339"></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/04/Akos/berlin/teeszesites.jpg" style="margin-right: 0px;" width="472" height="266"></p>
<p style="text-align:center"><i>Vita a téeszesítésről Mérgesen</i></p>
<p> Galambos István elmondja: a tabu oldása volt a célja a NEB és az
Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának
együttműködésében készített <i>Sorsfordítás – A paraszti társadalom felszámolása, 1945–1962</i> című vándorkiállításnak, amelyet több vidéki helyszínen is bemutattak<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. <i>„Az
egyes vidéki helyszíneken rádöbbentünk,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mennyire kibeszéletlen ez a
korszak, többen elsírták </span>magukat, újra átélve az akkori traumát, és
hálásak voltak, hogy valaki foglalkozik a témával. Olyan dolgokat
meséltek, amiket nem mondtak el évtizedek óta senkinek.” </i></b></span></p>
<p>A kötet másik újdonsága, hogy több tanulmány foglalkozik az
ellenállás kérdéskörével. Az 1990 előtt született munkákban
megfogalmazott álláspont szerint – amely a rendszerváltozás után is
érezteti hatását –, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ha volt is ellenkezés, a gazdálkodók</b></span> h<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amar belátták,
hogy boldogulásuk letéteményese a közös gazdálkodás. </b></span>A kötetben
publikált kutatási eredmények ellentmondanak ennek a narratívának.</p>
<div>A parasztság Galambosék kutatásai szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>igenis sokféle módon igyekezett ellenállni</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> előfordult, hogy a gazda elbujdokolt</b></span> a téeszszervezők elöl, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>vagy
próbált alkudozni, számos helyen volt tiltakozás, sokan panaszleveleket
írtak</b></span> a párt vezetőinek, az újságoknak vagy a rádiónak. Ilyen leveleket
is idéz tanulmányában a Kecskemét környéki tapasztaltakról beszámoló
Rigó Róbert. Az ellenállás egyik sajátos példája <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nyírcsaholyi
asszonytüntetés volt 1960. február 26-án,</b></span> amelyről Farkas Györgyi írt
tanulmányt a kötetbe. </div>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/05/132.jpg" style="margin-right: 0px;" width="472" height="362"></p>
<p>A kollektivizálás egyik legsúlyosabb következménye – erről szintén
kevés szó esik a korábbi munkákban –, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> látványos elvándorlás indult a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">falvak</span>ból<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az ipari </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">központok</span>ba. </b><b>1949 és 1966 között <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szabolcs-Szatmár
megye népessége </span>például 146, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Bács-Kiskuné</span> pedig 86 ezer fővel csökkent</b></span>. A
téeszszervezés során átélt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> erőszak, megfélemlítés miatt megnőtt az
öngyilkosságok és az alkoholizmusba menekülők száma</b></span>, sőt – mutat rá
Galambos István <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>– új kórképként jelent meg </b></span>a kollektivizálás traumájának
leírására <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ún.<i> „tsz-pszichózis”</i>. </b></span></p>
<p> Az önálló identitású parasztság az utolsó olyan társadalmi réteg volt, amelyik még saját tulajdonnal rendelkezett, így potenciálisan ellenfele lehetett a kommunista diktatúrának. Ezért
vált tömeges állami erőszak áldozatává 1958–1962 között, ez pedig a mai
napig kibeszéletlen traumája a magyar társadalomnak.</p>
</div></div></div>
</div>