[Grem] Az Emberi.Jogok!!!! Eur.Bírósága ítélete nyomán az egészség. dolgozók nem tagadhatnák meg az abortusz végrehajtásában való részvételt

[Emoke Greschik]

 Korlátoznák az egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságát az abortusz
kapcsán
<https://precedens.mandiner.hu/cikk/20200317_fontosabb_lehet_az_abortuszhoz_biztositasa_az_ejeb_szerint_az_egeszsegugyi_dolgozok_lelkiismereti_szabadsaganal>
2020. március 17. 16:08
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20200317_fontosabb_lehet_az_abortuszhoz_biztositasa_az_ejeb_szerint_az_egeszsegugyi_dolgozok_lelkiismereti_szabadsaganal
*Fontosabb lehet az abortusz biztosítása az Emberi Jogok !!!! Európai
Bírósága szerint **az egészségügyi dolgozók lelkiismereti **szabadságá**nál.
**A testület szerint ugyanis **az orvosok, szülésznők **azon joga, hogy
lelkiismereti okok miatt megtagadják* *az abortuszban való részvételt, **
korlátozható az egyes országok belső szabályozása alapján. *

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szerint
<https://hudoc.echr.coe.int/eng#?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003%7B%22itemid%22:[%22001-201915%22]%7D>
a svéd bíróságok megfelelően jártak el, amikor a svéd jogszabályok alapján
jóváhagyták *a svéd korházak* azon döntését, hogy *nem alkalmazták* * azt a
szülésznőt, aki lelkiismereti szabadságára hivatkozva nem vállalja **abortuszok
végzését. * A bíróság így elutasította a svéd szülésznő azon kérelmét, hogy
mélyebben vizsgálja a kérdést, tehát a kérelmet ránézésre
elfogadhatatlannak (’inadmissible’) nyilvánította.

*Eltér az országok gyakorlata a megtagadás jogát illetően*

A dilemma, miszerint az orvosok, szülésznők, egyéb egészségügyi dolgozók
megtagadhatják-e az olyan beavatkozásokat, amelyekben való részvétel
ellenkezik a saját, személyes meggyőződésükkel („conscientious objection”),
régóta napirendben van.

*Az európai országok többsége *biztosítja ezt a jogot az egészségügyben
dolgozóknak, tehát *lehetővé teszi, hogy egy orvos megtagadja **például egy
abortusz elvégzését **arra hivatkozással, hogy ez saját meggyőződésével
ellenkezik*. Ebben az estben a legtöbb országban a pácienst más orvoshoz
irányíthatja, aki vállalja az ilyen beavatkozásokat.

Az egészségügyi dolgozók ezen jogát a lelkiismereti-, illetve
vallásszabadságból vezetik le, amely szerint mindenkinek jogában áll
meggyőződését megélni és kifejezésre juttatni, illetve e szabadsága
aránytalanul nem korlátozható.
Az abortusz kérdésének megítélésben a vallási és lelkiismereti meggyőződés
kétségtelenül döntő tényező.

Más országok ugyanakkor nem ismerik el ezt a jogot, ugyanis megítélésük
szerint ez aránytalanul korlátozza a nők abortuszhoz való hozzáférését.
Svédország például az utóbbi álláspontot képviseli, és nem ismeri el a
lelkiismereti okokon alapuló megtagadás jogát. Az abortuszok lényeges
elemei az orvosi képzésnek, a kórházaknak kötelességük megszervezni azok
végrehajtását, és nőgyógyászok, szülésznők sem tagadhatják meg az abban
való részvételt.

Az egyes országok szabályozása és gyakorlata közötti különbségek oka, hogy
más-más súllyal veszik figyelembe a két, egymást kölcsönösen korlátozó
jogosultságot: a nők azon jogát, hogy hozzáférjenek az abortuszhoz, illetve
az egészségügyi azon lehetőségét, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva
megtagadhassák az ezen beavatkozásokban való részvételt.

*A svéd kórházak megtagadták a szülésznő alkalmazását*

A konkrét esetben, amely a strasbourgi testület elé került, Ellinor
Grimmark, svéd ápolónő és szülésznő alkalmazását több svédországi kórház is
visszautasította. Arra hivatkoztak, hogy a nő jelentkezéskor jelezte:
lelkiismereti és vallási meggyőződése okán nem hajlandó munkaköre
gyakorlása során abortuszokat végrehajtani. A kórházak annak ellenére is
megtagadták a nő alkalmazását, hogy az állományból rengeteg szülésznő
hiányzik, ugyanis csak olyan személyeket alkalmaznak, akik a munkakörből
eredő összes feladatot el tudják látni.

*Ezt **követően Grimmark** kénytelen volt Norvégiában állást találni, ahol* a
svédországi gyakorlattal ellentétben* biztosított az egészségügyben
dolgozók lelkiismereti szabadsága, avagy megtagadhatják** a
**meggyőződésük**kel
ellentétes beavatkozásokban való részvételt.*

*A szülésznő szerint sérült a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz való
joga*

A szülésznő ugyanakkor nem hagyta annyiban az esetet: az Emberi Jogok
Európai Egyezményére (az Egyezmény) hivatkozva a strasbourgi Emberi Jogok
Európai Bíróságához (EJEB) fordult. Azt követően tette ezt, hogy a svéd
bíróságok korábban elutasították a keresetét, illetve a svéd ombudsman is
úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem történt jogsértés, ugyanis elvárható,
hogy egy alkalmazott minden munkakörébe tartozó feladat ellátását vállalja.

Grimmark keresetében az Egyezmény 9. cikkére hivatkozott, amely szerint
“mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz”.
A szülésznő szerint a svéd hatóságok korlátozták a lelkiismeret- és
vallásszabadságát, amely beavatkozásra jogszabály nem adott lehetőséget,
illetve nem legitim célt követett, továbbá önkényes volt.

Grimmark emellett a véleménynyilvánítás szabadságának sérelmére is
hivatkozott, illetve azt állította, hogy vallásos meggyőződése és az
abortuszról alkotott véleménye miatt hátrányos megkülönböztetés érte.

Az Egyezmény 9. cikk 1. bekezdése azt is rögzíti, hogy e jog magában
foglalja a vallás vagy meggyőződés mind egyénileg, mind együttesen, mind a
nyilvánosság előtt, mind a magánéletben való kifejezésének jogát. Mivel e
jog gyakorlása kétségtelenül hatással lehet másokra - konkrét esetben azon
nőkre, akik a beavatkozást igénylik -, ugyanezen cikk 2. bekezdése rögzíti
annak korlátait. E szerint a vallás vagy meggyőződés kifejezésre
juttatásának szabadságát törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak
lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a
közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és
szabadságainak védelme érdekében szükségesek.

*A svéd jogszabályok biztosították a korlátozást*

*A strasbourgi testület szerint a kérelmező azon döntése, hogy abortuszok
végrehajtásában nem vesz részt, olyan döntés, amely az Egyezmény 9. cikke
szerinti védelemben részesül. Ennek megfelelően kétségtelen, hogy
beavatkozás történt a nő szabadságába*.

A bíróság *szerint ugyanakkor a beavatkozásra a svéd jogszabályok alapján
volt lehetőség, amelyek szerint az alkalmazott kötelezettsége, hogy minden
számára előírt feladatot teljesítsen.* *A bíróság arra a következtetésre
jutott,* hogy a svéd jogszabályokban keresendő a korlátozás alapja,
illetve, *hogy annak célja legitim, **ugyanis az abortuszt igénylő nők
egészségének védelmét célozza.*

*A bíróság *szerint a beavatkozás szükséges egy demokratikus társadalomban,
és arányos is. E körben *kitér arra, **hogy mivel Svédország jogszabályai
alapján köteles az abortusz szolgáltatások biztosítására, kötelezettsége
megszervezni e szolgáltatások nyújtását úgy, hogy az egészségügyben
dolgozók lelkiismereti- és vallásszabadsága ne korlátozza e szolgáltatások
nyújtását.*

A bíróság szerint tehát azon követelmény, hogy minden szülésznő elvégezze a
munkakörébe tartozó összes feladatot, nem aránytalan és igazolhatatlan
korlátozás. *Ráadásul, a kérelmező maga választotta ezt a pályát úgy, hogy
tisztában volt azzal, részt kell vennie abortuszokban is.*

*Az abortuszhoz való hozzáférés joga felülírja az egészségügyi dolgozók
lelkiismereti szabadságát*

A strasbourgi testület a viszonylag rövid indokolással ellátott döntésében
jóváhagyta a svéd hatóságok döntését. Szerinte „ránézésre” a svéd hatóságok
és bíróságok megfelelően jártak el, ezért tartalmilag nem elemezte
mélyebben az ügyet, mégis – ahogy a fentiekből is kitűnik – tartalmi
szempontból is fontos döntést hozott, amely a saját, eddigi gyakorlatától
is eltér. Korábban ugyanis a strasbourgi testület arra, jutott, hogy mind
az egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságát, mind a páciensek
szolgáltatásokhoz való hozzáférését biztosítani kell.

Mostani döntésében tulajdonképpen arra jut, hogy a svéd hatóságok által
alkalmazott korlátozás nem okoz aránytalan sérelmet az szülésznőknek,
szembe állítva a nők azon jogával, hogy az abortuszhoz való hozzáférésük
biztosított legyen. Ezzel tulajdonképpen elismeri, hogy a nők abortuszhoz
való hozzáférésének joga felülírja a szülésznők azon jogát, hogy saját
meggyőződésük szerint gyakorolják hivatásukat.
*Az EJEB érveléséből az tűnik ki, hogy abortuszokban való részvételt puszta
munkaköri kötelezettségként értékeli, annak mély vallási- és
meggyőződésbeli megítélését nem veszi figyelembe.*

Ráadásul, nem került értékelésre az a körülmény sem, hogy a szülésznői
hivatáshoz kapcsolódó számtalan teendőből csupán egy az abortuszokban való
segédkezés – és vélhetően nem az, amely miatt valaki a szülésznői hivatást
választja - , amely helyett az azt megtagadó dolgozók könnyen vállalhattak
egyéb feladatokat azok „kiváltására”.

Ugyan az adott eset a szülésznői hivatásra vonatkozik, azonban megeshet,
hogy a döntés következtében az összes egészségügyi dolgozó tekintetében ez
az irányvonal lesz az elfogadott a testület által. *Az ítélet fényében **az
egyes országok jogalkotó**i az európai emberi jogi mérce szerint szabad
utat kapnak, hogy megvonják **az egészségügyi dolgozók azon jogát, hogy
meggyőződésükre hivatkozásul megtagadják** az abortuszokban való
részvételt.*

*Németh Olívia írása*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200319/b8d70824/attachment.html>