[Grem] Böjte Cs. interjú a járványról, imáról, a a Kárpát medencében születendő sok kisbabáról

[Emoke Greschik]

Egy új ablak nyílik ezzel a bezártsággal – Böjte Csaba járványról, imáról
és gólyazászlóról
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. március 19.,
csütörtök | 17:46
https://www.magyarkurir.hu/hirek/egy-uj-ablak-nyilik-ezzel-bezartsaggal-bojte-csaba-jarvanyrol-imarol-es-golyazaszlorol

3
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, a *Magyar Kurír* és az *Új
Ember* szerkesztősége, valamint Böjte Csaba, Csókay András és Szikora
Róbert, a világesemény hírnökei közös imára hívnak a koronavírus-járvány
megszűnéséért. A mindennap délben kezdődő imádság március 18-án vette
kezdetét. Erről és a járványról beszélgettünk telefonon Böjte Csaba
ferences szerzetessel.

*Kedves Barátaink!*

Fejezzük ki együttérzésünket és közelségünket a koronavírus-fertőzésben
szenvedőkkel hazánkban és határainkon túl. Mindenkit arra hívunk, *hogy
szólítsuk meg együtt Istent, aki életünknek és hitünknek forrása. Aki
mindig többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk*. Árassza
ránk irgalmát, bocsássa meg nekünk, amivel lelkiismeretünk vádol, és amit
szinte már kérni sem merünk, adja meg nekünk atyai jóságából.

A veszélyhelyzet elvonulásáig arra hívunk mindenkit, *hogy a déli imádságot
követően naponta fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás
imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája
segítségével.*

*Csatlakozz imádságunkhoz!*

Budapest, 2020. március 17.

*Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága*
*Magyar Kurír és Új Ember szerkesztősége*
*Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény hírnökei*

Az imádságok szövege ITT
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/imadkozzunk-egyutt-naprol-napra-jarvany-megszunesert>
található.

*– Miért tartotta fontosnak, hogy másokkal együtt imára hívjon ebben a
helyzetben?*

*– Itt, Erdélyben is ugyanazok a problémák vannak, mint Magyarországon és a
nagyvilágon. Az iskolákat bezárták, mi 108 gyermekkel bezárkóztunk Déván. A
rendelkezés azt mondta, a kis családok maradjanak együtt, hát a mi kis
családunk ilyen nagy*. Együtt vagyunk, és* persze aggódom én is a
kollégáimért, a gyermekeimért: olyan parányiak ezek a vírusok, hogy nem
tudunk máshogy harcolni ellenük, mint hogy kezet mosunk és megpróbálunk az
otthonunkba bezárkózni.* Azt gondolom, ennek ellenére *az imádság az
egyetlen eszköz, amit a gyermekekkel együtt tudunk alkalmazni, így ma is
elmondtuk az Úrangyalát, és együtt fohászkodtunk velük.*

Nagyon bölcs dolognak tartom, hogy Ferenc pápa is imára hív, nagyon
tetszett, hogy elzarándokolt a Maria Maggiore-templomba gyalog, és ott
imádkozott. A gyermekeknek is nagy élmény volt, mert tavaly, amikor Rómában
voltunk, ugyanaz előtt a szentkép előtt mondtunk imát. „A pápa is odajár
imádkozni, ahová mi!” – mondta az egyikük.

Milyen jó, hogy Erdő Péter bíboros úr is átlátja ezt a helyzetet, és külön
imát ír, s biztat mindenkit, hogy mondja ezt a fohászt. Nagyon remélem,
hogy 2020. szeptember 13-án valóban össze tud gyűlni a keresztény világ, s
nemcsak az Eucharisztia előtt fog örvendezni, hanem azért is hálát fog
adni, hogy szerencsésen véget ért ez a járványos időszak. Adja az Úr, hogy
tényleg így legyen! Annak örvendenék, ha a Kárpát-medence minden népe
valamilyen szinten képviseltetné magát ezen az eucharisztikus találkozón.
Nagyon-nagyon boldog lennék, hogy Trianonra, a százéves magányra egy ilyen
szép választ tudnánk adni.

*Én azt kérem, hogy ez az egész vírusos korszak minél rövidebb legyen, és
minél problémamentesebben zajlódjon le, s minél előbb megint nyíljanak meg
az iskolák, s a gyermekek tudjanak ott képződni, formálódni, játszani,
nevetni, kacagni. Nagyon nehéz ennyi gyereket az osztálytársaiktól, a
jövő-menő rokonoktól elzártan tartani.*

*– Mennyire bírják a gyerekek a bezártságot? Mondjuk, 108-an biztos nem
érzik magukat egyedül…*

– *Szeretnek focizni, próbáljuk a kertészkedésbe, ide-oda bevonni őket.
Most igazából az ismeretlentől fél az ember. Főleg mi, felnőttek. A
gyerekeknél nincs semmi jele, hogy kétségbeestek volna, hogy az iskolákat
bezárták. Délelőtt próbálunk tanulni velük. Mindenkinek volt okostelefonja,
de hirtelen mindenkiéről kiderült, hogy mégsem működik, ha azon keresztül
kellene letölteni a leckéket*. Ám azért a nevelők próbálnak kifogni a
gyerekeken, meg én is mondtam nekik, hogy már régóta vannak magántanulók,
tehát a tanévet el kell végezzük, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, hogy
újból járja az egész társaság ezt a tanévet.

*– Mi még előtte állunk annak, hogy szigorú korlátozások legyenek a
mozgásunkban, ugyanakkor központilag is azt kérik, hogy lehetőleg minél
inkább maradjunk otthon, minimálisra csökkentsük a társadalmi érintkezést.
A romániai és más európai példák is azt mutatják, hogy nagy valószínűséggel
nálunk is elkerülhetetlen lesz a hatósági karantén időszaka. Mit javasol,
Csaba testvér, ebben a helyzetben mire irányuljanak a gondolataink, hogy ne
ragadjunk bele abba az érzésbe, hogy be vagyunk zárva?*

– Meg vagyok győződve, hogy akár a jó, akár a rossz dolgokból, *amik
előttünk vannak, dobbantó is lehet, de ugyanúgy botlasztó is. A magyar
nyelvben a törvények, parancsok, előírások negatív értelmet kaptak a
történelem folyamán, a legtöbb ember berzenkedik ellenük. Amúgy is mi,
magyarok olyan rebellis népek vagyunk, az előírásokat nehezen tudjuk
pozitívan szemlélni*. Holott annak idején Mózes mondhatta volna úgy is:
„Boldog az az ember, aki tiszteli apját és anyját. Boldog az az ember, aki
nem káromkodik. Boldog az az ember, aki nem hazudik.” Tehá*t a boldogságra
vezető út útjelző táblái a parancsok*. A szeretetparancsok, de akár *az
egészségügyi hatóságok által előírt rendelkezések is ugyanígy az életre
vezető út a jelzőtáblái. *Ne féljünk tőlük, hanem vegyük komolyan! *Az
ember, ha eltéved az erdőben, s meglát egy útjelzőt a fán, akkor örvendjen,
hogy valaki gondoskodott és kiutat mutat neki.** Másrészt ha becsukódik az
ajtó, kinyílik egy csomó ablak*. Viccesen mondták, hogy az egyik férfi, aki
hazament, és a korábbiaknál hosszasabban találkozott a családjával, mondta:
„Jé, hogy megnőtt a fiam, alig ismertem meg!” Mert tényleg rohanunk, és
öt-hét perc jut naponta arra, hogy beszéljünk a gyerekekkel – sajnos ez az
országos statisztika Magyarországon. *Most akkor van több idő és lehetőség
akár arra, hogy leüljünk egy esti beszélgetésre, játékra vagy kacagásra.*

*A gyerekekkel egy nagyon érdekes dolgot terveztünk a minap: gólyazászlót.
Mondtam nekik, biztos vagyok benne, hogy kilenc hónap múlva annyi gyermek
fog születni a Kárpát-medencében, hogy csuda, és tervezzünk egy olyan
kisjézusos zászlót – kicsit hajaz a székely zászlóra –, amelyet azoknál a
családoknál, ahol kisbaba születik, kirakhatják.*

*Azt gondolom, valóban egy új korszak kezdődik, egy új ablak nyílik ezzel a
bezártsággal mindannyiunk előtt. **A gonosz lélek biztos, hogy szeretné **a
szívünkből a reményt, a derűt* *kilopni,** de mi ne hagyjuk*, hogy akár
bennünk, akár a családunk tagjaiban, akárki másban a gonosz lélek kárt
tegyen. *Őrizzük a reményt, a hitet, hiszen Isten gyermekei vagyunk, a
mennyországba vezető jegy ott van mindannyiunk zsebében, meg vagyunk
keresztelve, nincs okunk arra, hogy féljünk vagy pánikoljunk. **S aki
bajban van, nehézséggel küzd, azzal vállaljunk szolidaritást, próbáljunk
segíteni testvéreinket, társainkat.*

*– Ez a közös imádság arra is szolgálhat, hogy azokat a határokat, amelyek
újra jobban kirajzolódnak az államok által bevezetett intézkedések
következtében, felülírjuk az internet segítségével.*

– A szentmise-közvetítéseknél is tapasztalom ezt, hiszen mi naponta
misézünk, s több ezer ember kukkintott be legutóbb is az élő közvetítésbe:
volt, aki hosszan nézte; volt, aki csak ráklikkelt. Az összes gyermekünkhöz
egyszerre nem tudtam, ugye, elmenni eddig sem, ezért régebbtől fogva a
Magnificat.ro <https://www.magyarkurir.hu/hirek/magnificat.ro> oldalon
keresztül szoktunk megosztani nemcsak leveleket, hanem kis filmeket meg
szentmiséről szóló elmélkedéseket is.

*Annak idején Ádám atyánk is elment a Tescóba, és vett két kőbaltát,
hazavitte a fiainak, mert azt akarta, hogy diót törjenek vagy mamutra
vadásszanak azokkal, de lám, ők egymást fejbe verték. *Hogyan használom a
kőbaltát, az internetet*, hogyan állok hozzá a járványhoz, ezek mind
lehetnek nagy istenverései, de Isten áldásai is*, az életem
újratervezéséhez akár. Lehet az időszámítás kezdete, de az időszámításom
végét is jelentheti.

*Fotó (archív): Lambert Attila*

*Agonás Szonja/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200319/1fe942d9/attachment.html>