[Grem] Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir/Nézőpont
Sziklay Levente
lsziklay at freemail.hu
2020. Jún. 10., Sze, 12:43:41 CEST
Pontosan! 1914 nyarán az angol kormány a fegyveres beavatkozás lehetőségeit vitatta meg - Írországban!!! Azzal szemben, hogy a franciák vagy az oroszok mellett harcoljanak - ami rendkívül népszerűtlen volt - százezres béketüntetést szerveztek Londonban. - ami előtt két nappal lépték át a németek a belga határt - így az angol közvélemény megtámadottnak érezte magát (Belgiumot létrehozása óta az angolok Anglia védelmének 0.-ik vonalának tekintette)
Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
>
Igen Levente ez így van jó,hogy megírtad a Listának .Éppen ezért volt egy pillanat amikor II.Vilmos egy döntést hozott amivel megnyerhette volna ,a háborút.Határozott utasítást adott Moltkének ,hogy állítsa le a nyugati hadtestek felvonulását Belgium és Franciaország irányába és biztosító erők hátrahagyásával tervezzék át a főcsapást keletre .Ezt javasolta az Idősebb Moltke nyugdíjba vonulásakor a két frontos háború esetére .De az ifjabb Moltke ettől a utasítástól kétségbe esett és azt mondta egy évbe kerülne áttervezni a mozgósítást és felvonulást és ezzel elvesztette a háborút ,ja kérem a háborút néha tényleg nem lehet katonákra bízni.
Így az angol parlamentet nem lehetett volna belevinni olyan könnyen a háborúba hiszen ők Belgium lerohanása miatt üzentek hadat II.Wilinek.Oroszország 1916 közepén összeomlik és mi nem veszítünk 800 000 katonát 1914-ben.A franciák ha teljesítik Oroszország felé a kötelezettségüket akkor nekik kell támadniuk egy rövid fronton ahol a németek ezt biztosan visszaverik.Olaszország tovább sunyított volna és mire döntött , az oroszok már ki is készültek .A románok még azt is elfelejtették volna hogy ők a farkastól és a dákoktól származnak.Persze könnyű utólag okoskodni ezt elismerem.
1907-ben egyébként majdnem megbontottuk az orosz-angol és a francia -orosz együttműködést .Mikor Aerenthal közös külügyminiszter és Burián István közös pénzügyminiszter megkezdte Bosznia annexiójának előkészítését Izvolszkij orosz külü.m. -r-rel intenzív titkos tárgyalások kezdődtek a kölcsönös kompenzációra és nem más lett volna mint az ,hogy a Monarchia támogatja az oroszokat a tengerszorosok orosz érdekszférába kerülését.
Az sem köztudott hogy az annexiós tárgyalások alkalmával a Magyar Királyság kormánya bejelentette csak akkor járul hozzá az annexióhoz ha azt véglegesen a Magyar Királysághoz csatolják.Végül egyenlőre Bosznia közös minta gyarmat maradt de arról már elfeledkeztünk,hogy mi is nagyhatalmi politikát vittünk ekkor .
Üdv. Egon
2020.06.10. 11:21 keltezéssel, Sziklay Levente írta:
>Kedves Laci, Egon, többiek! Egy kis fogalmi tisztázással kezdeném (a többiek számára): a - kisbetűs - entente cordiale (jelentése szívélyes együttműködés) egy olyan diplomáciai kifejezés, melyet 1830 után Lajos Fülöp Franciaországa és Nagy-Britannia közötti megbékéléskor kezdtek el használni, ami egyfajta laza jóindulatú kapcsolatot jelentett, kevesebbet, mint tényleges szövetséget. az 1914-es válság napjaiban is az volt a hivatalos brit álláspont, hogy nincs olyan - ez sem! -szerződése Nagy-Britanniának, ami szövetségesi kötelezettséget jelent. (Az más kérdés, hogy együtt járt katonai és haditengerészeti együttműködéssel a vezérkarok között - amiről még a kormánytagok is meglepődtek, amikor Sir Edward Grey angol külügyminiszter bejelentette a kormányűlésen a nagybetűs Entente Cordiale az a több dokumentumból álló megállapodás, amit az angol-francia antantnak nevezünk, ami elvileg most is érvényes, és a 100 éves évfordulóját megünnepelték. a francia-orosz antant kezdete 1890-es évek első felére tehető, mely komolyabb együttműködést, pénzügyi segítséget és katonai konvenciót jelentett https://mjp.univ-perp.fr/traites/1893petersbourg.htm nem volt angol-orosz antant, még laza együttműködés keretében sem. Volt egy 1907-es szerződés, mely Ázsiában rögzítette az érdekszférákat Oroszország és Nagy-Britannia között. Ez nem vonatkozott a Balkánra. Ha nem tör ki a Háború, valószínűleg egy Orosz-Angol konfliktus és a szövetségi rendszerek átalakulása lett volna.. Formálisan a szerbek nem voltak szövetségi szerződésben, de a gyakorlatban Oroszország protezsáltja/bábfigurája/előretolt parasztja volt a nagy nemzetközi sakkjátszmában. (Oroszország mivel Ázsiában nem tudott terjeszkedni, ezért egyre agresszívebb lett a BAlkánon! Személyes érdekeltség is volt: két montenegrói hercegnő házasodott be a cári családba, egyik a rendkívül befolyásos Nyikolaj Nyikolajevecs nagyherceg felesége lett). Ez egy interjúba nem fér bele, se terjedelemben, se nem mélységben. Jeszenszky leegyszerűsít a közérthetőség kedvéért - visszavetít, és akik ellenünk voltak a Háborúban, ezért nevezi visszavetítve kézzelfoghatóan Antantnak, amin természetesen kiakadhat az, akiben, mint Benned a történészi szaktudással olvassa .
>"László Baják" <laszlo.bajak at gmail.com> írta:
>>Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale) 1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani, pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét. stb.) A határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez. Ehhez köze a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy még keményebben lépjenek fel MO ellen. 2/ A magyar hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot, hanem csak hivatkozási alapot jelentettek. Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>> Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):
>>>Kedves Laci! 1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél - egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt, ami szövetségi szerződést jelentett:egy francia-orosz antant, ami szövetségi szerződés voltegy francia-angol antant, ami annyira homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy mit jelentnem volt angol-orosz antant vagy bármilyen szerződés2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek is.Nem volt tömeges igény a nemzetiség között. (Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román kormány visszacsinálta -aztán persze ők is megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a 20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik ügyében - ennyire voltak képben...Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban, hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi értelmiségi és politikai elit - akikre, mint hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek abban a katasztrofális képnek a kialakításában, ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória, de mindig számít és számított. Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt volna (a románok Debrecent is akarták). Lloyd George Nagy Britanniában welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította a tehetséges politikusnak a politikai karriert a rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező miniszterelnök. Viviani a Háború kitörésekor a francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába - ő már ott született. A dualizmusban ilyen háttérrel hasonló karrier előfordulhatott volna? (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt mindenkinek!
>>>"László Baják" <laszlo.bajak at gmail.com> írta:
>>>>Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna. Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>>> Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):
>>>>>Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?
>>>>>– Nagyon sok mindent.
>>>>>>Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.
>>>>>Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.
>>>>>(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…
>>>>>– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.
>>>>>– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?
>>>>>– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.
>>>>>>Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.
>>>>>Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna.
>>>>>_______________________________________________
>>>>>Grem mailing list
>>>>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>>>Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.
>>>>
>>>>
>>>>Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>>>
>>>>
>>>>Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________
>>>>Grem mailing list
>>>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>>
>>>>
>>>>
>>>>Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>>>
>>>>
>>>>
>>>>_______________________________________________
>>>>Grem mailing list
>>>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>_______________________________________________
>>>Grem mailing list
>>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale) 1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani, pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét. stb.) A határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez. Ehhez köze a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy még keményebben lépjenek fel MO ellen. 2/ A magyar hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot, hanem csak hivatkozási alapot jelentettek.
>>
>>
>>Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>
>>
>>Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):Kedves Laci! 1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél - egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt, ami szövetségi szerződést jelentett:egy francia-orosz antant, ami szövetségi szerződés voltegy francia-angol antant, ami annyira homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy mit jelentnem volt angol-orosz antant vagy bármilyen szerződés2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek is.Nem volt tömeges igény a nemzetiség között. (Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román kormány visszacsinálta -aztán persze ők is megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a 20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik ügyében - ennyire voltak képben...Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban, hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi értelmiségi és politikai elit - akikre, mint hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek abban a katasztrofális képnek a kialakításában, ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória, de mindig számít és számított. Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt volna (a románok Debrecent is akarták). Lloyd George Nagy Britanniában welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította a tehetséges politikusnak a politikai karriert a rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező miniszterelnök. Viviani a Háború kitörésekor a francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába - ő már ott született. A dualizmusban ilyen háttérrel hasonló karrier előfordulhatott volna? (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt mindenkinek! "László Baják" laszlo.bajak at gmail.com> írta:Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna. Mentes a vírusoktól. www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem Mentes a vírusoktól. www.avast.comKedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna. Mentes a vírusoktól. www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem Mentes a vírusoktól. www.avast.com _______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem_______________________________________________
>>Grem mailing list
>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>>_______________________________________________
>>Grem mailing list
>>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> _______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
Igen Levente ez így van jó,hogy megírtad a Listának .Éppen ezért
volt egy pillanat amikor II.Vilmos egy döntést hozott amivel
megnyerhette volna ,a háborút.Határozott utasítást adott Moltkének
,hogy állítsa le a nyugati hadtestek felvonulását Belgium és
Franciaország irányába és biztosító erők hátrahagyásával tervezzék
át a főcsapást keletre .Ezt javasolta az Idősebb Moltke nyugdíjba
vonulásakor a két frontos háború esetére .De az ifjabb Moltke
ettől a utasítástól kétségbe esett és azt mondta egy évbe kerülne
áttervezni a mozgósítást és felvonulást és ezzel elvesztette a
háborút ,ja kérem a háborút néha tényleg nem lehet katonákra
bízni.
Így az angol parlamentet nem lehetett volna belevinni olyan
könnyen a háborúba hiszen ők Belgium lerohanása miatt üzentek
hadat II.Wilinek.Oroszország 1916 közepén összeomlik és mi nem
veszítünk 800 000 katonát 1914-ben.A franciák ha teljesítik
Oroszország felé a kötelezettségüket akkor nekik kell támadniuk
egy rövid fronton ahol a németek ezt biztosan
visszaverik.Olaszország tovább sunyított volna és mire döntött ,
az oroszok már ki is készültek .A románok még azt is elfelejtették
volna hogy ők a farkastól és a dákoktól származnak.Persze könnyű
utólag okoskodni ezt elismerem.
1907-ben egyébként majdnem megbontottuk az orosz-angol és a
francia -orosz együttműködést .Mikor Aerenthal közös
külügyminiszter és Burián István közös pénzügyminiszter megkezdte
Bosznia annexiójának előkészítését Izvolszkij orosz külü.m.
-r-rel intenzív titkos tárgyalások kezdődtek a kölcsönös
kompenzációra és nem más lett volna mint az ,hogy a Monarchia
támogatja az oroszokat a tengerszorosok orosz érdekszférába
kerülését.
Az sem köztudott hogy az annexiós tárgyalások alkalmával a Magyar
Királyság kormánya bejelentette csak akkor járul hozzá az
annexióhoz ha azt véglegesen a Magyar Királysághoz csatolják.Végül
egyenlőre Bosznia közös minta gyarmat maradt de arról már
elfeledkeztünk,hogy mi is nagyhatalmi politikát vittünk ekkor .
Üdv. Egon
2020.06.10. 11:21 keltezéssel, Sziklay
Levente írta:
Kedves Laci, Egon, többiek!
Egy kis fogalmi tisztázással kezdeném (a többiek számára):
a - kisbetűs - entente cordiale (jelentése
szívélyes együttműködés) egy olyan diplomáciai kifejezés,
melyet 1830 után Lajos Fülöp Franciaországa és Nagy-Britannia
közötti megbékéléskor kezdtek el használni, ami egyfajta laza
jóindulatú kapcsolatot jelentett, kevesebbet, mint tényleges
szövetséget. az 1914-es válság napjaiban is az volt a
hivatalos brit álláspont, hogy nincs olyan - ez sem!
-szerződése Nagy-Britanniának, ami szövetségesi
kötelezettséget jelent. (Az más kérdés, hogy együtt járt
katonai és haditengerészeti együttműködéssel a vezérkarok
között - amiről még a kormánytagok is meglepődtek, amikor Sir
Edward Grey angol külügyminiszter bejelentette a kormányűlésen
a nagybetűs Entente Cordiale az a több
dokumentumból álló megállapodás, amit az angol-francia
antantnak nevezünk, ami elvileg most is érvényes, és a 100
éves évfordulóját megünnepelték.
a francia-orosz antant kezdete 1890-es évek első felére
tehető, mely komolyabb együttműködést, pénzügyi segítséget és
katonai konvenciót jelentett https://mjp.univ-perp.fr/traites/1893petersbourg.htm
nem volt angol-orosz antant, még laza együttműködés
keretében sem. Volt egy 1907-es szerződés, mely Ázsiában
rögzítette az érdekszférákat Oroszország és Nagy-Britannia
között. Ez nem vonatkozott a Balkánra. Ha nem tör ki a
Háború, valószínűleg egy Orosz-Angol konfliktus és a
szövetségi rendszerek átalakulása lett volna..
Formálisan a szerbek nem voltak szövetségi szerződésben,
de a gyakorlatban Oroszország
protezsáltja/bábfigurája/előretolt parasztja volt a nagy
nemzetközi sakkjátszmában. (Oroszország mivel Ázsiában nem
tudott terjeszkedni, ezért egyre agresszívebb lett a
BAlkánon! Személyes érdekeltség is volt: két montenegrói
hercegnő házasodott be a cári családba, egyik a rendkívül
befolyásos Nyikolaj Nyikolajevecs nagyherceg felesége lett).
Ez egy interjúba nem fér bele, se terjedelemben, se nem
mélységben. Jeszenszky leegyszerűsít a közérthetőség
kedvéért - visszavetít, és akik ellenünk voltak a
Háborúban, ezért nevezi visszavetítve kézzelfoghatóan
Antantnak, amin természetesen kiakadhat az, akiben, mint
Benned a történészi szaktudással olvassa .
"László Baják" írta:
Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale)
1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb
külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia
azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem
hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni
büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát
elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier
lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani,
pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés
hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a
magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier
lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva
állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a
vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott
ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a
helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott
terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét.
stb.) A határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának
semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se
Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez.
Ehhez köze a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra
ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy
még keményebben lépjenek fel MO ellen. 2/ A magyar
hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek
szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg
magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon
sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló
hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a
délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák
ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és
ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy
ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv
terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot,
hanem csak hivatkozási alapot jelentettek.
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu>
ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):
Kedves Laci!
1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor
az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél -
egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett
a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt,
ami szövetségi szerződést jelentett:
egy francia-orosz antant, ami szövetségi
szerződés volt
egy francia-angol antant, ami annyira
homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban
a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy
mit jelent
nem volt angol-orosz antant vagy bármilyen
szerződés
2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek
is.
Nem volt tömeges igény a nemzetiség között.
(Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos
Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére
megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román
kormány visszacsinálta -aztán persze ők is
megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a
20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra
és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik
ügyében - ennyire voltak képben...
Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban,
hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi
értelmiségi és politikai elit - akikre, mint
hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek
abban a katasztrofális képnek a kialakításában,
ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória,
de mindig számít és számított.
Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy
kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük
Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt
volna (a románok Debrecent is akarták).
Lloyd George Nagy Britanniában
welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként
kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította
a tehetséges politikusnak a politikai karriert a
rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett
oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező
miniszterelnök.
Viviani a Háború kitörésekor a
francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy
olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból
vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába -
ő már ott született.
A dualizmusban ilyen háttérrel
hasonló karrier előfordulhatott volna?
(Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt
mindenkinek!
"László Baják" laszlo.bajak at gmail.com>
írta:
Kedvess lista! Először nem akartam
reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de
végül leküzdöttem az ellenérzéseimet.
Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen
rövid szövegben is mennyi téveszmét tud
megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban
sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt
nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja,
vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a
liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát
nem az Antant legyőzhetőségével győzködték.
Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A
Monarchiában senki sem gondolt világháborúra,
csak egy szerbia elleni politikai
demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún
elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok
biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai
falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját
háborús céljaik érdekében. A Monarchia
ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák
voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk
tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és
ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani,
hogy Magyarország lakosságának közel fele
nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún
nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem
rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető
nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a
ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a
tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy
az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem
képeznek még román nemzetet, hiszen a
máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a
mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget,
viszont egyként lenézték a regátiakat.
(Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei,
hanem csak társország, amelynek elszakadását
Magyarország szó nélkül tudomásul vette.)
Összességében a Magyarországtól való
elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk
értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben
voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak
hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a
román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához.
Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák
bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia
ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen
kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét
és ehhez a Magyarországot kellett tönkre
tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh
kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk
kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy
Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban
volt érdekelt, hogy a magyar kormányok
teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt,
hanem eszközt jelentettek a saját
egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített
követelések után ugyanis kénytelenek lettek
volna újabb, még radikálisabb követeléseket
megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot,
tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé.
Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna
a franciák által támogatott kűlső erőszak
nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai
elit más nemzetiségi politikát folytat, ami
egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb
volt, mint az Antant államok politikája a saját
nemzetiségeik és a gyarmati
lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan
ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen
politikus és nem a politikai baloldal bábjaként
működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna
a veszteségeket. A magyarlakta területek talán
megmaradhattak volna.
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
Sziklay
Levente lsziklay at freemail.hu>
ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):
Jeszenszky Géza
Trianonról - Magyar Kurir
(..)– Mit rontott el akkor
Magyarország?
– Nagyon sok mindent.
Elrontottuk a kapcsolatunkat a
magyarországi kisebbségekkel, amelyek
szinte a lakosság felét tették ki.
Már 1849-ben felmerült Teleki
László és a később emigrált Kossuth
Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni
a nemzetiségekkel. Többen is kiváló
ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel
kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy
Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban
méltányos javaslatot tett a széles körű
nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a
Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as
nemzetiségi törvényt sem tartottuk be.
Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket
a hibákat nem követjük el, akkor a mai
napig fennmaradt volna a történelmi
Magyarország az akkori formájában,
azokkal a határokkal. De a szétválás
később és sokkal méltányosabb módon
történt volna meg, nem egy háborúval és
nem a trianoni határokkal. Persze az is
igaz, hogy nem kellett volna belemennünk
a háborúba. Magyarországon nagyon sok
múlott. Tisza István hosszú ideig
ellenezte, végül a németek meggyőzték,
hogy ez az utolsó pillanat, amikor még
legyőzhető az antant, így végül
elküldtünk Szerbiának egy
elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez
nem így történik, 1914-ben nincs háború,
és szerintem később sem lett volna ilyen
jellegű szembenállással világháború.
(..)
– A Székely Nemzeti Tanács a
regionalitás erősítése érdekében
aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz,
amely az Európai Unió szabályai
szerint nem lett sikeres, ám a
szükséges aláírások Magyarországon
például összegyűltek…
– Valóban, nemrég zajlott le a
nem teljes eredményt hozó
aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti
Tanács beadványa azt szerette volna
elérni, hogy az EU ne csak az
országoknak adjon célzott támogatást,
hanem a különböző régióknak is. Jogos
az a magyar panasz, hogy a magyarlakta
vidékekre nagyon kevés jut az uniós
támogatásokból, így az ott élő
magyarok joggal érezhetik, hogy
diszkrimináció áldozatai. Ezért is
volna fontos a regionalizmus
erősödése, ami nem csupán a
Székelyföldről szól, hanem Európa más
régióiról is.
– A petícióhoz több országból,
lakosságarányosan lett volna szükség
megfelelő mennyiségű aláírásra, ami
végül nem jött össze. Ki hibázott?
– Sajnos sokfelé nagyon későn
kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt
van például a baráti Lengyelország.
Litvániában legalább 300 ezer lengyel
él. Ausztriában több tízezer a magyar
származású, sőt, akár a magyar
állampolgárok száma, de ott sem volt
kampány az aláírásokért. A magyar
diplomácia is többet tehetett volna az
ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy
ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli
magyarokkal, beleértve a nyugaton élő
magyarságot képviselő szervezeteket
is. Nekik is megvan a felelősségük az
aláírásgyűjtés sikertelenségében.
Személyes véleményem, de azt hiszem,
sokan osztják, hogy ha rosszban
vagyunk Brüsszellel, az Európai
Unióval és számos EU-tagállammal –
például a skandinávokkal –, akkor nem
várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel
odaálljanak az egyébként teljesen
jogos magyar kisebbségi igények mellé.
Barátokra van szükségünk, amit
semmi sem indokol jobban, mint hogy
fontos számunkra a határon túl élő
magyarok kisebbségi jogainak teljes
körű tiszteletben tartása.
Ezt hét szomszéddal szemben
egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont
mellénk állna a fél világ, akkor
igenis elérhető volna.
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale) 1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani, pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét. stb.) A határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez. Ehhez köze a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy még keményebben lépjenek fel MO ellen. 2/ A magyar hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot, hanem csak hivatkozási alapot jelentettek.
Mentes a vírusoktól. www.avast.com
Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):Kedves Laci! 1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél - egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt, ami szövetségi szerződést jelentett:egy francia-orosz antant, ami szövetségi szerződés voltegy francia-angol antant, ami annyira homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy mit jelentnem volt angol-orosz antant vagy bármilyen szerződés2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek is.Nem volt tömeges igény a nemzetiség között. (Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román kormány visszacsinálta -aztán persze ők is megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a 20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik ügyében - ennyire voltak képben...Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban, hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi értelmiségi és politikai elit - akikre, mint hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek abban a katasztrofális képnek a kialakításában, ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória, de mindig számít és számított. Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt volna (a románok Debrecent is akarták). Lloyd George Nagy Britanniában welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította a tehetséges politikusnak a politikai karriert a rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező miniszterelnök. Viviani a Háború kitörésekor a francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába - ő már ott született. A dualizmusban ilyen háttérrel hasonló karrier előfordulhatott volna? (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt mindenkinek! "László Baják" laszlo.bajak at gmail.com> írta:Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna. Mentes a vírusoktól. www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem Mentes a vírusoktól. www.avast.comKedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan &quot;ultimátumot&quot; csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna. Mentes a vírusoktól. www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem Mentes a vírusoktól. www.avast.com _______________________________________________Grem mailing listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200610/dce56a80/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról