[Grem] Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir/Nézőpont

[László Baják]

Kedves Levente! Azt hiszem, hogy félre értettél. Én nem elsősorban az
ANTANT fogalom pontatlan használatán akadtam fenn, hanem azon a torz
beállításon, amely szerint a Monarchia lokális jellegű büntető akciójának
köze lett volna bármiféle Antanthoz, vagy antant ellenességhez. Az orosz
mozgósítás és hadüzenet, ahogy ezt Egon nagyon helyesen leírta nemcsak a
Monarchiát de a németeket is meglepte. Mint púp a hátukra úgy hiányzott
nekik egy orosz háború. Megkockáztatom, ha a Monarchia hadvezetése biztos
tudomással rendelkezett volna az orosz beavatkozási és háborús szándékról,
úgy eltekint Szerbia megtámadásától, illetve a németek sem biztatták volna
támadásra a Monarchiát. Üdv

Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 10.,
Sze, 12:44):

> Pontosan!
>  1914 nyarán az angol kormány a fegyveres beavatkozás lehetőségeit vitatta
> meg - Írországban!!! Azzal szemben, hogy a franciák vagy az oroszok mellett
> harcoljanak - ami rendkívül népszerűtlen volt - százezres béketüntetést
> szerveztek Londonban. - ami előtt két nappal lépték át a németek a belga
> határt - így az angol közvélemény megtámadottnak érezte magát (Belgiumot
> létrehozása óta az angolok Anglia védelmének 0.-ik vonalának tekintette)
>
> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
>
>
>
> Igen Levente ez így van jó,hogy megírtad a Listának .Éppen ezért volt egy
> pillanat amikor II.Vilmos egy döntést hozott amivel megnyerhette volna ,a
> háborút.Határozott utasítást adott Moltkének ,hogy állítsa le a nyugati
> hadtestek felvonulását Belgium és Franciaország irányába és biztosító erők
> hátrahagyásával tervezzék át a főcsapást keletre .Ezt javasolta az Idősebb
> Moltke nyugdíjba vonulásakor a két frontos háború esetére .De az ifjabb
> Moltke ettől a utasítástól kétségbe esett és azt mondta egy  évbe kerülne
> áttervezni a mozgósítást és felvonulást és ezzel elvesztette a háborút ,ja
> kérem a háborút néha tényleg nem lehet katonákra bízni.
>
> Így az angol parlamentet nem lehetett volna belevinni olyan könnyen  a
> háborúba hiszen ők Belgium lerohanása miatt üzentek hadat
> II.Wilinek.Oroszország 1916 közepén összeomlik és mi nem veszítünk 800 000
> katonát 1914-ben.A franciák ha teljesítik Oroszország felé a
> kötelezettségüket akkor nekik kell támadniuk  egy rövid fronton ahol a
> németek ezt biztosan visszaverik.Olaszország tovább sunyított volna és mire
> döntött , az oroszok már ki is készültek .A románok még azt is
> elfelejtették volna hogy ők a farkastól és a dákoktól származnak.Persze
> könnyű utólag okoskodni ezt elismerem.
>
> 1907-ben egyébként majdnem megbontottuk az orosz-angol és a francia -orosz
> együttműködést .Mikor Aerenthal közös külügyminiszter és Burián István
> közös pénzügyminiszter megkezdte Bosznia annexiójának előkészítését
> Izvolszkij orosz  külü.m. -r-rel intenzív titkos tárgyalások kezdődtek a
> kölcsönös kompenzációra és nem más lett volna mint az ,hogy a Monarchia
> támogatja az oroszokat a tengerszorosok orosz érdekszférába kerülését.
>
> Az sem köztudott hogy az annexiós tárgyalások alkalmával a Magyar
> Királyság  kormánya bejelentette  csak akkor járul hozzá az annexióhoz ha
> azt véglegesen a Magyar Királysághoz csatolják.Végül egyenlőre Bosznia
> közös minta gyarmat maradt de arról már elfeledkeztünk,hogy  mi is
> nagyhatalmi politikát vittünk ekkor .
>
> Üdv. Egon
> 2020.06.10. 11:21 keltezéssel, Sziklay Levente írta:
>
> Kedves Laci, Egon, többiek!
>
> Egy kis fogalmi tisztázással kezdeném (a többiek számára):
>
> a - kisbetűs - *entente cordiale *(jelentése szívélyes együttműködés) egy
> olyan diplomáciai kifejezés, melyet 1830 után Lajos Fülöp Franciaországa és
> Nagy-Britannia közötti megbékéléskor kezdtek el használni, ami egyfajta
> laza jóindulatú kapcsolatot jelentett, kevesebbet, mint tényleges
> szövetséget. az 1914-es válság napjaiban is az volt a hivatalos brit
> álláspont, hogy nincs olyan - ez sem! -szerződése Nagy-Britanniának, ami
> szövetségesi kötelezettséget jelent. (Az más kérdés, hogy együtt járt
> katonai és haditengerészeti együttműködéssel a vezérkarok között - amiről
> még a kormánytagok is meglepődtek, amikor Sir Edward Grey angol
> külügyminiszter bejelentette a kormányűlésen
>
> a nagybetűs *Entente Cordiale* az a több dokumentumból álló megállapodás,
> amit az angol-francia antantnak nevezünk, ami elvileg most is érvényes, és
> a 100 éves évfordulóját megünnepelték.
>
> a francia-orosz antant  kezdete 1890-es évek első felére tehető, mely
> komolyabb együttműködést, pénzügyi segítséget és katonai konvenciót
> jelentett https://mjp.univ-perp.fr/traites/1893petersbourg.htm
>
> nem volt angol-orosz antant, még laza együttműködés keretében sem. Volt
> egy 1907-es szerződés, mely Ázsiában rögzítette az érdekszférákat
> Oroszország és Nagy-Britannia között. Ez nem vonatkozott a Balkánra. Ha nem
> tör ki a Háború, valószínűleg egy Orosz-Angol konfliktus és  a szövetségi
> rendszerek átalakulása lett volna..
>
> Formálisan a szerbek nem voltak szövetségi szerződésben, de a gyakorlatban
> Oroszország protezsáltja/bábfigurája/előretolt parasztja volt a nagy
> nemzetközi sakkjátszmában. (Oroszország mivel Ázsiában nem tudott
> terjeszkedni, ezért egyre agresszívebb lett a BAlkánon! Személyes
> érdekeltség is volt: két montenegrói hercegnő házasodott be a cári
> családba, egyik a rendkívül befolyásos Nyikolaj Nyikolajevecs nagyherceg
> felesége lett).
>
> Ez egy interjúba nem fér bele, se terjedelemben, se nem mélységben.
> Jeszenszky leegyszerűsít a közérthetőség kedvéért  - visszavetít, és akik
> ellenünk voltak a Háborúban, ezért nevezi visszavetítve kézzelfoghatóan
> Antantnak, amin természetesen kiakadhat az, akiben, mint Benned a
> történészi szaktudással olvassa .
>
>
> "László Baják" <laszlo.bajak at gmail.com> írta:
>
> Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale) 1904-ben született Anglia és
> Franciaország között. Utóbb külön szerződésekkel más államok is
> csatlakoztak. Szerbia azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba
> nem hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni büntető akció sem
> egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát elég súlyos pontatlanság. A
> nemzetiségek politikai karrier lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve
> összehasonlítani, pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés
> hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a magyar
> kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier lehetősége a nemzetiségi
> származásúak előtt is nyitva állt. Nem végeztem most erre vonatkozó
> kutatásokat, de a vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott
> ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a helyhatóságoknál
> köztisztviselő ha nem beszélte az adott terület többségi (adott esetben
> nemzetiségi) nyelvét. stb.) A  határmenti tömbmagyar területek
> elcsatolásának semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se
> Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez. Ehhez köze  a
> Tanácsköztársaságnak volt, amely arra ösztönözte az élesen kommunista
> ellenes győzteseket, hogy még keményebben lépjenek fel MO ellen.  2/ A
> magyar hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek szinte
> ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg magyar területeket, és
> Mo a tárgyalásokon sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére
> álló hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a délszlávok
> és a románok illetve, hogy a franciák ellenőrzés alá szerették volna vonni
> a Kárpát-medencét és ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni,
> hogy ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv terjeszkedő
> politikának, ahol a nemzetiségek nem okot, hanem csak hivatkozási alapot
> jelentettek.
>
>   Mentes a vírusoktól. www.avast.com
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
>
> Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 9.,
> K, 0:03):
>
>> Kedves Laci!
>>
>> 1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor az Antantról beszélünk - vagy
>> Jeszenszky beszél - egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett a
>> Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt, ami szövetségi szerződést
>> jelentett:
>>
>>    - egy francia-orosz antant, ami szövetségi szerződés volt
>>    - egy francia-angol antant, ami annyira homályos volt, hogy a háború
>>    kitörése napjaiban a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy mit jelent
>>    - nem volt angol-orosz antant vagy bármilyen szerződés
>>
>> 2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek is.
>> Nem volt tömeges igény a nemzetiség között. (Károlyi alatt egy erős
>> akaratú kormánybiztos Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére
>> megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román kormány visszacsinálta
>> -aztán persze ők is megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a 20-as
>> években rendszeresen mentek be Nagyváradra és keresték a Magyar Nemzeti
>> Tanácsot a földjeik ügyében - ennyire voltak képben...
>> Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban, hogy megszületett egy kicsi,de
>> hangos nemzetiségi értelmiségi és politikai elit - akikre, mint hangadóra
>> hivatkoztak, és akik nagyban segítettek abban a katasztrofális képnek a
>> kialakításában, ami rólunk kialakult. Ez ugyan a *soft power *kategória,
>> de mindig számít és számított.
>> Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy kedvezőbb Magyarország képpel
>> is elveszítjük Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt volna (a
>> románok Debrecent is akarták).
>>  *Lloyd George *Nagy Britanniában welszi hazafiként és nemzetiségi
>> politikusként kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította a
>> tehetséges politikusnak a politikai karriert a rendszer pártjain belül, a
>> liberális pártnak lett oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező
>> miniszterelnök.
>>  *Viviani  *a Háború kitörésekor a francia miniszterelnök volt. Nem
>> véletlen, hogy olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból vándoroltak
>> be a francia fennhatóságú Algériába - ő már ott született.
>>
>> A dualizmusban ilyen háttérrel hasonló karrier előfordulhatott volna?
>>
>> (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt mindenkinek!
>>
>>
>> "László Baják" <laszlo.bajak at gmail.com> írta:
>>
>> Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky
>> szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy
>> egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud
>> megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság
>> egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak
>> úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen
>> 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem
>> volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra,
>> csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta
>> az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott
>> nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját
>> háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly
>> nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk
>> tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek
>> tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele
>> nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része
>> nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető
>> nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a
>> bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita
>> vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a
>> máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl
>> sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon-
>> ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek
>> elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a
>> Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi
>> réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak
>> hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill
>> terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák
>> bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani.
>> A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a
>> Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh
>> kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát
>> akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt
>> érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a
>> célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A
>> teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még
>> radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot,
>> tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi
>> eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak
>> nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát
>> folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az
>> Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati
>> lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem
>> tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik
>> akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta
>> területek talán megmaradhattak volna.
>>
>>   Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
>>
>> Sziklay Levente <lsziklay at freemail.hu> ezt írta (időpont: 2020. jún. 7.,
>> V, 0:02):
>>
>>> Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir
>>> <https://www.magyarkurir.hu/nezopont/baratokra-van-szuksegunk>
>>>
>>>
>>> *(..)– Mit rontott el akkor Magyarország?*
>>>
>>> – Nagyon sok mindent.
>>>
>>> Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek
>>> szinte a lakosság felét tették ki.
>>>
>>> Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos
>>> részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló
>>> ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy
>>> Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles
>>> körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által
>>> hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt
>>> állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig
>>> fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a
>>> határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt
>>> volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is
>>> igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon
>>> sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek
>>> meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant,
>>> így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez
>>> nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna
>>> ilyen jellegű szembenállással világháború.
>>> (..)
>>>
>>> *– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében
>>> aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai
>>> szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például
>>> összegyűltek…*
>>>
>>> – Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés.
>>> A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne
>>> csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak
>>> is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut
>>> az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy
>>> diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése,
>>> ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.
>>>
>>> *– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség
>>> megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?*
>>>
>>> – Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van
>>> például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él.
>>> Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar
>>> állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar
>>> diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy
>>> ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton
>>> élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük
>>> az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem,
>>> sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és
>>> számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk
>>> tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar
>>> kisebbségi igények mellé.
>>>
>>> Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy
>>> fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű
>>> tiszteletben tartása.
>>>
>>> Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont
>>> mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna.
>>> _______________________________________________
>>> Grem mailing list
>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>>
>>   Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
>>
>> Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.
>>
>>
>> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>
>>
>> Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
>> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>>
>>
>> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>>
>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
> Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale) 1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani, pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét. stb.) A  határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez. Ehhez köze  a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy még keményebben lépjenek fel MO ellen.  2/ A magyar hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot, hanem csak hivatkozási alapot jelentettek.
>
>
> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
> Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):Kedves Laci! 1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél - egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt, ami szövetségi szerződést jelentett:egy francia-orosz antant, ami szövetségi szerződés voltegy francia-angol antant, ami annyira homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy mit jelentnem volt angol-orosz antant vagy bármilyen szerződés2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek is.Nem volt tömeges igény a nemzetiség között. (Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román kormány visszacsinálta -aztán persze ők is megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a 20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik ügyében - ennyire voltak képben...Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban, hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi értelmiségi és politikai elit - akikre, mint hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek abban a katasztrofális képnek a kialakításában, ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória, de mindig számít és számított. Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt volna (a románok Debrecent is akarták). Lloyd George Nagy Britanniában welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította a tehetséges politikusnak a politikai karriert a rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező miniszterelnök. Viviani  a Háború kitörésekor a francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába - ő már ott született. A dualizmusban ilyen háttérrel hasonló karrier előfordulhatott volna? (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt mindenkinek! "László Baják"
> laszlo.bajak at gmail.com
> > írta:Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.       Mentes a vírusoktól.
> www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing
> listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>  Mentes a vírusoktól. www.avast.comKedvess
>  lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan &quot;ultimátumot&quot; csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.             Mentes a vírusoktól.
> www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing
> listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>        Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>  _______________________________________________Grem mailing
> listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem_______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
> _______________________________________________ Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
>
>
>
>     Igen Levente ez így van jó,hogy megírtad a Listának .Éppen ezért
>       volt egy pillanat amikor II.Vilmos egy döntést hozott amivel
>       megnyerhette volna ,a háborút.Határozott utasítást adott Moltkének
>       ,hogy állítsa le a nyugati hadtestek felvonulását Belgium és
>       Franciaország irányába és biztosító erők hátrahagyásával tervezzék
>       át a főcsapást keletre .Ezt javasolta az Idősebb Moltke nyugdíjba
>       vonulásakor a két frontos háború esetére .De az ifjabb  Moltke
>       ettől a utasítástól kétségbe esett és azt mondta egy  évbe kerülne
>       áttervezni a mozgósítást és felvonulást és ezzel elvesztette a
>       háborút ,ja kérem a háborút néha tényleg nem lehet katonákra
>       bízni.
>
>     Így az angol parlamentet nem lehetett volna belevinni olyan
>       könnyen  a háborúba hiszen ők Belgium lerohanása miatt üzentek
>       hadat II.Wilinek.Oroszország 1916 közepén összeomlik és mi nem
>       veszítünk 800 000 katonát 1914-ben.A franciák ha teljesítik
>       Oroszország felé a kötelezettségüket akkor nekik kell támadniuk
>       egy rövid fronton ahol a németek ezt biztosan
>       visszaverik.Olaszország tovább sunyított volna és mire döntött ,
>       az oroszok már ki is készültek .A románok még azt is elfelejtették
>       volna hogy ők a farkastól és a dákoktól származnak.Persze könnyű
>       utólag okoskodni ezt elismerem.
>
>     1907-ben egyébként majdnem megbontottuk az orosz-angol és a
>       francia -orosz együttműködést .Mikor Aerenthal közös
>       külügyminiszter és Burián István közös pénzügyminiszter megkezdte
>       Bosznia annexiójának előkészítését Izvolszkij orosz  külü.m.
>       -r-rel intenzív titkos tárgyalások kezdődtek a kölcsönös
>       kompenzációra és nem más lett volna mint az ,hogy a Monarchia
>       támogatja az oroszokat a tengerszorosok orosz érdekszférába
>       kerülését.
>
>     Az sem köztudott hogy az annexiós tárgyalások alkalmával a Magyar
>       Királyság  kormánya bejelentette  csak akkor járul hozzá az
>       annexióhoz ha azt véglegesen a Magyar Királysághoz csatolják.Végül
>       egyenlőre Bosznia közös minta gyarmat maradt de arról már
>       elfeledkeztünk,hogy  mi is  nagyhatalmi politikát vittünk ekkor .
>     Üdv. Egon
>
>     2020.06.10. 11:21 keltezéssel, Sziklay
>       Levente írta:
>
>
>
>         Kedves Laci, Egon, többiek!
>
>         Egy kis fogalmi tisztázással kezdeném (a többiek számára):
>
>         a - kisbetűs - entente cordiale (jelentése
>           szívélyes együttműködés) egy olyan diplomáciai kifejezés,
>           melyet 1830 után Lajos Fülöp Franciaországa és Nagy-Britannia
>           közötti megbékéléskor kezdtek el használni, ami egyfajta laza
>           jóindulatú kapcsolatot jelentett, kevesebbet, mint tényleges
>           szövetséget. az 1914-es válság napjaiban is az volt a
>           hivatalos brit álláspont, hogy nincs olyan - ez sem!
>           -szerződése Nagy-Britanniának, ami szövetségesi
>           kötelezettséget jelent. (Az más kérdés, hogy együtt járt
>           katonai és haditengerészeti együttműködéssel a vezérkarok
>           között - amiről még a kormánytagok is meglepődtek, amikor Sir
>           Edward Grey angol külügyminiszter bejelentette a kormányűlésen
>
>         a nagybetűs Entente Cordiale az a több
>           dokumentumból álló megállapodás, amit az angol-francia
>           antantnak nevezünk, ami elvileg most is érvényes, és a 100
>           éves évfordulóját megünnepelték.
>
>         a francia-orosz antant  kezdete 1890-es évek első felére
>           tehető, mely komolyabb együttműködést, pénzügyi segítséget és
>           katonai konvenciót jelentett
> https://mjp.univ-perp.fr/traites/1893petersbourg.htm
>
>
>           nem volt angol-orosz antant, még laza együttműködés
>             keretében sem. Volt egy 1907-es szerződés, mely Ázsiában
>             rögzítette az érdekszférákat Oroszország és Nagy-Britannia
>             között. Ez nem vonatkozott a Balkánra. Ha nem tör ki a
>             Háború, valószínűleg egy Orosz-Angol konfliktus és  a
>             szövetségi rendszerek átalakulása lett volna..
>
>           Formálisan a szerbek nem voltak szövetségi szerződésben,
>             de a gyakorlatban Oroszország
>             protezsáltja/bábfigurája/előretolt parasztja volt a nagy
>             nemzetközi sakkjátszmában. (Oroszország mivel Ázsiában nem
>             tudott terjeszkedni, ezért egyre agresszívebb lett a
>             BAlkánon! Személyes érdekeltség is volt: két montenegrói
>             hercegnő házasodott be a cári családba, egyik a rendkívül
>             befolyásos Nyikolaj Nyikolajevecs nagyherceg felesége lett).
>
>           Ez egy interjúba nem fér bele, se terjedelemben, se nem
>             mélységben. Jeszenszky leegyszerűsít a közérthetőség
>             kedvéért  - visszavetít, és akik ellenünk voltak a
>             Háborúban, ezért nevezi visszavetítve kézzelfoghatóan
>             Antantnak, amin természetesen kiakadhat az, akiben, mint
>             Benned a történészi szaktudással olvassa .
>
>
>             "László Baják"  írta:
>
>             Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale)
>               1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb
>               külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia
>               azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem
>               hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni
>               büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát
>               elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier
>               lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani,
>               pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés
>               hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a
>               magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier
>               lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva
>               állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a
>               vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott
>               ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a
>               helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott
>               terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét.
>               stb.) A  határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának
>               semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se
>               Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez.
>               Ehhez köze  a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra
>               ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy
>               még keményebben lépjenek fel MO ellen.  2/ A magyar
>               hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek
>               szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg
>               magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon
>               sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló
>               hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a
>               délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák
>               ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és
>               ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy
>               ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv
>               terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot,
>               hanem csak hivatkozási alapot jelentettek.
>
>
>
>
>
>                     Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
>
>
>
>
>               Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu>
>                 ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):
>
>
>                   Kedves Laci!
>
>                   1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor
>                       az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél -
>                       egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett
>                       a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt,
>                       ami szövetségi szerződést jelentett:
>
>                     egy francia-orosz antant, ami szövetségi
>                         szerződés volt
>                     egy francia-angol antant, ami annyira
>                         homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban
>                         a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy
>                         mit jelent
>                     nem volt angol-orosz antant vagy bármilyen
>                         szerződés
>
>                   2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek
>                       is.
>                   Nem volt tömeges igény a nemzetiség között.
>                       (Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos
>                       Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére
>                       megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román
>                       kormány visszacsinálta -aztán persze ők is
>                       megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a
>                       20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra
>                       és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik
>                       ügyében - ennyire voltak képben...
>                   Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban,
>                       hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi
>                       értelmiségi és politikai elit - akikre, mint
>                       hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek
>                       abban a katasztrofális képnek a kialakításában,
>
>                       ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória,
>                       de mindig számít és számított.
>                   Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy
>                       kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük
>                       Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt
>                       volna (a románok Debrecent is akarták).
>                    Lloyd George Nagy Britanniában
>                       welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként
>                       kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította
>                       a tehetséges politikusnak a politikai karriert a
>                       rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett
>                       oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező
>                       miniszterelnök.
>                    Viviani  a Háború kitörésekor a
>                       francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy
>                       olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból
>                       vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába -
>                       ő már ott született.
>
>                   A dualizmusban ilyen háttérrel
>                         hasonló karrier előfordulhatott volna?
>
>                   (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt
>                       mindenkinek!
>
>
>                     "László Baják" laszlo.bajak at gmail.com>
>                     írta:
>
>                       Kedvess lista! Először nem akartam
>                         reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de
>                         végül leküzdöttem az ellenérzéseimet.
>                         Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen
>                         rövid szövegben is mennyi téveszmét tud
>                         megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban
>                         sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt
>                         nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja,
>                         vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a
>                         liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát
>                         nem az Antant legyőzhetőségével győzködték.
>                         Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A
>                         Monarchiában senki sem gondolt világháborúra,
>                         csak egy szerbia elleni politikai
>                         demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún
>                         elfogadhatatlan "ultimátumot" csak az oroszok
>                         biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai
>                         falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját
>                         háborús céljaik érdekében. A  Monarchia
>                         ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák
>                         voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk
>                         tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és
>                         ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani,
>                         hogy Magyarország lakosságának közel fele
>                         nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún
>                         nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem
>                         rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető
>                         nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a
>                         ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a
>                         tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy
>                         az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem
>                         képeznek még román nemzetet, hiszen a
>                         máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a
>                         mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget,
>                         viszont egyként lenézték a regátiakat.
>                         (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei,
>                         hanem csak társország, amelynek elszakadását
>                         Magyarország szó nélkül tudomásul vette.)
>                         Összességében a Magyarországtól való
>                         elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk
>                         értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben
>                         voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak
>                         hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a
>                         román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához.
>                         Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák
>                         bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia
>                         ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen
>                         kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét
>                         és ehhez a Magyarországot kellett tönkre
>                         tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh
>                         kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk
>                         kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy
>                         Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban
>                         volt érdekelt, hogy a magyar kormányok
>                         teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt,
>                         hanem eszközt jelentettek a saját
>                         egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített
>                         követelések után ugyanis kénytelenek lettek
>                         volna újabb, még radikálisabb követeléseket
>                         megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot,
>                         tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé.
>                         Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna
>                         a franciák által támogatott kűlső erőszak
>                         nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai
>                         elit más nemzetiségi politikát folytat, ami
>                         egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb
>                         volt, mint az Antant államok politikája a saját
>                         nemzetiségeik és a gyarmati
>                         lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan
>                         ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen
>                         politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként
>                         működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna
>                         a veszteségeket. A magyarlakta területek talán
>                         megmaradhattak volna.
>
>
>
>
>
>                               Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
>
>
>
>
>                         Sziklay
>                           Levente lsziklay at freemail.hu>
>                           ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):
>
>                           Jeszenszky Géza
>                                 Trianonról - Magyar Kurir
>
>
>                             (..)– Mit rontott el akkor
>                                   Magyarország?
>                             – Nagyon sok mindent.
>
>                               Elrontottuk a kapcsolatunkat a
>                                   magyarországi kisebbségekkel, amelyek
>                                   szinte a lakosság felét tették ki.
>
>                             Már 1849-ben felmerült Teleki
>                                 László és a később emigrált Kossuth
>                                 Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni
>                                 a nemzetiségekkel. Többen is kiváló
>                                 ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel
>                                 kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy
>                                 Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban
>                                 méltányos javaslatot tett a széles körű
>                                 nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a
>                                 Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as
>                                 nemzetiségi törvényt sem tartottuk be.
>                                 Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket
>                                 a hibákat nem követjük el, akkor a mai
>                                 napig fennmaradt volna a történelmi
>                                 Magyarország az akkori formájában,
>                                 azokkal a határokkal. De a szétválás
>                                 később és sokkal méltányosabb módon
>                                 történt volna meg, nem egy háborúval és
>                                 nem a trianoni határokkal. Persze az is
>                                 igaz, hogy nem kellett volna belemennünk
>                                 a háborúba. Magyarországon nagyon sok
>                                 múlott. Tisza István hosszú ideig
>                                 ellenezte, végül a németek meggyőzték,
>                                 hogy ez az utolsó pillanat, amikor még
>                                 legyőzhető az antant, így végül
>                                 elküldtünk Szerbiának egy
>                                 elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez
>                                 nem így történik, 1914-ben nincs háború,
>                                 és szerintem később sem lett volna ilyen
>                                 jellegű szembenállással világháború.
>                             (..)
>
>                               – A Székely Nemzeti Tanács a
>                                     regionalitás erősítése érdekében
>                                     aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz,
>                                     amely az Európai Unió szabályai
>                                     szerint nem lett sikeres, ám a
>                                     szükséges aláírások Magyarországon
>                                     például összegyűltek…
>                               – Valóban, nemrég zajlott le a
>                                   nem teljes eredményt hozó
>                                   aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti
>                                   Tanács beadványa azt szerette volna
>                                   elérni, hogy az EU ne csak az
>                                   országoknak adjon célzott támogatást,
>                                   hanem a különböző régióknak is. Jogos
>                                   az a magyar panasz, hogy a magyarlakta
>                                   vidékekre nagyon kevés jut az uniós
>                                   támogatásokból, így az ott élő
>                                   magyarok joggal érezhetik, hogy
>                                   diszkrimináció áldozatai. Ezért is
>                                   volna fontos a regionalizmus
>                                   erősödése, ami nem csupán a
>                                   Székelyföldről szól, hanem Európa más
>                                   régióiról is.
>                               – A petícióhoz több országból,
>                                     lakosságarányosan lett volna szükség
>                                     megfelelő mennyiségű aláírásra, ami
>                                     végül nem jött össze. Ki hibázott?
>                               – Sajnos sokfelé nagyon későn
>                                   kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt
>                                   van például a baráti Lengyelország.
>                                   Litvániában legalább 300 ezer lengyel
>                                   él. Ausztriában több tízezer a magyar
>                                   származású, sőt, akár a magyar
>                                   állampolgárok száma, de ott sem volt
>                                   kampány az aláírásokért. A magyar
>                                   diplomácia is többet tehetett volna az
>                                   ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy
>                                   ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli
>                                   magyarokkal, beleértve a nyugaton élő
>                                   magyarságot képviselő szervezeteket
>                                   is. Nekik is megvan a felelősségük az
>                                   aláírásgyűjtés sikertelenségében.
>                                   Személyes véleményem, de azt hiszem,
>                                   sokan osztják, hogy ha rosszban
>                                   vagyunk Brüsszellel, az Európai
>                                   Unióval és számos EU-tagállammal –
>                                   például a skandinávokkal –, akkor nem
>                                   várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel
>                                   odaálljanak az egyébként teljesen
>                                   jogos magyar kisebbségi igények mellé.
>
>                                 Barátokra van szükségünk, amit
>                                     semmi sem indokol jobban, mint hogy
>                                     fontos számunkra a határon túl élő
>                                     magyarok kisebbségi jogainak teljes
>                                     körű tiszteletben tartása.
>
>                               Ezt hét szomszéddal szemben
>                                   egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont
>                                   mellénk állna a fél világ, akkor
>                                   igenis elérhető volna.
>
>
> _______________________________________________
>                           Grem mailing list
>                           Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
>
>
>
>                               Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
>
>
>
> Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan &quot;ultimátumot&quot; csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.
>
>
>                       Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
>                       Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________
>                       Grem mailing list
>                       Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>                       http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
>                       Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
>
>                       _______________________________________________
>                       Grem mailing list
>                       Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>                       http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>                 _______________________________________________
>                 Grem mailing list
>                 Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>                 http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
> Kedves Levente! Az Antant (entente cordiale) 1904-ben született Anglia és Franciaország között. Utóbb külön szerződésekkel más államok is csatlakoztak. Szerbia azonban a háború kitörése előtt semmiféle kapcsolatba nem hozható ezzel a szerződéssel, ahogy a Szerbia elleni büntető akció sem egy Antant ellenes fellépéssel. Ez tehát elég súlyos pontatlanság. A nemzetiségek politikai karrier lehetőségeit nehéz értelmezni, illetve összehasonlítani, pl. Angliával. Magyarországon ugyanis, főleg érdeklődés hiánya miatt nem volt komoly nemzetiségi párt. Erről nem a magyar kormányzat tehet. Másrészt a politikai karrier lehetősége a nemzetiségi származásúak előtt is nyitva állt. Nem végeztem most erre vonatkozó kutatásokat, de a vármegyei közigazgatásban sok nemzetiségi volt, és ott ültek az országgyűlésben is. (Senki sem lehetett, pl. a helyhatóságoknál köztisztviselő ha nem beszélte az adott terület többségi (adott esetben nemzetiségi) nyelvét. stb.) A  határmenti tömbmagyar területek elcsatolásának semmi köze nem volt se a nemzetiségi politikához, se Magyarország háború előtti vagy alatti befeketítéséhez. Ehhez köze  a Tanácsköztársaságnak volt, amely arra ösztönözte az élesen kommunista ellenes győzteseket, hogy még keményebben lépjenek fel MO ellen.  2/ A magyar hadsereg leszerelésének így a románok, csehek, szerbek szinte ellenállás nélkül, tetszés szerint szállhattak meg magyar területeket, és Mo a tárgyalásokon sem hivatkozhatott egy szükség esetén rendelkezésére álló hadseregre. 3/ A franciák területi ígéreteinek a csehek, a délszlávok és a románok illetve, hogy a franciák ellenőrzés alá szerették volna vonni a Kárpát-medencét és ehhez Magyarországot annyira le kellett gyengíteni, hogy ne ellenkezhessen. 4/ Valamint a cseh, román és délszláv terjeszkedő politikának, ahol a nemzetiségek nem okot, hanem csak hivatkozási alapot jelentettek.
>
>
>             Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>
> Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 9., K, 0:03):Kedves Laci! 1. Nyilvánvalóan leegyszerűsítünk,a mikor az Antantról beszélünk - vagy Jeszenszky beszél - egy adott interjúban. Antant végül is nem létezett a Háború kitöréséig- tkp. az hívta elő. Mi volt, ami szövetségi szerződést jelentett:egy francia-orosz antant, ami szövetségi szerződés voltegy francia-angol antant, ami annyira homályos volt, hogy a háború kitörése napjaiban a brit kormány jó része sem értett egyet, hogy mit jelentnem volt angol-orosz antant vagy bármilyen szerződés2. Neked is igazad van, de Jeszenszkynek is.Nem volt tömeges igény a nemzetiség között. (Károlyi alatt egy erős akaratú kormánybiztos Nagyvárad környékén saját kezdeményezésére megcsinálta az ideiglenes földosztást. A román kormány visszacsinálta -aztán persze ők is megcsináltak egy földosztást. A román parasztok a 20-as években rendszeresen mentek be Nagyváradra és keresték a Magyar Nemzeti Tanácsot a földjeik ügyében - ennyire voltak képben...Viszont Jeszenszkynek is igaza van abban, hogy megszületett egy kicsi,de hangos nemzetiségi értelmiségi és politikai elit - akikre, mint hangadóra hivatkoztak, és akik nagyban segítettek abban a katasztrofális képnek a kialakításában, ami rólunk kialakult. Ez ugyan a soft power kategória, de mindig számít és számított. Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy egy kedvezőbb Magyarország képpel is elveszítjük Erdélyt, de lehet, hogy pl. Nagyvárad megmaradt volna (a románok Debrecent is akarták). Lloyd George Nagy Britanniában welszi hazafiként és nemzetiségi politikusként kezdte, de mivel a politikai rendszer biztosította a tehetséges politikusnak a politikai karriert a rendszer pártjain belül, a liberális pártnak lett oszlopos tagja, miniszter, és a Háborút befejező miniszterelnök. Viviani  a Háború kitörésekor a francia miniszterelnök volt. Nem véletlen, hogy olasz hangzású neve van; a szülei Olaszországból vándoroltak be a francia fennhatóságú Algériába - ő már ott született. A dualizmusban ilyen háttérrel hasonló karrier előfordulhatott volna? (Puzsérra holnap válaszolok, jó éjt mindenkinek! &quot;László Baják&quot;
> laszlo.bajak at gmail.com
> > írta:Kedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan &quot;ultimátumot&quot; csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.       Mentes a vírusoktól.
> www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing
> listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://
> turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>  Mentes a vírusoktól. www.avast.comKedvess lista! Először nem akartam reagálni a provokatív Jeszenszky szövegre, de végül leküzdöttem az ellenérzéseimet. Elképeszt ugyanis, hogy egy történész egy ilyen rövid szövegben is mennyi téveszmét tud megfogalmazni. Sajnos Jeszenszky, akit korábban sokra tartottam, manapság egyre több inkorrekt nyilatkozatot tesz. Vajon komolyan gondolja, vagy csak úgy gondolja, hogy ezt várja el tőle a liberális média? Természetesen 1914-ben Tiszát nem az Antant legyőzhetőségével győzködték. Szerbia nem volt tagja az Antant- nak . A Monarchiában senki sem gondolt világháborúra, csak egy szerbia elleni politikai demonstrációra. Szerbia majdnem elfogadta az ún elfogadhatatlan &amp;quot;ultimátumot&amp;quot; csak az oroszok biztatására mondott nemet. Az oroszok trójai falóként tolták maguk előtt a szerbeket a saját háborús céljaik érdekében. A  Monarchia ausztriai felében komoly nemzetiségi problémák voltak, míg Magyarországon alig-alig találunk tiltakozásokat, néhány sajtóper, memorandum, és ezek sem érintenek tömegeket. Szokták mondani, hogy Magyarország lakosságának közel fele nemzetiségi, ám ez erős túlzás, ugyanis az ún nemzetiségiek jó része nemzeti tudattal nem rendelkező etnikumok része, azaz nem nevezhető nemzetiséginek se. Ilyenek pl, a svábok, a ruthének, a vendek, a sokácok, a bunyevácok, a tótok nagy része, a gorálok, az örmények, vagy az izraelita vallásúak, stb, stb. A oláhok sem képeznek még román nemzetet, hiszen a máramarosiak, a partiumiak, a hátszegiek, a mócok egymással sem éreztek túl sok közösséget, viszont egyként lenézték a regátiakat. (Horvát-Szlavon- ország nem Magyarország részei, hanem csak társország, amelynek elszakadását Magyarország szó nélkül tudomásul vette.) Összességében a Magyarországtól való elszakadásban gondolkodók, főleg egy szűk értelmiségi réteg, elenyésző kisebbségben voltak. A magyarországi ún nemzetiségek csak hivatkozási alapot jelentettek a cseh, a szerb a román gyarmatosító, ill terjeszkedő politikához. Ezt azért tehették meg mert a főleg a franciák bennük látták az utolsó adut, amit a Monarchia ellen ki lehetett játszani. A franciák ezen kívül uralni szerették volna a Kárpát-medencét és ehhez a Magyarországot kellett tönkre tenniük. Ahogy egy francia diplomata a cseh kérdésről frappánsan megfogalmazta: döntenünk kellett, hogy Csehszlovákiát akarunk, vagy Igazságot. A nemzetiségek értelmisége nem abban volt érdekelt, hogy a magyar kormányok teljesítsék a követeléseiket. Ezek nem a célt, hanem eszközt jelentettek a saját egzisztenciális emelkedésükhöz. A teljesített követelések után ugyanis kénytelenek lettek volna újabb, még radikálisabb követeléseket megfogalmazni. Röviden igyekeztek pártot, tömegbázist, nemzetiséget szervezni maguk mögé. Mindez azonban semmi eredménnyel nem járt volna a franciák által támogatott kűlső erőszak nélkül. Összegzésként, ha a magyar politikai elit más nemzetiségi politikát folytat, ami egyébként összehasonlíthatatlanul liberálisabb volt, mint az Antant államok politikája a saját nemzetiségeik és a gyarmati lakosságukkal szemben a végeredmény ugyan ez lett volna. Ha Károlyi nem tehetségtelen politikus és nem  a politikai baloldal bábjaként működik akkor is csak mérsékelni lehetett volna a veszteségeket. A magyarlakta területek talán megmaradhattak volna.             Mentes a vírusoktól.
> www.avast.com Sziklay Levente lsziklay at freemail.hu
> > ezt írta (időpont: 2020. jún. 7., V, 0:02):Jeszenszky Géza Trianonról - Magyar Kurir (..)– Mit rontott el akkor Magyarország?– Nagyon sok mindent.Elrontottuk a kapcsolatunkat a magyarországi kisebbségekkel, amelyek szinte a lakosság felét tették ki.Már 1849-ben felmerült Teleki László és a később emigrált Kossuth Lajos részéről is, hogy ki kell egyezni a nemzetiségekkel. Többen is kiváló ajánlásokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, például Mocsáry Lajos vagy Jászi Oszkár, aki 1910-ben és 1918-ban méltányos javaslatot tett a széles körű nyelvi jogokra vonatkozóan. Sajnos már a Magyar Országgyűlés által hozott 1868-as nemzetiségi törvényt sem tartottuk be. Nem akarom azt állítani, hogy ha ezeket a hibákat nem követjük el, akkor a mai napig fennmaradt volna a történelmi Magyarország az akkori formájában, azokkal a határokkal. De a szétválás később és sokkal méltányosabb módon történt volna meg, nem egy háborúval és nem a trianoni határokkal. Persze az is igaz, hogy nem kellett volna belemennünk a háborúba. Magyarországon nagyon sok múlott. Tisza István hosszú ideig ellenezte, végül a németek meggyőzték, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még legyőzhető az antant, így végül elküldtünk Szerbiának egy elfogadhatatlan ultimátumot. Ha mindez nem így történik, 1914-ben nincs háború, és szerintem később sem lett volna ilyen jellegű szembenállással világháború.(..)– A Székely Nemzeti Tanács a regionalitás erősítése érdekében aláírásokat gyűjtött egy petícióhoz, amely az Európai Unió szabályai szerint nem lett sikeres, ám a szükséges aláírások Magyarországon például összegyűltek…– Valóban, nemrég zajlott le a nem teljes eredményt hozó aláírásgyűjtés. A Székely Nemzeti Tanács beadványa azt szerette volna elérni, hogy az EU ne csak az országoknak adjon célzott támogatást, hanem a különböző régióknak is. Jogos az a magyar panasz, hogy a magyarlakta vidékekre nagyon kevés jut az uniós támogatásokból, így az ott élő magyarok joggal érezhetik, hogy diszkrimináció áldozatai. Ezért is volna fontos a regionalizmus erősödése, ami nem csupán a Székelyföldről szól, hanem Európa más régióiról is.– A petícióhoz több országból, lakosságarányosan lett volna szükség megfelelő mennyiségű aláírásra, ami végül nem jött össze. Ki hibázott?– Sajnos sokfelé nagyon későn kezdték gyűjteni az aláírásokat. Itt van például a baráti Lengyelország. Litvániában legalább 300 ezer lengyel él. Ausztriában több tízezer a magyar származású, sőt, akár a magyar állampolgárok száma, de ott sem volt kampány az aláírásokért. A magyar diplomácia is többet tehetett volna az ügy érdekében. Nagyon helyes, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a határon túli magyarokkal, beleértve a nyugaton élő magyarságot képviselő szervezeteket is. Nekik is megvan a felelősségük az aláírásgyűjtés sikertelenségében. Személyes véleményem, de azt hiszem, sokan osztják, hogy ha rosszban vagyunk Brüsszellel, az Európai Unióval és számos EU-tagállammal – például a skandinávokkal –, akkor nem várhatjuk tőlük, hogy szívvel-lélekkel odaálljanak az egyébként teljesen jogos magyar kisebbségi igények mellé.Barátokra van szükségünk, amit semmi sem indokol jobban, mint hogy fontos számunkra a határon túl élő magyarok kisebbségi jogainak teljes körű tiszteletben tartása.Ezt hét szomszéddal szemben egyedül nem tudjuk elérni. Ha viszont mellénk állna a fél világ, akkor igenis elérhető volna._______________________________________________Grem mailing
> listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://
> turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem       Mentes a vírusoktól.
> www.avast.com _______________________________________________Grem mailing
> listGrem at turul.kgk.uni-obuda.huhttp://
> turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem_______________________________________________
>             Grem mailing list
>             Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>             http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>             _______________________________________________
>             Grem mailing list
>             Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>             http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
>
>       _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200610/b1ca451f/attachment.html>