[Grem] "Ez gondolatrendőrség" - Hermann Róbert történész, Orbán egykori padtársa propagandáról, hunokról és Trianonról

2020. Júl. 25., Szo, 10:26:46 CEST

Kedves András! A magam részéről köszönöm ezt a megosztást. Végre egy
mértékadó vélemény a sok ideológiai vagdalkozás után. Teljesen egyet
értek Hermann Robival. Üdv

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>

KEA <kea at turul.banki.hu> ezt írta (időpont: 2020. júl. 25., Szo, 5:37):

> "Ez gondolatrendőrség" - Hermann Róbert történész, Orbán egykori
> padtársa propagandáról, hunokról és Trianonról
>
> Válasz Online, 2020.07.21. -- Borbás Barna
>
> https://www.valaszonline.hu/2020/07/21/hermann-robert-magyar-nemzet-vita-interju/
>
>
> Helyzetbe került egy csoport a magyar közéletben, amely a tudományos
> ismeretek hiányát agresszivitással pótolja, ténykedésének eredménye
> pedig közvetve tekintélyes kutatóműhelyek szétverése lehet – mondja a
> Válasz Online-nak Hermann Róbert történész. A Magyar Történelmi Társulat
> elnökét, a Veritas Intézet kutatócsoport-vezetőjét a nyilas és a
> Rákosi-féle rendszer sajtójára emlékezteti a tempó, amellyel a minap
> megtámadták a Magyar Nemzetben, mégpedig az úgynevezett
> szabadkőműves-vitában kifejtett véleményéért. Nagyinterjú.
>
> A Magyar Nemzet online kiadásának főszerkesztője Közszolga, tudós és
> vezető bújt elő a félhomályból címmel közölt lejárató írást a napokban,
> melynek célpontja Hermann Róbert történész volt. A publicisztika
> nehezményezte, hogy Hermann személyes Facebook-oldalán a Raffay Ernő
> történészt és Szakács Árpád kultúrharcost támogató nyilatkozattal
> szemben foglalt állást, valamint módszeresen, az elhajlás egyfajta
> bizonyítékaként listába szedte a Magyar Történelmi Társulat elnöke által
> az utóbbi időben megosztott ellenzéki hangú sajtótermékeket.
>
>
> Az egész előzménye a Magyar Nemzet hasábjain zajló úgynevezett
> szabadkőműves-vita, mely egy hónappal ezelőtt kezdődött egy Romsics
> Ignác történészt célzó revolvercikkel. A vita történelmi hátteréről itt
> írtunk.
>
> ×××
>
> – Vajon tudja a Magyar Nemzet, kivel szórakozik?
>
> – Bizonyára utánanéztek. Az látszik, hogy a Wikipediát elolvasták, még
> ha rosszul is: az általam elnökölt, több mint 150 éve fennálló Magyar
> Történelmi Társulat nevét sikerült a cikk végén „Társaságra” átkeresztelni.
>
> – A Wikipediáról nem derül ki, hogy egy gimnáziumi osztályba járt, sőt
> egy padban ült Orbán Viktorral. A Magyar Nemzet-cikk után nem kapott a
> telefonja után, hogy felhívja a miniszterelnököt, ugyan olvassa-e, mit
> művelnek a lapjában?
>
> – Ez messze állna tőlem. Nagyfiú vagyok, meg tudom magam védeni a
> megfelelő szakmai érvekkel. Már amennyiben ez a mostani szakmai vitának
> nevezhető.
>
> – És ha nem annak, akkor minek?
>
> – Jó kérdés. Soha sem ugrottam el a viták elől, ahogy történészkollégáim
> többsége sem, de régebben még a heves pengeváltások közepette is
> jellemző volt a vitapartner személyes autonómiájának tiszteletben
> tartása. Manapság szakmai érvek híján sokan agresszivitással és
> bunkósággal vívnak, főleg az interneten. Ez ellen nehéz védekezni. Ha
> már az is kikezdhetővé válik, hogy ki és milyen tartalmakat oszt meg a
> személyes Facebook-hírfolyamában, ha már valaki nekiáll ezt listázni és
> ebből ír publicisztikát – persze anélkül, hogy akár beleolvasna a
> megosztott cikkekbe –, akkor ott nagy baj van.
>
> – Erről a bizonyos bajról mindjárt, de előbb időzzünk el itt: noha ön
> aktuálpolitikáról sosem nyilatkozik, konzervatív világnézete közismert.
> Akkor miért is oszt meg annyi baloldali sajtót?
>
> – A történész alapvető feladata, hogy több forrásból tájékozódjon. Engem
> érdekel a világ, sokfajta sajtót olvasok, benne kormánypártit és
> ellenzékit, így követem például a Demokratát és a Magyar Nemzetet is.
>
> – Utóbbit a Facebookra mégsem teszi ki.
>
> – Ezek után miért lenne kedvem?
>
>      Pethő Sándor alapító főszerkesztő elkeseredetten nézné ezt a
> gondolatrendőrséggé züllött működést.
>
> Többé-kevésbé ismerem a dualizmuskori sajtót, pontosan tudom, hogy ez a
> hozzáállás már akkoriban is létezett, de semmiképp sem volt része a
> fősodornak. Csupán a sajtó alja volt. A gondolatrendőrség-tempónak,
> sajnos, sötétebb korokból van előképe: a nyilas vagy az 1948 és 1956
> közötti kommunista sajtó időszakában. Már 1956 után is több jó ízlést
> tapasztalhattunk ennél. Most persze egy demokrácia sajtójáról beszélünk,
> de a párhuzam sajnos akkor is megáll.
>
> – A Magyar Nemzet online kiadása azért is rontott önre, mert az
> úgynevezett szabadkőműves-vitában a Szakács Árpádék mellett kiállóknak
> szóvá tette, hogy nem is értenek a témához. Ön szerint történelemmel
> csak történészek foglalkozhatnak?
>
> – Ilyet nem írtam. Csupán ahhoz ragaszkodom, hogy a szaktörténészek
> álláspontja nagyobb súllyal essen latba, mint a műkedvelő érdeklődők
> véleménye. Én sem nyilvánulok meg a gravitáció kérdésében, valamint nem
> csinálok hitbéli kérdést abból, hogy a Bolyai- vagy az Eukleidész-féle
> geometria stimmel-e. Nem állítom, hogy a nyilatkozatban, melyet a Raffay
> és Szakács védelmére kelő Professzorok a Hazáért nevű társulás
> közzétett, ne lett volta értelmes állítás, a tálalása viszont
> kifejezetten zavart. Négy aláíró professzor közül az egyikről rögtön
> kiderült, hogy saját maga által kinevezett professzor – ezt a
> hadseregben egyenruha-bitorlásnak nevezik, mintha a százados őrnagyi
> váll-lapot tenne fel. A többi aláíró között is egyetlen történész volt:
> Borvendég Zsuzsanna. Róla a Facebookon megírtam, hogy jó szakembernek
> tartom, komoly idézettséggel, de az ő területe az 1945 utáni magyar
> történelem, nem pedig az első világháború és következményei, amelyről a
> vita szól. Ha hoznak nekem 11 olyan történelemtudóst, köztük három igazi
> professzort, akinek van tudományos intézményi vagy egyetemi háttere, és
> még a tárgyalt korszakhoz is köze van, akkor azt fogom mondani, hogy
> igen, ez már releváns állásfoglalás.
>
> – Hogy önt kóstolgatja a „gondolatrendőrség”, csupán egyetlen mozaik a
> sok közül. Láttunk már példát tudósok karaktergyilkolására, listázására,
> alternatív csoportok felkarolására. Ez ugyanaz a folyamat? És ha igen: a
> végén vagyunk, vagy az elején tartunk?
>
> – Ez még biztosan nem a vége. A tudós kollégák reakcióit látva számomra
> világos, hogy a történészszakma létezik: ez a közösség elvárja, hogy ha
> nagy egymásnak feszülések vannak is, a vitapartnert tartsuk
> tiszteletben. Hogy akivel nem értünk egyet, ne lehessen a nemzet
> ellenségének, az ifjak megrontójának és még tudja Isten, hogy kinek
> kikiáltani. A történészek soha nem süllyedtek erre a szintre, és a
> mostani esetet látva nem is fognak.
>
>      Azt a fajta veszélyt viszont érzékeljük, hogy tudományos
> kérdésekről egyre többször akarnak tudományon kívüli szempontok alapján
> dönteni.
>
> – Ezen a politikát érti?
>
> – Lényegében igen.
>
> – A politikáé tehát a felelősség?
>
> – Illetve azoké, akik azt gondolják, hogy három darab könyv elolvasása
> után már egyenrangú szakértői egy-egy történelmi kérdésnek. Ezt láttuk
> most kicsiben: az úgynevezett szabadkőműves-vitában egyetlenegy, a
> témában kompetens történész sem állt ki Szakács Árpád mellett. Persze
> Raffay Ernőt kivéve, de ők párban járnak, mint Castor és Pollux.
>
> – Az a politikai cél, hogy bontsák le a „céhes” történészvilág – amelyet
> ön is képvisel – befolyását, tekintélyét?
>
> – Nem látok ilyen tervezettséget, bár biztosan van a kormányzaton belül
> olyan, aki ezt szeretné. Némi jóindulattal inkább úgy fogalmaznék:
> elszabadult hajóágyúkat, kultúrpolitikai túlteljesítőket látunk.
>
> – Ha a kultúrharc tét nélkül menne, akkor mondhatnánk ezt, de itt vaskos
> anyagiakról is szó van, gondoljunk a Szakács-féle Kárpátia Stúdió (50
> millió) vagy az új turanista körök (550 millió) állami támogatására. És
> nem is csak a pénz van: Prőhle Gergelynek el kellett hagynia a Petőfi
> Irodalmi Múzeumot az őt ért támadások után.
>
> – Én sem tudom, hogy mi vár rám szeptemberben…
>
> – Ez most komoly?
>
> – Nem, csak próbáltam elviccelni. A lényeg: ugyan nem látok tervezett
> politikai programot a tudósvilág elleni támadások mögött, de tény, hogy
> helyzetbe került egy csoport, amely a tudományos ismeretek hiányát
> agresszivitással pótolja. Szomorú vége lehet ennek.
>
> – Mire gondol?
>
> – Arra, hogy a hagyományos értelemben vett történelemtudomány súlya
> drasztikusan csökken, egyes régi műhelyeket pedig szétverhetnek.
>
> – Úgy, hogy egyszer csak elapad a pénzük?
>
> – Például. Ne legyen igazam, de benne van a pakliban, hogy bizonyos
> témákra ezentúl nem lesz forrás. Pedig akik élen járnak az akadémikus
> történészek szidalmazásában, valószínűleg nincsenek tisztában azzal,
> micsoda munka zajlott és zajlik a kutatóhálózatban. Részben újraírták a
> honfoglalás előtti magyar történelmet, a magyar középkor, Mohács, az
> oszmán megszállás és a magyar reformáció történetét, hogy csak a régebbi
> korokat említsem.
>
> – Ön amellett, hogy az MTA doktora, a kormány által létrehozott Veritas
> Történetkutató Intézet és Levéltár kutatócsoport-vezetője is. Annak
> idején az volt a fő kritika utóbbi műhellyel kapcsolatban, hogy a
> kormányzat egy, az MTA-val párhuzamos intézményrendszert és lojálisabb
> tudóselitet épít. Erről mi a véleménye?
>
> – Először is: a választásokon újra és újra felhatalmazást nyerő kormány
> olyan intézményt hoz létre, amilyet akar. Annak idején, amikor még
> SZDSZ-es részvételű kormányzat volt, létrehozták például a Habsburg
> Történeti Intézetet, mely ma is megvan. Ezt a műfajt tehát nem a mostani
> kormány találta ki. Ennek ellenére, amikor létrejött a Veritas, a
> Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) vagy a Rendszerváltás Történetét
> Kutató Intézet és Archívum (Retörki), bennem is volt aggodalom, hogy a
> célok nem tisztázottak. És az is igaz, hogy volt egyfajta hisztéria
> ezekkel az műhelyekkel szemben. Ma persze a Veritas középszintű
> vezetőjeként elég furcsán hatna, ha azt mondanám, hogy ez igazolódott.
>
> – Semennyire sem?
>
> – Ezekben az intézetekben profi történészek dolgoznak, fontos, eleddig
> kevéssé kutatott területekről publikálnak, a kapcsolat az akadémiai és
> az egyetemi világgal alapvetően normális, közös konferenciákat is
> tartanak. A Veritas-on kívül a NEB ténykedését ismerem jobban, előttük
> le a kalappal: komoly monográfiákat, forráskiadványokat tettek le az
> asztalra. Azt pedig egyáltalán nem tartom eretnek gondolatnak, hogy
> egy-egy területen legyen verseny, hogy a tudományos műhelyek vitatkozva
> menjenek előre.
>
>      Az viszont már életveszélyes, amit Szakácsék csinálnak. Ott nem
> arról van szó, hogy szakmai álláspontok vitatkoznak, hanem arról, hogy
> léteznek-e még egyáltalán szakmai álláspontok.
>
> – Pedig ők is állami pénzből élnek. Ahogy az MTA, a róla leválasztott
> kutatóhálózat, a Veritas, sőt a Magyar–Turán Alapítvány és a
> Magyarságkutató Intézet. Mi ez a káosz?
>
> – Ezt a kormányzattól kérdezze meg.
>
> – Rendben, de az előidézett csatákat önök vívják.
>
> – Erre akkor sem tudok jó választ adni.
>
> – A Veritas–NEB–Retörkihez képest a hun-magyar rokonságon ügyködő
> Magyarságkutató Intézet új minőség?
>
> – Amennyire figyeltem, ott tudományos fokozat nélkül is lehet valaki
> kutatóközpont-vezető. Ez azért újdonság és meglehetősen furcsa. De
> várjuk ki a végét: néhány év „türelmi idő” minden új intézetnek jár. És
> ha már említi a hun-magyar ügyet: tudom, hogy ezzel is csak parazsat
> gyűjtök a fejemre, de nem értem, miért annyira fontos sokaknak, hogy egy
> Európában néhány évtizedig fennálló birodalomhoz kössük magunkat, amikor
> van egy ezer éves államunk. Attila királyt egy orrvérzés vitte el, ezt
> követően birodalma néhány éven belül összedőlt, az egyik fia fejét már
> Bizáncban tűzték karóra – azért ez nem sikertörténet. Ahhoz képest
> biztosan nem, hogy a magyarság egy évezrede él a Kárpát-medencében,
> őrizve egyedülálló nyelvét és kultúráját.
>
> – A Magyarságkutató Intézetet hasonló gondolat hozta létre, mint amely a
> Szakács Árpád-féle hadjáratot mozgatja: hogy a történelmet nem
> sajátíthatják ki „céhes” körök, és a nagy történész urak az utóbbi 30
> évben nem végezték el a munkát, nem jutottak egyről a kettőre a
> magyarság őstörténetében, nem nevezték meg a felelősöket Trianonért, az
> első világháborúért, így hát szükség van céltudatosabb figurákra, akik
> mindezt végre pótolják. Erre mi a válasza?
>
> – Nem akarok abba a hibába esni, hogy megmondom a tutit, de azért
> felhívom a figyelmet például a Trianon 100 kutatócsoport munkásságára,
> akik rengeteg új eredményt közöltek a békeszerződés gazdasági,
> politikai, diplomáciai előzményeiről. És szeretnék egy másik legendát
> eloszlatni: nem igaz, hogy a nyolcvanas évektől ne lehetett volna érdemi
> múltfeltáró munkát végezni Trianonnal kapcsolatban. Kimondottan jó a
> véleményem Ormos Mária 1984-ben megjelent Padovától Trianonig című
> munkájáról; a szerző természetesen nem írhatott le mindent, hiszen
> 1989-ig diktatúrában éltünk, de ez ettől még alapmunka. Ahogy az Ádám
> Magdával közösen szerkesztett, francia diplomáciai iratokat közreadó
> sorozata vagy Diószegi István és Galántai József egyes művei. De
> említhetném az ifjú Raffay Ernő Erdély 1918-1919-ben című, nagyon jó
> szakmunkáját, mely szintén a rendszerváltás előtt, 1987-ben jelent meg.
> Persze van még tennivaló, de fantomokkal hadakozik, aki azt állítja,
> hogy a történészek nem végezték el a munka egy részét.
>
> – Az alternatív és a dilettáns történelemmagyarázóknak ettől még komoly
> közönsége van, sok ezer példányban képesek könyveket eladni. Ami arra is
> bizonyíték, hogy a szakmunkák nem elégítik ki a közönséget.
>
> – A jelenség oka kettős. Egyrészt ez a fajta hang 1990-ig kétségtelenül
> el volt nyomva. A XX. századdal vagy az őstörténettel kapcsolatban
> meredek elméleteket gyártó szerzők emigrációba kényszerültek vagy az
> íróasztalfióknak dolgoztak. A másik ok, hogy az emberek szeretik, ha
> rend van körülöttük. Márpedig a leegyszerűsítő magyarázatok és az
> összeesküvés-elméletek rendet visznek a káoszba. Mindig rossz voltam
> fizikából, és csak a rémálmaimban jön elő a feladat, amikor azt kell
> megmondani, hogy hogyan néznek ki és hogyan hatnak az erővonalak annak
> érdekében, hogy egy nyugalomban levő golyó végre megmozduljon. A
> történelem is valami ilyesmi: rengeteg erő, szándék, cselekedet hat
> egyszerre, és nehéz szétszálazni, hogy melyik a mozgás fő oka. Gyakran
> nincs is egytényezős magyarázat, az okok megértése nehéz. Hogy ne menjek
> messzire a példáért: „a szabadkőművesek tudatosan készítették elő
> Magyarország feldarabolását” – így hangzik egy egyértelmű és kereknek
> tűnő megfejtés a legnagyobb tragédiánkra.
>
> – Annyi a titok, hogy egyszerű?
>
> – A propagandában is azt szokták mondani, hogy mindig a legegyszerűbb
> állítás lesz a győztes.
>
> – Menjen át a történész propagandába?
>
> – Nem tud. Vegyünk egy kérdést: miért bukott meg a Monarchia? A
> leegyszerűsítő magyarázat: azért, mert a belső ármánykodás
> szétbomlasztotta. Ez, ugye, így nem igaz. És akkor mi az igaz? A
> probléma, hogy nem létezik történész, aki azt mondja, hogy ő márpedig
> pontosan tudja, hogy a Monarchia miért bukott meg. De fel tud sorolni
> minimum tíz okot, ami ehhez vezetett, ugyanakkor nem fogja tudni
> megmondani, hogy az egyes okok milyen százalékot képviselnek ebben a
> folyamatban. És akkor még nem beszéltünk a véletlenekről, az egyes
> politikusok vagy katonák hozzá nem értéséről. Van olyan, hogy egy
> válsághelyzet eleve reménytelen – szerintem 1918-19 ilyen volt –, de még
> ezt is lehet súlyosbítani inkompetenciával vagy gazemberséggel. Egy
> másik korszak példájával élve: lehet, hogy a Jagelló-kor elitje nem
> mindig és mindenben állt erkölcsi magaslaton, de az 1520-as években a
> kor katonai szuperhatalmával, az Oszmán Birodalommal szembekerülve
> fehérbe öltözött, tiszta életű angyalokként sem lett volna sok esélyük.
>
> – A Magyar Nemzetben kibontakozott szabadkőműves-vita az ön területét is
> karcolja. Hogy mást ne mondjak: az emigrációban Kossuth Lajos is
> páholytag lett. Ön szerint a helyén kezeli a titkos társaság szerepét az
> akadémiai szintű történetírás?
>
> – Kossuth csak a legismertebb eset: az 1849-et túlélő elitből inkább
> olyat nehéz mondani, aki nem lépett be a szabadkőművességbe. És itt
> gyorsan hozzá is teszem: én ezzel a témával nem foglalkoztam, mérvadó
> tudományos állításom nincs, de a véleményemet el tudom mondani. Egyrészt
> nem látom igazoltnak, hogy a szabadkőművesség mindenestül vallás- és
> egyházellenes szervezet; a tagok között volt hívő és nem hívő is. Ezen
> kívül a szabadkőművességgel foglalkozók újra és újra beleesnek egy
> hibába: föltételezik, hogy a 18. századi szabadkőművesség azonos volt a
> 19. és 20. századival, a francia a magyarral vagy a románnal – holott
> rengeteg a különbség. Még a különféle magyar páholyok is keményen
> vitatkoztak egymás között arról, hogy mennyire kell belefolyni a
> politikába. Hangsúlyozottan felületes benyomásom szerint Raffay Ernő
> kapcsolódó munkásságával is az a gond, hogy ha valaki túl sokáig
> foglalkozik egy témával, akkor perspektivikus csalódásba kerülhet. Más
> szóval: mindent csak egyetlen szemüvegen át képes látni.
>
> – Van tehát dolga ezzel a témával a fősodratú történetkutatásnak?
>
> – Lehet, hogy megérne még egy vagy két komolyabb munkát, de a nagy képet
> tekintve nemigen lesz elmozdulás attól, amit a szakmabéliek többsége
> mond: hogy a szabadkőműves hálózatoknak lehet, hogy volt szerepük a
> párizsi békék előtt, de ez a szerep nem volt jelentős. Gondoljon az
> Egyesült Államokra: kifejezetten szabadkőműves gyökerű államszövetség,
> időnként páholytag elnökökkel, a kutatásokból mégis az derült ki, hogy
> az I. világháború utáni béketárgyalásokon az USA egy sor elvet
> képviselt, ami nekünk lett volna jó: például azt, hogy legyen az
> elcsatolásra ítélt területeken népszavazás. Ebben az ügyben azért is
> húztuk a rövidebbet, mert az amerikaiak előbb hazamentek a
> béketárgyalásról. Előtte pedig ők ellenezték legélesebben a dunántúli
> szláv korridort, mely végül szerencsére nem valósult meg.
>
> – Ha azt látja, hogy politikai felhatalmazással bíró erők módszeresen
> próbálják ledarálni az ön és kollégái tudományos tekintélyét, mi a
> helyes megoldás: beleállni, verekedni? Vagy ignorálni az egészet?
>
> – Nincs önmagában jó módszer.
>
>      A szakmának az a dolga, hogy írjon, publikáljon, tanítson, és ha
> kétsége vonják a létjogosultságát, akkor próbálja meg elhitetni a
> döntéshozókkal, hogy amit csinál, igenis fontos.
>
> – Az ön területét, a reformkort eddig elkerülték a kultúrharcos szelek.
>
> – Leszámítva a barguzini Petőfi Sándort és az „áruló” Görgei Artúrt.
>
> – Valóban.
>
> – De összességében a reformkor nem alkalmas arra, hogy olyan terep
> legyen, mint az őstörténet vagy a XX. század. Vagy ha odáig jutunk, hogy
> valakinek kedve támad kikezdeni – mondjuk – Deák Ferencet, akkor már
> tényleg nagy baj lesz.
>
> – Az említett barguzini Petőfibe vagy a Görgei-kérdésbe ön elég keményen
> beleállt, küzdött az összeesküvés-elméletek ellen. Tehát mégiscsak ez a
> jó módszer?
>
> – Nem kell mindenkivel leállni vitatkozni, de például a Petőfi-ügy
> akkora sajtónyilvánosságot kapott, hogy nem tehettük meg, hogy nem
> foglalkozunk vele. Máskor pedig nagyon magas labdákat kapunk.
> Szerencsétlen Kéri Edittől származik a „zseniális” meglátás, hogy az
> oroszok 1849-ben már augusztus elsején tudták a magyar sereg létszámát,
> ez pedig bizonyítja Görgei árulását. Kéri csak azt nem vette észre, hogy
> 12 nap eltérés van az orosz és az európai naptár között. Rögtön kijön,
> hogy a fegyverletétel napján jutottak a listához. De persze mondhatunk
> mi bármit, volt és lesz meggyőzhetetlen réteg. Petőfinél és Görgeinél is
> látok ilyet, sőt: általában ezek a körök össze is érnek. A Görgei
> árulását hangoztatók többnyire meg vannak győződve arról, hogy az
> oroszok elvitték Petőfit Barguzinba. Ahogy persze időben távolodik ez a
> korszak, úgy érdekelnek egyre kevesebb embert ezek a részletek;
> gondoljunk bele, a 20. század elején még Szekfű Gyula
> Rákóczi-értékeléséről szólt a történetpolitikai vita, pedig az akkor már
> egy majdnem kétszáz éves történet volt. A következő száz év már egészen
> más bűnbakokról, vitákról, értelmezésekről fog szólni. Amennyiben a
> klímaváltozás el nem visz valamennyiünket.
>
> – Reméljük, nem visz. Végül, hogy a beszélgetés keretes szerkezetű
> legyen: nem beszélne mégis a miniszterelnökkel? Nem lesz mondjuk
> osztálytalálkozójuk?
>
> – De, éppen jövőre lesz a kerek 40 éves találkozó. Rendszeresen
> megtartjuk egyébként. Mindig ott szokott lenni.
>
> Nyitókép: Vörös Szabolcs
>
> Ez az interjú olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha
> fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi
> 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!
>
>
> --
>
> Üdvrivalgással:
> KEA.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200725/0a63bb87/attachment.html>