[Grem] Az angol kórház által 'halálra ítélt' 5 éves kislány állapota Oaz őt befogadó olasz kórházban javul

[Emoke Greschik]

Papp Miklós, morálteológus, görögkat. pap a következő választ adta a
'halálbüntetés' kérdésére, l. alább:

Papp Miklós: a halálbüntetés nem bensőleg rossz
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/16/papp_miklos_a_halalbuntetes_nem_bensoleg_rossz>
https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/16/papp_miklos_a_halalbuntetes_nem_bensoleg_rossz

[image: pappmiklos_1.jpg]

Papp Miklós teológussal telefonon beszélgettem a Katekizmus újrafogalmazott
2267-es pontjáról
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/02/ferenc_papa_atirta_a_katolikus_egyhaz_katekizmusat>,
mely a halálbüntetést “megengedhetetlennek” nevezi, mivel az “vét a személy
méltósága ellen”. Papp Miklósnak a Magyar Kuríron megjelent elemzése
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/teologusi-velemeny-halalbuntetesrol-szolo-egyhazi-tanitasrol>
kapcsán is tisztázni szerettem volna, hogy szerinte mostantól az
Egyház bensőleg
avagy önmagában
<http://lexikon.katolikus.hu/E/erk%C3%B6lcsi%20cselekedet.html> (vagyis
körülményektől és szándéktól függetlenül) rossz erkölcsi cselekedetnek
tartja-e a halálbüntetést.

Papp Miklós a válaszában kifejtette, hogy *erről nincs szó*, és hogy *a
bensőleg rossz cselekedetek fel vannak sorolva a Veritatis Splendor kezdetű
enciklikában <https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=82>, és a
halálbüntetés nincs köztük.* Leszögezte, hogy az Egyház tanításától sem a
szabadelvű, sem a szigorúbb irányba nincs joga a katolikusoknak eltérni.

Kérdésemre, hogy mi változott tulajdonképpen a korábbi, már eleve
restriktív megfogalmazáshoz képest, mely a Katekizmusban mostanáig
szerepelt, Papp Miklós elmondta: "*a halálbüntetés megengedhetetlen volta
lett kimondva". A teológus szerint ez szervezett államok esetén áll fent.*

Arra a felvetésre, hogy a világ radikálisan megváltozhat, vagy akár ma is
vannak jobban és kevésbé jobban szervezett államok, és ezekben az
esetekben, mit jelent vajon az, hogy “megengedhetetlen”, a teológus
kifejtette, hogy *az új szöveget a jelenben kell értelmezni, és a Szentatya
célja az lehet, hogy az egész világ abba az irányba mozduljon el, hogy a
halálbüntetés megszüntethető legyen.*

Papp Miklós szerint *a változtatás egyik értelme az volt, hogy ne lehessen
hivatkozni a Katolikus Egyházra, mint aki támogatja a halálbüntetést.*

***

A Katekizmus új szövegével kapcsolatban az én aggodalmam továbbra is az,
hogy egy *különbség nélküli megkülönböztetéssel* állunk szemben, ha egy
erkölcsi tettet "az evangélium fényében megengedhetetlennek" tartunk, de
nem "bensőleg rossznak". Ha valami "az evangélium fényében
megengedhetetlen", az nem lehet csak a szervezett államokban vagy
napjainkban megengedhetetlen, hanem mindig is az. Továbbá a Katekizmus új
szövege, figyelmes olvasás mellett, véleményem szerint, nem engedi meg,
hogy szervezett államokra korlátozzuk a halálbüntetés
"megengedhetetlenségét". A halálbüntetés *feltételes/prudenciális
megengedhetetlensége* természetes értelmezése volt a Katekizmus korábbi
megfogalmazásának. Viszont az új megfogalmazásnak is hasonló értelmet kell
tulajdonítanunk, ha folytonosságot feltételezünk a kettő között. Papp
Miklós tehát a folytonosság jegyében értelmezi a Katekizmus új
szövegezését, ám sajnos maga a szöveg önmagában olvasva megenged a
hagyománynak ellentmondó értelmezést is. A halálbüntetés
*feltételes/prudenciális
megengedhetetlenségéből *fakadó igyekezettel, hogy teremtsük meg a
feltételeket mindenhol a világon, hogy a halálbüntetés szükségtelenné
váljon, egyetértek. Ám a Katekizmus új szövegének félreérthetősége
éppenséggel gátolhatja is ezt a célt, mert szükségtelen ellenállást vált ki
azokban, akik a halálbüntetést bizonyos körülmények között megengedhetőnek
tartják a Katekizmus korábbi megfogalmazása, az Egyház hagyománya, és a
Biblia alapján. *(Szerdahelyi Miklós)*

*A KEK 2267. pontja mostanáig így hangzott:*

Az Egyház hagyományos tanítása - a tettes kilétének és felelősségének
teljes bizonyítását föltételezve - nem zárja ki a halálbüntetéshez
folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek
életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre
és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre
korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és
inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.

Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik,
melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve
elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől,
a tettes kivégzésének szükséges volta *"immár nagyon ritka, ha egyáltalán
előfordul"*. (II. János Pál pápa: *Evangelium vitae* kezdetű enciklikája,
56.)

*A KEK ugyanezen pontja most így hangzik: *

Hosszú ideig egyes bűncselekmények súlyosságára megfelelő válasznak és bár
végső, de elfogadható eszköznek tekintették, hogy a törvényes hatóság,
szabályos eljárást követően, a közjó védelme érdekében halálbüntetéshez
folyamodjon.

Ma mind elevenebb annak tudata, hogy az ember súlyos bűncselekmények
elkövetésével sem veszíti el személyi méltóságát. Ezenkívül mára az állam
büntetőjogi szankcióinak új felfogása terjedt el. Végül hatékonyabb fogva
tartási rendszereket dolgoztak ki, amelyek biztosítják a polgárok megfelelő
védelmét, ugyanakkor nem veszik el végérvényesen a bűnöstől a javulás
lehetőségét.

Ezért az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy *„a halálbüntetés
megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen”*
[1], és eltökélten küzd annak eltörléséért az egész világon.

[1] Ferenc pápa: Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett
találkozó résztvevőihez (2017. október 11.): *L’Osservatore Romano*, 2017.
október 13., 5. old.

A halálbüntetéssel kapcsolatos korábbi cikkeinket ajánljuk olvasásra a
katolikus tanítás alaposabb megismerése, valamint korábbi magyar vélemények
és viták felelev
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200113/75a55b9f/attachment.html>