<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Papp Miklós, morálteológus, görögkat. pap a következő választ adta a 'halálbüntetés' kérdésére, l. alább:</div><div><br></div></div>
<h1 class="gmail-title"><a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/16/papp_miklos_a_halalbuntetes_nem_bensoleg_rossz">Papp Miklós: a halálbüntetés nem bensőleg rossz</a></h1><div><a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/16/papp_miklos_a_halalbuntetes_nem_bensoleg_rossz">https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/16/papp_miklos_a_halalbuntetes_nem_bensoleg_rossz</a></div>

                            

                            <div class="entry">
                                <p style="text-align:justify"><img src="https://m.blog.hu/ka/katolikusvalasz/image/pappmiklos_1.jpg" alt="pappmiklos_1.jpg" class="gmail-imgnotext" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:justify">Papp Miklós teológussal telefonon beszélgettem a Katekizmus <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/02/ferenc_papa_atirta_a_katolikus_egyhaz_katekizmusat" target="_blank" rel="noopener noreferrer">újrafogalmazott 2267-es pontjáról</a>, mely a halálbüntetést “megengedhetetlennek” nevezi, mivel az “vét a személy méltósága ellen”. Papp Miklósnak a <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/teologusi-velemeny-halalbuntetesrol-szolo-egyhazi-tanitasrol">Magyar Kuríron megjelent elemzése</a> kapcsán is tisztázni szerettem volna, hogy szerinte mostantól az Egyház <a href="http://lexikon.katolikus.hu/E/erk%C3%B6lcsi%20cselekedet.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">bensőleg avagy önmagában</a> (vagyis körülményektől és szándéktól függetlenül) rossz erkölcsi cselekedetnek tartja-e a halálbüntetést.</p>
<p style="text-align:justify">Papp Miklós a válaszában kifejtette, hogy <strong>erről nincs szó</strong>, és hogy <strong>a bensőleg rossz cselekedetek fel vannak sorolva a <a href="https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=82" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Veritatis Splendor</em> kezdetű enciklikában</a>, és a halálbüntetés nincs köztük.</strong> Leszögezte, hogy az Egyház tanításától sem a szabadelvű, sem a szigorúbb irányba nincs joga a katolikusoknak eltérni.</p>
<p style="text-align:justify">Kérdésemre, hogy mi változott 
tulajdonképpen a korábbi, már eleve restriktív megfogalmazáshoz képest, 
mely a Katekizmusban mostanáig szerepelt, Papp Miklós elmondta: "<strong>a halálbüntetés megengedhetetlen volta lett kimondva". A teológus szerint ez szervezett államok esetén áll fent.</strong></p>
<p style="text-align:justify">Arra a felvetésre, hogy a világ 
radikálisan megváltozhat, vagy akár ma is vannak jobban és kevésbé 
jobban szervezett államok, és ezekben az esetekben, mit jelent vajon az,
 hogy “megengedhetetlen”, a teológus kifejtette, hogy <strong>az új 
szöveget a jelenben kell értelmezni, és a Szentatya célja az lehet, hogy
 az egész világ abba az irányba mozduljon el, hogy a halálbüntetés 
megszüntethető legyen.</strong></p>
<p style="text-align:justify">Papp Miklós szerint <strong>a változtatás egyik értelme az volt, hogy ne lehessen hivatkozni a Katolikus Egyházra, mint aki támogatja a halálbüntetést.</strong></p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p style="text-align:justify">A Katekizmus új szövegével kapcsolatban az én aggodalmam továbbra is az, hogy egy <em>különbség nélküli megkülönböztetéssel</em>
 állunk szemben, ha egy erkölcsi tettet "az evangélium fényében 
megengedhetetlennek" tartunk, de nem "bensőleg rossznak". Ha valami "az 
evangélium fényében megengedhetetlen", az nem lehet csak a szervezett 
államokban vagy napjainkban megengedhetetlen, hanem mindig is az. 
Továbbá a Katekizmus új szövege, figyelmes olvasás mellett, véleményem 
szerint, nem engedi meg, hogy szervezett államokra korlátozzuk a 
halálbüntetés "megengedhetetlenségét". A halálbüntetés <em>feltételes/prudenciális megengedhetetlensége</em>
 természetes értelmezése volt a Katekizmus korábbi megfogalmazásának. 
Viszont az új megfogalmazásnak is hasonló értelmet kell tulajdonítanunk,
 ha folytonosságot feltételezünk a kettő között. Papp Miklós tehát a 
folytonosság jegyében értelmezi a Katekizmus új szövegezését, ám sajnos 
maga a szöveg önmagában olvasva megenged a hagyománynak ellentmondó 
értelmezést is. A halálbüntetés <em>feltételes/prudenciális megengedhetetlenségéből </em>fakadó
 igyekezettel, hogy teremtsük meg a feltételeket mindenhol a világon, 
hogy a halálbüntetés szükségtelenné váljon, egyetértek. Ám a Katekizmus 
új szövegének félreérthetősége éppenséggel gátolhatja is ezt a célt, 
mert szükségtelen ellenállást vált ki azokban, akik a halálbüntetést 
bizonyos körülmények között megengedhetőnek tartják a Katekizmus korábbi
 megfogalmazása, az Egyház hagyománya, és a Biblia alapján. <em>(Szerdahelyi Miklós)</em></p>
<div class="gmail-frame">
<p style="text-align:justify"><strong>A KEK 2267. pontja mostanáig így hangzott:</strong></p>
<p style="text-align:justify">Az Egyház hagyományos tanítása - a 
tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve - 
nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez 
az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a 
jogtalan támadóval szemben.</p>
<p style="text-align:justify">Ha pedig a vérontás nélküli eszközök 
elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának 
megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek 
jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak
 az emberi személy méltóságával.</p>
<p style="text-align:justify">Napjainkban ugyanis, mivel az állam 
olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a 
bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen 
megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges 
volta <em>"immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul"</em>. (II. János Pál pápa: <em>Evangelium vitae</em> kezdetű enciklikája, 56.)</p>
</div>
<div class="gmail-frame">
<p style="text-align:justify"><strong>A KEK ugyanezen pontja most így hangzik: </strong></p>
<p style="text-align:justify">Hosszú ideig egyes bűncselekmények 
súlyosságára megfelelő válasznak és bár végső, de elfogadható eszköznek 
tekintették, hogy a törvényes hatóság, szabályos eljárást követően, a 
közjó védelme érdekében halálbüntetéshez folyamodjon.</p>
<p style="text-align:justify">Ma mind elevenebb annak tudata, hogy az 
ember súlyos bűncselekmények elkövetésével sem veszíti el személyi 
méltóságát. Ezenkívül mára az állam büntetőjogi szankcióinak új 
felfogása terjedt el. Végül hatékonyabb fogva tartási rendszereket 
dolgoztak ki, amelyek biztosítják a polgárok megfelelő védelmét, 
ugyanakkor nem veszik el végérvényesen a bűnöstől a javulás lehetőségét.</p>
<p style="text-align:justify">Ezért az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy <em>„a halálbüntetés megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen”</em> [1], és eltökélten küzd annak eltörléséért az egész világon.</p>
<p style="text-align:justify">[1] Ferenc pápa: Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez (2017. október 11.): <em>L’Osservatore Romano</em>, 2017. október 13., 5. old.</p>
</div>
<p style="text-align:justify">A halálbüntetéssel kapcsolatos korábbi 
cikkeinket ajánljuk olvasásra a katolikus tanítás alaposabb megismerése,
 valamint korábbi magyar vélemények és viták felelev</p></div>

<div class="gmail_quote"><br></div></div>